A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Gpkf.50.001/2022/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Lenti Város Önkormányzata indítványozó képviseletében dr. Gass István ügyvéd az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Gpkf.50.001/2022/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte, az állítva, hogy az sérti a jogbiztonságot [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése], a hatalommegosztás elvét [Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése] és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése].
[2] Az alkotmányjogi panasz és a rendelkezésre álló bírósági határozatok alapján az ügy előzménye az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] Az indítványozó, és a vele szerződéses jogviszonyban álló vállalkozás között jogvita alakult ki, amely perré alakult. A perben (a továbbiakban: alapper) az indítványozó a kivitelezési szerződést biztosító óvadék megfizetésére kérte kötelezni az alperes vállalkozót, aki viszontkeresetében az elmarad vállalkozói díj megfizetését kérte. A Pécsi Ítélőtábla (a továbbiakban: Ítélőtábla) jogerős részítéletével az alperest 147 629 128 Ft óvadék, míg a felperes indítványozót 68 480 526 Ft vállalkozói díj megfizetésére kötelezte.
[4] Mivel az alperes nem teljesített határidőre az indítványozó beszámítási nyilatkozatott küldött a részére, amely szerint a vállalkozói díjkövetelésbe beszámította az óvadék megfizetése iránti követelését. A fennmaradó követelése behajtása céljából végrehajtási eljárást kezdeményezett, ennek során a bíróság végrehajtási lapot bocsátott ki. Ezzel párhuzamosan az alperes a beszámíthatóságot vitatva szintén végrehajtási eljárást kezdeményezett a részítéletre hivatkozva, amelynek alapján a bíróság végrehajtási lapot bocsátott ki.
[5] Ezt követően a bíróság elrendelte az alperes felszámolását, így a vele szemben kezdeményezett végrehajtási eljárás a törvény [a csődeljárásól és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 38. § (1) bekezdés] erejénél fogva megszűnt.
[6] Az indítványozó végrehajtási eljárás megszüntetése iránti kerestet terjesztett elő az alperessel szemben, arra hivatkozással, hogy – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:49. § (1) bekezdése alapján – a részítélet szerint fizetendő összegbe beszámította az alperessel szemben fennálló óvadékkövetelését, ezért az alperes követelése [a Ptk. 6:49. § (2) bekezdése értelmében] megszűnt, így a bíróságnak a vele szemben indult végrehajtási eljárást meg kell szüntetnie.
[7] A Zalaegerszegi Járásbíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság vagy Járásbíróság) a perben (a továbbiakban: előzményper) a keresetet elutasította, arra hivatkozással, hogy azért nincs helye beszámításnak, mert az egymással szemben álló követelések nem egyneműek, tekintettel arra, hogy amíg az óvadékra a kézizálogjog szabályai vonatkoznak, addig a vállalkozói díj pénzkövetelésnek minősül. A Zalaegerszegi Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság vagy Törvényszék) 3.Gf.40.027/2021/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – a jogi indokolást pontosítva – helybenhagyta.
[8] A jogerős ítélet meghozatalát követően az Ítélőtábla Gf.IV.40.026/2021/5. számú végzésével az alapperben eljárt elsőfokú bíróság részítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az Ítélőtábla döntését azzal indokolta, hogy az alperessel szemben indult felszámolási eljárás kizárja a viszontkereseti kérelem önálló elbírálását.
[9] Az indítványozó az Ítélőtábla végzésére hivatkozással perújítási kérelmet terjesztett elő a Törvényszék előzményperben hozott jogerős ítélete ellen. Úgy vélte, hogy az Ítélőtábla végzése teljesen új helyzetet teremtett, tekintve, hogy annak indokolása nem zárta ki az óvadék beszámíthatóságát, ami az ő jogi álláspontját erősítette meg.
[10] A Járásbíróság a perújítási kérelmet, mint érdemi elbírálásra alkalmatlan elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Ítélőtábla hivatkozott végzése a végrehajtás alapját képező részítéletet nem módosította, így nem alkalmas arra, hogy figyelembevétele a perújító fél számára kedvezőbb döntést eredményezzen.
[11] A Törvényszék – eltérő indok alapján, de – helybenhagyta az elsőfok végzését. A másodfokú bíróság 2.Gpkf.50.001/2022/5. számú végzésében rámutatott arra, hogy a perújítási okként hivatkozott bírósági végzés (az Ítélőtábla Gf.IV.40.026/2021/5. számú végzése) nem jogerős, így a perújítási kérelem nem felel meg a törvényi feltételeknek [a Pp. 393. § (1) bekezdése szerint perújítási okként jogerős bírói vagy más hatósági határozatra kell hivatkozni]. A megjelölt végzés ugyanis a másodfokú bírálat eredményeként meghozott, az elsőfokú részítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új per lefolytatására és új határozat hozatalára utasító végzés, amely nem zárta le véglegesen a felek közötti jogvitát.
[12] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Törvényszék perújítási eljárásban hozott jogerős végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
[13] Az indítványozó álláspontja szerint a Törvényszéknek az előzményperben (a végrehajtási eljárás megszüntetése tárgyában) hozott másodfokon jogerőre emelkedett ítélete súlyosan jogszabálysértő és olyan – egyszerre contra legem és contra constitutionem – jogértelmezést tartalmaz a beszámítás tekintetében, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a Ptk. rendelkezéseit. A perújítási eljárásban hozott másodfokú végzés alaptörvény-ellenességét az alapozza meg, hogy konzerválta a kialakult helyzetet, tulajdonképpen legitimálta azt, hogy a Törvényszék lényegében „megfosztotta jogerejétől a jogerős részítéletet”, ami a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére vezetett. A Törvényszék pedig azzal, hogy elzárta a perújítástól az indítványozót, ellehetetlenítette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát ért sérelem reparálását, ezzel maga is alaptörvény-ellenessé vált. Az indítványozó szerint a contra legem jogértelmezés során a bíróság túllépett a jogértelemzés keretein, valójában jogot alkotott, ami sérti a hatalommegosztás elvét. Végezetül azt állította, hogy a fentiek sértik a jogállami jogbiztonságot is. Mindezekre tekintettel kérte a támadott másodfokú végzés megsemmisítését.
[14] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[15] 3.1. Az indítványozó a Törvényszék 2.Gpkf.50.001/2022/5. számú végzését 2022. május 3-án vette kézhez, az alkotmányjogi panasz a törvényes határidőn belül került előterjesztésre [Abtv. 30. § (1) bekezdés].
[16] 3.2. Az indítványozói jogosultság Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti vizsgálata az ügy érdemi vizsgálatának előkérdése. Az Alkotmánybíróság ezért elsőként az indítványozói jogosultság kérdését vizsgálta.
[17] Az egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenállóképességi tervhez kapcsolódó módosításáról szóló 2023. évi X. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2023. június 1-jei hatállyal módosította az Abtv. 27. §-át, amelynek következtében a közhatalmi jogkörben eljáró indítványozók indítványozói jogosultsága az Abtv. 27. §-át illetően megszűnt. Az Alkotmánybíróság a 3442/2023. (X. 25.) AB végzésben – a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdésére hivatkozással – megállapította, hogy az Abtv. 2023. június 1-jei hatállyal történt módosítása a folyamatban lévő eljárásokat nem érinti.
[18] Tekintettel arra, hogy az indítványozó önkormányzat a Módtv. hatálybalépése előtt nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, az Alkotmánybíróság eljárása pedig ekkor már folyamatban volt, az indítvány vizsgálatának az önkormányzat közjogi jogállása nem képezte akadályát.
[19] 3.3. Az indítványozó érintettsége szintén megállapítható, tekintve, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben felperesként vett részt.
[20] 3.4. Az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményének – az alábbiak szerint – azonban csak részben tesz eleget. Az indítvány megjelöli az Alaptörvény és az Abtv. azon rendelkezéseit, amelyek megállapítják az Alkotmánybíróság hatáskörét, a sérelmezett bírósági döntést, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, és kifejezett kérelmet tartalmaz a támadott bírósági döntés megsemmisítésére. Ugyanakkor az alkotmányjogi panasz részben nem alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja, részben pedig nem indokolja meg az állított alaptörvény-ellenességet.
[21] Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében nem minősül az alkotmányjogi panaszt megalapozó, Alaptörvényben biztosított jognak {3458/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [8]}.
[22] Abban is következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata, hogy a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén alapítható {lásd például: 3371/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [15]}. Az indítványozó azonban nem a fentiekre hivatkozva állította a B) cikk (1) bekezdésének sérelmét.
[23] Az alkotmányjogi panasz ezért a fenti elemeiben nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja és az 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerinti feltételeket.
[24] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét az indítványozó álláspontja szerint a Törvényszék előzményperben másodfokon hozott 3.Gf.40.027/2021/6. számú ítélete okozta, erre nézvést indokolást is előterjesztett. Ezzel szemben a Törvényszék 2.Gpkf.50.001/2022/5. számú végzése alaptörvény-ellenességét pusztán azzal indokolja az indítvány, hogy a perújítás kizárásával a bíróság konzerválta az alaptörvény-ellenes ítéletet. Az Alkotmánybíróság – a fentiek alapján – megállapította, hogy az indítványozó nem indokolta meg, hogy a Törvényszék 2.Gpkf.50.001/2022/5. számú végzése miért és mennyiben sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Az alkotmányjogi panasz tehát nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti feltételnek, ezért érdemi elbírálásnak e körben sincs helye.
[25] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítványozó a Törvényszék 3.Gf.40.027/2021/6. számú ítélete ellen sem annak kézhezvételekor, sem a jelen indítványban nem terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, miközben nyilvánvaló, hogy a vélt alaptörvény-ellenességet számára ez a bírósági határozat okozta.
[26] Végezetül az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Ítélőtábla Gf.IV.40.026/2021/5. számú végzésével új eljárás lefolytatását rendelte el, amelyben rögzítette, hogy a megismételt eljárásban a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy az alperes rosszhiszemű magatartása és Csődtv. 38. § (1) bekezdésének alkalmazása nem vezethet oda, hogy elvonja az indítványozó lehetőségét arra, hogy hozzájuthasson a számára esetlegesen megítélt kereseti követeléshez.
[27] 4. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában, 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |