A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 8.Bf.392/2016/113. számú ítélete, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 417. § (1)–(3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) meghatalmazott jogi képviselője útján (dr. Kaszainé dr. Szendi Mónika ügyvéd, Kaszai Ügyvédi Iroda, 1054 Budapest, Hold utca 29., földszint 6.) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az elsőfokú bíróság útján az Alkotmánybírósághoz.
[2] A sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt és 18 társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2015. december 29-én kelt 12.B.794/2010/828. számú ítéletében az indítványozó – mint egyéb érdekelt – teljes vagyonára a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (2) bekezdése alapján vagyonelkobzást rendelt el.
[3] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2017. március 22-én jogerőre emelkedett 8.Bf.392/2016/113. számú ítéletével az indítványozó teljes vagyonára az elsőfokú bíróság által elrendelt vagyonelkobzást helybenhagyta és az indítványozónak két további gazdasági társaságban lévő részvényeire is elrendelte azt.
[4] A büntetőügyben a Kúria előtt felülvizsgálati eljárás van folyamatban.
[5] 2. Az indítványozó 2017. június 30-án az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszékhez nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amely az Alkotmánybírósághoz 2017. július 31-én érkezett. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 417. § (1)–(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket támadja, amelyek álláspontja szerint sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben rögzített tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint – az alaptörvényi cikk megjelölése nélkül hivatkozott – a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményét.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a Be. 417. § (1)–(3) bekezdésben foglalt szabályozás hiányos, mert nem teszi lehetővé, hogy a büntetőeljárásban résztvevő egyéb érdekelt, akire nézve a jogerős ítélet rendelkezést tartalmaz, felülvizsgálati kérelmet nyújthasson be. Az indítványozó szerint „az alkotmányos érték jelentős sérelméről van szó”, mert az egyéb érdekelt jogi személy „abszolút mértékben ki van zárva” abból, hogy „a jogerős ítélet rá vonatkozó, pl. milliárdos nagyságrendű vagyonelkobzást kimondó ítéleti rendelkezéssel szemben rendkívüli jogorvoslatot kezdeményezzen a Kúrián”. Az indítványozó mindezekre tekintettel azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy „mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet állt elő mert a jogállamiság követelményeivel összeegyeztethetetlen, hogy az egyéb érdekeltek – jogi személyek – eleve ki legyenek zárva a felülvizsgálati rendkívüli jogorvoslati” lehetőségből.
[7] Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott indítvány szerint a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 8.Bf.392/2016/113. számú ítélete sérti – az alaptörvényi cikk megjelölése nélkül hivatkozott – B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményét, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését (tisztességes eljáráshoz való jog), a XXVIII. cikk (7) bekezdését (jogorvoslathoz való jog), az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését (tulajdonhoz való jog), valamint az I. cikk (1) és (3) bekezdését (alapvető jogok védelme és korlátozása). Az alkotmányjogi panasz a másodfokú ítélet felfüggesztését is kéri abban a részében, amely az indítványozóra vonatkozik.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság főtitkára 2017. augusztus 7-én kelt levelében felhívta az indítványozó jogi képviselőjét, hogy terjesszen elő olyan indokolást, amely bemutatja, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés, illetve a bírói döntés miért és mennyiben sérti az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított jogait, illetve kifejezett kérelmet is fogalmazzon meg az Alkotmánybíróság döntésének a tartalmára nézve. A főtitkár tájékoztatást adott arról is, hogy a jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésére az indítványozónak nincs jogosultsága.
[9] Az indítványozó nevében a jogi képviselője 2017. szeptember 21-én – határidőben –hiánypótlásra irányuló beadványt nyújtott be, amelyben tudomásul vette, hogy a jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló eljárás megindítására az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során hivatalból jogosult. Az indítványozó azt kérte, hogy indokai alapján a jogalkotói mulasztás megállapítására irányuló eljárást az Alkotmánybíróság hivatalból folytassa le. Az indítványozó ezt követően megismételte a korábbi beadványában foglalt indokokat.
[10] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának a törvényi feltételei fennállnak-e.
[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 8.Bf.392/2016/113. számú jogerős ítéletét 2017. május 3-án vette át. Az indítványozó alkotmányjogi panasza 2017. június 30-án érkezett az elsőfokú bírósághoz. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a panaszt határidőben benyújtották.
[12] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 26. (1) bekezdésére és a 27. §-ára alapozott indítvány vonatkozásában az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit is.
[13] Az alkotmányjogi panasz azonban mind az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított, mind pedig az Abtv. 27. §-án alapuló részében az Abtv. 52. (1b) bekezdésében rögzített, a határozott kérelemre vonatkozó következő feltételeknek nem tesz eleget:
[14] 4.1. Az indítvány mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján támadott jogszabályi rendelkezés, mind pedig az Abtv. 27. §-a alapján kifogásolt ítélet vonatkozásában hivatkozik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság sérelmére, azon belül a jogbiztonságra. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján azonban erre az alaptörvényi rendelkezésre mint Alaptörvényben biztosított jogra alkotmányjogi panasz csak két esetben alapítható: a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatály tilalma miatt {3012/2017. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [25]}. Az indítványozó a B) cikk sérelmét azonban nem ezeknek az Alaptörvényben biztosított jogoknak a tekintetében jelölte meg.
[15] Az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdése nem tartalmaz az Alaptörvényben biztosított jogot, hanem az alapjogok védelméről és a korlátozás feltételeiről szól, így arra alkotmányjogi panasz szintén nem alapítható.
[16] 4.2. A határozott kérelem további feltétele, hogy az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényegét, valamint ezen rendelkezés e) pontja alapján indokolást tartalmazzon arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés, illetve a bírói döntés az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti, alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást nem tartalmaz.
[17] 4.3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog mint alapvető jog csak azt a követelményt támasztja, hogy az első fokon meghozott érdemi bírói döntésekkel szemben magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve a hatósági döntésekkel szemben biztosított legyen a bírói út {összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]}. A jogorvoslathoz való jog tehát nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét {3202/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [13]}. A rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével {3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [22], megerősítette pl.: 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]}.
[18] 4.4. Az indítványnak – az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének f) pontja szerint – kifejezett kérelmet kell tartalmaznia a jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Az indítványozót erről az Alkotmánybíróság főtitkára a hiánypótlásra irányuló felhívásában tájékoztatta. Az indítványozó kérelme ennek ellenére az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Be. 417. § (1)–(3) bekezdése vonatkozásában továbbra is kizárólag a jogalkotói mulasztás megállapítására irányul.
[19] Az Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását nem önálló eljárásként, hanem az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza. Ebből következik, hogy mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére – az Abtv. hatálybalépése, 2012. január 1-je óta – nincs jogszabályi lehetőség {legutóbb pl.: 3320/2017. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [27], eredetileg: 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [62]}. Ennek következtében az indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezés tekintetében ilyen indítvány előterjesztésére nem jogosult.
[20] Az Alkotmánybíróság rögzítette továbbá azt is, hogy indítvány az Abtv. 27. §-a alapján támadott bírósági ítéletre vonatkozóan sem tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének f) pontja szerinti kifejezett kérelmet, mert nem az alaptörvény-ellenesség megállapítását és az ítéleti rendelkezés megsemmisítését kéri, hanem kizárólag a sérelmezett rendelkezés (a vagyonelkobzás elrendelése) felfüggesztését kezdeményezi.
[21] Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményeinek, nem felel meg, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontjai alapján visszautasította.
[22] 5. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panaszeljárás tartamára és a döntés tartalmára is figyelemmel az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján nem indokolt a bíróság felhívása a támadott ítélet kifogásolt rendelkezésére irányuló végrehajtás felfüggesztésére.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |