Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00346/2014
Első irat érkezett: 02/21/2014
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.V.35.566/2012/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (adóügy)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/11/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria adóügyi közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben hozott Kfv.V.35.566/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria érdemben nem bírálta el a felülvizsgálati kérelmét, ezért az ítélet jogszabálysértő, és sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.V.35.566/2012/8. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_346_2_2014_ind_kieg_anonim.pdfIV_346_2_2014_ind_kieg_anonim.pdfIV_346_0_2014_inditvany_anonim.pdfIV_346_0_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3212/2014. (VII. 21.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2378
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: bírósághoz fordulás joga; felülvizsgálati eljárás; jogorvoslathoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 07/14/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.07.14 15:30:00 3. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35566/2012/8. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszauta­sítja.
      I n d o k o l á s

      [1] Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35566/2012/8. számon hozott ítélete ellen.
      [2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszban az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joga sérelmét állította. Előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, mert az elsőfokú eljárásban nem tisztázták megfelelően a tényállást. A Legfelsőbb Bíróság a megismételt eljárásra vonatkozóan a bizonyítást illetően utasításokat is adott. A megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság a keresetet újból elutasította. Az újabb ítélet ellen az indítványozó újra felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének való helyt adást, illetve – amennyiben további bizonyításra volna szükség – az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására való utasítását. A Kúria a felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján eljárva tájékoztatta az indítványozót a bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről. Azonban az elsőfokú bíróság a keresetet a bizonyítást követően is alaptalannak találta. A felülvizsgálati kérelemben az indítványozó a bizonyítékok felülmérlegelését kérte (mert az ítéleti megállapításokat iratellenesnek találta), de a Kúria szerint ennek nem álltak fenn a feltételei. Emellett az indítványozó csupán egyetlen jogszabályhely megsértését jelölte meg, így a kúriai felülvizsgálat erre korlátozódhatott.
      [3] Az indítványozó – hiánypótlási felhívást követően kiegészített indítványában – azért állította jogorvoslati jogának megsértését, mert a Kúria érdemben nem bírálta el teljes egészében a felülvizsgálati kérelmét: a Kúriának a tartalmilag helyes felülvizsgálati kérelemben foglalt törvénysértéseket vizsgálnia kellett volna ahhoz, hogy eljárása és határozata az Alaptörvénnyel [annak XXVIII. cikk (7) bekezdésével, melyet szerinte a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogra figyelemmel kell értelmezni] összhangban legyen. Emiatt – a csupán egyetlen jogszabályhely megjelölése miatt – az egyéb sérelmek vizsgálatát a legfőbb bírói fórum nem mellőzhette volna. Álláspontja szerint a Kúria nemcsak a jogorvoslathoz való alapjogát, de a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: Pp.) is megsértette. Az indítványozó az Alaptörvény 28. cikkével is ellentétesnek találta az ítéletet, de ennek alátámasztásaként külön indokolást nem adott elő.
      [4] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A vizsgálat alapján a jelen ügyben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a panasz nem elégíti ki az Abtv. 27. és 29. §-ában foglalt törvényi követelményeket.
      [5] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A panasz előterjesztésének feltétele tehát az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének állítása. Az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, bíróságokhoz címzett értelmezési szabály azonban – a következetes alkotmánybírósági gyakorlat értelmében – nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának {például: 3188/2014. (VI. 27.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [24]; 3241/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [10]}.
      [6] Az indítványozó ugyanakkor hivatkozott a jogorvoslathoz való alapjogának sérelmére is, mely vonatkozásban alkotmányjogi panasza az Abtv. 27. §-ában rögzített feltételeket teljesíti. Az Abtv. 29. §-a értelmében viszont az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
      [7] Az indítványozó a felülvizsgálati eljárás kapcsán sérelmezte jogorvoslati joga kiüresítését. Az alkotmánybírósági gyakorlat értelmében azonban a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat nem hozható érdemi alkotmányos összefüggésbe a jogorvoslathoz való alapjoggal {lásd ennek megfelelően: 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3194/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [19]; 3022/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [19]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [16]}.
      [8] A Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében: „A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.” Az indítványozó által idézett (3) bekezdése szerint, ha a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el. A Pp. érintett szabályainak értelmezése a Kúria feladata, mely a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vet fel. A tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] érvényesüléséhez ugyan szükséges, hogy ha a jogalkotó megteremti a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét, akkor a bíróság a kérelmezők indítványait kimerítse, és határozatait megfelelően megindokolja, a panasz azonban e tekintetben sem vet fel jelentős alkotmányossági kérdést. A rendkívüli jogorvoslat tárgyában eljáró, a kérelem korlátaihoz kötött Kúria érdemi elbírálási kötelezettsége ugyanis nem mentesíti a kötelező jogi képviselettel eljáró feleket a törvényi előírások betartása, jelen esetben a megsértett jogi rendelkezés szabatos megjelölésének kötelezettsége alól.
      [9] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/21/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3212/2014. (VII. 21.)
          Date of the decision:
          .
          07/14/2014
          .
          .