Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02517/2015
Első irat érkezett: 08/04/2015
.
Az ügy tárgya: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 18. § (4) bekezdése, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.Kpk. 45.429/2015/2. számú végzése és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.428/2014/19. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (egyetemi hallgatói jogviszony elbocsátással történő megszűnése - ELTE Hallgatói Követelményrendszere)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/16/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.428/2014/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, a bírósági felülvizsgálat során támadott első és másodfokú, az indítványozó osztatlan jogász mesterképzésről szóló elbocsátása tárgyában születet határozatokra is kiterjedő hatállyal (ELTE ÁJK/666 (2014) és ELTE/5467/3/2014. számú határozatok). Álláspontja szerint a bíróság támadott döntése jogszabályellenes, illetve a bíróság nem tett eleget tényállástisztázási és indokolási kötelezettségének, valamint a tárgyban benyújtott okirati bizonyítékot nem vette figyelembe döntése során, megsértve ezzel az egyenlő bánásmód követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogait. Álláspontja szerint séri a tisztességes eljáráshoz való jogot az is, hogy a bíróság teljes illeték és költségmentesség megállapítása ellenére perköltség megfizetésére kötelezte.
Az indítványozó álláspontja szerint a Pp. 18. § (4) bekezdése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a jogorvoslathoz való jogot, figyelemmel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.Kpk. 45.429/2015/2. számú, az indítványozó elfogultsági kifogását elutasító és a bíró kizárását megtagadó határozatára. Álláspontja szerint a támadott és a bírósági döntés során alkalmazott rendelkezés nem biztosítja a kizárás tárgyában született végzés ellen az önálló fellebbezés lehetőségét, csak az érdemi döntéssel szemben, az érdemi döntés ellen ugyannakkor nincs lehetőség a fellebbezésre a Pp. 340. § (1) bekezdése alapján. E körben - az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján - a támadott jogszabályi rendelkezés vonatkozásában azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy vizsgálja meg, hogy az össszhangban van-e az Alaptörvényben foglaltakkal..
.
Támadott jogi aktus:
    a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 18. § (4)
    a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.428/2014/19. számú ítélete
    a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.Kpk. 45.429/2015/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
T) cikk (3) bekezdés
X. cikk (1) bekezdés
XI. cikk (1) bekezdés
XI. cikk (2) bekezdés
XV. cikk
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
24. cikk (2) bekezdés d) pont

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2517_2_2015_ind_kieg.pdfIV_2517_2_2015_ind_kieg.pdfIV_2517_0_2015_inditvany.pdfIV_2517_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3085/2016. (IV. 18.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 04/12/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.04.12 15:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.428/2014/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt – az Alap­törvény XV. cikk (2) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire alapított kérelmeket illetően – visszautasítja.

        2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz tárgyában indult eljárást egyebekben megszünteti.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó magánszemély alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

        [2] Az indítványozó a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.428/2014/19. számú ítélete ellen – az Eötvös Loránd Tudományegyetem (a továbbiakban: ELTE) Állam- és Jogtudományi Kar (a továbbiakban: ÁJK) Tanulmányi és oktatásügyi dékánhelyettese (ELTE) ÁJK/666 (2014) és (ELTE) ÁJK/853 (2014) számú határozataira, valamint az ELTE Hallgató Jogorvoslati Bizottság Általános Tanácsa ELTE/5467/3/2014. és ELTE/5467/4/2014. számú határozataira is kiterjedő hatállyal – terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt 2015. május 29-én, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra 2015. augusztus 4-én érkezett be. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására 2015. október 9-én kiegészítette. A panaszbeadvány a támadott bírói döntést az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésével, XI. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (2) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével tartotta ellentétesnek.

        [3] 2. Az alkotmányjogi panasz előzményeként a mellékelt iratokból megállapítható, hogy az indítványozó 2011. szeptember 7-től az ELTE ÁJK egységes, osztatlan jogászképzése, 2012. szeptember 5-étől pedig párhuzamosan az ELTE Informatikai Kar (a továbbiakban: IK) programtervező informatikus alapképzése keretében is hallgatói jogviszonyban állt.

        [4] 2.1. 2014. március 20-án azonban az ELTE ÁJK Tanulmányi és oktatásügyi dékánhelyettese az (ELTE) ÁJK/666 (2014) számú határozatával az indítványozót elbocsátotta az egységes, osztatlan jogászképzésről, mert a 2013/2014. tanév második félévére a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgyból kimerítette az ELTE Szervezeti és Működési Szabályzat II. kötet Hallgatói Követelményrendszer (a továbbiakban: HKR) alapján lehetséges háromszori tárgyfelvételt, és a tárgyat nem teljesítette.
        [5] Az ELTE ÁJK Tanulmányi és oktatásügyi dékánhelyettese a 2014. március 21-én meghozott (ELTE) ÁJK/853 (2014) számú határozatával törölte az Elektronikus Tanulmányi Rendszerből az indítványozó által 2013. augusztus 29-én felvett „Munkajog 1.”, a 2013. augusztus 30-án felvett „Pénzügyi jog 1.” című tárgyakat, valamint a 2014. január 8-án sikeresen teljesített „Munkajog 1.” vizsgát. E döntés indokolása leírja, hogy az adott félévben az indítványozó az egységes, osztatlan jogászképzésen passzív státuszú volt, a kurzusokat ún. erős előfeltétel (olyan előfeltétel, amelynek korábbi félévben történt teljesítése a tantervi egység felvételének feltétele) teljesítése nélkül vette fel, az ELTE IK programtervező informatikus képzés ún. szabadon választható tanegységei keretében.

        [6] 2.2. E két határozat vonatkozásában az indítványozó fellebbezéssel élt. Fellebbezése nyomán az ügyek elbírálását az ELTE Hallgató Jogorvoslati Bizottság Általános Tanácsa a 2014. április 24-én kelt, ELTE/5467/2/2014. számú végzésével elkülönítette. Az egységes, osztatlan jogászképzésből történt elbocsátásról szóló határozatot az ELTE Hallgató Jogorvoslati Bizottság Általános Tanácsa az ELTE/5467/3/2014. számú, ugyanazon napon kelt határozatával helybenhagyta. A fellebbezésben az indítványozó sérelmezte, hogy hallgatói jogviszonyát visszamenőlegesen, 2014. január 31-ei dátummal szüntették meg, valamint vitatta, hogy a háromszori tárgyfelvétel lehetőségét kimerítette volna; a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgyat ugyanis az ELTE ÁJK hallgatójaként csak kétszer vette fel, a harmadik tárgyfelvétele pedig az ELTE IK hallgatójaként történt, a szabadon választható tanegységei terhére, amely véleménye szerint nem számít bele a tárgyfelvétel számossági korlátozásába, és az ELTE ÁJK Tanulmányi Hivatala, valamint a Neptun Egységes Tanulmányi Rendszer sem figyelmeztette arról, hogy az ELTE IK hallgatójaként történő tárgyfelvétele a harmadik tárgyfelvételnek minősülne, melynek sikertelen teljesítése az elbocsátás következményét vonhatná maga után.
        [7] A másodfokú határozat azonban kimondta, hogy az elsőfokú határozat jogszerű volt, az indítványozó fellebbezése téves szabályzatértelmezésen alapul. A döntés szerint a HKR vonatkozó 52. § (1) bekezdés a) pontja egyértelműen mondja ki, hogy „el kell bocsátani a hallgatót a szakról […], ha egy, a szak képzési tervében szereplő tanegységet háromszori […] felvétel után sem teljesített”. Ez a szabály nem szól arról, hogy az adott tárgyat a hallgató milyen képzés keretében veszi fel, csak arról, hogy a tárgyfelvételre hány alkalommal kerülhet sor. Mivel az indítványozó által felvetett megszorítást a HKR nem tartalmazza, ezért nem is releváns, hogy az adott tárgyat az egységes, osztatlan jogászképzés tanrendjében, vagy a programtervező informatikus alapképzés szabadon választható tanegységei terhére vette-e fel. Megállapította a határozat azt is, hogy az indítványozó általános tájékoztatást kapott a Tanulmányi Hivataltól az elektronikus tanulmányi rendszeren keresztül arról, hogy a háromszori eredménytelen tárgyfelvétel következménye az elbocsátás lehet. Kitért továbbá arra, hogy az ELTE ÁJK Tanulmányi Hivatala csak 2014 márciusában értesült az indítványozó szabálytalan negyedik tárgyfelvételéről, ezért csak 2014. március 20-án született meg az elbocsátásáról rendelkező elsőfokú határozat.
        [8] Az érvénytelen tárgyfelvételek törlése és vizsga megsemmisítése tárgyában hozott elsőfokú határozatot az ELTE Hallgató Jogorvoslati Bizottság Általános Tanácsa a 2014. április 24-én kelt, ELTE/5467/4/2014. számú határozatával vizsgálta felül és hagyta helyben. A másodfokú határozat szerint az elsőfokú döntés jogszerű volt. Utalt a HKR 23. § (2) bekezdésére, amely szerint: „Az erős előfeltételként megjelölt tantervi egységeket a tanegységhez tartozó kurzus felvétele előtt kell teljesíteni.” A HKR 61. § (1) bekezdés a) pontja alapján pedig: „törölni kell azt a jelentkezést, amelynek erős előfeltételét a hallgató nem teljesítette”. A HKR 19. § (4) bekezdése arról is szól, hogy az előfeltételes tantárgy esetleges teljesítése érvényét veszti az előfeltételek nem teljesülése esetén. E szabályok tehát egyértelműen előírják, hogy törölni kell azt a jelentkezést, amelynek erős előfeltételét a hallgató nem teljesítette.

        [9] 2.3. A határozatokkal szemben az indítványozó keresetet terjesztett elő. Az ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2015. február 23-án kelt, 12.K.32.428/2014/19. számú ítéletével döntött, és az indítványozó keresetét elutasította. Indokolásában a bíróság kimondta, hogy az ELTE Hallgató Jogorvoslati Bizottság Általános Tanácsa az elbocsátás kapcsán jogszerű döntést hozott. A HKR 52. § (1) bekezdés a) pontja valóban nem tartalmaz megszorítást a tekintetben, hogy a háromszori sikertelen tárgyfelvétel milyen szakos hallgatóra vonatkozik, vagy arra párhuzamos képzésben került-e sor. Annak van csak jelentősége, hogy az adott szak képzési tervében szereplő tárgyat háromszori felvétel után sem teljesítő hallgatót el kell bocsátani. A HKR ismerete elvárható a hallgatóktól, erre a beiratkozáskor is felhívják a figyelmet, és az ELTE erről általános tájékoztató üzenetet is küldött a hallgatóknak. A bíróság megállapítása szerint éppen ezért az elbocsátás jogkövetkezményére való előzetes felhívásnak nem kell személyre szabottnak lennie, és nem kell konkrét esethez kapcsolódnia, hiszen az elbocsátáshoz vezető eseteket a HKR tartalmazza. A HKR hivatkozott pontjában szereplő számossági korláttal az indítványozó is tisztában volt, de azt tévesen értelmezte, amikor úgy tekintette, hogy ez a korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a programtervező informatikus alapképzés szabadon választható tanegységei terhére veszi fel az egyébként az egységes, osztatlan jogászképzés képzési tervében szereplő kötelező tárgyat. Abból, hogy a HKR ezen rendelkezése nem tartalmaz megszorítást, az következik, hogy nincsenek eltérő szabályok a párhuzamos képzésen résztvevő hallgatókra. Annak eldöntése pedig, hogy ilyen megszorító kivételszabályra szükség volna-e vagy sem, az egyetemi autonómia körébe tartozó kérdés; ezt a bíróság nem vizsgálhatja felül. (A bíróság hozzátette: annak sincs jelentősége, hogy később a HKR alkalmazott szabályát kiegészítették, a közigazgatási bíróságnak ugyanis a konkrét ügyben alkalmazott jogszabályok alapján kell felülvizsgálnia a kifogásolt határozatokat.) Utalt a bíróság arra is, hogy az indítványozó a keresetében eredetileg az egyenlő bánásmód követelményének a megsértésére is hivatkozott, ám az első tárgyaláson e kereseti kérelmétől elállt, ezért a bíróság jogerőre emelkedett végzésével e részében a pert megszüntette. Hozzátette a bíróság, hogy az, hogy az ELTE szervei milyen időpontban hozták meg a határozataikat, illetve azt mikor közölték az indítványozóval, olyan eljárási kérdéseknek minősülnek, amelyek az ügy érdemére nem hatottak ki.
        [10] A bíróság jogszerűnek minősítette az ELTE Hallgató Jogorvoslati Bizottság Általános Tanácsa érvénytelen tárgyfelvételek törlése és vizsga megsemmisítése tárgyában hozott határozatát is. Az indítványozó ugyan kifogásolta, hogy a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgy törlése kapcsán a másodfokú határozat nem tartalmazott indokolást, azonban a bíróság szerint nyilvánvaló a felülvizsgált határozatok összefüggése egymással – mivel az elbocsátás ezen tárgy háromszori sikertelen felvétele miatt történt, a tárgyfelvétel törlése kapcsán a döntés okafogyottá vált. Eljárási hiba, hogy erről külön indokolást a határozat nem tartalmaz – ám ez következik a másik (elbocsátásról szóló) határozatból, ezért ezen eljárási hiba az ügy megítélésére nem hatott ki. A bíróság arra is rámutatott, hogy az indítványozó ugyan hivatkozott a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére, ennek önmagában való vizsgálata azonban nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe. Hozzátette ugyanakkor, hogy ezen alapjog sérelmére csak akkor lehet eredménnyel hivatkozni, ha ahhoz valamilyen konkrét anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés is kapcsolódik, ami pedig a jelen ügyben nem volt megállapítható.
        [11] A bíróság az ELTE Hallgató Jogorvoslati Bizottság Általános Tanácsa határozatait jogszerűnek találta, a pervesztes indítványozót pedig az alperes perben felmerült költségének (ügyvédi munkadíj) megfizetésére kötelezte.

        [12] 3. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.428/2014/19. számú ítéletével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, az első- és másodfokú határozatokra is kiterjedő hatállyal. Az alkotmányjogi panaszban bemutatta az ügy előzményeit, majd az Alaptörvény egyes cikkei kapcsán az alábbi alapjog-sérelmeket adta elő.

        [13] 3.1. Az Alaptörvény XI. cikke, ezen belül a tanulás szabadsága összefüggésében azt sérelmezte az indítványozó, hogy miután az egységes, osztatlan jogászképzésen a jogviszonya megszűnt, és már csak az ELTE IK-val állt jogviszonyban, itt másodszor is felvette a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgyat, amit aztán az ELTE törölt. Az indítványozó ezt úgy értelmezte, hogy általában is kizárták a jogászképzésből, mert az ELTE és a bíróság álláspontja szerint, ha bármilyen módon és bármely képzés keretei között a három sikertelen tárgyfelvétel megtörtént, akkor az a tárgy többet nem vehető fel. Így az indítványozót akár egy újabb sikeres felvételi után is azonnal elbocsáthatnák erre hivatkozással.
        [14] Az indítványozó azt is leírta, hogy az ELTE ÁJK később módosította a HKR-t, és beiktatta az 58. § (1a) bekezdését, amely szerint: „Amennyiben a hallgató több szakon is folytat tanulmányokat, az adott szak mintatantervéhez tartozó kurzusokat a másik szak irányából nem veheti fel.” Ez alátámasztani látszik azt, hogy korábban a tárgyak felvétele a párhuzamos képzésre nem volt szabályozva; ugyanakkor az indítványozó szerint sérti a tanulás szabadságát, mert indokolatlanul korlátozza a szabadon választható tanegységei terhére felvehető tárgyak körét. Felvetette azt a kérdést is, hogy miért hozott ilyen kiegészítő szabályt az ELTE ÁJK, ha az ő ügyét is meg lehetett ítélni az általános szabály alkalmazásával.

        [15] 3.2. A hátrányos megkülönböztetés tilalma kapcsán az indítványozó arra hivatkozott, hogy az ELTE ÁJK egységes, osztatlan jogászképzésére történt felvételét követően őt a többi hallgatóval egyformán megilletik mindazok a jogok, amelyek a HKR-ben szerepelnek. Ez alapján felveheti háromszor a képzési terv tárgyait. Az ELTE IK-n azonban az indítványozónak létrejött még egy hallgatói jogviszonya, és e képzés keretei között is jogában áll a szabadon választható tanegységei terhére az ELTE bármely karán tárgyakat felvenni, ugyancsak három alkalommal. Ezek összeszámítását az indítványozó sérelmezte, és úgy vélte, hogy ezáltal elesett olyan jogoktól, amelyek a csak egy szakot végzőket megilletik.

        [16] 3.3. Az Alaptörvény XXIV. cikkében (helyesen: XXVIII. cikkében) foglalt tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán kifogásolta az indítványozó, hogy a bíróság az eljárás során rosszhiszeműséget feltételezett róla. Ezen kívül a bíróság az eljárás során nem vette figyelembe az általa becsatolt, az ELTE ÁJK Tanulmányi Hivatala által kiállított igazolást arról, hogy az ELTE ÁJK-n a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgyat kétszer vette fel.
        [17] Sérelmezte az indítványozó azt is, hogy a bírósági eljárás során az ügyét a második tárgyalás előtt újraszignálták, ami az eljárás elhúzódásához is vezetett. Az indítványozó kérte, hogy az ügyében született határozatok végrehajtását a bíróság függessze fel, a bíróság azonban erről az alperes álláspontját is kikérte, amit az indítványozó szintén időhúzásként értékelt, és kérte az eljáró bíró kizárását. (Időközben a határozatok végrehajtásának felfüggesztéséről döntés született.) Az ennek tárgyában hozott végzés önállóan nem fellebbezhető, csak az érdemi döntéssel. Mivel azonban közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatáról van szó, jelen esetben az ügy érdemében hozott döntéssel szemben sincs lehetősége az indítványozónak fellebbezni. Az indítványozó szerint az érdemi döntés tartalmára is kihatott az, hogy az ügyet az általa elfogultnak tartott bíró döntötte el, aki a diplomáját az alperesnél szerezte.
        [18] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének tartotta az indítványozó azt is, hogy bár teljes személyes költségmentességet kapott, mégis perköltségben marasztalták őt az alperes javára.

        [19] 3.4. Az Alaptörvény XXVIII. cikke kapcsán utalt az indítványozó a bíró kizárására irányuló indítványáról hozott végzéssel szemben a jogorvoslat hiányára.

        [20] 4. Az alkotmányjogi panasz kiegészítésében az indítványozó leírta, hogy fenntartja a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.428/2014/19. számú ítéletével szembeni, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát. Utalt arra is, hogy időközben az ELTE IK-n befejezte tanulmányait, a kérelmét ezért csak az elbocsátásával kapcsolatosan tartja fenn.
        [21] Az indítványozó kérte az Abtv. 28. § (1) bekezdésének az alkalmazását is, hogy az Alkotmánybíróság ez alapján vizsgálja meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 18. § (4) bekezdése Alaptörvénnyel való összhangját.
        [22] Az alkotmányjogi panasz kiegészítése az Alaptörvény hivatkozott cikkeinek pontosítását is tartalmazza. Ebben az indítványozó az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésére, XI. cikk (1) bekezdésére, XV. cikk (2) bekezdésére, XXIV. cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire hivatkozott.

        [23] 4.1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmeként az indítványozó előadta, hogy véleménye szerint az ELTE ÁJK mulasztott, amikor nem alkotott a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 49. § (3) és (7) bekezdésének megfelelő részletszabályokat arról, hogy a hallgató a tanulmányaihoz tartozó tantárgyakat a felsőoktatási intézmény másik képzésében, illetve másik felsőoktatási intézményben miként veheti fel. Megítélése szerint „a tárgyfelvétel a szakhoz kapcsolódik és nem összesíthető több szakon, mert arra vonatkozóan az intézmény nem hozott szabályokat”; ezt pedig a bíróság is észlelte az eljárás során, de az egyetem autonómiájára hivatkozva nem vizsgálta a kérdést. Így azonban az Nftv. és a HKR alapján nem világos, hogy az ELTE szakonként, vagy összességében számítja-e a három tárgyfelvételt, ami sérti a normavilágosságot és a jogbiztonság alkotmányos követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az indítványozó ezen mulasztást látta igazoltnak a HKR már idézett módosításával [58. § (1a) bekezdés], ennek vizsgálatát azonban nem kérte az Alkotmánybíróságtól.
        [24] Ugyancsak a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelentette az indítványozó szerint, hogy a bíróság nem vette figyelembe az ELTE ÁJK Tanulmányi Hivatala által kiállított igazolást arról, hogy az ELTE ÁJK-n a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgyat kétszer vette fel.
        [25] Megismételte továbbá az indítványozó, hogy a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmének tartja, hogy az ügyében született határozatok végrehajtásának a felfüggesztésével a bíróság késlekedett, és újra előadta a bíró kizárásával kapcsolatos kifogásait is.
        [26] Ismételten kifogásolta az indítványozó, hogy a perköltségben marasztalták őt, amivel szemben nem élhet jogorvoslattal, ez pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését is sérti.

        [27] 4.2. Az indítványozó az Alaptörvény (ismét hibásan hivatkozott) XXIV. cikk (1) bekezdése – a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog – sérelmének tekintette, hogy az ügyét indokolás nélkül újraszignálták egy másik bíróra, amelynek okairól és körülményeiről ő semmilyen tájékoztatást nem kapott.

        [28] 4.3. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelme kapcsán adta elő az indítványozó a bíró kizárása ügyében hozott végzéssel (18.Kpk.45.429/2015/2.) szembeni jogorvoslati lehetőségek hiányával és a Pp. 18. § (4) bekezdésével kapcsolatos kifogásait.

        [29] 4.4. Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése és XI. cikk (1) bekezdése sérelme körében az indítványozó ismételten azt sérelmezte, hogy miután az egységes, osztatlan jogászképzésről már elbocsátották, a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgyat az ELTE IK-n végzett tanulmányai keretében sem állította vissza számára az egyetem, hogy azt a szabadon választható tanegységei keretében elvégezhessen. A tárgyfelvételek ilyen összeszámításával az indítványozó értelmezése szerint őt egyúttal általában is kizárták a jogászképzésből, mert a három sikertelen tárgyfelvételre hivatkozva akár egy újabb sikeres felvételi után is azonnal elbocsáthatnák.

        [30] 4.5. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében előírt hátrányos megkülönböztetés tilalma összefüggésében az indítványozó azt állította, hogy a tanulás szabadsága tekintetében őt diszkrimináció érte, mert az egységes, osztatlan jogászképzésen őt megilletnék mindazok a jogok, amelyek a többi hallgatót is megilletik, és amelyeket a HKR biztosít. Az ELTE IK-n pedig programtervező informatikus hallgatóként az e kar hallgatóit megillető jogok járnának neki is. Ennek ellenére az ELTE ÁJK-n nem vehette fel háromszor a „Római jog 1. (kollokvium)” című tárgyat (csak kétszer), és ugyanezen tárgyat szabadon választható tanegységei keretében az ELTE IK-n sem vehette fel háromszor (csak egyszer). Az indítványozó előadása szerint azért érte őt hátrány, mert párhuzamosan több szakon is tanulmányokat folytatott, és így kevesebb lehetőséggel élhetett, mint a csak egy szakon tanulmányokat folytató hallgatók.

        [31] 5. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire – tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
        [32] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.

        [33] 6. Figyelemmel az indítványozónak az alkotmányjogi panasz kiegészítésében írt kérelmére – amelyben kifejtette, hogy időközben az ELTE IK-n befejezte tanulmányait, ezért csak az elbocsátásával kapcsolatos indítványi részek tekintetében tartja fenn az indítványát –, az Alkotmánybíróság csak az indítványozónak az ELTE ÁJK egységes, osztatlan jogászképzésről történt elbocsátásával kapcsolatos indítványi elemek befogadhatóságát vizsgálta meg.

        [34] Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 59. §-a, és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 67. § (2) bekezdés c) pontja alapján, okafogyottság miatt megszüntette az eljárást – az indítványozó Elektronikus Tanulmányi Rendszerből törölt tárgyai és vizsgája kapcsán – az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésére, XI. cikk (1) bekezdésére és XXIV. cikk (1) bekezdésére alapított kérelmei tárgyában.

        [35] 7. Az indítványozó egységes, osztatlan jogászképzésről történő elbocsátásáról szóló másodfokú határozatot felülvizsgáló bírósági ítéletet az alábbi okokból tartotta alaptörvény-ellenesnek.
        [36] Álláspontja szerint a döntés sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert elfogadta azt az érvelést, amely szerint ő a két fennálló hallgatói jogviszonya (és ezekhez kapcsolódó tárgyfelvételi jogosultságai) ellenére sem vehette fel ugyanazon tárgyat összességében hatszor, csak háromszor, ugyanis a tárgyfelvételeit összeszámították.
        [37] Kifogásolta az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes tárgyaláshoz való joga kapcsán, hogy a bíróság nem vette figyelembe kellő súllyal az általa becsatolt igazolást, amelyet az ELTE ÁJK Tanulmányi Hivatala állított ki a „Római jog 1. (kollokvium)” című tantárgy felvételeinek számáról. Ugyanezen alapjoga kapcsán kifogásolta azt is, hogy bár a bíróság teljes személyes költségmentességet engedélyezett számára, mégis perköltséget kellett fizetnie az alperesnek. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán is a bíróság rá nézve kedvezőtlen jogértelmezésére, amely a tárgyfelvételei számát a különböző szakokról összeszámította. Ezt az értelmezést különösen a HKR időközben elfogadott – és a kérdést a jövőre nézve egyértelműen rendező – módosítása miatt támadta.
        [38] Sérelmezte az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján, hogy az eljáró bíró kizárására irányuló kérelme tárgyában hozott végzés ellen sem önállóan, sem az ügy érdemében hozott döntésen keresztül nem élhetett jogorvoslattal.

        [39] 8. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést – nevezetesen az Abtv. 27. § szakaszára történő hivatkozást –, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
        [40] Az indítványozó a Pp. 18. § (4) bekezdésének – amely arról rendelkezik, hogy a kizárás tárgyában hozott végzés ellen önálló fellebbezésnek nincs helye – a vizsgálatát, külön és kifejezetten erre irányuló alkotmányjogi érvelés nélkül, az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján kérte, nem pedig az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszként.
        [41] Az Abtv. 51. § (1) bekezdése értelmében: „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint e törvény szerint arra jogosult indítványa alapján jár el.” Az e rendelkezésben foglalt indítványhoz kötöttség főszabályát töri át az Abtv. 52. § (2) bekezdése, amely alapján: „[a]z Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Ez a rendelkezés nem érinti az Alkotmánybíróságnak a 28. § (1) bekezdésben, a 32. § (1) bekezdésben, a 38. § (1) bekezdésben és a 46. § (1) és (3) bekezdésben meghatározott, hivatalból megtehető megállapításokra vonatkozó hatáskörét, valamint az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdésében foglaltakat.” Az Abtv. 28. § (1) bekezdése szerint pedig: „[a]z Alkotmánybíróság a 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a 26. § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja.” Az Abtv. ezen rendelkezései alapján az indítványozó ezen kérelmét nem lehet alkotmányjogi panasznak tekinteni, csak az Alkotmánybíróság hivatalból történő eljárása kezdeményezésének. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Abtv. 28. § (1) bekezdése alkalmazásának sem a feltételei, sem a szükségessége nem áll fenn.
        [42] Az indítvány kitér az eljárás megindításának indokaira, és a fent írtak szerint – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései összefüggésében – tartalmaz okfejtést Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényege kapcsán [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont].
        [43] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést: a Fővárosi Közigazgatási és Munka­ügyi Bíróság támadott 12.K.32.428/2014/19. számú ítéletét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont].
        [44] Az indítvány az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként – a 6. pontban írtakra is figyelemmel – a XV. cikk (2) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire hivatkozik [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
        [45] Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági döntést miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
        [46] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
        [47] Az alkotmányjogi panasz benyújtása az Abtv. 53. § (1)–(2) bekezdésének megfelelően történt.

        [48] 9. Az Abtv. 29. §-a szerint: „[a]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz ezen tartalmi befogadási követelményével összefüggésben az alábbi megállapításokat teszi.

        [49] 9.1. Az indítványozó bírói döntést kifogásoló érvei egyik részükben az ítélet – valamint az első- és másodfokú határozatok – azon értelmezését kritizálják, amely szerint a különböző képzések keretében, különböző hallgatói jogviszonyok alapján történő tárgyfelvételeket, ugyanazon tárgy [jelen esetben a „Római jog 1. (kollokvium)” című tantárgy] tekintetében össze lehet számítani. A hallgatót így csak egyszer illeti meg ugyanazon – képzési egységben szereplő – tanegység háromszori felvételének a lehetősége, nem pedig annyiszor, ahány hallgatói jogviszonnyal rendelkezik; a HKR 52. § (1) bekezdés a) pontja ugyanis nem tartalmaz olyan szűkítő, megszorító szabályt, amely szerint az adott tanegység felvételeinek számát csak egy képzésen belül lehetne számítani. A támadott döntésekből az is kiderül, hogy a háromszori tárgyfelvétel lehetőségével az indítványozó élhetett, csak többlet-lehetőségekhez nem jutott a több fennállt hallgatói jogviszonyai alapján. E körben sérelmezte azt is az indítványozó, hogy a bíróság nem vette figyelembe kellő súllyal az általa becsatolt, az ELTE ÁJK Tanulmányi Hivatala által kiállított igazolást.
        [50] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítványozó ezen kifogásai, tartalmukat tekintve, az indítványozó számára kedvezőtlen szabályzat- és jogszabály-értelmezési, valamint bizonyíték-értékelési és mérlegelési kérdésekre irányulnak. Az Alkotmánybíróság bírói döntésekkel szembeni alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával kapcsolatos gyakorlata szerint: „a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel” {3250/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [11]; 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [14]; 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16]; 3182/2015. (IX. 23.) AB végzés, Indokolás [10]}. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy: „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3325/2012. AB végzés, Indokolás [14]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [19].}; „Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit […] akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz” {3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [22]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [19]}. Önmagában tehát az, hogy a bíróság az indítványozóétól eltérő jogi álláspontot foglalt el, bizonyítékoknak más jelentőséget tulajdonított, még nem eredményezi az eljárás tisztességtelenségét, sem pedig a döntés hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközését. A jogi indokok helyességének vizsgálata főszabály szerint felülvizsgálati hatáskör, amit a Kúria gyakorol {3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [20]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13], [14]; 3079/2015. (IV. 23.) AB végzés, Indokolás [29].}.

        [51] 9.2. Az alkotmányjogi panasz másrészt azt tartotta sérelmesnek, hogy a bíró kizárására irányuló kérelme tárgyában hozott végzés ellen sem önállóan, sem az ügy érdemében hozott döntésen keresztül nem élhetett jogorvoslattal az indítványozó; valamint azt, hogy bár az indítványozó teljes személyes költségmentességet kapott, mégis perköltséget kellett fizetnie az alperesnek. Ezek kapcsán az Alkotmánybíróság az alábbi megjegyzéseket teszi.
        [52] Az indítványozó által előterjesztett elfogultsági kifogást elbíráló végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, és az elbocsátásról szóló határozat bírósági felülvizsgálata is egyfokú eljárás. Az indítványozó azonban nem volt elzárva attól a lehetőségtől, hogy jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelemmel forduljon a Kúriához. A felülvizsgálati eljárás a jogorvoslathoz való jog védelmi körén túlmutató rendkívüli jogorvoslat, amelynek tartalmát és korlátait a jogalkotó szabadabban állapíthatja meg; de a Pp. 275. § (2) bekezdésére figyelemmel – amely külön kiemeli annak vizsgálhatóságát, hogy a határozat meghozatalában részt vett-e olyan bíró, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn – a jelen ügyre nézve megállapítható, hogy rendelkezésére állt az indítványozónak olyan eljárás, amely biztosíthatta volna az elfogultsági kifogás tárgyában született döntés felülvizsgálatát.
        [53] A költségmentesség tartalmát, az ez alapján járó kedvezményeket a Pp. 84. § (1) bekezdése határozza meg. A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 1. §-a szerint: „Személyes költségmentesség [Pp. 84. § (1) bekezdése] engedélyezése esetén a felet a Pp. 84. §-ában meghatározott kedvezmények illetik meg.” Az indítványozó az ügyében hozott ítélet szerint teljes személyes költségmentességben részesült, ezért a Pp. 84. § (3) bekezdése értelmében valamennyi, a Pp. 84. § (1) bekezdésében meghatározott költségre vonatkozóan mentességet kapott. Az alperes költségének (ügyvédi munkadíj) megfizetésére azonban az indítványozót a bíróság a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján kötelezte. A Pp. 78. § (1)–(2) bekezdései szerint: „(1) A pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80–83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. (2) A bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri. Egyezség esetében (148. §) a bíróság a perköltség felől csak a felek kérelmére határoz. Ezek a rendelkezések nem érintik a költségmentesség, az illetékmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetékek és az állam által előlegezett költségek, valamint a pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó kötelezettséget.” E rendelkezésekre tekintettel, az indítványozó által felvetett kérdést a Pp. megfelelően szabályozza.

        [54] 10. Az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett kifogások ezért nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.
        [55] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

            Dr. Szalay Péter s. k.,
            tanácsvezető,
            előadó alkotmánybíró
            .
            Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Lévay Miklós s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Salamon László s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            08/04/2015
            .
            Number of the Decision:
            .
            3085/2016. (IV. 18.)
            Date of the decision:
            .
            04/12/2016
            .
            .