English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00198/2023
Első irat érkezett: 01/26/2023
.
Az ügy tárgya: A Székesfehérvári Törvényszék 1.Pkf.442/2022/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (vezetékjog; birtokvédelem; perújítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/03/2023
.
Előadó alkotmánybíró: Horváth Attila Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Bicskei Járásbíróság perújítási eljárásban hozott 3.P.20.441.2021/16. számú végzése és a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pkf.442/2022/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az ügy előzménye, hogy a hálózati elosztói engedélyes indítványozó a számára engedélyezett vezetékjog alapján közcélú távvezetéket épített, ami miatt a közcélú hálózat és annak biztonsági övezete által érintett ingatlannal közvetlenül szomszédos ingatlan tulajdonosa birtokháborítás megszüntetése iránt keresetet terjesztett elő. A Bicskei Járásbíróság 1.P.20.196/2015/199. számú ítéletével az indítványozót a nagyfeszültségű távvezeték és két tartóoszlop eltávolítására kötelezte, a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.62/2020/7. számú ítéletével a teljesítési határidőt megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indítványozó - a vezetékjogi engedélyezési eljárás és a kapcsolódó közigazgatási eljárások kezdeményezését követően - perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy az ítélet nyomán kezdeményezett hatósági eljárásokban beszerzett döntések olyan más hatósági határozatnak minősülnek, amelyeket a bíróság az alapperben nem bírált el. A Bicskei Járásbíróság 3.P.20.441.2021/16. számú végzésével a perújítási kérelmet - mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant - elutasította, a másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék a végzést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint mind az alapügyben, mind a perújítási eljárásban meghozott bírói döntések sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát és a jogorvoslathoz való jogát, a tulajdonhoz való jogot, valamint nem illeszkednek az egységes ítélkezési gyakorlatba, és így alaptörvény-ellenesek. .
.
Támadott jogi aktus:
    A Bicskei Járásbíróság 3.P.20.441.2021/16. számú végzése, a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pkf.442/2022/7. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
25. cikk (2) bekezdés
25. cikk (3) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_198_2_2023_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdfIV_198_2_2023_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3347/2023. (VII. 5.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/20/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.06.20 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3347_2023 AB végzés.pdf3347_2023 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pkf.442/2022/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A gazdasági társaság indítványozó (képviseli: dr. Szabados János kamarai jogtanácsos) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben kérte a Bicskei Járásbíróság 3.P.20.441/2021/16. számú végzése és a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pkf.442/2022/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a megjelölt végzések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit valamint a 25. cikk (2)–(3) bekezdéseit és a 28. cikket.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a Fejér Megyei Kormányhivatal 2013-ban vezetékjogot engedélyezett az indítványozó számára a Bicske-Mavir-Dorog 120 kV-os közcélú elosztó vezeték építésére. A vezetékjoggal érintett egyik ingatlan tulajdonosa pert indított az eredeti birtokállapot helyreállítása és a zavarás megszüntetése érdekében. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és arra kötelezte az indítványozót, hogy 90 napon belül távolítsa el az ingatlanok felett elhelyezett nagyfeszültségű távvezetéket. A másodfokú bíróság a teljesítési határidőt 180 napra módosította. A Kúria a felülvizsgálat törvényi kizártsága okán hivatalból elutasította az indítványozó felülvizsgálati kérelmét.
      [3] Ezt követően a Fejér Megyei Kormányhivatal építéshatósági határozatában megállapította, hogy az alapperben érintett vezetékszakasz a vezetékjogi engedélyekben foglaltak szerint valósult meg, majd a Komárom Esztergom Megyei Kormányhivatal kérelemre folytatott környezetvédelmi tájékoztatásában megállapította, hogy a hatósági ellenőrzést mellőzi.
      [4] Az indítványozó perújítási eljárást kezdeményezett, az elsőfokon eljáró Bicskei Járásbíróság 3.P.20.441/2021/16. számú végzésében a perújítási kérelmet érdemi vizsgálatra alkalmatlanként elutasította. A másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék 1.Pkf.442/2022/7. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta.

      [5] 2. Az indítványozó az eljárás során hozott első- és másodfokú végzések alaptörvény-ellenességnek a megállapítását és megsemmisítését kérte az Abtv. 27. §-a alapján.
      [6] Az indítványozó álláspontja szerint a perújítási eljárásban sérült a tisztességes eljárásból fakadó nyilvános tárgyaláshoz való joga, jogorvoslathoz való joga és az Alaptörvény 28. cikke.
      [7] Az indítványozó szerint az elsőfokú végzés tévesen értékelte az építéshatósági és környezetvédelmi hatóságok döntéseit a perújítás utáni tényeknek, illetve kifogásolta, hogy a másodfokú végzés figyelmen kívül hagyta, hogy mindkét hatósági közokirat értelmében a vezetékszakasz megfelel a jogszabályi előírásoknak.
      [8] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését és a 28. cikkét sérti a bíróságok azon eljárása, hogy nem rendelték el az új tények ismeretében a birtoklásban zavaró magatartás körében felmerülő jogalap vizsgálatának megismétlését. Az indítványozó szerint az alapperben kirendelt szakértő véleménye szakmaiatlan és szubjektív, az abban foglaltakat a hivatkozott közigazgatási határozatok megcáfolják. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének megsértését az indítványozó azzal is indokolta, hogy a közigazgatási döntések értelmében jogszerű jogalapja volt a birtoklásra, így a polgári bíróság által elrendelhető birtokvédelmi eszköz nem vezethet a közigazgatási határozat felülbírálatára.
      [9] Az Alaptörvény 25. cikk (2)–(3) bekezdéseinek sérelmét azzal indokolta az indítványozó, hogy az eljáró bíróságok nem követték az irányadó bírósági gyakorlatot és felülbírálták a közigazgatási határozatokat, míg a 28. cikket azért sértik a támadott végzések, mert nem értékelték a perújítási eljárásban felmutatott új tényeket.

      [10] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
      [11] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [12] A testület megállapította, hogy az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
      [13] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezésként az Abtv. 27. §-át. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit valamint a 25. cikk (2)–(3) bekezdéseit és a 28. cikket.
      [14] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Alaptörvény 25. cikke nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége {lásd például: 3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [6]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]}.
      [15] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}.
      [16] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
      [17] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését több szempontból is kifogásolta, így a nyilvános tárgyaláshoz való jog megsértése okán is, azonban e tekintetben indítványa e részjogosítvány megjelölésén kívül egyéb indokolást nem tartalmazott. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek, mivel a nyilvános tárgyaláshoz való jog sérelme vonatkozásában az indítványozó nem adott elő alkotmányjogilag értékelhető érvelést az ügye vonatkozásában. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az indítvány e tekintetben nem felel meg a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek, mivel – az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint – az indokolás hiánya {lásd többek között: 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]} az ügy érdemi elbírálásának akadálya.
      [18] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény a XIII. cikk (1) bekezdésének és a XXVIII. cikk (7) bekezdésének megsértésével kapcsolatban tartalmilag a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állította, ezért az alkotmányjogi panasz ezen részeit is az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján bírálta el. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy „az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására […]” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}.
      [19] Az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos kifogása kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy „nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem alá minden olyan ügy, melyben az indítványozó állítása szerint jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, és ezért vagyonvesztést szenvedett el (vagyoni követeléséhez nem jutott hozzá). Az alkotmányjogi panasz a tulajdonjog sérelmén keresztül nem lehet eszköze vagyonjogi perekben a bíróságok által elkövetett, egyéb alkotmányossági kérdést fel nem vető, egyszerű törvénysértések orvoslásának.” {3120/2017. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [40]; 3007/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [19]}
      [20] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.

      [21] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
      [22] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata {3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
      [23] Az indítványozó az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a perújítási eljárás során eljáró bíróságok nem tekintették a perújításra alkalmasnak az utóbb bemutatott hatósági határozatokat.
      [24] A másodfokú bíróság végzésében részletesen megindokolta, hogy nem minősül perújítási oknak azon indítványozói hivatkozás, amely szerint az alapügyben eljáró polgári bíróságok közigazgatási határozatok felülbírálatát valósították volna meg, mert e sérelem alapja nem a felek közötti jogviszonyban a döntéshez szükséges tényre, ezek bizonyítékaira, hanem az anyagi jog értelmezésére vonatkozik. A másodfokú végzés megjegyezte, hogy az a körülmény, hogy valamely beruházásra a hatósági engedélyeknek megfelelően került sor, nem zárja ki az adott beruházás birtokháborítónak történő minősítését. A másodfokú végzés az utóbb született közigazgatási határozatok vonatkozásában kiemelte, hogy azok a ténybeli vitán kívülálló kérdéskörre vonatkoznak. A másodfokú bíróság arra is figyelemmel volt, hogy a környezetvédelmi hatóság tájékoztatása önmagában nem eredményezi a birtoksértő állapot hiányát, mert az alapügyben eljáró perszakértő által alátámasztott műszaki értékelésen túleső, szubjektív alapú károsító hatás cáfolatára nem alkalmas.
      [25] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését állító indítványi résszel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az eljáró bíróságok részletesen megindokolták, hogy miért nem tartják érdemi vizsgálatra alkalmasnak az indítványozó perújítási kérelmét, amely kapcsán az Alkotmánybíróság utal arra, hogy gyakorlata szerint nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}.
      [26] Az indítványozó a támadott végzések alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

      [27] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 27. §-a, Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja és a 29. §-ában írt befogadási feltételek teljesülése hiányában – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.
          alkotmánybíró
          .
          Dr. Horváth Attila s. k.
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Juhász Miklós s. k.
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          01/26/2023
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 1.Pkf.442/2022/7 of the Székesfehérvár Regional Court (utility easement; protection of possession; retrial)
          Number of the Decision:
          .
          3347/2023. (VII. 5.)
          Date of the decision:
          .
          06/20/2023
          .
          .