A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Törvényszék 2.Pkf.21.077/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § [helyesen 27. § (1) bekezdése] alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a 32012/Ü/158/2016/11. számú közjegyzői végzés, valamint a Debreceni Törvényszék 2.Pkf.21.077/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott végzések sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését (tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jog), illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az ügyben előterjesztett beadványok és a támadott határozatok alapján az alábbiakban összegezhető.
[4] Az indítványozó 2002-ben – közjegyzői okiratba foglalt – kölcsönszerződést kötött a jelzálogbank zrt.-vel, amelyet – a szerződés nem teljesítése miatt – 2012-ben a bank felmondott. A faktoring zrt. 2016-ban kérte a jogutódlás megállapítását és végrehajtási záradék kibocsátását. A közjegyzőhelyettes még abban az évben megállapította a jogutódlást, majd a közjegyzői okiratba fogalt kölcsönszerződést végrehajtási záradékkal látta el.
[5] Az indítványozó 2019-ben kérte a végrehajtás felfüggesztését és a végrehajtási záradék törlését, mivel álláspontja szerint a faktoring zrt. nem szerepelt félként a közjegyzői okiratba foglalt szerződésben, mint szerződő fél, így nincs olyan végrehajtható közokirat, amelyben az indítványozó adós, illetve a végrehajtást kérő hitelező lenne, azaz nem felel meg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §-ában foglaltaknak.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis a közvetlen végrehajthatóság nem a követeléshez, hanem a szerződéses pozícióhoz kötődik, azaz a követelés engedményezésével az engedményes nem lép a hitelező helyébe szerződéses félként, ahhoz a szerződés egészének az engedményezésére lenne szükség.
[7] A közjegyző nem értett egyet az indítványozó álláspontjával. A közjegyző végzésében kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:193. § (1) bekezdése szerint az engedményezéshez a kötelezett jóváhagyása nem szükséges, a (3) bekezdés szerint pedig az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is. A Vht. 39. § (1) bekezdése pedig lehetővé teszi a jogutódlás megállapítását, ha a végrehajtást kérő vagy a kötelezett (adós) személyében változás állt be. A fentiekből pedig az következik, hogy a tárgyi ügyben a jogutód faktoring zrt. jogosan kérte a végrehajtási záradék kiállítását.
[8] A közjegyző rögzítette, hogy eljárása során nem vizsgálhatta a szerződés tartalmát, ahogyan a záradékolás iránti kérelem megalapozottságát sem, hatásköre csak a nyilvánvaló érvénytelenségi okok figyelembevételére terjed ki, ugyanakkor az általános szerződési feltételek tisztességtelensége vagy a fogyasztói szerződés egyes kikötéseinek tisztességtelensége nem képezhette az eljárás tárgyát.
[9] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a közjegyző végzését annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Az indítványozó által hivatkozott BDT döntés (BDT2018. 3813.) tekintetében pedig azt rögzítette a törvényszék, hogy az nem jogegységi határozat, így nem bír kötőerővel, másrészt az abban foglalt jogeset nem a közjegyzői okiratba foglalt szerződéses jogügyletre vonatkozik.
[10] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott végzések sértik a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése], valamint a jogorvoslathoz [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése] való jogát.
[11] A tisztességes hatósági eljáráshoz való joga sérelmét egyrészt abban látja az indítványozó, hogy a közjegyző végzésében lényegében tartozáselismerésnek minősíti a végrehajtási záradékkal ellátni kért, közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést, holott a szerződéskötés időpontjában – a folyósítás előtt – az indítványozónak tartozása még nem állhatott fenn. Másrészt úgy véli az indítványozó, hogy a törvényszék félreértelmezte az Európai Unió Bírósága C-32/14. számú döntését, és így a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő módon rögzítette, hogy a közjegyző nem vizsgálhatta a szerződés érvénytelenségét. Harmadrészt azért véli alaptörvény-ellenesnek az eljárást, mivel annak ellenére, hogy az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása szerint a közjegyző tevékenységének lényege a nemperes eljárásban a per megelőzése, elhárítása, ehelyett ő arról tájékoztatta az indítványozót, hogy milyen végrehajtási perek indítására van lehetősége.
[12] A jogorvoslathoz való joga sérelmét az okozza az indítványozó szerint, hogy a jogutódlás megállapítása önmagában csak arra adna lehetőséget, hogy az engedményes a követelést fizetési meghagyás útján érvényesítse. Ebben az esetben az engedményesnek – az adós ellentmondása esetén – perben kellene bizonyítania a követelés megalapozottságát. Ezzel szemben a közjegyzői és bírói gyakorlat szerint – mint a jelen ügyben is – az engedményes közvetlen végrehajtási jogot kap, mivel az engedményezést úgy kezelik, mintha az engedményes szerződő fél lenne. Formálisan tehát biztosított volt a jogorvoslat lehetősége az indítványozó számára, azonban az nem tekinthető hatékonynak, mivel a fenti jogalkalmazói jogértelmezés lényegében kizárta annak vizsgálatát, hogy az engedményes mely jogszabályi rendelkezés alapján kérhette a végrehajtási záradék kiállítását a tartozás elismerése nélkül.
[13] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó bírói pártatlanság és a fegyveregyenlőség sérelmére is hivatkozott, mivel úgy véli, hogy a végrehajtást kérőnek a végrehajtási záradék kiállítása során nem kell bizonyítania semmit a közjegyző felé, mert az nem vizsgálhatja sem a szerződés érvénytelenségét, sem azt, hogy valóban fennálló követelésről van-e szó. Sőt a közjegyző a végrehajtási záradékban megjelölt követelés összegét egy valóságtartalmában senki által nem ellenőrzött nyilatkozati tanúsítványra alapítja, amelyet iratellenesen és törvénybe ütközően közjegyzői tanúsítványként kezel, majd amikor világossá válik, hogy a végrehajtási záradék valótlan adatokat tartalmaz, hiszen a kiállítását arra nem jogosult kérte, a fogyasztónak kell költséges peres eljárást kezdeményeznie, hogy a nyilvánvaló törvénysértést „a független és törvényesen eljáró bíróság” orvosolhassa – állítja az indítványozó. A fegyveregyenlőség és a bírói pártatlansághoz való jog sérelmét látja az indítványozó abban is, hogy a végrehajtási záradékról csak a végrehajtási eljárás során szerzett tudomást.
[14] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[15] Az Abtv. 27. §-a (1) bekezdése értelmében a bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés sérti az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát, vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza.
[16] Az Abtv. 27. §-a tárgyi hatályának megállapítása során elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a támadott bírói döntés a bírósági eljárást befejező határozatnak tekinthető-e. Mivel az Abtv. nem határozza meg a bírósági eljárást – az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal – befejező bírói döntések körét, ezért az Alkotmánybíróságnak esetenként kell eldöntenie, hogy a támadott bírói döntés az Abtv. 27. § tárgyi hatálya alá tartozik-e {például 3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [13]; 3239/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [10]; 3349/2017. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [6]; 3152/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [18]}.
[17] Az Alkotmánybíróság már több döntésében rámutatott, hogy a polgári eljárásjog szabályaira figyelemmel a bírósági eljárást befejező végzésnek azok a végzések minősülnek, amelyeknek joghatásaként a bírósági eljárás (vagy annak valamely szakasza) befejeződik {3239/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [11]; 3349/2017. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [7]; 3152/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [21]}.
[18] Az Abtv. szövegéből is az következik, hogy a bírói döntések közül csak a bírósági eljárást – az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal – befejező döntések ellen van helye alkotmányjogi panasznak {3092/2020. (IV. 23.) AB végzés (a továbbiakban: Abv.), Indokolás [24]–[25]}.
[19] Az Abv.-ben azt rögzítette az Alkotmánybíróság, hogy sem a végrehajtási záradék kiállítása, sem annak törlése nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek, illetve a bírósági eljárást lezáró egyéb döntésnek (Abv., Indokolás [34]–[35]).
[20] A tárgyi ügyben is a végrehajtási záradék törléséről hozott döntéseket támadta – az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasszal – az indítványozó. Az Alkotmánybíróság –az Abtv. 27. §-a és az Abv. alapján – a jelen ügyben is úgy ítélte meg, hogy a támadott határozatok nem a végrehajtási eljárás érdemében hozott, és nem is az azt befejező, hanem a végrehajtási eljárás során hozott döntések, amelyek ellen nincs helye alkotmányjogi panasz előterjesztésének {3092/2020. (IV. 23.) AB végzés, Indokolás [35]; 3278/2020. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [17]; 3279/2020. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [18]}.
[21] 4. Az Alkotmánybíróság, tekintettel arra, hogy a támadott határozatok nem tekinthetőek az ügy érdemében hozott, illetve bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek, az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-a és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |