A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.III.650/2021/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Mester Csaba ügyvéd) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Bfv.III.650/2021/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.34/2020/34. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 42.Kb.2/2017. számú ítéletére is kiterjedően. Álláspontja szerint az általa kifogásolt bírói döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (2), (3), és (4) bekezdését.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a támadott bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó az alapügy I. rendű vádlottja, foglalkozását tekintve rendőr, egy autópálya alosztály vezetőjeként – szolgálati kötelezettségét megszegve – a hatóságok által végzett közúti ellenőrzések helyszíneire és időpontjaira vonatkozó adatokat közölt egy tanúval több alkalommal. A tájékoztatás célja az volt, hogy a tanú a közúti ellenőrzéseket elkerülhesse, így kisteherautójával 80 000 000 Ft értékű, érvényes okmányok nélküli csempészett árut Szlovákiából Magyarországra szállíthassa. Az információkért cserébe a tanú az indítványozó irodájában 100 000 Ft körüli összeget adott át az indítványozónak azzal a megjegyzéssel, hogy a „múltkor is dolgoztunk, a jövő héten is dolgozni fogunk”.
[4] A másik tényállási pont szerint az indítványozó valótlan tartalmú személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedésről készített jelentést. A jelentésben azt rögzítette, hogy az adócsalás miatt elfogatóparancs hatálya alatt álló terheltet ő fogta el az autópálya jobb pályatestén. A leírtakkal ellentétben azonban a terhelt önkéntesen jelentkezett, szabadon lépett be az alosztály épületébe azért, hogy a bűncselekmény elkövetését elismerje. Az indítványozó által szerkesztett – valótlan tartalmú – jelentést az adónyomozó hatóság az indítványozóval szemben indult nyomozás bűnügyi irataihoz csatolta.
[5] A két tényállási pont alapján az indítványozót a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 42.Kb.2/2017. számú ítélete bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 294. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti, folytatólagosan, hivatali helyzettel visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, valamint a Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontja szerinti társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében. Az ügyben született elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.34/2020/34. számú döntésében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az indítványozó tekintetében a hivatali helyzettel visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettéből mellőzte a folytatólagosság megállapítását. Egyebekben a Törvényszék által hozott ítéletet – annak lényegét nem érintő változtatással – az indítványozó tekintetében az Ítélőtábla helybenhagyta. Ezt követően a Kúria Bfv.III.650/2021/19. számú ítéletében a felülvizsgálati indítványt elbírálva az indítványozó tekintetében a támadott határozatokat hatályában fenntartotta.
[6] Az indítványozó az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszában a Kúria, a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, valamint a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó a tényállás és a befogadhatóság feltételeinek ismertetése után indítványában előadta, hogy minden támadott ítélet figyelmen kívül hagyta az első tényállási ponttal összefüggésben azt, hogy sem a tanú csempésztevékenysége, sem a hivatali vesztegetés miatt büntetőeljárás nem indult, terhére egyik bűncselekményben sem született jogerős marasztaló ítélet. Az ítéleti tényállás azonban mind a csempészet elkövetését, mind pedig a hivatali vesztegetést tényként rögzíti, ezáltal az indítványozó álláspontja szerint sértve az Alaptörvény XXVIIII. cikk (4) bekezdésében, valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 6. § (1) bekezdésben foglalt ártatlanság vélelmét. Érvelése szerint sérül továbbá a Be. 6. § (2) bekezdésében rögzített vádhoz kötöttség elve, mivel a támadott ítéletek „vád hiányában” állapították meg a tanú bűnösségét, így ehhez kapcsolódóan az indítványozó bűnösségének megállapítását ebből adódóan tévesen vezették le. A panasz szerint, ha a tanú a bűncselekményeket jogerős ítéletben megállapítottan nem követte el, akkor nincs értelme annak, hogy „a lebukás elkerülése érdekében” tájékoztatást kérjen a vádlottól, ha pedig nem követte el a hivatali vesztegetést, akkor az indítványozó sem valósíthatta meg a hivatali helyzettel visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettét. Ebből következően pedig az indítványozót – érvelése szerint – bűncselekmény hiányában fel kellett volna menteni. Ehhez kapcsolódóan pedig sérülnek a Be. idézett rendelkezései, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, a (2) bekezdésben rögzített ártatlanság vélelme. Indokolása alátámasztásául hivatkozott az Alkotmánybíróság számos határozatára és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is.
[7] Az indítványozó kifogásolja indítványában azt is, hogy a bíróság nem biztosította a Be. 3. § (1) és (6) bekezdése alapján a hatékony védelemhez való jogot, mivel nem hallgatta meg azon két tanút, akiknek nyomozati szakban (az első tényállási pontban érintett tanú), illetve akinek az írásban (az indítványozó felesége) benyújtott vallomása a vádlott ártatlanságát támasztja alá. Ezzel az indítványozó szerint a bíróság megsértette a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt nyilvános tárgyaláshoz fűződő jogot, hiszen a védelmi indítvány ellenére nem hallgatták meg az indítványozó védekezését alátámasztó tanúkat, ezáltal sérült a (3) bekezdésben rögzített védelemhez való jog is.
[8] Az indítvány végül kitért arra, hogy sérült az észszerű határidőn belül történő elbírálás elve is, mivel az eljárás 7 év 9 hónapig tartott.
[9] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[10] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.
[11] 3.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat a következőkre. Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárás követelményének sérelmével összefüggésben előadottak kapcsán a következőket állapította meg. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak. E rendelkezésnek megfelelően a kérelem többek között akkor határozott, ha tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, vagy bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az alkotmányjogi panasz azon része, melyben az indítványozó a Be. megjelölt szakaszainak sérelmét állítja, nem felel meg a határozott kérelem követelményének, mivel az Alkotmánybíróság csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmét vizsgálhatja a támadott bírósági döntésekkel összefüggésben.
[12] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {lásd például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította ezzel kapcsolatban, hogy az indítványozó elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert megalapozatlannak és tévesnek tartja az ügyében hozott bírósági döntéseket. Az alkotmányjogi panasz valójában a támadott alapügyben hozott másodfokú ítélet és a kúriai döntés ismételt felülbírálatára irányul. Az indítványozó panaszában lényegét tekintve megismétli a felülvizsgálati indítványban foglaltakat, panasza további bizonyítási eszközök figyelembe vételére, a bizonyítékok újraértékelésére, és ennek eredményeként jogerős határozattal megállapított tényállás megváltoztatására és az indítványozó büntetőjogi felelősség alóli mentesítésére irányul. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá azt is, hogy a Kúria valamennyi – az indítványozó által aggályosnak tartott ítéleti elemmel összefüggésben – lefolytatta a vizsgálatot és indokolásában részletesen kifejtette álláspontját, válaszol azokra.
[14] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással. A bíróság ezen értékelő tevékenysége nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya {lásd például: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[15] 3.3. Végezetül az Alkotmánybíróság – az észszerű határidő követelményének vélt sérelme kapcsán – utal arra, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági határozat megsemmisítése felől rendelkezhet az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alkotmánybíróság által hozható megsemmisítő döntés azonban – szükségszerű utóidejűsége következtében – már nem lehet kihatással a múltban meghozott bírósági döntés időszerűségére. Az Alkotmánybíróság utólag a bírói döntés esetleges alaptörvény-ellenességének megállapításával, illetve megsemmisítésével már nem tudja orvosolni az eljárás résztvevőinek az eljárás elhúzódásából eredő sérelmét {3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [18], [20]; 3167/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [17]}.
[16] 4. A fentiek szerint tehát az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve a 29. §-ban írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
megbízott tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
megbízott tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |