Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02908/2015
Első irat érkezett: 09/16/2015
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.I.35.389/2014/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (pénznyerő automaták igazgatási szolgáltatási díja, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Kfv.I.35.389/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól, ennek mellőzése esetén pedig kéri - az Abtv. 28. § alapján - a jogalkotó részéről mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását.
Az indítványozó - perbeli felperes - igazgatási szolgáltatási díj időarányos visszatérítésére vonatkozó kérelmet terjesztett elő a perbeli alperesnél. Kérelmét a perbeli alperesi hatóság - NAV - elutasította, mivel a visszautalás nem lehetséges, annak nincs jogszabályi alapja. A döntés ellen az indítványozó keresetet nyújtott be, amelyben kérte a határozat megváltoztatását. A keresetet a bíróság a keresetet elutasította, amely ítéletettel szemben az indítványozó felülvizsgálatai kérelmet terjesztett elő a Kúrián. A Kúria a bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemeben írt okokból nem jogszabálysértő.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet sérti a Nemzeti Hitvallást, a jogállamiság elvét [B) cikk (1) bekezdés], az R) cikk (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakat, a T) cikk (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakat, tulajdonhoz való jogot [XIII. cikk (1) bekezdés], a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot [XXIV. cikk (1) bekezdés], a jogorvoslathoz való jogot [XXVIII. cikk (7) bekezdés] és a 28. cikkben foglaltakat..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.I.35.389/2014/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
Nemzeti Hitvallás
B) cikk (1) bekezdés
R) cikk (1) bekezdés
R) cikk (3) bekezdés
T) cikk (1) bekezdés
T) cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2908_5_2015_ind_kieg.pdfIV_2908_5_2015_ind_kieg.pdfIV_2908_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_2908_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_2908_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_2908_0_2015_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3218/2016. (XI. 14.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: bírósághoz fordulás joga; érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban); jogorvoslathoz való jog; kártalanítás; pénznyerő automaták üzemeltetési engedélye; szerencsejáték szolgáltatás üzemeltetése; tulajdonhoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 10/24/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.05.03 9:00:00 1. öttagú tanács
    2016.10.11 9:00:00 1. öttagú tanács

    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.389/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, amelyben kérte a Kúria Kfv.I.35.389/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

        [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a szerencsejáték szervezéssel és pénznyerő automaták működtetésével foglalkozó indítványozó (a közigazgatási per felperese) 2013. július 22-én kérelmet terjesztett elő a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (továbbiakban: NAV, illetve alperes) a pénznyerő automaták igazgatási szolgáltatási díjának, valamint adójának időarányos visszatérítése iránt, mivel a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt (továbbiakban: Szjtv.) 2012. október 10-től módosító 2012. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Módtv.) megtiltotta a pénznyerő automaták kaszinón kívüli működtetését. Az indítványozó kérelmét arra alapozta, hogy az engedéllyel rendelkező pénznyerő automatára a 2012. októberre esedékes 1 500 000 Ft játékadót – az Szjtv. 2012. október 9-ig hatályos 33. § (1) bekezdése alapján – befizette. Az átalányadót a tevékenység folytatása, azaz a bevételszerzés mellett kell az állammal szembeni kötelezettségként teljesíteni, így tehát álláspontja szerint az adó időarányosan visszajár, mint ahogy a 2012 októberében megszűnt engedélyre tekintettel a teljes évre megfizetett igazgatási szolgáltatási díj időarányos része is.
        [3] A NAV 2013. augusztus hó 9-én kelt, 12604/1/2013. számú határozatával a kérelmet elutasította. Rögzítette, hogy a határozat a közlésével jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye, azonban jogszabálysértésre hivatkozással 30 napon belül keresettel kérhető a határozat bírósági felülvizsgálata. Az indítványozónak II. kategóriájú pénznyerő automatára volt 2011. május 25-től 2013. május 24-ig engedélye, amely azonban 2012. október ­10-én az Szjtv. 40/A. § (1) bekezdés alapján érvényét vesztette. Utalt a határozat az Szjtv. 2012. október 10-e előtt hatályos 26. § (13) bekezdésére és 11. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a szerencsejáték szervezésének engedélyezéséért, ellenőrzéséért, az állami adóhatóság által végzett egyes igazgatási szolgáltatások igénybevételéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ez az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 2013. március 4-e előtt hatályos 77. § (4) bekezdés b) pontja szerint II. kategóriájú pénznyerő automata üzemeltetése iránti kérelem esetében játékhelyenként 75 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj fizetését jelentette. Mindezek alapján a NAV szerint az indítványozó igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettsége teljes mértékben fennállt, a megfizetett díj részösszegének visszautalása nem lehetséges, annak nincs jogszabályi alapja. Utalt a határozat az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 71. § (1) bekezdésére, 72. § (1) bekezdésére, 100. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdésére, 109. § (1) bekezdésére és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdésére, 326. § (7) bekezdésére, és 330. §-ára. A játékadó arányos részének visszatérítéséről a határozat rendelkezést nem tartalmazott.

        [4] 1.2. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.K.33.073/2013/3. számú ítéletével az igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatos keresetet elutasította. Az adó időarányos visszatérítésére irányuló kérelmet a pertől elkülönítette, majd áttette a NAV-hoz. Az érdemi ítélet rögzítette, hogy a Módtv. hatályba lépésével az addig kiadott engedélyek érvényüket vesztették, az azt megelőző időszakra az Szjtv. korábbi rendelkezései voltak irányadók. Az Szjtv. 11. § (1) bekezdésének rendelkezése – az ítélet indokolása szerint – nem teremt jogalapot arra, hogy az igazgatási szolgáltatási díj időarányos részét a hatóság a felperes számára visszatérítse, azaz a Módtv. ilyen irányú rendelkezésének hiányában nincs lehetőség visszatérítésre. Ennek alátámasztására az ítélet idézte a Módtv. 40/A. § (1)–(2) bekezdését, továbbá kifejtette, hogy a pénznyerő automata tényleges üzemeltetésének időtartama a felperesi kötelezettség teljesítését nem befolyásolta, tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a hatóság az engedélyezési eljárást lefolytatta, így a befizetett igazgatási szolgáltatási díj részbeni visszatérítésének – a Módtv. erre irányuló kifejezett felhatalmazása hiányában – nincs jogi alapja.

        [5] 1.3. A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt okokból nem jogszabálysértő. Elöljáróban rögzítette, hogy a játékadó időarányos visszatérítéséről sem az alperesi határozat, sem az elsőfokú ítélet nem döntött, az erre vonatkozó kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság elkülönítette és áttette a hatáskörrel rendelkező szervhez. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelem még mindig tartalmazott e körben is érdemi kifejtést, bár tény, hogy az indítványozó önálló petitumot erre már nem terjesztett elő. Ily módon az indokolás szerint a Kúria a játékadóval kapcsolatos kérdéskört nem bírálhatta el, azt semmilyen vonatkozásban nem érinthette, a döntést e vonatkozásban mellőzte. Leszögezte továbbá a Kúria, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmében nóvumként hivatkozott arra, hogy számára kétséges a közigazgatási eljárásban való fellebbezés kizárásának jogszerűsége. Mivel azonban ezen eljárási kérdést az indítványozó a keresetében nem vetette fel, arra az elsőfokú bíróság ítéletében kitérni nem tudott, így – mivel a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálat tárgya az elsőfokú jogerős ítélet – a Kúria hatáskörelvonás okán e kérdésben sem foglalhatott érdemben állást.
        [6] Ugyanakkor a Kúria megállapította, hogy az igazgatási szolgáltatási díj időarányos visszatérítése tárgyában az elsőfokú ítélet jogszerűen döntött, azaz alappal utasította el a díj arányos visszautalását megtagadó hatósági határozat elleni indítványozói keresetet. A Kúria szerint ugyanis helyesen hivatkozott a bíróság arra, hogy az indítványozónak, mint szerencsejáték szervezéssel foglalkozó vállalkozásnak, az aktuálisan hatályos jogszabály értelmében fennállt a 2. évre vonatkozó igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettsége, melynek akkor eleget is tett. Ahhoz, hogy ebből utóbb – a működési időt lerövidítő törvényi változás miatt – visszatérítést igényelhessen, jogszabályi felhatalmazásra lett volna szükség. Ilyet azonban a Módtv. még az átmeneti rendelkezései között sem tartalmazott. A Kúria álláspontja szerint a visszatérítéshez való jogot azon elméleti, logikai értelmezéssel nem lehet megállapítani, hogy az igazgatási szolgáltatási díj funkciója többes, azaz nemcsak az engedélyezéssel kapcsolatos hatósági költségeket, hanem az esetleges később felmerülő kiadások fedezetét is szolgálja. A jogalkalmazóknak az ügyfél kérelmére indult eljárásban pénz visszatérítésére irányuló döntéséhez az adott jogviszonyra vonatkozó tételes jogszabályban foglalt felhatalmazás szükséges – mondta ki az ítéleti indokolás. Ennél fogva nem osztotta a Kúria azon indítványozói nézetet, hogy az elsőfokú ítéleti döntés az Alaptörvény 28. §-ában foglalt követelménnyel – a józan észnek megfelelő jogalkalmazással – ellentétben álló, és csu­pán formális jogszerűségi vizsgálat lett volna.
        [7] Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján az elsőfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

        [8] 2. Az indítványozó panaszbeadványában hivatkozott az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásban rögzített egyes tételeire, továbbá a B) cikk (1) bekezdésére, T) cikkének (1) és (3) bekezdésére, R) cikkének (1)–(3) bekezdéseire, a XIII. cikk (1) bekezdésére, a XXIV. cikk (1) bekezdésére, a XXVIII. cikk (7) bekezdésére, valamint 28. cikkére. Állítása szerint sérti a jogbiztonságot, hogy az állam (annak egyik hatósága) olyan befizetést tart magánál, amelyért tevékenységet nem fejt ki. Az indítványozói jogértelmezés szerint ugyanis az igazgatási szolgáltatási díj nem egy hatósági aktus ellenértéke, hanem egy folyamatos, a működési feltételek meglétét ellenőrző tevékenység fejében fizetendő díj. Ebből vezethető le a tulajdonhoz való jog sérelme is, mert ha az engedélyes – tőle független külső körülmény miatt – nem tudja folytatni a bevételszerző tevékenységét, akkor nem tudja előteremteni az előre befizetett díj fedezetét sem, így az saját tulajdonának veszteségeként jelentkezik. Az indítványozó szerint sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga azáltal, hogy a NAV a Módtv. alapján egy internetes tájékoztatást tett közzé a szerencsejáték szervezőkre vonatkozóan, amely azonban hatósági döntésnek nem tekinthető, így jogorvoslati kérelmet sem lehet ellene benyújtani. Álláspontja szerint a Ket. 1. §-ának (2) bekezdéséből és 71. §-ának (1) bekezdéséből egyértelműen az következik, hogy az ügyben hatósági határozatot kellett volna hozni, vagy, ha a jogalkalmazónak kétsége volt a jogszabályi felhatalmazást illetően, akkor az Alaptörvény T) cikkének (1) és (3) bekezdése alapján ezt jeleznie kellett volna a jogalkotó felé. Ennek elmulasztása – véli az indítványozó – ugyancsak felveti a tisztességes eljárás és a jogbiztonság sérelmét. Megjegyezte az indítványozó továbbá azt is, hogy felülvizsgálati kérelmében megkérdőjelezte a NAV azon jogértelmezését, miszerint az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdése kizárja hatósági határozat elleni fellebbezést, álláspontja szerint ugyanis az adott ügy nem tartozik az ott felsorolt tevékenységi körök egyikébe sem. Az Alaptörvény 28. cikke az indítvány szerint pedig azért sérült a bírósági jogalkalmazás során, mert a jogalkotó „erkölcsi célja” nem az volt, hogy az engedélyeseket hátránnyal sújtsa, hanem az, hogy a szerencsejáték lehetőségeket szűkítse. Egyébként az indítványozó szerint az Szjtv. 11. § (1) bekezdése meghatározza azt a két esetet, amikor nem kell visszatéríteni az igazgatási szolgáltatási díjat, amelyből – a hatósági és bírósági jogértelmezéssel ellentétben – egyenesen következik, hogy minden más esetben a már befizetett díj időarányosan visszajár. Ez következik továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 67. § (3) bekezdésének a díj megállapítására vonatkozó rendelkezéséből is, és ez az értelmezés áll összhangban az Alaptörvény más rendelkezéseivel, továbbá a Nemzeti Hitvallással – szögezi le az indítvány.
        [9] Az indítványozó másodlagosan kérte továbbá, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság nem adna helyt az indítvány szerinti jogértelmezésnek, úgy állapítson meg jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet arra figyelemmel, hogy a Módtv. nem rendelkezett a hatályba lépése előtt előre befizetett összegek sorsáról, nevezetesen arról, hogy azok időarányosan visszajárnak.

        [10] 2.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészítette panaszát, és indítványozta annak megállapítását, hogy a Kúria döntése nem az Alaptörvény R) cikkében, valamint 28. cikkében foglalt elvek alapján értelmezte az Szjtv. módosításáról szóló Módtv. rendelkezéseit, amellyel megsértette az indítványozó tulajdonhoz való jogát. Ennek kapcsán megismételte az igazgatási szolgáltatási díj ellentételezésére vonatkozó jogértelmezését és leszögezte: az alapjogi sérelem abban áll, hogy a jogalkalmazó szervek – így a Kúria is – csak azt vizsgálták, hogy a Módtv. tartalmaz-e kifejezett rendelkezést a visszatérítésre vonatkozóan, vagy sem, holott az indítványozói álláspont szerinti jogértelmezéssel eljuthattak volna arra a következtetésre, hogy a hatósági tevékenységgel nem ellentételezett igazgatási szolgáltatási díj időarányosan visszajár. Az indítványozó szerint az Szjtv. 40/A. § (2) bekezdésének első mondata és a Vhr. 2012. július 29-től 2013. március 3-ig hatályos 51. §-ának együttes értelmezése alapján időszaki elszámolást kellett volna készíteni, amelynek eredményeképpen az elszámolás tárgyában a NAV-nak – a jogorvoslatot is biztosító – határozattal kellett volna döntenie. Mindez azonban elmaradt és ez vezetett az indítványozó tulajdonhoz való jogának, valamint a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogának a sérelméhez – állítja az indítvány. Panasz-kiegészítésében az indítványozó – „mintegy másodlagos megoldásként” – ismét felvetette a jogalkotói mulasztás lehetőségét, kiemelve, hogy a Kúria elnöke az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján kezdeményezhette volna az ügyben az Alkotmánybíróság eljárását, illetve élhetett volna az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerinti lehetőséggel is, az alaptörvény-ellenes helyzet feloldása érdekében. Végül hivatkozott az indítványozó az Európai Unió Bíróságának több döntésére, amelyek szerint az igazgatási szolgáltatás díjának arányosnak kell lennie a ténylegesen felmerült igazgatási költségekkel.

        [11] 2.2. Az indítványozó második panasz-kiegészítésében – egy, a panaszolthoz hasonló ügyben 2015. december 10-én született kúriai ítélet megküldése mellett – sérelmezte, hogy az indítvánnyal érintett ügyben a NAV határozata kizárta a fellebbezést az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdésére hivatkozva. Az indítványozó szerint a megküldött ítélet is azt bizonyítja, hogy ez eljárási hiba volt, mert az igazgatási szolgáltatási díj visszatérítésével kapcsolatos igényre nem vonatkozik az Szjtv. hivatkozott – fellebbezést kizáró – rendelkezése, így sérült a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga. Egyidejűleg indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság foglaljon állást az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdésének értelmezése tárgyában.

        [12] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

        [13] 3.1. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria támadott ítéletét 2015. február 9-én vette kézhez, az indítványt 2015. április 7-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőn belül adta postára, így a panasz határidőben benyújtottnak tekintendő. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, továbbá az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az alaptörvény-ellenesség indokolását, valamint kifejezett kérelmet a sérelmezett, felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet megsemmisítésére.
        [14] Ugyanakkor az Alaptörvény R) cikkének (1)–(3) bekezdései, T) cikkének (1) és (3) bekezdése, valamint a 28. cikke, továbbá a Nemzeti Hitvallás felhívott tételei nem tekinthetők az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e vonatkozásban visszautasítja.
        [15] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére hivatkozásnak csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}, ezért az alkotmányjogi panaszt e vonatkozásban is visszautasítja.
        [16] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során fentiek szerint megállapította, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.389/2014/6. számú ítélete elleni indítvány az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikkének (1) bekezdése és XXVIII. cikkének (7) bekezdése vonatkozásában az Abtv. szerinti formai feltételeknek megfelel.

        [17] 3.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint mérlegelési jogkörében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit, így különösen az Abtv. 26–27. §-ai szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ban foglalt feltételeket.
        [18] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban alperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nincs biztosítva.
        [19] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy az ügyben felmerült alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

        [20] 3.2.1. Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos sérelmét arra hivatkozva állította, hogy – indítványozói jogértelmezés szerint –, a NAV-nak valamennyi érintettet, így az indítványozót illetően is hatósági határozattal kellett volna rendelkeznie a Módtv. hatályba lépésével összefüggő kötelezettségekről. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy egyrészt hatósági cselekmény általánosságban való elmulasztása alkotmányjogi panasz keretében nem kifogásolható, másrészt, mivel az indítványozó konkrét kérelmét követően a hatóság nem vitatottan döntést hozott, így jogsérelem hiányában az alkotmány­jogi panasz e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 27. § szerinti feltételeknek.

        [21] 3.2.2. Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát sértette továbbá az is, hogy a NAV az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdésére hivatkozva kizárta a hatósági határozat elleni fellebbezés lehetőségét, márpedig a jogorvoslathoz való jog magában foglalja a közigazgatási úton történő jogorvoslati lehetőséget is. Kérte továbbá az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság foglaljon állást a hivatkozott törvényhely értelmezése tárgyában.
        [22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalma – figyelemmel a hatósági eljárást követően lefolytatott bírósági eljárásokra – az indítványozó által kifejtett állásponttal nem hozható összefüggésbe. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság már többször leszögezte, „az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog követelménye mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság következetes – jelen ügyben is fenntartott – gyakorlata értelmében a jogorvoslathoz fűződő jog annyit és csak annyit jelent, hogy az érintett jogát vagy jogos érdekét befolyásoló határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni.” {3157/2014. (V. 23.) AB határozat, Indokolás [32]}
        [23] Megállapítja az Alkotmánybíróság továbbá azt is, hogy az indítványozó erre irányuló kereseti kérelme hiányában sem az elsőfokú bíróság, sem a Kúria nem térhetett ki a közigazgatási határozat elleni fellebbezés kizártságának kérdésére, ezért az Abtv. 27. § b) pontja szerinti feltételeknek az indítvány e vonatkozásban ugyancsak nem felel meg.
        [24] Az Alkotmánybíróság fentiek alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapított kérelmet e vonatkozásban is visszautasítja.
        [25] Az indítványozónak az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdése alkotmánybírósági értelmezésére vonatkozó kérelmét illetően az Alkotmánybíróság ugyancsak fenntartja azon korábbi gyakorlatát, amely szerint: „[a] bírósági joggyakorlat egységének biztosítása sem az Alkotmánybíróság, hanem a bíróságok, kiemelten pedig a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény III. fejezete], ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti „szuperbíróság” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
        [26] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványozó jogszabály értelmezésre vonatkozó kérelmét.

        [27] 3.2.3. Az indítványozó szerint sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, mert az Szjtv. 11. § (1) bekezdésének és az Itv. 67. § (3) bekezdésének az indítványozó szerinti helyes értelmezésével – konkrét felhatalmazó rendelkezés hiányában is –, juthatott volna a Kúria arra a következtetésre, hogy az időarányos igazgatási szolgáltatási díj részére visszajár. Ugyanakkor az indítványozó azt is kezdeményezte, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság „nem ad helyt” az indítványozói jogértelmezésének, úgy állapítsa meg a jogalkotó alaptörvény-ellenes mulasztását a Módtv. hatályba lépése előtt befizetett „díjak, közterhek” időarányos visszatérítésére vonatkozó szabályozás hiánya okán.
        [28] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint azonban, egy korábban lefolytatott hatósági eljárás során befizetett igazgatási szolgáltatási díjnak az indítványozó által utóbb, egy másik eljárásban „veszteségként” történő értelmezése nem hozható összefüggésbe az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal, ezért a kérelmet e vonatkozásban is visszautasítja.
        [29] Végül az Alkotmánybíróság emlékeztet azon következetes gyakorlatára, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló indítvány nem terjeszthető elő, az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján a mulasztás csak jogkövetkezményként jelenik meg, így az Alkotmánybíróság csak egyéb hatásköreiben eljárva – hivatalból – állapíthat meg Alaptörvényt sértő jogalkotói mulasztást {3143/2013. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [18]}.

        [30] 4. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az indítványozó a fentiekben kifejtettek alapján, a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság eljárása során hozott döntéssel kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
        [31] Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmány­jogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasí­totta.

            Dr. Juhász Imre s. k.,
            tanácsvezető,
            előadó alkotmánybíró
            .
            Dr. Balsai István s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Salamon László s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Czine Ágnes s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Sulyok Tamás s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye

            [32] Nem értek egyet az indítvány visszautasításával az alábbiakban kifejtett indokok miatt.

            [33] 1. Az indítványozó szerencsejáték szervezéssel és pénznyerő automaták üzemeltetésével foglalkozott. E tevékenységéhez kapcsolódóan 2012 októberében 1 500 000 forint játékadót és 2012 májusában 225 000 forint igazgatási szolgáltatási díjat fizetett be. Az indítványozó arra tekintettel kérte az említett összegek időarányos visszatérítését, hogy 2012. október 10-étől a Módtv. megtiltotta a pénznyerő automaták kaszinón kívüli működtetését, ezért a befizetett játékadó és igazgatási szolgáltatási díj megfizetése ellenére sem üzemeltethette a pénznyerő automatákat.
            [34] Az Alkotmánybíróság előtti eljárást megelőző peres eljárásban a közigazgatási bíróság a játékadó visszatérítésére irányuló kérelmet a pertől elkülönítette. Ebben az eljárásban kizárólag az igazgatási szolgáltatási díj időarányos visszatérítése az ügy érdemi kérdése.

            [35] 2. Az Alkotmánybíróság arra tekintettel rendelkezett az alkotmányjogi panasz visszautasításáról, hogy „egy korábban lefolytatott hatósági eljárás során befizetett igazgatási szolgáltatási díjnak az indítványozó által utóbb, egy másik eljárásban »veszteségként« történő értelmezése nem hozható összefüggésbe az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal, ezért a kérelmet e vonatkozásban is visszautasítja.”
            [36] Véleményem szerint azonban az adott ügyben az alkotmányossági probléma lényege nem abban áll, hogy az indítványozó az általa befizetett igazgatási szolgáltatási díjat „veszteségként” kívánja megtéríttetni. Az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést abban látom, hogy ha a jogalkotó közérdekből megszűntet egy korábban engedélyezett, jogszerűen folytatott tevékenységet, az csak akkor alkotmányos, ha kártalanítja az engedélyek jogosultjait. A kártalanításhoz pedig hozzátartozik a működtetési engedélyekért megfizetett szolgáltatási díj időarányos visszatérítése.
            [37] Nem értek egyet ezért azzal a megállapítással, hogy nem áll fenn alkotmányjogi összefüggés az Alaptörvény XIII. cikke és az indítványozó által állított jogsérelem között. Véleményem szerint ebben az ügyben is figyelemmel kellett volna lenni a 26/2013. (X. 4.) AB határozatban foglaltakra. Ebben az Alkotmánybíróság a Módtv. rendelkezéseit – részben – az Alaptörvény XIII. cikkével összefüggésben érdemben vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy „a Módtv.-vel eszközölt beavatkozás olyan, közérdeknek alárendelt szignifikáns célokat szolgál, amelyek alkalmasak a pénznyerő automaták működtetésével kapcsolatos üzleti tevékenység objektív korlátozásának az igazolására” (Indokolás [165]). Ehhez azonban hozzátette az Alkotmánybíróság, hogy az érintettek vonatkozásában „a kártalanítás biztosítása a jogállamiságból eredő elvárás” (Indokolás [168]). A jogalkotó ugyanakkor a kártalanítás biztosítására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget.

            [38] 3. Az adott esetben az indítványozó azért állította a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét, mert álláspontja szerint az eljárt bíróságoknak rendelkezniük kellett volna az igazgatási szolgáltatási díj időarányos visszatérítéséről.
            [39] A Kúria a kérdéssel összefüggésben a következő megállapításra jutott: „az igazgatási szolgáltatási díj időarányos visszatérítése tárgyában az elsőfokú ítélet jogszerűen döntött, azaz alappal utasította el a díj arányos visszautalását megtagadó hatósági határozat elleni felperesi keresetet”. A Kúria rámutatott arra is, hogy „[h]elyesen hivatkozott a[z] [elsőfokú] bíróság arra, hogy a felperesnek mint szerencsejáték szervezéssel foglalkozó vállalkozásnak, az aktuálisan hatályos jogszabály értelmében fennállt a 2. évre vonatkozó igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettsége, melynek akkor eleget is tett. Ahhoz, hogy ebből utóbb – a működési időt lerövidítő tör­vényi változás miatt – visszatérítést igényelhessen, jogszabályi felhatalmazásra lett volna szükség. Ilyet a Módtv. még az átmeneti rendelkezései között sem tartalmazott.”
            [40] A Kúria indokolása mellett fontosnak tartom annak kiemelését is, hogy az igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó általános szabályok az Itv.-ben találhatók. Az Itv. 67. § (1) bekezdése szerint „[e]gyes közigazgatási hatósági eljárásokért, illetőleg egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért, továbbá egyes bírósági eljárási cselekményekért (szolgáltatásokért) díjat kell fizetni.”
            [41] Az Itv. 67. § (5) bekezdésének 2012 októberében hatályos rendelkezése szerint „[a] díjat megállapító jogszabályban rendelkezni kell a díj – ideértve a jogorvoslati díjat is – beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokról.” Az Itv. tehát egyértelműen előírta a Módtv. hatályba lépésekor is, hogy az igazgatási szolgáltatási díj visszatérítéséről a jogalkotónak rendelkeznie kellett volna.

            [42] 4. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság 26/2013. (X. 4.) AB határozatának fentiekben hivatkozott megállapításai, a Kúria támadott ítéletének indokolása és az Itv. 67. § (5) bekezdése egyértelműen megalapozza az indítványozó alkotmányjogi panaszának érdemi vizsgálatát, és ennek során az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 46. § (1) bekezdése szerint – figyelemmel az Abtv. 28. § (1) bekezdésére is – vizsgálnia kellett volna, hogy az adott ügyben fennáll-e a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség.

            Budapest, 2016. október 24.
            Dr. Czine Ágnes s. k.,
            alkotmánybíró
              .
              English:
              .
              Petition filed:
              .
              09/16/2015
              .
              Number of the Decision:
              .
              3218/2016. (XI. 14.)
              Date of the decision:
              .
              10/24/2016
              .
              .