Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01115/2015
Első irat érkezett: 04/24/2015
.
Az ügy tárgya: A Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.447/2014/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (fedezetelvonás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/10/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.447/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - a perbeli felperes - ügyvédi munkadíj iránti követelése kielégítési alapját véleménye szerint a perbeli alperesek elvonták, ezért keresetében kérte a bíróságtól, hogy az alpereseket kötelezze kielégítés tűrésére. A bíróság az indítványozó keresetét ítéletében elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A támadott ítéletek az indítványozó álláspontja szerint sértik a jogállamiság elvét [B) cikk (1) bekezdés], a tulajdon ellen intézett jogtalan támadás elhárításához fűződő alapvető jogát (V. cikk), a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát (XXIV. cikk) és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát (XXVIII. cikk). .
.
Támadott jogi aktus:
    Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítélete
    Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.447/2014/3. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
V. cikk
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1115_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1115_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1115_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_1115_0_2015_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3014/2016. (I. 25.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 01/19/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.01.19 8:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.4447/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó ügyvédként saját peres ügyében fordult az Alkotmánybírósághoz kérve a Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.4447/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján.

      [2] 1.1. Az indítványozó ügyvédként látta el egy Kft. peres képviseletét (alapper), a tényvázlatban rögzítették, hogy az ügyvédi munkadíj a megnyert összeg 25%-a, amelyet közvetlenül az alapper I. rendű alperesétől igényelhet majd. Az alapper során a Kft. felszámolás alá került, a felszámolási eljárásban a felszámoló úgy nyilatkozott, hogy a korábbi megbízásban foglaltakat elfogadja és pernyertesség esetén a megnyert összeg 25%-át kifizeti az indítványozónak. Az alapper a megbízó pernyertességével zárult, az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság úgy változtatta meg, hogy a marasztalási összeget jelentősen felemelte. A felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria pedig helybenhagyta a jogerős másodfokú ítéletet. Ezt követően az alapper I. rendű alperese felszámolással megszűnt. Megszűnése előtt azonban eladta a tulajdonában lévő azon ingatlanokat, amelyeket a II. rendű alperes bérelt és működtetett üzlethelyiségként.
      [3] Az indítványozó keresetében arra hivatkozott, hogy az adásvételi és bérleti szerződésekkel az alperesek fedezetelvonást valósítottak meg, mivel az alapper I. rendű alperesének az alapper II. rendű (jelen per I. rendű) alperesével kötött bérleti szerződéséből jelen per I. rendű alperesnek bevétele származott, amelytől az eladás révén elesett és így a jogügylet elvonta az ügyvédi munkadíj fedezetét. Az indítványozó ezért kérte, hogy a bíróság a két adásvételi szerződést, valamint az alperesek között létrejött bérleti szerződés hatálytalanságát állapítsa meg, tekintettel azok fedezetelvonó voltára. Az indítványozó követelése jogalapjaként a Polgári Törvény­könyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 203. §-át jelölte meg. Az első fokon eljárt Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítéletében megállapította, hogy a kereset alaptalan, mivel egyrészt a per I. rendű alperese az adásvételi szerződésnek nem volt alanya, másrészt a tanúvallomások alapján kizárható, hogy a 10 évvel korábban kötött adásvételi szerződések kifejezetten fedezetelvonásra szolgáltak volna. Továbbá egyértelműen megállapítható volt, hogy a felszámoló vállalta, hogy megfizeti az indítványozó munkadíját, ezért követelését vele szemben kellett volna, vagy kellene érvényesíteni. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 9.Pf.21.4447/2014/3. számú ítéletében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, ám más jogi indokolással. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy az indítványozó kizárólag a megbízójával állt jogviszonyban, annak felszámolását követően ügyvédi munkadíját a felszámolásra vonatkozó jogszabályok betartása mellett követelhette volna, azaz a felszámolási eljárásban hitelezőként be kellett volna jelentkeznie, és a kérdéses szerződéseket a felszámolást lefolytató bíróság előtt meg kellett volna támadnia. Az indítványozó azonban a jogvesztő határidőn belül ilyen keresetet nem indított, ugyanakkor valóban lehetősége volt a régi Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján pert indítani. A másodfokú bíróság szerint azonban e tekintetben az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania a perbeli legitimáció hiányát, hiszen az indítványozó és az alapper felszámolással megszűnt I. rendű alperese között nem állt fenn semmilyen jogviszony. Az indítványozó és megbízója közötti tényvázlat nem minősül olyan szerződésnek, vagy megállapodásnak, amelyből az alapper I. rendű alperesének mint harmadik személynek fizetési kötelezettsége keletkezett volna az indítványozóval szemben. Ebből következően az indítványozót nem illette meg az alapper I. rendű alperese és alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per alperesei között létrejött adásvételi szerződés megtámadásának a joga sem.

      [4] 1.2. Az indítványozó 2015. április 13-án a Dabasi Járásbíróság előtt előterjesztett, majd – az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra felhívó levelére válaszul – kiegészített indítványában az alábbiakban kifejtettek alapján kérte a bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      [5] Álláspontja szerint a bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált jogállami jogbiztonságot, ugyanis a bíróságok a perben csatolt legfelsőbb bírósági és kúriai döntésekben foglaltakkal ellentétes döntést hoztak.
      [6] Sérülni véli az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését is, amely szerint a hatóságok a törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket meghozni, mivel véleménye szerint a bíróságok figyelmen kívül hagyták a régi Ptk. 203. § (1) bekezdésben foglaltakat. Az indítványozó sérelmezte, hogy a bíróságok nem állapították meg a megjelölt szerződések hatálytalanságát, illetve a II. rendű alperes rosszhiszeműségét, holott ezekre nézve megdönthetetlen bizonyítékok álltak rendelkezésre. Kifogásolta továbbá, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-a alapján a bíróság nem kötelezte az alpereseket a rosszhiszeműség, illetve az ingyenes szerzés tekintetében azok ellenkezőjének bizonyítására. Továbbá a bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 206. §-ában foglaltakat, nem tárták fel a tényállást és ezért okszerűtlen döntést hoztak. Lényegében ugyanezen okok miatt sérülni vélte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat is. Végül az indítványozó szerint a bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény V. cikk (2) bekezdésében (helyesen V. cikkében) foglalt azon jogát is, mely szerint a tulajdona ellen intézett támadást elháríthatja, ugyanis elzárják attól, hogy ügyvédi munkadíjához (tulajdonához) hozzájusson.

      [7] 2. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

      [8] 2.1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: „Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének […].” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
      [9] Továbbá „a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel”. {3250/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [11]; 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [14], 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16]}
      [10] Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, illetve nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. A konkrét ügyben az indítványozó által kifejtett, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, V. cikkét és XXVIII. cikk (1) bekezdését felhívó aggályok valójában a bíróságok által megállapított tényállást, a bizonyítékok bírói mérlegelését és értékelését vitatják. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek, ezért nem fogadható be.

      [11] 2.2. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikkének a sérelmére is. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik, a tisztességes hatósági eljárás követelményeit határozza meg. A jelen ügyben nyilvánvalóan nincsen összefüggés az Alaptörvény ezen rendelkezése és a támadott bírósági határozat között, ami az alkotmányossági vizsgálat akadályát jelenti. Tekintettel azonban arra, hogy az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is, a XXIV. cikkre vonatkozóan előadott indokolást az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárás sérelmének vizsgálata körében vette figyelembe.

      [12] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fentiekben foglaltakra tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/24/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3014/2016. (I. 25.)
          Date of the decision:
          .
          01/19/2016
          .
          .