Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 90. § (2) bekezdésének „Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.” mondata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.71/2019/55. számú ítélete felülvizsgálatát kérte az Alkotmányíróságtól.
Az indítványozót a Pécsi Törvényszék elsőfokú ítéletében rablás bűntette miatt indult büntetőeljárásban, mint erőszakos többszörös visszaesőt mérlegelés nélkül életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Btk. 90. § (2) bekezdése alapján. A másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla a döntést csak annyiban változtatta meg, hogy az indítványozó cselekményét további 1 rendbeli magánlaksértés bűntettére minősítette, és az életfogytig tartó szabadságvesztés halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak, ugyanakkor mellőzte a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indítványozó előadása szerint a jelen ügyben felvetett kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű, mivel a személyi szabadság lehető legszigorúbb korlátozását teszi kötelezővé a jogalkalmazó a bíróságok számára a „három csapás” néven ismert szabály által. Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) számú határozatában már foglalkozott a három csapás néven elhíresült büntetőjogi szankciós elvvel, melynek során megsemmisítette a Btk. 81. § (4) bekezdését.
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségét teljes egészében elvonja, lehetetlenné teszi az egyéniesített büntetéskiszabást, így sérti az indítványozó tisztességes eljáráshoz való alapjogát. Jelen ügy gyakorlati példája az Alkotmánybíróság fenti határozatában kifejtett alkotmányossági aggályra, miszerint a törvényalkotó elvonta annak lehetőségét, hogy az indítványozó szabadsághoz való jogát a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan korlátozza. Az indítványozó hangsúlyozza, hogy a három cselekménye közül önmagában egyik sem büntethető életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel. .
. |