A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.164/2016/4/II. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla ítéletével helybenhagyott 2.P.24.183/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.164/2016/4/II. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla ítéletével helybenhagyott 2.P.24.183/2015/4. számú ítéletét támadta, s kérte annak megsemmisítését. Álláspontja szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó (felperes) – az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint – Belezna Község Önkormányzata pénzforgalmi betétkönyvéhez kapcsolódóan adatok és információk kiadását, illetve a betétkönyv hitelesített másolatának kiadását kérte az alperes pénzintézettől. Az alperes válaszában közölte, hogy nem áll módjában az indítványozó kérését teljesíteni, mert az igényelt adatok a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) értelmében banktitoknak minősülnek. Az alperes azzal érvelt, hogy a Hpt. a banktitokkal kapcsolatban nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, amely alapján a pénzintézetnek adatszolgáltatási vagy tájékoztatási kötelezettsége lenne.
[3] Az indítványozó ezt követően az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényre (a továbbiakban: Infotv.) hivatkozva pert indított az adatigénylésében megjelölt adatok kiadása iránt. Keresetét az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 2.P.24.183/2015/4. számú ítéletével elutasította. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.164/2016/4/II. számú ítéletével pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az eljáró bíróságok szerint az adatigénylés megtagadása jogszerű volt, mivel az igényelt adatok banktitok körébe tartoznak, s a Hpt. mint az Infotv.-hez képest speciális jogszabály nem biztosítja annak lehetőségét, hogy banktitok közérdekű adatigénylés keretében a pénzintézet által közzétehető legyen.
[4] Az indítványozó a másodfokú ítéletet, illetve a másodfokú ítélettel helybenhagyott elsőfokú ítéletet az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglalt közérdekű adatok megismeréséhez való jogba ütközőnek tartotta. Alkotmányjogi panaszának érdemi tartalma szerint az indítványozó a bírói döntéseket azért kifogásolta, mert a bíróságok nem vizsgálták, hogy az igényelt adatok nemcsak banktitoknak, hanem üzleti titoknak is minősülnek; ha vizsgálták volna, akkor – állítása szerint – az üzleti titok megismerésére irányuló adatigénye a Hpt.-re hivatkozással nem lett volna jogszerűen megtagadható. Az indítványozó szerint továbbá „a bírói döntések ellentétesek az Alaptörvény fent megjelölt rendelkezésével, mert a bírói döntések ellehetetlenítik azt, hogy a közérdekű adatokhoz közvetlenül, meghatalmazás nélkül” hozzáférjen. Sérelmezte ugyanis (valójában nem közvetlenül a bírói döntések, hanem adatigénye teljesítésének pénzintézeti megtagadása kapcsán), hogy a pénzintézet által kezelt adat megismerését akkor tették volna lehetővé, „ha arra vonatkozóan a korábbi közérdekű adat birtokos meghatalmazást ad”.
[5] Az indítványozó a bírósági eljárás kapcsán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét kérte megállapítani azért, mert az elsőfokú bíróság kezelőirodája nem biztosította számára az ügy irataihoz (ellenkérelemhez) való hozzáférést a tárgyalás előtt azon a napon, amikor személyesen a kezelőirodát felkereste, s az ellenkérelmet csak a tárgyaláson ismerhette meg. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga sérelmét kérte megállapítani amiatt, mert az előzőekkel kapcsolatos panaszbeadványával – állítása szerint – „a bíróságok nem foglalkoztak”.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[7] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.164/2016/4/II. számú ítélete ellen nyújtotta be, amellyel szemben nem volt további rendes jogorvoslatnak helye.
[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A támadott ítéletet az indítványozó jogi képviselője 2016. július 5-én vette kézhez. Alkotmányjogi panaszát 2016. július 12-én adta postára az alapügyben első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék részére, ezért a panasz határidőben benyújtottnak tekinthető.
[9] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek ugyanakkor csak részben felelt meg.
[10] Az indítványozó megjelölte bár az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, valamint a támadott bírói döntést, amelynek megsemmisítését kérte. Alkotmányjogi panasza az indítványozó hiánypótlásra való felhívása ellenére sem nem tartalmaz azonban indokolást arra nézve, hogy a támadott bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az alkotmányjogi panasz nem tartalmazta „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
[11] Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésére hivatkozva lényegében azt kifogásolta, hogy a Hpt. vonatkozó rendelkezései alapján vizsgálta felül a bíróság a banktitok megismerésére irányuló adatigény teljesítésének megtagadását, s azt a Hpt. és az Infotv. együttes alkalmazásával – banktitok miatt, illetve azért, mert az indítványozó a 2015. július 17-i adatigényléséhez nem csatolta az adott banktitok megismerését engedélyező önkormányzati hozzájárulást [60/2014. (IX. 12.) Kt. határozat] – jogszerűnek fogadta el. Az indítványozó indítványának e részében nem azt fejtette tehát ki, hogy konkrétan miért tartja magát a bírói döntést, a bírói jogértelmezést alaptörvény-ellenesnek, hanem valójában az alkalmazott jogszabály, a Hpt. vonatkozó, a banktitok megismerését korlátozó, adatigényének megtagadását jogszerűen lehetővé tevő rendelkezései miatt vélte azt, hogy alapjog-sérelme következett be.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozva pedig lényegében azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kezelőirodáján néhány nappal a tárgyalás előtt az iratbetekintés során a benyújtott ellenkérelmet nem ismerhette meg, azt csak a tárgyaláson tudta megismerni. (Az indítványozó az ellenkérelem alaposabb áttanulmányozása érdekében a tárgyalás elhalasztását azonban nem kezdeményezte.) Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozva továbbá azt kifogásolta, hogy „a jogorvoslat elmaradt” a panaszbeadványa kapcsán, amit a tárgyalást követően azért terjesztett elő, mert az ellenkérelem előzetes megismerését nem biztosították számára. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a fentiekkel összefüggésben nem indokolta azt, hogy miért tartja magát a támadott bírói döntést (az ellenkérelem tárgyaláson történő megismerése miatt, illetve a tárgyalás után előterjesztett panaszának elbírálása hiányában) alaptörvény-ellenesnek.
[13] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az indítványban kifejezetten meg kellett volna jelölni, hogy a támadott bírói döntés az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit miért sérti. {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés alkotmányossági felülvizsgálatára van jogköre. Az Alkotmánybíróság a bírói ítéleteket csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény által megszabott értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz.
[14] Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az indítvány nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |