A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.43.720/2014/2. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 9.G.44.030/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel eljáró indítványozó (a továbbiakban: indítványozó, a perben: felperes) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[2] A panasz előzményeként folyamatban volt peres eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése iránt fordult jogi képviselője útján bírósághoz. A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság a felperes által megjelöltnél magasabb összegben állapította meg a pertárgy értékét, és emiatt a felperest a hiányzó illeték lerovására kötelezte.
[3] A felperes a megadott határidőben nem tett eleget a felhívásnak, ezért a Fővárosi Törvényszék 9.G.44.030/2013/4. számú végzésével keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés ellen fellebbezést benyújtó felperest az elsőfokú bíróság – a fellebbezés hivatalból történő elutasításának terhével – további fellebbezési illeték lerovására hívta fel. A felperes – arra hivatkozással, hogy vitatja a bíróság által megállapított perérték helyességét – nem tett eleget a felhívásnak, ezért az elsőfokú bíróság 8. számú végzésével fellebbezését hivatalból elutasította.
[4] A fellebbezést elutasító végzés ellen benyújtott felperesi fellebbezés tárgyában másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.43.720/2014/2. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság 8. számú végzését.
[5] 2. Az indítványozó szerint a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.43.720/2014/2. számú végzése ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés utolsó fordulatával, a 28. cikkel, továbbá a XXVIII. cikkel. Kifejtette, hogy a jogbiztonság elvét, ezen belül a normavilágosság követelményét sérti az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 40. § (3) bekezdésének „törvényrontó” értelmezése, amely a józan észnek sem felel meg, a közjóval sem egyeztethető össze, viszont sérti a bírósághoz forduláshoz való jogát. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a támadott végzést a Fővárosi Törvényszék 9.G.44.030/2013/4. számú végzésére kiterjedő hatállyal semmisítse meg.
[6] Az indítványozó állítása szerint az Alaptörvény XXVIII. cikke által biztosított tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme a választottbírósági eljárásban azért következett be, mert a bankkal fennálló jogvitáját az a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság bírálta el, amelynek összetétele nem garantálja a megsérteni állított alapjog tartalmát képező független és pártatlan elbíráláshoz való jogát. Az Abtv. 28. § (1) bekezdésére hivatkozással kérte, hogy az Alkotmánybíróság eljárása során állapítsa meg az alapjogi sérelmet okozó jogszabályi rendelkezések, nevezetesen a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 376. § (3) bekezdés a), e) és h) pontja alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat.
[7] 3. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, mérlegelési jogkörében vizsgálja annak a törvényben előírt formai és tartalmi feltételeit.
[8] 3.1. Az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó állítása szerint a sérelmezett bírói döntések ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény ezen rendelkezései nem biztosítanak az indítványozó számára jogot, ezért ezekre az alaptörvényi rendelkezésekre közvetlenül nem lehet alkotmányjogi panaszt alapítani.
[9] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmazni, az (1b) bekezdés értelmében a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó felhívás ellenére sem tett eleget indokolási kötelezettségének [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont], mert nem teremtett értékelhető, a panasz érdemi elbírálását megalapozó összefüggést a támadott bírói döntések és a megsérteni állított – hét bekezdésből álló – XXVIII. cikk között.
[10] Az indítványozó kifogásai az elsőfokú bíróságnak a perértéket megállapító végzésére vonatkoznak, sérelmeit ebből a – alkotmányjogi panasszal egyébként sem támadható – bírói döntésből eredezteti, így a panaszának tárgya és tartalma közötti összefüggés hiánya szintén akadálya a panasz érdemi elbírálásának.
[11] Az indítvány tartalma alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó a támadott bírói döntéseknek ténylegesen nem alkotmányossági, hanem törvényességi felülvizsgálatát várta az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy nincs hatásköre a rendes bíróságok ítélkezési tevékenységének felülbírálatára, csak alkotmányossági szempontból ellenőrizheti a bírói döntéseket. A bírósági eljárás kereteinek meghatározása, a tényállás megállapítása, az alkalmazandó jog meghatározása és értelmezése a rendes bíróságok feladata és felelőssége.
[12] Az Alkotmánybíróság a megállapított hiányosságok miatt a befogadás további feltételeinek vizsgálatát mellőzte.
[13] 4. Az indítványozó a Tpt. 376. § (3) bekezdés a), e) és h) pontjának megsemmisítését az Abtv. 28. § (1) bekezdése szerinti eljárásban azért kérte az Alkotmánybíróságtól, mert a támadott jogszabályi rendelkezések a választottbírósági eljárás során az Alaptörvény XXVIII. cikke által a tisztességes bírói eljáráshoz biztosított jogának sérelmét okozták.
[14] Az Abtv. 28. § (1) bekezdése szerint „[a]z Alkotmánybíróság a 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a 26. § szerinti jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja”.
[15] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Abtv. 28. § (1) bekezdés alapján történő eljárására hivatalból, és csak olyan esetben kerülhet sor, amikor a támadott bírói döntéssel szemben benyújtott panasz érdemi elbírálásának helye van. Mindezek alapján az indítványozó kezdeményezése tárgyában az Alkotmánybíróság mellőzte a döntést.
[16] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c), illetve h) pontja alapján visszautasította.
[17] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. §-a alapján tanácsban eljárva hozta meg végzését.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |