Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02001/2015
Első irat érkezett: 06/30/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (bírósági jogkörben okozott kár megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/31/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Balsai István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §- a alapján - a Miskolci Törvényszék 10.P.20.536/2013/30. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.187/2014/8. számú ítélte, a Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó az ügy előzményeként előadja, hogy 2008-ban az eljáró munkaügyi bíróság a rá vonatkozó felmondás jogellenességét állapította meg, és munkáltatóját kötelezte a továbbfoglalkoztatásra. A döntés ellen fellebbezést nyújtott be, amelyre tekintettel - a munkáltató felszólítása ellenére - a munkavégzést nem kezdte meg. A másodfokú bíróság a döntés ezen részét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó döntést helybenhagyó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az elsőfokú ítéletnek a felmondás jogellenességét megállapító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A második munkaügyi perben elsőfokon ismét elutasították az indítványozó keresetét arra hivatkozással, hogy a munkaviszonya már 2008. februárjában helyreállt, és ő a felelős azért, hogy nem kezdte meg a munkavégzést, így a felmondás jogos. Az indítványozó érvelése szerint ő abban a tudatban volt, hogy az ítélet még nem jogerős, így nem kell megkezdenie a munkavégzést. Az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyták másodfokon, és a felülvizsgálati eljárás során is.
Ezt követően az indítványozó bírósági jogkörben okozott kár megtérítése okán, kártérítési keresetet nyújtott be, amely elutasításra került. A döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta, a Kúria a korábbi ítéleteket fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint mindhárom bírósági döntés alkotmánysértést valósított meg, hiszen a kártérítési per végén a korábbi törvénykövető magatartása miatt anyagi és nem anyagi jellegű hátrányt szenvedett el a bírói határozatok következtében. Ezzel sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga. .
.
Támadott jogi aktus:
    Miskolci Törvényszék 10.P.20.536/2013/30. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.187/2014/8. számú ítélte, a Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2001_0_2015_inditvany.pdfIV_2001_0_2015_inditvany.pdfIV_2001_4_2015_ind_kieg.pdfIV_2001_4_2015_ind_kieg.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3013/2016. (I. 25.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkotás tilalma
    .
    A határozat kelte: Budapest, 01/19/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.01.19 8:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék 10.P.20.536/2013/30. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.187/2014/8. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Miskolci Törvényszék 10.P.20.536/2013/30. számú ítéletével, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.187/2014/8. számú ítéletével, valamint a Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítéletével ösz­szefüggésben.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt nyújtott be keresetet, mivel álláspontja szerint a korábbi munkaügyi perében a bíróságok a részjogerő megállapítása terén olyan eljárási hibát vétettek, amely révén őt vagyoni és nem vagyoni kár érte. Az első fokon eljárt bíróság a keresetet alaptalannak minősítette és elutasította. Az indítványozó (felperes) fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletet helyben hagyta. Ezt követően az indítványozó (felperes) felülvizsgálati kérelemmel élt, mely nyomán a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
      [3] A Kúria ítéletének kézbesítését követően az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt, melyben részletesen feltárta az ügy előzményeit. Ennek keretében előadta, hogy 2008-ban munkáltatója felmondása ellen keresettel élt a felmondás jogellenessége és a továbbfoglalkoztatási kötelezettség kimondása iránt. Az első fokon eljárt bíróság megállapította a felmondás jogellenességét, és az indítványozó munkáltatóját továbbfoglalkoztatásra kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Az indítványozó ezt az ítéletet – a jogellenességet és a továbbfoglalkoztatást nem érintően – megfellebbezte, többek között a jogellenesség indokai tekintetében. Amint azt alkotmányjogi panaszában is kifejtette, azért, hogy a későbbiekben ne lehessen munkaviszonyát megszüntetni. A másodfokú bíróság a fellebbezést tartalma alapján úgy tekintette, hogy az a továbbfoglalkoztatás tekintetében a munkakört is kérdésessé tette, ezért az első fokú ítéletet e részében is érdemben vizsgálta, és ennek eredményeként azt helyben hagyta. Az alperes (indítványozó munkáltatója) a nem fellebbezett részében jogerősnek tekintett első fokú ítélet alapján felszólította az indítványozót a munka felvételére. Az indítványozó azonban nem jelent meg a munkahelyén, mivel úgy vélte az ítélet nem jogerős. Az alperes (indítványozó munkáltatója) erre tekintettel – rendkívüli felmondással – a munkaviszonyt ismét megszüntette. Az indítványozó a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt keresettel élt, mivel szerinte az ítélet nem volt még jogerős, így őt törvénytelen munkavégzésre kötelezték volna.
      [4] Az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel élt a részjogerő megállapítását illetően. Ennek nyomán a Legfelsőbb Bíróság 2009. június 3-án kelt részítéletével hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság részítéletének azon rendelkezését, amellyel az első fokú bíróság ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta és megállapította, hogy az első fokú ítélet felmondás jogellenességét megállapító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, míg a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó rendelkezést hatályában fenntartotta, egyebekben a jogerős részítéletet nem érintette.
      [5] A hatályon kívül helyezésre tekintettel folytatódó eljárásban az első fokon eljáró bíróság az alperest a felperes javára költségtérítés megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Ez ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, mely nyomán a Legfelsőbb Bíróság 2011. április 6-án kelt ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
      [6] A második munkaügyi perben első fokon elutasították az indítványozó keresetét arra hivatkozással, hogy a munkaviszonya már 2008 februárjában helyreállt, és ő a felelős azért, hogy nem kezdte meg a munkavégzést, így a felmondás jogos. Az indítványozó érvelése szerint ő abban a tudatban volt, hogy az ítélet még nem jogerős, így nem kell megkezdenie a munkavégzést. Az elsőfokú bíróság döntését másodfokon helybenhagyták, míg a felülvizsgálati eljárás során a jogerős döntést hatályában fenntartották.
      [7] Ezt követően az indítványozó bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt keresetet nyújtott be, amely elutasításra került azzal, hogy a bíróság eljárása és az indítványozót ért vagyoni illetve nem vagyoni kár között nem állapítható meg ok-okozati összefüggés, így a kártérítés feltételei nem állnak fenn. Az első fokú döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta, a Kúria a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
      [8] Az indítványozó álláspontja szerint mindhárom bírósági döntés „alkotmánysértést” valósított meg, hiszen a korábbi törvénykövető magatartása miatt „anyagi és nem anyagi jellegű hátrányt” szenvedett el a bírói határozatok következtében, azonban a bíróság nem ítélte meg számára a kártérítést. Ezen túlmenően álláspontja szerint a kártérítési ügyében első fokon eljáró bíróság „visszaható hatályú joggyakorlást” valósított meg. Ezzel – álláspontja szerint – sérült az Alaptörvény B) cikkében kimondott jogállamiság, a 25. cikk (1) bekezdése, és (2) bekezdése, 28. cikke, a XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint a XXIV. cikk (2) bekezdése. Az indítványozó az alaptörvény-ellenességet azzal összegezte, hogy a sérelmezett ítéletek révén egy „károkozó károkozása jogi következmények nélkül maradt”.
      [9] Az indítványozó jelezte, hogy ügyében minden lehetséges jogorvoslatot kimerített, felülvizsgálati eljárás nincs folyamatban, és perújítást sem kezdeményezett.
      [10] Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót beadványa indokolását illetően.
      [11] A hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó módosította indítványát. Alkotmányjogi panaszát csak a XXVIII. cikk (1) bekezdés tekintetében fennálló alaptörvény-ellenességre alapította, azzal, hogy esetében a kártérítési ügyében eljáró bíróságok nyilvánvalóan és teljes mértékben elfogultak voltak. A konkrétan sérelmezett bírósági döntést a hiánypótlás keretében sem jelölte meg, azonban 11 pontban bemutatta az elfogultság megnyilvánulását valamennyi bírósági ügyét illetően, kiemelve, hogy elsősorban nem a bírói ítéletet vagy a joggyakorlást tartja sérelmesnek, mivel ezek szerinte csupán következményei annak az alaptörvény-ellenességnek, amelynek oka a bírói pártatlanság hiánya és a bírói elfogultság.
      [12] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
      [13] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapul szolgáló kártérítési ügyben felperes volt, jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
      [14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítéletét 2015. április 21. napján kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2015. június 18-án személyesen nyújtotta be az indítványozó az első fokon eljárt bíróságon.
      [15] Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére – a fentiekre figyelemmel – a törvényes határidőn belül került sor.
      [16] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó hiánypótlásra felhívást követően sem jelölte meg alkotmányjogi panaszában a konkrétan sérelmezett bírósági döntést, hanem azt hangsúlyozta, hogy nem a bírói ítéletet, vagy a joggyakorlást tartja sérelmesnek, hanem a bírói pártatlanság hiányát, a bírói elfogultságot. Álláspontja szerint ugyanis ezért nem ítélték meg neki a bírói jogkörben okozott kárt. Szemben a bíróságok által elfoglalt állásponttal, szerinte van ok-okozati összefüggés, és így fennáll a kártérítésre kötelezés feltétele. Szintén az elfogultságot támasztja alá szerinte, hogy a kártérítési perben a bíróságok egyes bizonyítékokat nem kellően értékeltek, míg másoknak nagyobb jelentőséget adtak. Az indítványozó szerint összességében nem a törvények szerint, annak alárendelve folytatták a joggyakorlást és hozták meg a döntésüket az eljáró bíróságok. Megítélése szerint az eljárás egészére jellemző volt az elfogultság és tisztességtelenség, „minden bírói döntésben, szándékban, joggyakorlásban, ami érdemben befolyásolta az eljárást”.
      [17] Ezen túlmenően álláspontja szerint a kártérítési ügyében első fokon eljáró bíróság „visszaható hatályú joggyakorlást” hajtott végre vele szemben, mely szerinte egyáltalán nem megszokott az igazságszolgáltatásban, és ez is az elfogultságot mutatja.
      [18] A fentieket összegezve az indítványozó nem a bíróságok sérelmezett ítéleteinek alkotmányossági vizsgálatát kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, a tények és bizonyítékok értékelése, valamint az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. {3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3218/2015. (XI. 10.) AB végzés Indokolás [16]}.
      [19] Az Alkotmánybíróság az eljáró bíróságok elfogultságát állító indítványi részt illetően – a rendelkezésre álló iratokból – azt állapította meg, hogy a bírói jogkörben okozott kártérítési per – éppen az esetleges elfogultság kizárása érdekében – nem az alperesi bíróságon, hanem az illetékességi területen kívüli másik, azonos hatáskörrel rendelkező bíróság előtt zajlott. A kártérítési per során nem (és az eredeti alkotmányjogi panaszban sem) merült fel az elfogultság kérdése. Az indítványozó a per iratai alapján nem élt az elfogultság esetére biztosított eljárási szabályok adta lehetőségekkel.
      [20] Az alkotmányjogi panasznak a bíróságok „visszaható hatályú joggyakorlását” sérelmező része tekintetében az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a jogállamiság alkotmányossági elemeként számon tartott visszamenőleges hatály kérdése a jogalkotást illetően vethet fel alkotmányossági aggályokat, a bíróságok ítélkezési tevékenysége szükségképpen visszamenőleges jellegű, így annak önmagában alaptörvény-ellenesség nem tulajdonítható.
      [21] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában, valamint 52. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára visszautasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/30/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3013/2016. (I. 25.)
          Date of the decision:
          .
          01/19/2016
          .
          .