A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.461/2013/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.461/2013/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a Csongrád Megyei Kormányhivatal Hódmezővásárhelyi Járási Hivatal Járási Földhivatalánál (a továbbiakban: földhivatal) 2013. március 28. napján kérte a résztulajdonában levő termőföld vonatkozásában a földhasználati nyilvántartásba vételt. A földhivatal a földhasználat tényét bejegyezte, egyben az indítványozót a késedelmes bejelentés miatt 79 550 Ft földhasználati bírság megfizetésére kötelezte. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezéssel élt, a másodfokon eljáró Csongrád Megyei Kormányhivatal Földhivatala (a továbbiakban: hivatal) a támadott határozatnak a földhasználati bírság megállapítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta.
[3] Az indítványozó keresetet nyújtott be a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, melyben kérte a földhasználati bírság vonatkozásában a hivatal által hozott közigazgatási határozatnak az első fokú határozatra is kiterjedően történő hatályon kívül helyezését. A bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása rögzítette, hogy a bíróság álláspontja szerint az indítványozónak a jogsértésért (a bejelentési kötelezettség elmulasztása) való felelőssége elévülésének kezdő időpontja a bejelentési kötelezettség teljesítésekor kezdődött, ezért nem helytálló az indítványozó mint felperes védekezése, mely szerint az elévülés kezdő időpontja a bejelentési kötelezettséget megállapító jogszabály hatálybalépésének időpontja (2000. január 1.). A bíróság szerint a hivatal helyesen alkalmazta az eljárás megindulásakor hatályos rendelkezéseket, és helyesen rendelkezett a bejelentéskor hatályban volt jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a bírság összegének meghatározásáról. A bíróság nem találta alkalmazhatónak az indítványozó által hivatkozott törvény – az adózás rendjéről szóló törvény – szabályainak alkalmazását, mivel „nem adóügyben járt el”.
[4] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság felhívására kiegészítette. Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró hatóságok és a bíróság megsértette a jogállamisághoz, ezen belül a jogbiztonsághoz, törvény előtti egyenlőséghez való jogát azzal, hogy „az elévülésre vonatkozó egyértelmű jogszabályi rendelkezéseket az eljáró bíróság, az Alaptörvény 28. cikkében foglalt kötelezettségét megszegve, azok céljával és az Alaptörvénnyel és a józan ésszel ellentétesen értelmezte”. Ugyancsak a jogállamiság és a jogbiztonság követelményét, így a jogszabályok visszaható hatályának tilalmát sérti, hogy a közigazgatási eljárás megindulásakor hatályos anyagi és eljárási szabályokat alkalmazták vele szemben, nem pedig a mulasztás kezdetekor, illetve a másodfokú közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok szerint döntöttek ügyében. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látja megvalósultnak, hogy a bírság megfizetésére való kötelezés a tulajdonjoga korlátozását jelenti, mert a jogszerűen megszerzett vagyona, jövedelme terhére kell a bírságot megfizetnie. Az indítványozó álláspontja szerint megvalósult az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelme is, mert ügyében az elsőfokú közigazgatási hatóság az eljárást a mulasztás tudomására jutását követő 13 évvel indította meg, ez pedig ellentétes az ügyek ésszerű határidőn belül való intézésének kötelezettségével. Úgyszintén ezen alaptörvényi rendelkezésbe ütközik, hogy az eljáró közigazgatási hatóságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem. Az indítványozó hivatkozott még az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének – az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek – sérelmére is, azonban indokolást erre nézve nem terjesztett elő.
[5] 2. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott:
[6] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A támadott ítéletet az indítványozó 2013. november 21-én vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt 2013. december 17-én érkeztették a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, ezért a panasz határidőben beérkezettnek tekinthető.
[7] A panasz megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését, a támadott bírói döntést, tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, és kifejezett kérelmet a megtámadott ítélet megsemmisítésére. Azonban az indítvány az R) cikk (2) bekezdése sérelmére alapított részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) e) pontjában rögzített feltételnek, mert nem tartalmaz indokolást, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezéssel.
[8] Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet a fenti panaszelem tekintetében – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján – visszautasította.
[9] 3. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
[10] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket.
[11] 3.1. Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[12] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepel.
[13] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[14] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény 28. cikkének a sérelmére is hivatkozott. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály nem tekinthető olyan, az Alaptörvényben biztosított jognak, aminek a sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {3381/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[15] Az indítványozó által hivatkozott XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Az indítványozó által hivatkozott ezen alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítélet között az összefüggés a jelen ügyben hiányzik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya {3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]}.
[16] Fenti indokok alapján az indítvány – ezen elemek tekintetében – nem felel meg az Abtv. 27. § a) alpontjában előírtaknak, így befogadására nincs lehetőség.
[17] Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet a felsorolt panaszelemek tekintetében – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján – visszautasította.
[18] 3.2. Az indítványozó hivatkozott a XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz való jogának, és ezzel összefüggésben a jogállamiság B) cikk (1) bekezdése sérelmére. Vitatja, hogy az eljáró hatóságok és a bíróság az ügyében helyes jogszabályokat alkalmaztak, valamint azokat megfelelően értelmezték.
[19] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[20] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor. {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}
[21] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza nem alkotmányossági, hanem törvényességi-jogalkalmazási kérdésre vonatkozik. Ebből következően az indítvány az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére és ezzel összefüggésben a B) cikk (1) bekezdésére hivatkozó elemeiben nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek.
[22] Mindezekre tekintettel az indítványt e tekintetben az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |