English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00940/2021
Első irat érkezett: 04/26/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.698/2020/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (jóhírnév megsértése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/31/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.IV.20.698/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte a Fővárosi Törvényszék 4.P.21.053/2017/20. számú ítéletére és a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.592/2018/3. számú ítéletére kiterjedő hatállyal.
Az alkotmányjogi panasszal érintett döntéseket a bíróság az indítványozó által személyiségi joga megsértése miatt indított perben hozta. Az ügy előzménye, hogy az indítványozóról 2015-ben egy közérdeklődésre számot tartó, nagy médianyilvánossággal övezett eseményen olyan felvételek készültek, amelyek széles körben közfelháborodást váltottak ki, és a felvételeken látható cselekmény miatt az indítványozó ellen büntetőeljárás is indult. Az eseményekről az alperes által kiadott két internetes sajtótermék is beszámolt. Az indítványozó keresete arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a sérelmezett cikkek a jóhírnevét sértő valótlan és sértő tényállításokat tartalmaztak. Keresetét a bíróság jogerősen elutasította, a Kúria felülvizsgálati ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria indokolása szerint a cikkben szereplő sérelmezett állítások nem minősültek tudatosan hamis közlésnek, és az alperes nem sértette meg a véleménynyilvánítás jogának felelős gyakorlásából fakadó gondosság követelményét.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági döntések sértik a jóhírnévhez való jogát, mivel azok azt állapították meg, hogy a sajtószerv valótlan tényállításai nem tartoznak a hamis közlés körébe, és tényállításai kapcsán nem is volt köteles annak alaposabb vizsgálatára, hogy az indítványozó valóban elkövette-e a cikk tárgyát képező cselekményt. Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett cikkek ellentétesek az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésben foglaltakkal, és túlterjeszkednek a véleménynyilvánítási szabadság kiemelt védelmének határán..
.
Támadott jogi aktus:
    A Fővárosi Törvényszék 4.P.21.053/2017/20. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.592/2018/3. számú ítélete, a Kúria Pfv.IV.20.698/2020/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (4) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_940_0_2021_indítvány_anonim.pdfIV_940_0_2021_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3052/2022. (II. 11.) AB határozat
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: véleménynyilvánítási szabadság; közéleti szereplő bírálhatósága; közügyek megvitatása; közéleti vita teszt; jóhírnév védelme
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/01/2022
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    VI. cikk (1) bekezdés
    IX. cikk
    IX. cikk (4) bekezdés
    24. cikk (2) bekezdés d) pont
    28. cikk

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria jóhírnév megsértése tárgyú ítélete
    alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló
    alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügy előzménye, hogy az
    indítványozóról 2015-ben egy közérdeklődésre számot tartó eseményen olyan
    felvételek készültek, amelyek széles körben közfelháborodást váltottak ki, és a
    felvételeken látható cselekmény miatt az indítványozó ellen büntetőeljárás is
    indult. Az eseményekről az alperes által kiadott két internetes sajtótermék is
    beszámolt. Az indítványozó keresete arra irányult, hogy a bíróság állapítsa
    meg, hogy a sérelmezett cikkek a jóhírnevét sértő valótlan és sértő
    tényállításokat tartalmaztak. Keresetét a bíróság jogerősen elutasította, a
    Kúria felülvizsgálati ítéletében az ítéletet hatályában fenntartotta. Az
    indítványozó álláspontja szerint a bírósági döntések sértik a jóhírnévhez való
    jogát, mivel azok azt állapították meg, hogy a sajtószerv valótlan
    tényállításai nem tartoznak a hamis közlés körébe, és a bíróság a tényállításai
    kapcsán nem is volt köteles annak alaposabb vizsgálatára, hogy az indítványozó
    valóban elkövette-e a cikk tárgyát képező cselekményt. Az indítványozó
    álláspontja szerint a sérelmezett cikkek ellentétesek az Alaptörvény azon
    rendelkezésével, miszerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem
    irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Az Alkotmánybíróság
    határozatában kifejtette, hogy annak megítélése, hogy egy sajtószerv egy közlés
    megjelentetésekor a tőle elvárható, foglalkozása, hivatása gyakorlásának
    szabályai szerint tanúsított gondossággal járt-e el, a bírói mérlegelés körébe
    tartozik. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során arra a következtetésre jutott,
    hogy az eljáró bíróságok felismerték és figyelmet szenteltek az ügy
    alkotmányjogi aspektusainak, az Alaptörvény megszabta mozgástér keretein belül
    maradó álláspontjukat részletes, alkotmányjogilag értékelhető és megfelelő
    indokolással támasztották alá, a támadott döntések pedig nem sértették a
    hivatkozott alapvető jog védelmi körét, azaz nem volt megállapítható a bírói
    döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség. Az Alkotmánybíróság
    tanácsa ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.01.18 14:00:00 3. öttagú tanács
    2022.02.01 10:00:00 3. öttagú tanács

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3052_2022 AB határozat.pdf3052_2022 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.698/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria Pfv.IV20.698/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.592/2018/3-II. számú ítéletére, valamint a Fővárosi Törvényszék 4.P.21.053/2017/20. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
      [2] Kérelmét az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében, valamint a IX. cikk (4) bekezdésében foglaltak sérelmére alapozta.

      [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló történeti tényállás szerint az indítványozó egy televíziós csatorna megbízásából 2015. szeptember 8-án felvételeket készített Röszkén a bevándorlással összefüggésben elrendelt rendőri biztosítási intézkedés hatálya alatt álló személyekről. A felvételkészítés közben e személyek közül többen futni kezdtek a határ felé, és az indítványozó alkotmányjogi panaszban megfogalmazott állítása szerint „[a] felfokozott állapotú, erőszakos, rendőri intézkedésnek ellenszegülő és agresszív tömeg egyik tagja őt erősen meglökte”. Az indítványozó a tömeggel szembe fordulva folytatta a felvétel készítését, közben azonban megrúgott egy mellette elfutni igyekvő fiatal férfit, és egy kiskorú lányt is. Indítványozó állítása szerint „pánikhelyzetben jogos védelmi helyzetben védte testi épségét és egészségét”. Ezt követően a Készenléti Rendőrség egyik járőre megfogta egy, a gyermekével a kezében az indítványozó irányába futó férfi hátizsákját, aki, kiszabadítva magát az őt visszatartó rendőr kezéből, egyensúlyát veszítette, és a kiszabadulás okozta lendület miatt elesett, egyidőben azzal, amikor indítványozó a bal lábát a férfi haladási irányába emelte annak érdekében, hogy őt a továbbhaladásban megakadályozza.
      [4] Az indítványozó magatartásáról a helyszínen dolgozó újságírók számos felvételt készítettek, amelyek elterjedtek az interneten és közfelháborodást váltottak ki országszerte és külföldön egyaránt. Ennek során mind az internetes, mind a nyomtatott sajtó, illetve a lineáris médiaszolgáltatók napokig az indítványozó magatartását elítélő kommentárokat tettek közzé, a politikusok egy része nyíltan fellépett indítványozóval szemben, többen feljelentést is tettek, melynek következtében az indítványozó magatartása miatt büntetőeljárás indult.
      [5] Az eseményekről aznap és azt követően az alperes sajtószerv által működtetett internetes hírportálon (a továbbiakban: hírportál), valamint egy másik internetes portálon (a továbbiakban: internetes portál) is több cikk jelent meg.

      [6] 1.2. Az indítványozó magatartása miatt indult büntetőeljárásban első fokon eljáró Szegedi Járásbíróság 2017. január 12-én kihirdetett ítéletével indítványozót két rendbeli garázdaság vétségében bűnösnek találta. Megállapította, hogy indítványozó a tényállásban ismertetett, társadalmi normákkal nyíltan szembe helyezkedő, személyes ok nélküli, a hivatásával szemben elvárt társadalmi szabályokkal ellentétes, ezáltal kihívóan közösségellenes cselekményével, két rendőri intézkedéssel érintett személlyel szemben, sérülést nem eredményező, erőszakos magatartást tanúsított, amely így alkalmas volt arra, hogy a jelenlevőkben és a tudósításokat nyomon követőkben megbotránkozást, felháborodást váltson ki. A bíróság az indokolásban rögzítette, hogy a nyomozás során beszerzett igazságügyi fotó- és videótechnikai szakértői vélemény megerősítette, hogy a felperes nem gáncsolta el a gyermekével menekülő férfit, amikor az a rendőr kezéből kiszabadult és a vádlott felé tartott.
      [7] A büntetőeljárásban másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa 2017. október 3-án kelt ítéletében úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartva az ügyben megalapozott tényállást állapított meg és abból helyesen következtetett az indítványozó büntetőjogi felelősségére, az elsőfokú ítéletet túlnyomórészt helyben hagyta. A törvényszék ugyanakkor az elsőfokú ítélettől eltérően azt is megállapította, hogy a rendőri intézkedés következtében egyensúlyát veszítő férfi haladási irányába az indítványozó azzal a szándékkal emelte fel a lábát, hogy őt megállítsa, azonban a cselekménye a férfi elesése miatt kísérleti szakban rekedt, így ezzel a tettével is kirívóan közösségellenes magatartást követett el.

      [8] 1.3. Az indítványozó személyiségi jog megsértése miatt 2017. március 1. napján peres eljárást indított, melyben kérte az alábbi cikkek személyére vonatkoztatott tartalmával összefüggésben a személyiségi jogai megsértésének megállapítását, az alperes elégtételadásra, valamint sérelemdíj megfizetésére való kötelezését.
      [9] A hírportálon
      – 2015. szeptember 8-án megjelent „Kisgyerekes menekültet gáncsolt ki egy magyar operatőrnő Röszkénél” című cikk szerint „[a] kitöréskor készült videón látszik, ahogy egy szőke hajú operatőr kigáncsol egy kisgyerekét a karjaiban tartó menekültet. A […] szerint ő egy magyar operatőrnő, az […] munkatársa, ami pedig egy Jobbik közeli csatorna.”
      – 2015. szeptember 9-én megjelent „Menekülteket rugdosó operatőr: megszólalt a főszerkesztő” című cikk szerint „Nem csak a magyar, a nemzetközi sajtót is bejárták azok a képsorok, amelyeken [az indítványozó], az […] – akkor még – operatőre kigáncsol, egy a rendőrök elől menekülő férfit, aki kezében egy gyermeket tart.”
      – szintén 2015. szeptember 9-én megjelent „[az indítványozó] és […] egy párt alkot” című cikkben a szerző úgy fogalmazott, hogy „Párommal eldöntöttük, hogy összeházasodunk, nyilatkozta […] Minnesota-i fogorvos és [az indítványozó], magyar operatőr. […] és [az indítványozó] az interneten ismerkedtek meg és azonnal tökéletes összhang alakult ki közöttük, már azt is tudják, hogy hol töltik majd mézesheteiket. Afrikába utaznak, hogy a nászút alatt hobbijukról se kelljen lemondaniuk. […] zsiráfokat szeretne lőni, [az indítványozó] pedig legszívesebben kis niggereket rugdosna.”
      – 2015. szeptember 10-én megjelent „Az egyik legnagyobb svájci lap címlap sztorija a gyerekrugdosó operatőr” című cikk szerint „[az indítványozó] egy gyerekével futó menekültet elgáncsolt, két gyermekbe pedig belerúgott forgatás közben, ezzel minden bizonnyal sikerült a világ leggyűlöltebb emberévé válnia, átvéve a kétes dicsőséget az oroszlángyilkos amerikai fogorvostól.”
      – 2015. december 17-én megjelent „És akkor kért valami nagyot a miniszterelnöktől a menekült, akit felrúgott [az indítványozó]” című cikk szerint „[…] úgy lett világhírű, hogy egy magyar operatőrnő elgáncsolta, [...] [az indítványozó] Röszkénél rúgta fel (vagy próbálta felrúgni, ezen máig vita van, de az operatőr mozdulata egyértelmű) a gyermekével a karjában futó férfit, amikor a menekültek kitörtek a rendőri őrizetből.”
      – 2016. január 2-án „Hiába írt levelet a miniszterelnöknek a menekült, akit felrúgott [az indítványozó], családja Törökországban rekedt” címmel megjelent újabb cikk.
      – 2016. szeptember 25-én „Elhagyná Spanyolországot a menekült, akit felrúgott [az indítványozó]” címmel megjelent cikk szerint a menekült „nemrég beszélt [az indítványozóról] is, a magyar operatőrről, aki Röszkénél felrúgta.”
      [10] Az internetes portálon 2016. október 18-án a XVI. Lakitelki Filmszemlén megrendezésre került díjátadóval kapcsolatosan megjelent „Díjat vett át a menekült rugdosó riporternő” című cikk szerint: „[az indítványozó] az az operatőr, aki tavaly szeptemberben Röszkénél az országba belépésre várakozó menekültek közül felrúgott egy gyerekével futó férfit, illetve egy nála két fejjel alacsonyabb kislányba is belerúgott, mindezt kamerák kereszttüzében, így pillanatok alatt Magyarország lett a világ szégyene, Budapesttől Sydneyig.”
      [11] Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 4.P.21.053/2017/20. számú ítéletével indítványozó keresetét elutasította. Döntését a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény rendelkezéseire, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a sajtó-helyreigazítási perekre irányadó, de személyhez fűződő jogi perekben is alkalmazandó PK. 12. számú, PK. 13. számú, PK. 15. számú állásfoglalásokban foglaltakra, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény rendelkezéseire, valamint az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatának indokolásában írtakra alapította. Eljárása során a Fővárosi Törvényszék figyelembe vette a büntetőeljárásban hozott ítéletek tartalmát is.
      [12] A törvényszék mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy az indítványozó magatartása közéleti vitában történt állásfoglalásnak tekinthető, cselekedeteivel közszereplést vállalt, azaz az indítványozót jelen esetben közszereplőnek kell tekinteni.
      [13] A peres eljárással érintett, sérelmezett közléseket illetően arra a következtetésre jutott, hogy azok tényállítások, és a sajtószerv valótlanul állította azt, hogy a férfi a gyermekkel az indítványozó közrehatása miatt esett el. A Törvényszék ezzel összefüggésben azt is vizsgálta, hogy a cselekménynek a sajtóban, a valóságtól eltérően történő bemutatása lényeges vagy lényegtelen tévedésnek, az indítványozó személyének megítélése szempontjából közömbös részletnek, pontatlanságnak tekinthető-e vagy sem. A Törvényszék e körben figyelembe vette, hogy a büntetőeljárás során is igazságügyi szakértői bizonyításra volt szükség annak megállapítása érdekében, hogy az indítványozó lendületben lévő lába elérte-e a futó férfi lábát. A Törvényszék az összes szempont együttes értékelése alapján nem állapította meg az alperes felelősségét amiatt, hogy a körülményeket úgy mutatta be, mintha az indítványozó lába ténylegesen el is érte volna a futó férfi lábát. Ennek oka, hogy maga a támadó szándék is provokatív, így ténylegesen is alkalmas arra, hogy a két, ténylegesen végrehajtott rúgáshoz hasonlóan ezen harmadik, kísérleti szakban rekedt magatartás is – a történéseket felvételen, közvetítésen keresztül követő személyekben – felháborodást, megbotránkozást váltson ki.
      [14] A Törvényszék álláspontja szerint továbbá a 2015. szeptember 9-én megjelent „[az indítványozó] és […] egy párt alkot” című írásban és a 2016. október 18-án megjelent „Díjat vett át a gyerekrugdosó riporternő” című cikkben kifogásolt szövegrészek olyan értékítéletek, melyek nem nélkülöztek minden ténybeli alapot, nem voltak teljesen légből kapottnak tekinthetők, nem alapultak kétségtelenül megalapozatlan következtetésen, ezért a becsületsértés megállapítására nem voltak alkalmasak.

      [15] 1.4. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen indítványozó fellebbezést terjesztett elő. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogi érvelése nem helytálló, ugyanis az elsőfokú bíróság által is megállapított valótlan tényállítások jóhírnevet sértőek, azok nem tekinthetők a megítélése szempontjából lényegtelen tévedésnek, a sajtószerv által közzétett közlések miatt róla a közvéleményben súlyosan kedvezőtlen kép alakult ki. Az indítványozó vitatta, hogy közszereplő lenne. Sérelmezte, hogy a becsületsértés vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem tett teljesen eleget indokolási kötelezettségének.
      [16] A Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.592/2018/3-II. számú ítéletével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Rögzítette, hogy a Fővárosi Törvényszék döntésével egyetért, a kifejtett indokait nagyobb részben osztotta. Indokolásában szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy a büntetőbíróság által hozott jogerős ítéletben megállapított tényekkel szemben az indítványozó nem teheti polgári peres eljárásban vitássá a magatartását, kiemelte, hogy a vitatott esemény a másik két – a büntetőbíróság által megállapított, személyi sérülést nem eredményező, erőszakos magatartástól – nem választható külön, az indítványozó közvélemény általi megítélésében a teljes eseménysorozatra tekintettel kell lenni.
      [17] A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a sérelmezett közlések olyan valótlan tényállítások, melyek az indítványozó megítélése szempontjából közömbösek, lényegtelen pontatlanságok. Megítélése szerint a sajtószerv által közzétett cikkek azt tárták az olvasók elé, hogy mi látható a képeken, felvételeken, és értékelték azokat. A sérelmezett közléseket az Ítélőtábla ezért az értékítélettel terhelt tényállítások körébe sorolta, melyek jogi megítélése a véleményekéhez hasonló. Vizsgálata során az Ítélőtábla figyelembe vette a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban, a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban, és a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban foglaltakat.
      [18] Az ítélőtábla fontosnak tartotta rögzíteni azt is, hogy az indítványozónak a közvélemény általi megítélésének értékelése során nem csak arra kell figyelemmel lenni, hogy a vitatott magatartást nem lehet különválasztani a másik két cselekménytől, hanem arra is, hogy a sérelmezett cikkek nem csak egyféle nézőpontot közvetítettek, a 2015. december 17-i írás például azt is megfogalmazta, hogy vannak olyan álláspontok, melyek szerint nem az indítványozó magatartása okozhatta a férfi elesését.

      [19] 1.5. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján az ügyben eljáró Kúria a jogerős ítéletet
      a Pfv.IV.20.698/2020/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta. Az indítványozó érvelése szerint az eljáró bíróságok a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelve, tévesen utasították el a jóhírnév és a becsület megsértése miatt előterjesztett keresetét. A jogerős ítélet túlnyomórészt az ellene indult büntetőeljárásban született másodfokú határozaton alapult, melyet azonban a Kúria a Bfv.III.796/2018/8. számú felülvizsgálati eljárásában hozott ítéletével hatályon kívül helyezett és őt – bűncselekmény hiányában – felmentette a garázdaság vádja alól. Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok nem tettek eleget az indokolási kötelezettségüknek, mert nem adtak magyarázatot arra, hogy a sérelmezett cikkekben szereplő valótlan és sértő tényállítások miért nem okozták a jóhírnevének sérelmét, továbbá miért nem sérült a becsülethez fűződő joga. Álláspontja szerint továbbá az eljáró bíróságok tévesen alkalmazták a PK. 12. számú állásfoglalásban foglaltakat is, mert a valótlan közlést az olvasóközönség szemszögéből kellett volna értelmezni.

      [20] A Kúria az eljárása során mindenekelőtt azt rögzítette, hogy a felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, így nincs lehetőség olyan bizonyíték értékelésére sem, amely a jogerős ítélet meghozatala után keletkezett, azaz a döntése során nem lehetett figyelemmel a 2018. október 30-án született, büntetőeljárással összefüggésben hozott felülvizsgálati ítéletre.
      [21] A Kúria álláspontja szerint a bizonyítékok mérlegelése során abból kellett kiindulni, hogy az Alaptörvény IX. ­cikke, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény rendelkezései, és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata – a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban, illetőleg a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatban foglaltak – szerint a közösséget érintő kérdések megvitatásának szabadságát széles körben biztosítani kell.
      [22] Osztotta azt a nézetet, mely szerint a sérelmezett cikkek megírásának időpontjában a menekültválság, és az ahhoz szorosan kapcsolódó események, így az indítványozó videó- és képfelvételeken rögzített magatartása belföldön és külföldön is egyaránt heves közéleti viták középpontjába került, és a sérelmezett cikkek az indítványozó magatartását, illetve annak következményeit mutatták be. Erre tekintettel a sérelmezett cikkek vonatkozásában – a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatnak megfelelően – rögzítette, hogy a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság korlátozása csak igen szűk körben indokolt: akkor, ha a cikkek szerzői kifejezetten tudatában voltak a sérelmezett közlések valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy ha a foglalkozásuk, hivatásuk gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőlük a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztották. A keresettel érintett cikkeket azonban nem lehetett egyik esetkörbe sem sorolni. A sérelmezett közlések az indítványozó magatartásáról készített, széles körben hozzáférhető videó- és képfelvételeken alapultak, amelyekből okszerűen lehetett arra következtetni, hogy az indítványozó valóban elgáncsolta, felrúgta a gyermekével a karján futó férfit. Az indítványozó valóságnak megfelelő magatartását pedig kizárólag a büntetőeljárás során elvégzett szakértői vizsgálattal lehetett tisztázni. A Kúria kifejtette, hogy a sajtószervtől nem volt elvárható, hogy a következtetéseinek közlése előtt a több szemszögből elkészített, megkérdőjelezhetetlen hitelességű videó- és képfelvételeket szakértői vizsgálatnak vesse alá, a felvételekből levont következtetése nem minősül tudatosan hamis közlésnek, és nem sértette meg a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából eredő gondosság követelményét sem.
      [23] A Kúria egyetértett az eljáró bíróságokkal abban, hogy a sérelmezett cikkek a megírásuk időpontjában kellő ténybeli alappal rendelkeztek, és kifejezésmódjukban nem voltak indokolatlanul bántók.

      [24] 2. Az indítványozó ezt követően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyet az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében, valamint a IX. cikk (4) bekezdésében foglaltak vélelmezett sérelmére alapozta.
      [25] Az indítványozó álláspontja szerint mind az elsőfokú, mind a jogerős, valamint az azt hatályában fenntartó felül­vizsgálati ítélet sérti az Alaptörvényben biztosított jóhírneve tiszteletben tartásához való alapjogát, mert az ítéleteket hozó bíróságok szerint az alperesi sajtószerv valótlan tényállításai nem tartoznak a hamis közlések körébe, és az alperesi sajtószerv a tényállításai kapcsán nem volt köteles annak behatóbb vizsgálatára, hogy a cikkeiben az indítványozó terhére rótt cselekményt az indítványozó valóban elkövette-e.
      [26] Az alkotmányjogi panasz Abtv. 29. §-ban megfogalmazott alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként az alábbiakat veti fel: a) egy sajtószerv a sajtó- és véleményszabadság gyakorlására hivatkozva behatóbb vizsgálat, nyilvánvaló adatok figyelembe vétele nélkül állíthat-e cikkeiben valótlanul olyan tényeket, melyeket a társadalom egésze által súlyosan elitélendő magatartásnak tart; b) a valótlan tényállítás milyen szintű védelmet élvezhet az Alaptörvény által kiemelten védett véleménynyilvánítás szabadsága körében; c) hol van az a határ, amikor a valótlan tényállitást az érintett már nem köteles tűrni, illetőleg d) a sajtó- és véleményszabadság védelme alatt eljáró sajtószervnek meddig terjed a gondossága egy általa tett tényállítás való vagy valótlan voltának ellenőrzése kapcsán.
      [27] Az indítványozó előadta, hogy egy sajtószerv a tevékenysége körében kifejezett gondossággal köteles eljárni, és köteles a tevékenységével érintettek személyiségi jogait maximálisan tiszteletben tartani, mert még a közügyek megvitatása körében is a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadsága határát képezi az egyének Alaptörvényben védett joga. Az indítványozó álláspontja szerint az alperesi sajtószerv ezen gondos eljárásra vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, a cikkek közzététele előtt nem a tőle elvárható kellő gondossággal járt el. Szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a sérelmezett cikkekben személyének tulajdonított magatartásról – a helyszíni sajtójelenlét miatt – szinte azonnal felkerültek a világhálóra olyan videó- és fényképfelvételek is, amelyeket megvizsgálva egyértelműen megállapítható az indítványozó valóságnak megfelelő magatartása. Az indítványozó felhívta a figyelmet arra is, hogy a sérelmezett, jó hírnevét súlyosan érintő nyolc alperesi cikk közül csupán azok fele született rögtön a történtek után, további kettő 4 hónappal később, míg az utolsó kettő több, mint egy évvel később került közzétételre. Éppen erre tekintettel az alperesi sajtószervnek a gondos eljárás keretében minden egyes – az indítványozó tettét taglaló – cikke előtt szükséges lett volna vizsgálnia, hogy a számára akkor elérhető információk alapján a korábbi tényállításai megfelelnek-e a valóságnak. Ezen vizsgálatot pedig megtehette volna egyrészt a világhálóra – többek között a Youtube videómegosztó portálra – felhelyezett, az eseményeket más szemszögből rögzítő felvételek megtekintése útján, vagy pedig az indítványozóval szembeni büntetőeljárás iratanyagának áttekintése útján.
      [28] Álláspontja alátámasztásául hivatkozott a 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban és a 3/2015. (II. 2.) AB határozatban foglaltakra, melyekre az indítványozó véleménye szerint az eljáró bíróságoknak is figyelemmel kellett volna lennie, ennek a követelménynek azonban nem tettek eleget.
      [29] A 2015. szeptember 9. napján megjelent, „[az indítványozó] és […] egy párt alkot” című cikk azon része tekintetében, hogy „[…] zsiráfokat szeretne lőni, [az indítványozó] pedig legszívesebben kis niggereket rugdosna”. úgy nyilatkozott, hogy a cikk ironikus, gúnyos része önkényesen negatív véleményt fogalmazott meg, nem alapult valós tényeken, ugyanis az indítványozó „nem a bőrszínük, nemzetiségük miatt, hanem a rendőri zárást jogellenesen átszakító és irányába meglóduló, testi épségét is veszélyeztető tömeg elleni védekezés gyanánt, ijedtében és félelmében tanúsított magatartást a fiatalkorú személlyel szemben”.
      [30] Az indítványozó indítványában kiemelte továbbá, hogy az Alaptörvény által védett jó hírnév tiszteletben tartásához fűződő alapjoga azáltal is sérült, hogy a cikkekben folytatólagosan kerültek közzétételre a valótlan és jó hírnevét sértő tényállítások.
      II.

      [31] Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

      „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.”

      „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”

      „IX. cikk (4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.”
      III.

      [32] 1. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

      [33] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdésben meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be. A jogorvoslattal már nem támadható kúriai ítélet az ügy érdemében hozott döntésnek minősül, így az alkotmányjogi panasszal támadható. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége – mivel a támadott ítélettel lezárt eljárásban felperes volt – fennáll. Az indítványozó jogi képviselője meghatalmazását csatolta.

      [34] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az, az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt határozott kérelmet tartalmaz.
      [35] Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, és amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); az eljárás kezdeményezésének indokait; az Alkotmánybíróság által vizsgálni kért bírósági döntéseket; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [VI. cikk (1) bekezdése és a IX. cikk (4) bekezdése]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések – az indítványozó álláspontja szerint – miért ellentétesek az Alaptörvény általa megjelölt rendelkezéseivel; illetőleg kifejezetten kéri a sérelmezett bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

      [36] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-­ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadható­sági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [37] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség szempontjából érdemben vizsgálandó, hogy a Kúria, illetőleg az alsóbb fokú bíróságok megfelelően alkalmazták-e az Alkotmánybíróság korábbi – az indítványban is hivatkozott – döntéseiben kifejtett értelmezési szempontokat: a sérelmezett közlések a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt állnak-e, és így azokat az indítványozónak tűrnie kellett-e, vagy pedig ezen állítások kívül esnek a véleménynyilvánítás szabadsága védelmi körén, és megsértették az indítványozó becsületét, jó hírnevét.
      [38] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, a panasz befogadásáról szóló döntést mellőzve, érdemben bírálta el.
      IV.

      [39] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [40] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt kifogásolta, hogy az általa sérelmezett kifejezések az eljáró bíróságok szerint a véleménynyilvánítás szabadsága védelmi körébe tartoznak, holott azok olyan tényállítások, amelyeknek nincs valóságtartalma, és melyek alkalmasak a személyét illetően a közvélemény befolyásolására. Alkotmányos jelentőségű kérdésként vetette fel, hogy a „valótlan tényállítás milyen szintű védelmet élvezhet az Alaptörvény által kiemelten védett véleménynyilvánítási szabadság körében” és hogy hol húzódik az a határ, amikor a valótlan tényállítást az érintett már nem köteles tűrni.

      [41] 1.1. Az Alkotmánybíróság az ügy érdemi vizsgálata során elsőként áttekintette vonatkozó gyakorlatát, tekintettel arra, hogy számos döntésében foglalkozott már a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányjogi tartalmával, és részletesen kimunkált, következetesen alkalmazott gyakorlata van a véleménynyilvánítási szabadság és az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jóhírnév tiszteletben tartásához való alapjog kollízióját illetően. Az Alkotmány­bíróság a fentiek mellett figyelembe vette az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) esetjogát is.
      [42] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelten védett alkotmányos érték, különösen abban az esetben, „amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. […] A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme [ugyanis] a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát.” {36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 228; ld. még: 57/2001. (XII. 5.) AB határozat, ABH 2001, 484, 494, az Alaptörvény hatálybalépését követően a fentieket megerősítve például: 3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [29]} Az Alkotmánybíróság értelmezésében ugyanakkor a közéleti kérdések köre szélesebb a politikai szólásnál, illetve a közhatalmat ­gyakorló személyek tevékenységének bírálatánál.
      [43] A közügyek vitája, azaz a szólásszabadság fokozottan védett köre meghatározásának fókuszában mindenekelőtt az a kérdés áll, hogy a megszólaló valamely társadalmi, közéleti kérdésben fejtette-e ki nézeteit. Az Alkotmánybíróság – egyezően az EJEB gyakorlatában megjelenő szempontokkal – elismerte gyakorlatában, hogy „valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a közéleti vitákat és a közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre” {14/2017. (VI. 30.) AB határozat, Indokolás [27]}.
      [44] A véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozó közéleti vitákban érintett személyek alapjogainak védelme tekintetében kiemelt jelentőségű kérdés, hogy azokat mikor lehet megszorítóan értelmezni, milyen feltételekkel lehet korlátozni, és kollíziójuk esetén milyen szempontok alapján kell a prioritást meghatározni, meddig terjed egy közéleti vitában érintett személy tűrési kötelezettsége, vagy a másik oldalról: mennyiben korlátoz­hatja a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését a közéleti vitában résztvevők személyiségének a ­védelme.
      [45] Ennek a kérdésnek az értékelése során az Alkotmánybíróság jellemzően a következő szempontoknak tulajdonít meghatározó jelentőséget: a véleményt kifejező nyilvános közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e; a nyilvános közléssel érintett személy közszereplői minőségben jelenik-e meg; a nyilvános közlés tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában; a nyilvános közlés sérti-e az érintett személy emberi méltóságát vagy jó hírnevét (becsületét) {3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [38]}.

      [46] 1.2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy annak mérlegelése során, hogy egy nyilvános közlés a véleménynyilvánítási szabadság kiemelt védelmi körébe tartozik-e, elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti-e.
      [47] Az Alkotmánybíróság a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában felállította azokat a szempontokat, melyek alapján elsőként azt kell megítélni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e. „Ennek során figyelembe kell venni elsősorban a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát, a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi.” {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [39]; 3001/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [28]}
      [48] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a nyilvános közlés jellegét nem a közléssel érintettek személyi minősége határozza meg, hanem éppen fordítva: a közlés tárgyához mérten kell vizsgálni az érintettek személyi minőségét. A szólásszabadság fokozottan védett körének fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [47]–[48]; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [25]–[27]; 3001/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [25]}.
      [49] Erre tekintettel a nyilvános közlés minősítése során elsőként azt kell vizsgálni, hogy a közlés közügyek, köz­életi kérdések vitatására vonatkozik-e, mert maga a közéleti kérdések megvitatásának ténye – a konkrét vita ­erejéig – az a szempont, amely meghatározza az érintettek személyi minőségét {3145/2018. (IV. 7.) AB határozat, Indokolás [41]}.

      [50] 1.3. Abban az esetben, ha megállapítást nyert, hogy a nyilvános közlés a közügyek szabad vitatását érinti, az alkalmazandó alkotmányjogi mérce megállapításához szükséges annak további vizsgálata, hogy a közléssel érintett személy – az adott helyzetben – közszereplői minőségben érintett-e. Önmagában ugyanis az a tény, hogy egy nyilvános közlés közéleti jellegű, nem vonja automatikusan maga után azt, hogy az érintett személyek személyiségvédelme lecsökken {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [41]; 3145/2018. (IV. 7.) AB határozat, Indokolás [44]}.
      [51] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a közügyek vitatásához kötődő alkotmányos jog biztosításából egyenesen következik, hogy a személyiségvédelem korlátozottsága nemcsak a hivatásos közszereplőkre, hanem egy közvita valamennyi érintettjére vonatkozik, hiszen a közügyek vitatása adott esetben – a konkrét társadalmi vita erejéig – annál szélesebb személyi kört érinthet {lásd: 7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57]}, és „olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban – státuszuk alapján – nem tartoztak a közszereplő fogalmi körébe. Ezek a személyek az ún. kivételes közszereplők.” {3019/2021. (I. 28.) AB határozat [22]} A bírálat fokozott tűrése tehát a közügyek vitáján belül mindenkire kiterjedő általános követelmény {3236/2018. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [52] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság kiemeli tehát, hogy a közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit.

      [53] 1.4. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a véleményszabadság gyakorlásának határait a közügyeket érintő kérdésekben aszerint különbözteti meg, hogy az adott közlés értékítéletnek, avagy tényállításnak minősül-e. E minősítésnek azért kell összhangban állnia az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleményszabadság követelményeivel, mert egyben döntően és közvetlenül befolyásolja annak határait is, így az alapjog gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését.
      [54] A véleményszabadság nemcsak bizonyos felfogások vagy eszmék, hanem magának a véleménynyilvánításnak a lehetősége előtt nyit szabad utat. Ebből következik, hogy a közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és objektív módon nem igazolható. Az értékítéletekkel szemben a tényállítások mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás útján igazolható, ellenőrizhető. Míg az értékítéletet megjelenítő vélemények nagyobb toleranciát követelnek, addig a tényeket állító, avagy híresztelő kifejezések esetében fokozottabb gondosság követelhető meg.
      [55] Az Alkotmánybíróság mércéje szerint az értékítéletet és személyes meggyőződést közvetítő vélemények mindaddig, amíg összefüggésben állnak a közügyekkel, attól függetlenül élvezik a véleményszabadság alkotmányos oltalmát, hogy helyes vagy helytelen, tetsző vagy nem tetsző, egyes megítélések szerint értékes vagy éppen értéktelen gondolatot tartalmaznak. Ezt kívánja meg a nézőpontsemleges véleménynyilvánítási fórum szabadságának értéke is.
      [56] Ezzel egyezően hangsúlyozza az EJEB is, hogy „[a] 10. cikk nemcsak azokra az »információk«-ra vagy »eszmék«-re alkalmazandó, amelyek kedvező fogadtatásúak, vagy amelyeket ártalmatlannak, illetve közömbösnek tartanak, hanem azokra is, amelyek sértenek, megütközést keltenek vagy felkavarnak; ezek a pluralizmus, a tolerancia és a nyitottság követelményei, amelyek nélkül nem létezik »egy demokratikus társadalom«” [Oberschlick kontra Ausztria (11662/85), 1991. május 23., 57. bekezdés]. Ugyanakkor az EJEB elismeri, hogy a sértés a véleménynyilvánítási szabadság által biztosított védelem körén kívül eshet, ha indokolatlan és rosszhiszemű hírnévrontásnak minősül, például ha a sértő nyilatkozat kizárólagos célja a sértés [Skałka kontra Lengyelország (43425/98), 2003. május 27., 34. bekezdés] {idézi őket: 3145/2018. (IV. 7.) AB határozat, Indokolás [56]}. Ezt a megközelítést az Alkotmánybíróság is irányadónak tekinti: a véleménynyilvánítás szabadsága nem nyújthat védelmet az olyan közlések számára, melyek célja a puszta megalázás, a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása, illetőleg az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának sérelme {legutóbb például: 6/2021. (II. 22.) AB határozat, Indokolás [22]}.
      [57] Az Alkotmánybíróság a tényállítások vonatkozásában úgy foglalt állást, hogy bár az értékítéletekhez képest eltérő mércék alapján ítélendők meg, a tényállítások is a szólásszabadság hatálya alatt állnak, és rájuk is vonatkoznak a közügyek vitájának fokozott védelme melletti érvek. „A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között (ABH 1994, 219, 230.). Míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt.” {3466/2020. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [38]; 7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [49]}
      [58] A tényállítások és a vélemények megkülönböztetésénél a határeseteket az úgynevezett értékítélettel terhelt tényállítások jelentik, amelyek tekintetében az Alkotmánybíróság – az EJEB releváns esetjogára is tekintettel – arra hívja fel a figyelmet, hogy a véleményszabadság magas szintű védelmét élvezik és a konkrét közlés jogi értékelésével összefüggésben kell állást foglalni, hogy valamely értékítélettel terhelt tényállítás sértette-e valamely közéleti szereplő személyiségi jogát, jóhírnevét, becsületét vagy a közlés megtételét tűrni tartozott [EJEB Karsai kontra Magyarország (5380/07), 2009. december 1., 33–35. bekezdések]. Szintén a véleményszabadság oltalma alatt állnak az erős, túlzó jellegű kritikát megfogalmazó és polemikus stílusban megírt, ámde vékony ténybeli alapokon nyugvó értékítéletek is [EJEB Dichand és mások kontra Ausztria (29271/95), 2002. február 26., 52. bekezdés]. Az Alkotmánybíróság maga is ezt a gyakorlatot követi {lásd például: 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [37]}.
      [59] Az Alkotmánybíróság kiemeli azt is, hogy bár a hamisnak bizonyult tényállítások – szemben az értékítéletekkel, bírálatokkal – önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt, az adott ügy összes körülményének mérlegelése adott esetben vezethet arra a következtetésre, hogy mégsincs alkotmányos lehetőség a valótlan állítást tevő jogi felelősségre vonására. A közügyek vitájához tartozó tények közlése tipikusan a vélemények alapja, ezért a jogi felelősségre vonás kérdésében még az alkotmányos értékkel egyébként nem bíró, utóbb hamisnak bizonyult tényállítások esetében is figyelemmel kell lenni a közéleti viták minél szabadabb folyásának érdekére {7/2014. (III. 7.) AB határozat Indokolás [50]}. Mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását {3019/2021. (I. 28.) AB határozat, Indokolás [28]; 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, Indokolás [42]}.

      [60] 1.5. Az Alkotmánybíróság már többször kifejtette, hogy a véleményszabadság határa mások emberi méltóságából fakadó becsülete és jó hírnéve védelme. Legutóbb a 6/2021. (II. 19.) AB határozat erősítette meg korábbi, egyebek között a 3048/2020. (III. 2.) AB határozatban rögzített álláspontját: „A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Ez a rendelkezés a véleménynyilvánítás szabadságának határát jelöli ki, ez a határ ugyanakkor nem valakinek a megsértése, hanem az emberi méltóság megsértése. A személyiséget szubjektíve sértő, de az emberi méltóság sérelmét el nem érő kifejezéseket az Alaptörvény IX. cikke védi.” {3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [31]; 6/2021. (II. 19.) AB határozat, Indokolás [22]} Azt, hogy mely kifejezések kérdőjelezik meg az emberi minőséget, az eset kontextusában kell vizsgálni; nem csupán a szavak nyelvtani jelentéséből kell kiindulni, hanem azt kell vizsgálat alá vonni, hogy objektív mérlegelés szerint mennyire érintette a közlés a sértett személyi, társadalmi helyzetét {3374/2019. (XII. 19.) AB határozat, Indokolás [29]}.
      [61] Az eljáró bíróságoknak tehát elsősorban azt kell vizsgálniuk, hogy az eljárásban érintett személyt érintő közlés bármilyen módon kötődik-e a közérdeklődésre számot tartó, közügyeket érintő vitához. Abban az esetben pedig, ha megállapítható, hogy a vizsgált közlés közügyek vagy a közélet egyéb kérdéseinek megvitatásához kapcsolódik, és az érintettek e közéleti vitában közszereplői minőségben vesznek részt, függetlenül attól, hogy az érintett közhatalmat gyakorló személy, vagy más státuszú személy-e, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése alapján fokozott tűrési kötelezettség terheli a vele szemben megfogalmazott kritikával, bírálattal szemben.

      [62] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt is kifejtette, hogy alapjogának sérelmét abban látja, hogy az eljáró bíróságok szerint a sajtószerv a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása körében nem volt köteles az általa megjelentett közlések valóságtartalmának behatóbb vizsgálatára. Ezzel összefüggésben alkotmány­jogilag releváns kérdésként kérte annak vizsgálatát, hogy egy sajtószervnek „meddig terjed a gondossága egy általa tett tényállítás való vagy valótlan voltának ellenőrzése kapcsán”.
      [63] A sajtószerv (az indítványozó álláspontja szerint) tevékenysége során minden esetben, még a közügyek vitatása során is kifejezett gondossággal köteles eljárni, ennek során köteles az érintettek személyes jogait tiszteletben tartani. A közügyek vitatása során is a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságának határát képezi az Alaptörvényben foglalt jóhírnév tiszteletben tartásához való alapjog.
      [64] Az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatához ezért az Alkotmánybíróság jelen ügyben a sajtó objektív felelősségével kapcsolatos gyakorlatát is indokoltnak tartotta áttekinteni.
      [65] A sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak terjesztése. Nemcsak annak van jelentősége, hogy a közügyek vitájához tartozó információk terjesztése a sajtó alkotmányos küldetése, hanem annak is, hogy a demokratikus vita többi résztvevőjének pedig joga van ehhez a tájékoztatáshoz. Különösen fontos tehát, hogy a sajtó a közvita számára releváns körülményekről minél szabadabban számolhasson be {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [41]}.
      [66] A sajtószerv közzétételt megelőző körültekintő eljárásával és ezzel összefüggő felelősségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság – a korábban már kifejtettek szerint – úgy foglalt állást, hogy „a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés) vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta” {ABH 1994, 219, 231; az Alaptörvény hatálybalépését követően is irányadónak tekintette például: 3100/2017. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [32]}.
      [67] Azt, hogy az információt terjesztő személyt mikor lehet olyannak tekinteni, mint aki az információ valótlan vagy félrevezető mivoltának tudatában van, vagy az adott helyzetben elvárható gondosság nélkül járt el, a szabad tájékoztatást támogató tartalommal kell értelmezni. A sajtószervtől elvárható magatartás mindenekelőtt a közölt információk valóságának ellenőrzésére vonatkozik. A média kötelezettsége abban áll, hogy a tőle szakmai szabályai alapján elvárható körültekintéssel felderítse a nyilvánosságra hozandó hírek, beszámolók, elemzések valóságtartalmát, és a megállapított információkról a nyilvánosságot – a megtévesztést nélkülöző ­szerkesztéssel – tájékoztassa. Az elvárható gondosság követelménye ugyanakkor nem értelmezhető úgy, hogy az a sajtót az egyébként alátámasztott tények és összefüggések valósághű közlésétől elzárja {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [29]}.
      [68] Ezzel együtt természetesen a sajtó tájékoztató tevékenységének szabadsága sem korlátlan, hanem más alapvető jogok vagy alkotmányos értékek érvényesülése érdekében kötelezettségekkel terhelt {lásd: 1/2007. (I. 18.) AB határozat, illetve 3096/2014. (IV. 11.) AB határozat; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [22] is}. A sajtószabadság gyakorlása önmagában nem terjed ki a valótlanságok közzétételére, sőt az újságírók egyik fő felelőssége éppen a közölt hírek, információk hitelességének ellenőrzése. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a valótlan tényállításokért viselt felelősség kérdése minden esetben azonos szempontok szerint lenne megítélhető, és e körben ne lenne szükség alkotmányossági megfontolások mérlegelésére.
      [69] Az Alkotmánybíróság már többször hangsúlyozta, hogy „a bíróságoknak az eléjük vitt jogvita elbírálása során a sajtószabadság megfelelő alkotmányos védelme érdekében a tudósítással érintett helyzet teljességét kell megvizsgálniuk” {lásd: 3/2017. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [24]; legutóbb például: 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [46]}. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közéleti szereplők kijelentéseit közvetítő sajtónak a valótlan tényállításokért fennálló felelőssége más mérce szerint ítélendő meg ahhoz képest, amikor a szerkesztők és újságírók pusztán saját elképzeléseik és előzetes döntéseik mentén határozzák meg a médiatartalmat. Ilyenkor ugyanis a sajtó működésének fókuszában nem a közvita saját érvekkel való gazdagítása és befolyásolása, hanem a társadalmi tanácskozásban résztvevő többi szereplő megnyilvánulásainak naprakész és hiteles becsatornázása áll {3466/2020. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [46]}.
      V.

      [70] Az előző pontban rögzített elvi jelentőségű megállapítások egyedi ügyben történő alkalmazásával az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.

      [71] 1. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja szerint az Alkotmánybíróság „alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját”. Az Alaptörvény 28. cikke azt a kötelezettséget rója a bíróságokra, hogy az elbírálandó ügyek alkotmányjogi aspektusát, alapjogi relevanciáját felismerjék, az érintett alapvető jogok tartalmát feltárják, és erre tekintettel értelmezzék és alkalmazzák a konkrét jogvitákban a jogszabályokat. Amint az Alkotmánybíróság azt az alkotmányjogi panasz jogintézményével összefüggésében kifejtette: „A bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát lehetővé tevő alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §) az Alaptörvény 28. cikkének érvényesülését szolgáló jogintézmény. Ilyen panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes.” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]; legutóbb: 3354/2021. (VII. 28.) AB határozat, Indokolás [25]}
      [72] Mindez nem azt jelenti, hogy a bíróságoknak közvetlenül az Alaptörvény rendelkezéseire kellene alapítaniuk a döntéseiket, hanem azt, hogy az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések értelmezése és a konkrét tényállásra való alkalmazása során figyelemmel kell lenniük a releváns alkotmányossági szempontokra {7/2013. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [33]; 3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [68]}.
      [73] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság azt vizsgálhatja, hogy különös tekintettel a felmerülő alapjogi vonatkozásokra, az ügy „alkotmányjogi rétegére”, a támadott döntés szenved-e olyan mérlegelési hiányosságban, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű problémát, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel {3001/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [40]}.
      [74] Az Alkotmánybíróságnak az általa lefektetett alkotmányos mércéből kiindulva, a jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló egyedi üggyel összefüggésben tehát nem azt kellett eldöntenie, hogy a Kúria – illetőleg az ­alsóbb fokú bíróságok – jogértelmezése helyes volt-e, hanem azt, hogy figyelemmel voltak-e az ügy alap­jogi érintettségére, és az eljáró bíróságok jogértelmezése biztosítja-e a konkuráló alapjogi pozíciók méltányos egyensúlyát, azok kíméletes kiegyenlítését, a jogvitát az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatának megfelelő szempontok alapulvételével bírálták-e el.

      [75] 2. Az Alkotmánybíróság {figyelemmel a jelen határozat IV. részében (Indokolás [39] és köv.) is rögzített vizsgálati szempontrendszerére} elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványozó által kifogásolt – és a bíróságok által a személyiségi jog megsértése miatt indított perben elbírált – kifejezések az ügy valamennyi körülménye alapján közéleti vitában kerültek-e megtételre, az indítványozó jelen ügyben kivételes közszereplőnek minősül-e. Amennyiben igen, akkor a szólásszabadság alkotmányos szempontjai felerősödnek, és a véleménynyilvánítással érintettek személyiségvédelme korlátozottabbá válik.
      [76] Az eljáró bíróságok a perrel érintett magatartást, a cselekménysorozatot a maga összességében, továbbá a sérelmezett kifejezéseket tartalmazó cikkeket pedig valóságos tartalmuk szerint, az egyes kifejezéseket, össze­tartozó részeket pedig összefüggésükben értelmezték, figyelemmel az ügyben társadalmilag kialakult közfelfogásra is.
      [77] A röszkei eseményeket illetően az eljáró bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy a 2015 szeptemberében – illetőleg az ezt követő időszakban is – a menekültválság, és az ahhoz szorosan kapcsolódó események – nem vitásan – a közvélemény folyamatos figyelmének középpontjában álltak. A Röszkén történt rendőri intézkedés, és az indítványozó ennek során tanúsított magatartása – mellyel maga is az események résztvevőjévé vált – a széles körben ismertté vált videó- és képfelvételek hatására bel- és külföldön egyaránt köztudottan erőteljes vitát generált a közvéleményben.
      [78] Az Alkotmánybíróság a fenti szempontokat figyelembe véve – és az idézett korábbi gyakorlatára tekintettel – megállapította, hogy – annak ellenére, hogy a peres eljárás során az indítványozó végig kitartott azon állás­pontja mellett, hogy ő maga személyesen nem minősül közszereplőnek – alappal jutottak az eljáró bíróságok arra a következtetésre, hogy a cikkeket közéleti vitában, közügyeket érintő közléseknek kell tekinteni, az indítványozó pedig jelen esetben kivételes közszereplőnek minősül, így pedig a cikkek a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű oltalma alatt állnak.

      [79] 3. Az Alkotmánybíróság következő kérdésként azt vizsgálta, hogy a bíróságok az ügy alapjogi érintettségére tekintettel megalapozottan döntöttek-e arról, hogy a sérelmezett közlések tényállításnak vagy értékítéletnek minősülnek-e.
      [80] Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék értelmezése szerint a sérelmezett közlések az indítványozóra vonatkozó tényállításokat tartalmaznak, melyek – a büntetőeljárásban felvett igazságügyi szakértői bizonyítás alapján – utóbb valótlannak bizonyultak, ugyanakkor az indítványozó társadalmi megítélése szempontjából közömbös részletnek ítélte azt, hogy az indítványozó ténylegesen nem „gáncsolta el” vagy „rúgta fel” a szír férfit, hanem csak rúgó mozdulatot tett felé, és az indítványozó lendített lába ténylegesen nem ért célt.
      [81] A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla – amellett, hogy az első fokon eljáró törvényszék döntésével egyetértett – nem osztotta a törvényszék azon álláspontját, miszerint a kifogásolt közlések az indítványozóra nézve, megítélése szempontjából közömbös tényállítást tartalmaznak, ugyanis a terhére rótt cselekmények közül a közvélemény által legjobban elítélendő a védtelen gyermekkel szembeni erőszak, még akkor is, ha az csak közvetett. Az, hogy indítványozó más elítélendő cselekményeket is elkövetett, még nem jelenti azt, hogy a tényállítás valótlansága figyelmen kívül lenne hagyható. Ugyanakkor az Ítélőtábla felhívta a figyelmet arra, hogy a sérelmezett cikkekben a szerzők azt tárták az olvasók elé, hogy a videó- és képfelvételeken mi látható és magát a látványt értékelték. Erre tekintettel ezek a közlések az értékítélettel terhelt tényállítások körébe tartoznak, melyek jogi megítélése a véleményekhez hasonlóan a véleménynyilvánítási szabadság védelmi körébe tartozik. A látottak alapján eldönthető, hogy az alperesi sajtószerv megfelelően interpretálta, értelmezte a ­videó- és képfelvételeken megörökített pillanatokat, az események sérelmezett cikkekben történt megfogalmazása a cikkek szerzői által kialakított értékítélet, ami a megfogalmazásukat illetően nem tekinthetők megalázónak, az emberi méltóságot sértőnek (Fővárosi Ítélőtábla ítélete, 7. oldal). Az ítélőtábla eljárását a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban, a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban, valamint a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban foglaltakra tekintettel folytatta le és fogalmazta meg megállapításait.
      [82] Mind a törvényszék, mind pedig az Ítélőtábla kiemelte döntésében, hogy álláspontja kialakításakor figyelemmel volt arra is, hogy a videó- és képfelvételek megjelenésekor lényegében minden sajtótermék hasonló véleményt fogalmazott meg.
      [83] Az Alkotmánybíróság már többször felhívta a figyelmet arra, hogy egy vizsgált kijelentés megítélésekor annak is nagy jelentősége van, hogy az milyen körülmények között, milyen szövegkörnyezetben hangzott el. Az ­eljáró bíróságok – figyelemmel a PK. 12. számú állásfoglalásban, valamint az alkotmánybírósági határozatokban ­foglaltakra – a sérelmezett közlések és indítványozó közvélemény általi megítélésének vizsgálatakor a teljes eseménysorozatra tekintettel voltak. Figyelembe vették, hogy a PK. 12. számú állásfoglalás alapján a perbeli cikkek valamennyi mondata jelentőséggel bír, a kijelentéseket kétséget kizáróan kontextusba helyezve, a teljes szöveget figyelembe véve értékelték, tekintettel a közzététel körülményeire, előzményeire, és az indítványozó személyét illetően a társadalomban kialakult nézetekre.
      [84] Az Alkotmánybíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az eljáró bíróságok az ügy alapjogi relevanciáját figyelembe véve, a rendelkezésükre álló alkotmányos mozgástér keretein belül – döntésüket megfelelően indokolva – alakították ki álláspontjukat.

      [85] 4. Az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy az eljáró bíróságok jogértelmezése nem terjesztette-e ki az alkotmányosan igazolható korlátokon túlra – az emberi státuszt közvetlenül megtestesítő emberi méltóság korlátozhatatlan magja sérelmére – a véleménynyilvánítás szabadsága védelmi körét.
      [86] A menekültválság, az Európába menekülők tömege ebben az időben érte el Magyarországot, az ezzel összefüggésben jelentkező problémákkal az emberek többsége nem csak a sajtó útján, de személyes tapasztalatok révén is szembesült. Az Ítélőtábla szerint egy ilyen közérdeklődésre számot tartó eseményről való tudósítás során a sajtószabadság érvényesülésének korlátja kizárólag az emberi méltóság lehet.
      [87] Az Ítélőtábla következtetése szerint a perbeli időszakban ismert videók és fotók alapján nem jóhírnévsértő az a közlés, hogy a képeken úgy látszik, hogy az indítványozó kisgyerekét a karjaiban tartó menekültet elgáncsol, belerúg. Az események ilyen kifejezésekkel való leírása a látottak alapján kialakított értékítéletnek ­minősül, ami a megfogalmazás módjában nem tekinthető sértőnek, megalázónak, az emberi méltóságot sértőnek.
      [88] A 2015. szeptember 9. napján megjelent, „[az indítványozó] és […] egy párt alkot” című cikk azon része tekintetében, hogy „[…] zsiráfokat szeretne lőni, [az indítványozó] pedig legszívesebben kis niggereket rugdosna” a törvényszék úgy foglalt állást, hogy köztudomású tényként volt figyelembe veendő, hogy az indítványozói magatartással érintett személyek kivétel nélkül nem magyar állampolgárok voltak. Nemzeti és faji hovatartozásuk az indítványozótól eltérő, vallási hitük feltételezhetően más, hiszen a médiában a rendőri kordonból kitörő személyeket egyöntetűen „menekültek”-ként írták le, akik bizonyosan nem magyar állampolgárok. Így a cikkben szereplő sérelmezett közlés nem nélkülözött minden ténybeli alapot, nem volt teljesen légből kapottnak tekinthető, nem alapult kétségtelenül megalapozatlan következtetésen. A cikk kétségtelenül ironikus, gúnyos és bántó, de nem volt önkényesen sértő, így az alperes a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait nem lépte át, a közlés nem tekinthető becsületsértőnek. A Törvényszék ezen álláspontját az Ítélőtábla és a Kúria is osztotta.
      [89] A Kúria döntésében figyelemmel volt a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban és a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatban foglaltakra, arra, hogy az Alaptörvény IX. cikke és az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a közösséget érintő kérdések megvitatásának szabadságát széles körben kell biztosítani. Szem előtt tartva a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban foglaltakat is, rögzítette, hogy a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság korlátozása csak igen szűk körben indokolt: akkor, ha a cikk szerzője kifejezetten tudatában volt a sérelmezett közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy ha a foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. Vizsgálata során az eljáró bíróságok, így a Kúria is arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett közlések ezek közül egyik esetkörbe sem sorolhatók, a bíróságok pedig ebbéli álláspontjukat érdemi indokolással támasztották alá.
      [90] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a közéleti vitában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentések értékelését arra figyelemmel kell elvégezni, hogy azok milyen valódi jelentést hordoznak, és ez az ügy valamennyi körülményének értékelését igényli. Az eljáró bíróságok döntéseiket – a PK. 12. számú állásfoglalásnak is megfelelően – logikusan és okszerű módon vezették le, és figyelemmel voltak arra, hogy az indítványozó magatartását az egyes mozzanatok kiragadása nélkül, a maga egészében kellett értékelni.
      [91] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát az eljáró bíróságok az alkotmányossági szempontokat felismerve és körültekintően mérlegelve jutottak arra a következtetésre az ítéletükben, hogy az indítványozónak a vizsgált cikkek vonatkozásában – mint közéleti vitában, kivételes közszereplői minőségében érintett személynek – az átlagosnál jobban kellett tűrnie a kritikai megjegyzéseket.

      [92] 5. A sajtószerv felelősségével és tevékenységi körében kifejtett gondos eljárásával kapcsolatosan az eljáró bíróságok egybehangzóan arra az álláspontra jutottak, hogy az indítványozó ténylegesen kifejtett magatartását ­kizárólag a büntetőeljárás során elvégzett szakértői vizsgálattal lehetett tisztázni. Az a sajtószervtől nem elvárható, hogy a következtetéseinek közlése előtt a folyamatban lévő büntetőeljárásban keletkezett szakvéleményt beszerezze, és ennek megfelelően foglaljon állást.
      [93] Az eljáró bíróságoknak vizsgálatuk során figyelemmel kellett lenniük arra, hogy a jelen peres eljárásban sérelmezett cikkek szinte mindegyike a büntetőeljárásban hozott elsőfokú ítélet előtt jelent meg, túlnyomó többségük a videó- és képfelvételek nyilvánosságra kerülése körüli napokban, még a vádemelést is megelőzően. A 2016. szeptember 25-i és október 18-i cikkek pedig az eset „főszereplői” életének fontos állomását mutatták be, éppen ezért a sérelmezett közlések nem tekinthetőek öncélúnak, kizárólag az indítványozó lejáratására, negatív társadalmi megítélésére irányulónak.
      [94] Ahogyan arra az Alkotmánybíróság már korábban utalt, azt, hogy az információt terjesztő személyt mikor lehet olyannak tekinteni, mint aki az információ valótlan vagy félrevezető mivoltának tudatában van, vagy az adott helyzetben elvárható gondosság nélkül járt el, a szabad tájékoztatást támogató tartalommal kell értelmezni. A sajtószerv a szakma szabályai alapján elvárható körültekintéssel kell, hogy felderítse az általa nyilvánosságra hozandó cikkek valóságtartalmát.
      [95] Annak megítélése, hogy egy sajtószerv egy közlés megjelentetésekor a tőle elvárható, foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint tanúsított gondossággal járt-e el, a bírói mérlegelés körébe tartozik. Az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy a 3/2015. (II. 2.) AB határozatban rögzített elveknek megfelelően vizsgálata csak arra terjedt ki, hogy a bíróságok felismerték-e az ügy alapjogi vonatkozásait, és azokra figyelemmel, az érintett alapjog alkotmányos tartalmát érvényre juttatva értelmezték-e az alkalmazandó jogszabályokat. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe annak megítélése, hogy a bíróság döntése az ügyben meghozható egyedüli helytálló döntés-e vagy, hogy a bírói törvényértelmezés, a bizonyítékok mérlegelése, valamint az azokból levont következtetések helyesek-e. A bírói mérlegelés körében hozott ítéletek felülvizsgálata az Alkotmány­bíróság Alaptörvényben biztosított alkotmányossági szempontú vizsgálati jogkörén kívül esik {hasonlóan pl. 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.

      [96] 6. A fenti szempontok figyelembevételével az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az eljáró bíróságok felismerték és figyelmet szenteltek az ügy alkotmányjogi aspektusainak, az Alaptörvény megszabta mozgástér keretein belül maradó álláspontjukat részletes, alkotmányjogilag értékelhető és megfelelő indokolással támasztották alá, a támadott döntések pedig nem sértik a hivatkozott alapvető jog védelmi körét, azaz nem állapítható meg a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség.
      [97] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szabó Marcel

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Salamon László

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          előadó alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [98] A határozatot támogatom. Az indokolással összefüggésben csupán egy elvi jellegű észrevételem van a tényállítás és vélemény viszonyát illetően. A határozat világosan bemutatja a tényállítás és a vélemény közötti különbségeket, ugyanakkor az értékítélettel terhelt tényállítás esetében a határozat által is elfogadott elhatárolást nem tartom kellőképpen egzaktnak. Nézetem szerint az értékítélettel terhelt tényállítások valóságtartalma sem lehet közömbös, azaz a tényállítás nem lehet valótlan. Ugyanis a tényből következik az értékítélet és nem fordítva. Így nem értek egyet azzal, miszerint: „az események sérelmezett cikkekben történt megfogalmazása a cikkek szerzői által kialakított értékítélet.” (Indokolás [81])
          [99] Az ügy eldöntése szempontjából azonban – a sajtó felelősségére vonatkozó szabályok, a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlat és az ezzel összhangban álló alkotmánybírósági gyakorlat alapján – annak van jelentősége, hogy a sajtó felelőssége megállapítható-e vagy sem. Egyetértek azzal, hogy a sajtó felelőssége a jelen ügyben nem állapítható meg, mivel a felvételekből levont következtetések nem minősültek tudatosan hamis közlésnek, és nem sértették meg a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából eredő gondosság követelményét, illetve a bíróságok ebbéli álláspontjukat érdemi indokolással támasztották alá. A sajtó felelősségének megállapíthatósága nélkül pedig a kifogásolt megnyilatkozások nem eredményezhették az indítványozó által hivatkozott alapjog sérelmét.

          Budapest, 2022. február 1.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Salamon László
          alkotmánybíró helyett

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/26/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.IV.20.698/2020/5 of the Curia (infringement of reputation)
          Number of the Decision:
          .
          3052/2022. (II. 11.)
          Date of the decision:
          .
          02/01/2022
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the constitutional complaint aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the judgement of the Curia delivered in the subject-matter of the injury of reputation. The background to the underlying case is that in 2015, at an event of public interest, the petitioner was filmed in a situation which caused widespread public outrage, and criminal proceedings were also brought against him for the act depicted in the footage. The events were also reported in two internet press products published by the defendant. The petitioner sought a declaration from the court that the articles complained of contained untrue and defamatory statements of fact that were damaging to the petitioner’s reputation. His action was dismissed by the court with final effect, and the Curia upheld the judgement in its review judgement. In the petitioner's view, the court's decisions violate his right to reputation, since they found that the untrue statements of fact made by the press organ did not fall within the scope of false reporting, and the court was not even obliged to examine in more detail, in relation to its statements of fact, whether the petitioner had actually committed the act that was the subject of the article. In the petitioner's view, the articles in question are contrary to the provision of the Fundamental Law specifying that the exercise of the freedom of expression may not be directed at violating the human dignity of others. In its decision, the Constitutional Court explained that the assessment of whether a press organ has acted with due care and diligence in publishing a publication in accordance with the rules of its profession or vocation is a matter for judicial discretion. In the course of its proceedings, the Constitutional Court concluded that the courts had recognised and paid attention to the constitutional aspects of the case, that their position, which remained within the margin of manoeuvre provided by the Fundamental Law, was supported by detailed, constitutionally assessable and adequate reasoning, and that the challenged decisions did not violate the scope of protection of the fundamental right invoked, i.e. no violation of the Fundamental Law could be established that would have materially affected the judicial decision. The panel of the Constitutional Court, therefore, rejected the constitutional complaint.
          .
          .