A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.091/2014/6. számú ítéletével, a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.751/2012/4. számú ítéletével és a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 2.M.770/2010/21. számú ítéletével összefüggésben ezen ítéletek nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása, alaptörvény-ellenességének megállapítása és ezen bírói ítéletek megsemmisítése, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény – már nem hatályos – 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása, továbbá a perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az ügyvéd által képviselt indítványozó 2014. október 3-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a törvényben előírt határidőn belül alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozót a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 2005. április 18-ai hatállyal a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal hivatalvezetői feladatainak ellátásával megbízta, a belügyminiszter pedig 001/1421. számú határozatával egyidejűleg határozatlan időre közszolgálati jogviszonyba kinevezte. A munkáltatónál bekövetkezett szervezeti változást követően a Megyei Közigazgatási Hivatal átalakult Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatallá; az indítványozó 2007. április 1-jei hatállyal ennek a szervnek a hivatalvezetői állását töltötte be. A határozatlan idejű kinevezés az indítványozó hozzájárulásával 2007. augusztus 14-től 2014. augusztus 14-ig terjedően határozott idejű vezetői megbízatássá alakult át.
[3] Az Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal 2009. január 1-jei hatállyal átalakult, általános jogutóda az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal lett. Az indítványozó szolgálati viszonya ettől az időponttól kezdődően akként került módosításra, hogy munkáltatója az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal. Az indítványozó közszolgálati jogviszonya 2010. július 6-ával kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.
[4] A miniszterelnök 2010. augusztus 31-ei hatállyal a 72/2010. (VIII. 30.) ME határozattal az indítványozót, valamint további öt hivatalvezetőt a munkaköréből felmentette. A közigazgatási és igazságügyi miniszter 2010. augusztus 30-ai értesítésében tájékoztatta az indítványozót, hogy a felmentési ideje két hónap, kormánytisztviselői jogviszonya 2010. október 31-én megszűnik.
[5] A 214/2010. (VII. 9.) Korm. rendelet, mely 2010. szeptember 1-én lépett hatályba, megállapította, hogy a regionális államigazgatási hivatalok általános jogutóda a fővárosi, illetve megyei közigazgatási hivatal.
[6] Az indítványozó jogviszonya jogellenes megszüntetésnek megállapítása, elmaradt illetményének kifizetése, valamint egyéb – elmaradt – juttatásainak megfizetése iránt indított pert. Keresetének indokolásaként előadta, hogy jogszabály erejénél fogva jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult, de a határozott időre szóló jogviszony 2013. augusztus 14-ével szűnt volna meg, a jogszabály módosítás önmagában nem alakította át a jogviszony időtartamát. Hivatkozott arra is, hogy a munkáltató a jogviszonyát az együttműködési kötelezettség és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével ellentétesen, a diszkrimináció tilalmába ütköző módon szüntette meg. Továbbá a munkáltató hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, a jogelőd szervezetben dolgozó hivatalvezetőket és helyetteseket, mint csoportot hátrány érte. Az indítványozó szerint sérült a munkához és a közhivatal viseléshez való joga. Arra is hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 18.) AB határozatában kifejtette, hogy a hivatal viselését is védelemben kell részesíteni.
[7] A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 2011. szeptember 8-án kelt 2.M.770/2010/21. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A bíróság álláspontja szerint a 2010. augusztus 31-ei hatályú felmentéskor a munkáltatói szervezetet érintően olyan átszervezés zajlott, amely az indítványozó munkakörét érintette. Az indítványozó munkahelye megszűnését követően – 2010. szeptember 1-ei hatállyal – jogutódként három megyei közigazgatási hivatal jött létre. A megyei hivatalvezetői beosztás nem azonos a regionális hivatalvezetői beosztással, az indítványozó által betöltött munkakör megszűnt. Az indítványozó szolgálati jogviszonya a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjt.) a felmentéskor hatályos 8. § (1) bekezdés b) pontja szerint felmentéssel megszüntethető volt. Az indítványozó jogviszonya időtartamának átalakulása a felmentés jogellenességének vizsgálata körében nem releváns, mert a felmentéskor hatályos Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontja szerint a kormánytisztviselői jogviszony munkáltatói indokolás nélkül megszüntethető a határozott időtartamú és a határozatlan időtartamú jogviszony esetén is. A munkaügyi bíróság szerint a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlás, továbbá a felmentés jogellenessége nem állapítható meg. Olyan átszervezés folyt, amely az indítványozó hivatalvezetői munkakörét érintette. A 2010. szeptember 1-ei hatállyal létrehozott megyei hivatalvezetői beosztás nem azonos a regionális hivatalvezetői beosztással, így az indítványozó korábbi munkaköre megszűnt.
[8] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Szolnoki Törvényszék 2012. október 12-én kelt 4.Mf.20.751/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperest terhelő perköltség összegét leszállította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. A törvényszék egyebek mellett hivatkozott arra, hogy a Ktjt. alkotmányellenesnek minősített 8. § (1) bekezdését az Alkotmánybíróság jóval később semmisítette meg, mint ahogy az indítványozó felmentése megtörtént. Ezért a felmentéskor a munkáltatói jogkör gyakorlója a hatályos jogszabályt alkalmazva járt el. Az indítványozó által betöltött beosztással összefüggésben a törvényszék az elsőfokú bírósággal azonos módon megállapította, hogy a szervezeti szintű jogutódlás ellenére sem állapítható meg az indítványozó korábbi munkakörével kapcsolatban jogutódlás, mert a megyei vezetők a volt régiós közigazgatási vezetők feladatait nem látták el. Tehát a szervezeti átalakítás következményeként az indítványozó korábbi munkaköre megszűnt. Miután az indítványozó munkaköre megszűnt, emiatt nem volt fenntartható a jogviszonya, figyelemmel arra, hogy a felmentés időpontjában tervezett és rövid időn belül megvalósított átfogó közigazgatási átszervezés történt.
[9] Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben elsődlegesen az általa jogszabálysértőnek tartott határozatok helyett új határozat meghozatalát kérte a kereseti kérelmének való helytadás mellett. Másodlagos kérelme az eljárt bíróságok ítéletének hatályon kívül helyezésére és új eljárást követően új határozat hozatalára irányult. Az indítványozó szerint a jogviszony megszüntetésének azzal közvetlenül összefüggő ésszerű indokának kell lennie. A jogot rendeltetésszerűen kell gyakorolni a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve. Arra is hivatkozott, hogy szerinte téves az az állítás, amely szerint a felmentésekor a szervezetet érintően olyan átszervezés zajlott, amely érintette az indítványozó munkakörét. Azt is előadta az indítványozó, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletek ténylegesen csak a jogellenesség kérdésében döntöttek, az egyéb jogcímeket nem vizsgálták, a rendeltetésellenes joggyakorlás körében valójában nem hoztak döntést annak ellenére sem, hogy a kereset azt tartalmazta.
[10] A Kúria 2014. május 14-én kelt Mfv.I.10.091/2014/7. számú ítéletével a Szolnoki Törvényszék 4.M.20.751/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok – a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontjára alapított – érvelése nem jogszabálysértő, különös tekintettel arra, hogy az indítványozó felmentésének időpontjában az Alkotmánybíróság még nem is hozta meg e tárgyban a 8/2011. (II. 18.) AB határozatát. A Kúria szerint egyebekben is helyes az első- és másodfokú bíróság ítélete. A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki azt, hogy az indítványozó korábbi munkaköre és beosztása jogutódlás nélkül megszűnt. A rendeltetésellenes joggyakorlással megvalósított felmentés nem volt bizonyított, mert a perben a munkáltató igazolta, hogy olyan szervezeti változások történtek, amelyek az indítványozó korábbi munkakörének megszűnését eredményezték, ez pedig a jogviszony megszüntetés okszerű indokául szolgálhatott. Szintén helytálló az első- és másodfokú bíróság döntése abban a kérdésben, hogy az egyenlő bánásmód elvét sem sértette meg a munkáltató. Az indítványozó alaptalanul sérelmezte azt is, hogy az általa a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának bizonyítására felajánlott tanúbizonyítás foganatosítását mellőzték. A felajánlott tanúbizonyítás ugyanis a rendeltetésellenes jogviszony megszüntetés bizonyítására nem alkalmas.
[11] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság folytassa le a Ktjt. már hatálytalan 8. § (1) bekezdés b) pontja Alaptörvénnyel való összhangjának, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát, valamint az eljárás tárgyát képező ügyekben történő alkalmazhatóságának vizsgálatát. Indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Kúria Mfv.I.10.091/2014/6. számú ítélete, a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.751/2012/4. számú ítélete, valamint a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 2.M.770/2010/21. számú ítélete Alaptörvényben biztosított jogait sérti, nemzetközi szerződésbe ütközik, az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései téves értelmezésén alapulnak. Mindezekre tekintettel kérte a bírói ítéletek megsemmisítését is.
[12] Az indítványozó szerint az indítvánnyal támadott ítéletek azért alaptörvény-ellenesek, mert sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a T) cikk (3) bekezdését, mely kimondja, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, a Q) cikk (2)–(3) cikkét, mely a magyar jognak a nemzetközi joggal való összhangját szabályozza. Továbbá az ítéletek sértik az indítványozónak az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogát, a XII. cikkben foglalt munkához való jogát, a XXIII. cikkben szabályozott közhivatal viseléséhez való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogát, a XXVIII. cikk (7) bekezdésbe foglalt jogorvoslati joghoz való jogát. Az ítéletek sértik az Alaptörvény a 25. cikkét, mely a bírósági út szabályát rögzíti, valamint a 28. cikket, mely kimondja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
[13] Az indítványozó hivatkozott a Ktjt. 8. § (1) bekezdését pro futuro hatállyal megsemmisítő 8/2011. (II. 18.) AB határozatra is. Álláspontja szerint azzal, hogy az Alkotmánybíróság pro futuro semmisítette meg a törvény rendelkezését, az Alkotmánybíróság „indirekt alkalmazási tilalmat” rendelt el. Szintén hivatkozott a 35/2011. (V. 6.) AB határozatra azzal összefüggésben, hogy a bíró, amennyiben alkotmányellenes jogszabályt kellene alkalmaznia, köteles az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni. Ugyancsak hivatkozott a 34/2012. (VII. 17.) AB határozatra is, mely ügyben az Alkotmánybíróság a Ktjt 8. § (1) bekezdés alkalmazási tilalmának kimondása iránti bírói kezdeményezéseket elutasította. Az indítványozó hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság MK. 95. számú állásfoglalásának a régi Munka törvénykönyvéről szóló 4. §-ához fűzött indokolására is.
[14] Az indítványozó arra is nyomatékkal utalt, hogy az ügyében alkalmazott Ktjt. 8. § (1) bekezdése az Európai Unió Alapjogi Chartájába, az Európai Szociális Chartába és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 1. cikkébe, 6. cikk (1) bekezdésébe, 13. cikkébe, valamint az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkébe ütközik. Hivatkozik az EJEB előtt folyamatban volt K.M.C. kontra Magyarország (19554/11), 2012. július 10., ügyre, valamint több, a Magyar Állam és a panaszosok között egyezséggel zárult ügyre.
[15] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésére is, mely a bíróságok igazságszolgáltatási feladatait határozza meg. Az indítványozó szerint a Kúria azzal, hogy az Abtv. 25. §-a alapján – észlelve a hivatkozott törvényi rendelkezés Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütközését – nem fordult az Alkotmánybírósághoz alkalmazási tilalom kimondása iránt, alaptörvény-ellenes határozatot hozott az indítványozó ügyében.
[16] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[17] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának a törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[18] Az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mivel az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben ilyen, az ügy érdemét befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[19] Az indítványozó által kezdeményezett peres eljárás folyamatban léte alatt hozta meg az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján a 8/2011. (II. 18.) AB határozatát (továbbiakban: Abh.), melyre a munkaügyi perben eljárt bíróságok hivatkoztak. Az Abh. – egyéb rendelkezések mellett – megállapította, hogy a Ktjt. 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette. A határozat meghozatalakor hatályban volt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 42. §-a alapján az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés főszabályként a határozat közzétételét követő napon vesztette hatályát. A régi Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azonban az Alkotmánybíróság ettől eltérően is meghatározhatta az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezésének időpontját, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolta. A pro futuro megsemmisítés két előfeltétele, hogy a) a megalkotandó új jogszabály hatálybalépéséig biztosítható legyen a jogrend kiszámítható működése, továbbá, hogy b) az alkotmányellenes jogszabály időleges hatályban tartása kevesebb veszélyt jelent a jogrend épsége szempontjából, mint az azonnali megsemmisítés. [47/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 525, 549–550.]
[20] A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy mivel a Ktjt. 10. § (1) bekezdése alapján a kormánytisztviselői jogviszonyokban a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek a köztisztviselő lemondására és felmentésére vonatkozó szabályok nem voltak alkalmazhatók, a Ktjt. 8. § (1) bekezdésének megsemmisítése következtében a kormánytisztviselői jogviszony lemondással és felmentéssel való megszüntetése szabályozatlanul maradt. Emiatt időt kívánt biztosítani a jogalkotónak az Alkotmánynak megfelelő szabályok megalkotására. Ezért a Ktjt. 8. § (1) bekezdését a jövőre nézve az Alkotmánybíróság 2011. május 31-i hatállyal pro futuro semmisítette meg, tehát a jogszabályi rendelkezés 2011. június 1. napjától hatálytalan. Ettől azonban meg kell különböztetni azt, hogy adott esetben a 2011. május 31. napja előtt létrejött jogviszonyokban a már megsemmisített jogszabályi rendelkezést alkalmazni kell.
[21] A pro futuro megsemmisítés az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek vagy alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály határozott idejű alkalmazása lehetőségével és egyben kötelezettségével jár mindenki számára, hacsak az Alkotmánybíróság az ügyre okot adó konkrét eset(ek)re alkalmazási tilalmat nem rendelt el. Azt is figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság az 1813/B/2010. AB végzésben (ABH 2011, 2936.) egyértelművé tette, hogy amikor az Alkotmánybíróság törvényi felhatalmazással élve, az alkotmányellenes jogszabály hatályvesztését a jövőben meghatározott időpontban jelöli meg, akkor lényegében maga terjeszti ki az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásának időtartamát, előírja a bíró számára az alkotmányellenes jogszabály alkalmazását. Ez a döntés összhangban áll a régi Abtv. 27. §-ában foglaltakkal. Azzal, hogy az Alkotmánybíróság határozata a közzétételét követően mindenkire – így a jelen eljárás tárgyát képező perekben eljárt bíróságokra is – kötelező. Ezért a jelen esetben az, hogy az ügyben eljárt bíróságok – a 2011. május 31-je előtt létrejött jogviszony elbírálására – alkalmazták a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontját, nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alkotmányellenességet vagy alaptörvény-ellenességet.
[22] A pro futuro megsemmisítés lehetőségét a régi Abtv.-ben írtakkal lényegileg azonos módon szabályozza az Abtv. 45. § (4) bekezdése is. A pro futuro megsemmisítés oka a törvény szerint, ha azt az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. A pro futuro megsemmisítés régi Abtv.-ben, valamint az Abtv.-ben foglalt szabályait összevetve megállapítható, hogy a két szabályozás tartalmilag csaknem megegyezik egymással. Eszerint, ha az Abtv. hatályban léte alatt semmisít meg egy jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést pro futuro hatállyal az Alkotmánybíróság, az így megsemmisített jogszabályt annak hatályvesztése napjáig alkalmazni kell, csakúgy mint a régi Abtv. hatályban léte alatt pro futuro megsemmisített jogszabályt.
[23] A jogszabály (jogszabályi rendelkezés) pro futuro megsemmisítése esetén sem a régi Abtv. nem tartalmazott, sem a hatályban lévő Abtv. nem tartalmaz arra nézve semmilyen rendelkezést, hogy a pro futuro megsemmisítésnél a megsemmisített jogszabály (jogszabályi rendelkezés) meghatározott ideig történő hatályban tartása alatt a már megsemmisített jogszabály (jogszabályi rendelkezés) csak a megsemmisítést kimondó határozatban közölt hatályban tartás okával (okaival) összhangban alkalmazható-e vagy sem. Mivel egyik Abtv. sem tartalmaz erre nézve kifejezett korlátozó rendelkezést, − mindkét törvény olyan általános fogalmakra hivatkozik, mint a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke, − ebből az következik, hogy ezen a területen az Alkotmánybíróság jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A pro futuro hatállyal megsemmisített jogszabályt (jogszabályi rendelkezést) az adott alkotmánybírósági határozat indokolásában a pro futuro megsemmisítés meghatározott okától függetlenül, minden esetben alkalmazni kell, amíg a megsemmisített jogszabály hatályát nem veszti, hacsak az Alkotmánybíróság az adott alkotmánybírósági határozat indokolásában másként nem rendelkezik.
[24] Az alkotmányjogi panasszal összefüggésben meg kell vizsgálni azt a következő kérdést, hogy az alkotmányjogi panasz mikénti elbírálása függ-e attól, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírói döntést az Abh. közzététele előtt vagy azután hozták-e, vagyis miért és hogyan kellett az adott, akkor még hatályban volt jogszabályi rendelkezést a bírónak még alkalmaznia.
[25] Az Abh. közzététele előtt meghozott bírói ítéletek kapcsán a jogi helyzet megítélésénél abból kell kiindulni, hogy a bírónak kötelező volt a Ktjt. rendelkezéseit alkalmazni, mert az Országgyűlés által elfogadott és hatályba léptetett jogszabályról volt szó. De az Abh. közzététele után az adott esetben szintén köteles volt a bíró a perben a már megsemmisített Ktjt. 8. (1) bekezdését alkalmazni. {3045/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [21]}
[26] Az Abtv. 27. §-a alapján az alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek – egyebek mellett – sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a T) cikket, a Q) cikk (2)–(3) bekezdését, 25. cikkét, valamint a 28. cikket.
[27] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése a jogállamiság-jogbiztonság klauzula, melyre csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás esetén lehet hivatkozni alkotmányjogi panasz eljárásban. {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indoklás [86]–[91], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]}. Tekintettel arra, hogy alkotmányjogi panasz a jogállami jogbiztonság sérelmére nem alapítható, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is visszautasította az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján.
[28] A T) cikk a jogalkotásra vonatkozó általános szabályokat határozza meg, az Alaptörvény 25. cikke a bírósági út szabályaira és a bírósági szervezet egyes kérdéseire vonatkozik. A 28. cikk pedig a bíróságok jogértelmezésére irányadó szabályokról rendelkezik.
[29] Az indítványozó által az indítványában megjelölt – és előbb ismertetett – alaptörvényi rendelkezésekre, mivel nem az Alaptörvényben biztosított alapjogokat szabályoznak, alkotmányjogi panaszban nem lehet hivatkozni.
[30] A Q) cikk (2)–(3) bekezdése pedig a nemzetközi jog és a magyar jog összhangja megteremtésének kötelezettségét, illetve a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadását, és a más nemzetközi jogi jogforrások jogszabályban történő kihirdetésére vonatkozó szabályt tartalmazza. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti eljárás kezdeményezésére az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogosult az indítványozó, mert azt csak az Abtv.-ben felsorolt személyek kezdeményezhetik. Tehát az Alaptörvény Q) cikk (2)–(3) bekezdésére alapított indítvány nem jogosulttól származik, ezért az indítványt ebben a részében is azt vissza kellett utasítani az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján.
[31] Az indítványozó az alapjogok közül hivatkozott a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogra, a XII. cikkben foglalt munkához való jogra, a XXIII. cikkben szabályozott közhivatal viseléséhez való jogra, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogra és a XXVIII. cikk (7) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jogra.
[32] Az indítványban előadott ezen alkotmánysértéseket az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már elbírálta.
[33] Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
megbízott tanácsvezető
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |