Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01800/2015
Első irat érkezett: 06/16/2015
.
Az ügy tárgya: A Kúria Gfv.VII.30.164/2014/3. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.082/2012/8. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 2.P.26.457/2009/24. számú ítélete ellenei alkotmányjogi panasz (kártérítés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/31/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Gfv.VII.30.164/2014/3. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.082/2012/8. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 2.P.26.457/2009/24. számú ítélete megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozókat - befektetőket - veszteség érte, mivel a perbeli alperes - alapkezelő - módosította Tájékoztatóját és Kezelési Szabályzatát, így a befektetési jegyek visszaváltására vonatkozó szabályok módosultak. Az indítványozók keresetükben kérték a bíróságot, hogy kötelezze az alpereseket a szerződés teljesítésére és kártérítés megfizetésére, a keresetet azonban a bíróság elutasította. Az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az indíványozók felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, azonban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozók álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik a jogbiztonság követelményét [B) cikk (1) bekezdés], a tulajdonhoz való jogot (XIII. cikk), a tisztességes eljáráshoz való jogot, a pártatlan bírói eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot (XXVIII. cikk)..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Gfv.VII.30.164/2014/3. számú ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.082/2012/8. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 2.P.26.457/2009/24. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XIII. cikk
XXVIII. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1800_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1800_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1800_0_2015_inditvany_anonimozált.pdfIV_1800_0_2015_inditvany_anonimozált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3217/2016. (XI. 14.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: gazdasági-pénzügyi válság; tájékoztatási kötelezettség; tisztességes eljáráshoz való jog; tulajdonhoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/25/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.04.12 10:00:00 Teljes ülés
    2016.09.27 10:00:00 Teljes ülés
    2016.10.24 13:00:00 Teljes ülés

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
      .
      A döntés szövege:
      .
      A döntés szövege:
        Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.164/2014/3. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.082/2012/8. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 2.P.26.457/2009/24. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. A jogi képviselő nélkül eljárt indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz a Kúria Gfv.VII.30.164/2014/3. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.082/2012/8. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 2.P.26.457/2009/24. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
        [2] Az indítványozók kérelmüket az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített joguk, valamint ezekkel összefüggésben a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alapították.

        [3] 2. Az indítványozók mint felperes magánszemélyek az alapügyben II. rendű alperesként perbevont befektetési alap befektetői voltak (az I. rendű alperes a II. rendű alperes alapkezelője volt).
        [4] A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (továbbiakban: PSzÁF) 2008. november 7-én kelt J-III-200/2008. számú határozatával tíz forgalmazási napra felfüggesztette az ingatlanalapok, valamint az ingatlanalapokba befektető alapok folyamatos forgalmazását. Kötelezte az alapokat Kezelési Szabályzatuknak a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 247. § (3) és (4) bekezdésének megfelelő módosítására. Ezen időszak alatt az I. rendű alperes módosította a II. rendű alperes Tájékoztatóját és a Kezelési Szabályzatát. Azt a PSzÁF 2008. november 21-én jóváhagyta. A módosítás az alapkezelő honlapján a fenti napon közzétételre került. Ez a befektetési jegyek visszaváltásának korábbi T+2 napos elszámolása helyett – ami a megbízást követő 2. napon tör­ténő kifizetést jelentette – T+90 napos elszámolást írt elő.
        [5] Az indítványozók által 2008. november 24-én (a felfüggesztés lejártát követő első forgalmazási napon) adott eladási, illetve visszaváltási megbízások a módosított szabályzatra tekintettel 2008. november 26-a helyett 2009. április 6. napján kerültek teljesítésre. A két árfolyam közötti különbözet miatt az indítványozókat veszteség érte.
        [6] Erre tekintettel az indítványozók a Fővárosi Törvényszékhez (másokkal közösen) benyújtott, többször módosított kereseti kérelmükben kérték elsődlegesen az I. és II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését a szerződés eredeti visszaváltási szabályok szerinti teljesítésére, másodlagos kereseti kérelmük alapján pedig az I. rendű alperes kártérítés megfizetésére történő kötelezését.
        [7] Az elsődleges kereseti kérelem azon alapult, hogy a Tájékoztató és a Kezelési Szabályzat módosítása a Tpt. 247. § (5) bekezdésébe [amely a hosszabb, jelen esetben 90 napos elszámolást akkor teszi lehetővé, ha a befektető alap az eszközeinek több mint huszonöt százalékát ugyanazon alapba fekteti] és 290. § (1) bekezdés p) pontjába [mely szerint azokat a változásokat, amelyek a visszaváltás tekintetében a 247. § (4) bekezdése szerinti 31 napos időtartam növekedésével járnak, a hatálybalépést megelőzően legalább 30 nappal közzé kell tenni] ütközött. Erre tekintettel a módosítások a (régi) Ptk. 209/A. § és 209/B. § alapján [azaz a tisztességtelen általános szerződési feltételre vonatkozó szabályok értelmében] semmisek. A másodlagos kereseti kérelem szintén a Tpt. 247. § (5) bekezdésében és a 290. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltétel figyelmen kívül hagyásán alapult, aminek következtében – a kereseti kérelem szerint – az indítványozóknál jelentkező jogellenesen okozott kárral összefüggésben az alpereseknek kártérítési felelőssége keletkezett.
        [8] A Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasította.
        [9] A döntéssel szemben az indítványozók terjesztettek elő fellebbezést, az ez alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részeit nem érintette, míg fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Megállapította, hogy az indítványozók az I. rendű alperes alapkezelő zrt.-vel álltak jogviszonyban, ezért befektetési jegyeik visszaváltása is az I. rendű alperest terhelte; erre tekintettel az elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelem, a szerződés teljesítése iránti igény a II. rendű alperes vonatkozásában – jogviszony hiányában – alaptalan. Az I. rendű alperes vonatkozásában megállapította, hogy az a PSzÁF engedélyével a Tpt. 236. § (5) bekezdése alapján jogosult volt a Tájékoztatóban és a Kezelési Szabályzatban foglalt visszaváltási feltételeket egyoldalúan módosítani, és a Kezelési Szabályzat 12.1. pontja a Tpt. 247. § (5) bekezdése szerinti határnapot is megjelölhetett, tekintettel arra, hogy a befektetések mértéke folyamatosan változik. Az ítélet indokolása szerint – a befektetési célokra tekintettel – meghatározható a törvény szerinti hosszabb elszámolási időszak is, nem szükséges, hogy az említett törvényi rendelkezésben foglalt feltételnek az alap a forgalmazás minden napján, vagy akár a Tájékoztató és Kezelési Szabályzat közzététele napján eleget tegyen. Ilyenkor, amennyiben a visszaváltási megbízás adásának napján van olyan alap, amely eleget tesz a feltételnek, a hosszabb elszámolási határidő is jogszerűen alkalmazható. Ugyanakkor a konkrét ügyben ezen szabályok alkalmazásának a feltételei nem álltak fenn, mivel a visszaváltási megbízások felvételekor nem volt olyan alap, amibe a II. rendű alperes eszközeinek több mint huszonöt százalékát fektették volna, ezért a 90 napos elszámolási szabály alkalmazására sem lett volna lehetőség. Ezen körülményre tekintettel a visszaváltásnak a Kezelési Szabályzatban foglaltak helyett a törvény által szabályozott, a Tpt. 247. § (4) bekezdése szerinti legfeljebb 31 napos határidővel kellett volna megtörténnie, azonban az indítványozóknak ilyen tartalmú kereseti kérelmük nem volt, ezért az elsődleges kereset alaptalan.
        [10] Az Ítélőtábla a másodlagos kereseti kérelemmel összefüggésben megállapította, hogy a közzétételre vonatkozó szabályt [Tpt. 290. § (1) bekezdés p) pont] ugyan sértette, hogy az indítványozókkal szemben az elszámolásra a módosított Kezelési Szabályzat szerinti új, hosszabb határidőben került sor, azonban tekintettel a Ptk. 339. § (1) bekezdésére – mivel az I. rendű alperes a perben kellően bizonyította, hogy az időközben kibontakozott gazdasági (világ)válságra tekintettel ez a magatartása éppen a befektetők védelme érdekében elvárhatónak tekinthető – a jogellenesség ténye ellenére mentesült a kártérítési felelősség alól. Erre tekintettel a másodlagos kereseti kérelmet is elutasította.
        [11] Az indítványozók az Ítélőtábla ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Kúriához. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában kifejtette, hogy bár a PSzÁF J-III-200/2008. számú határozata az indítványozók álláspontjával megegyezően az alapkezelőket kezelési szabályzataik Tpt. 247. § (3)–(4) bekezdéseinek megfelelő módosítására kötelezte, ez a Kúria szerint sem zárta ki, hogy a módosításra az (5) bekezdésben foglaltak szerint kerüljön sor, amennyiben ennek feltételei fennállnak. Mivel a Kúria szerint az, hogy a törvény nem határozza meg, hogy a hivatkozott jogszabályi feltételnek mely időpontban, illetve milyen időtartamon keresztül kell fennállnia, illetve az a tény, hogy bár az alperesek által bizonyított néhány napon ez a feltétel valóban nem teljesült, de voltak olyan ingatlanalapok a befektetési alap portfóliójában, amelyek a szükséges huszonöt százalékos hányadot megközelítették, annak bizonyítását tették volna szükségessé, hogy a feltételek „hosszabb időtartamon” keresztül sem álltak fenn, ezáltal a T+90 napos határidő alkalmazására visszaélésszerűen került sor. Az indítványozók azonban ilyen bizonyítással nem éltek, ezért a Kúria szerint a feltétel alkalmazásának jogellenessége – tekintettel arra, hogy „nagyon rövid időn belül is bekövetkezhet a 25%-os küszöb átlépése, majd az az alá csökkenés” – nem volt egyértelműen megállapítható.
        [12] A módosított Kezelési Szabályzat azonnali hatállyal történő alkalmazása tekintetében a Kúria kifejtette, hogy a PSzÁF E-III/110.193-6/2008. számú határozata a módosításra a felek által sem vitatottan azonnali hatállyal adott engedélyt, ezen határozati rendelkezés jogszerűsége pedig polgári perben nem bírálható felül. A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor azért sem volt megállapítható a Tpt. 290. § (1) bekezdés p) pontjának megsértése, mert a Kezelési Szabályzat módosítására nem a Tpt. 247. § (4) bekezdése, hanem (5) bekezdése alapján került sor, az említett rendelkezés pedig a Kúria jogértelmezése szerint csak az előbbire, nem pedig ez utóbbi szerinti módosításokra ír elő 30 napos közzétételi kötelezettséget. A módosítások – Kúria által a tételes jognak is megfelelőnek nyilvánított – azonnali alkalmazása a Kúria álláspontja szerint egyébként az összbefektetői érdekeknek is megfelelt, illetve csak ilyen jogértelmezés mellett volt biztosítható valamennyi befektető azonos feltételek szerinti kezelése.
        [13] A másodlagos kereseti kérelem kapcsán a Kúria kifejtette, hogy egyrészt a fentiek értelmében a módosítások közzétételével kapcsolatban a jogellenesség sem állapítható meg, másrészt pedig osztotta a jogerős ítéletben foglalt azon álláspontot is, miszerint az indítványozóknak nem sikerült bizonyítaniuk, hogy – a gazdasági válság tényére is tekintettel – az I. rendű alperes az adott gazdasági helyzetben ne úgy járt volna el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az ítéleti indokolás szerint eljárása valójában éppen az adott alapba befektetők összbefektetői érdekét szolgálta, mivel a nagy számban beadott visszaváltási megbízások következtében az alap likvid eszközei T+2 napos elszámolás esetén rövid időn belül nem nyújtottak volna elégséges fedezetet, emiatt az alap fizetésképtelensége következett volna be.
        [14] Az indítványozók a Kúria támadott felülvizsgálati döntésével kapcsolatban az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített joguk, valamint ezekkel összefüggésben a B) cikk (1) bekezdésének sérelmét állították az indítványukban.
        [15] A fenti alapjogi sérelmek az indítványozók szerint – külön-külön, illetve részben egymásra tekintettel, együttesen – azért következtek be, mert „az ítéletek meghozatala során egyrészt figyelmen kívül hagyta a bíróság, illetőleg elfogadta azon alperesi cselekményt, amely relativizálja a jogalkotó által megalkotott törvényszöveget akként, hogy a törvényi szinten megkövetelt 25 %-os eszközbefektetést a kezelési szabályzatba megengedett lehetőségként történő átemelését a Felügyelet szakmai állásfoglalására alapozva elfogadhatónak tartja annyiban, hogy nem kell fennállnia a 25 %-os részesedésnek, mivel az alapok természete azt diktálja, hogy a befektetések aránya mindig változó. Ezzel az eljáró bírói fórumok helybenhagytak egy olyan intézkedést, amely egy jogalkotói hatáskörrel nem bíró szerv által sajátosan értelmezett törvényhely alkalmazásával jogsérelmet okoztak a befektetőknek […]. Ezen felül a Kúria által hiányolt – konkrétan meg nem határozott, »hosszabb« időszakra vonatkozó – bizonyítás egy olyan elem, amelynek beemelése az eljárás ezen szintjén sérti a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogot, annak is a fegyveregyenlőség szelvényjogát. Az ítélet egy olyan jogellenes helyzetet rögzített, amely a tulajdonhoz való jogunk, azon belül is a jogos várományunk sérelmét eredményezte, mivel az általunk kötött szerződés tartalma alapján a visszaváltásra utasító nyilatkozatunk esetén a két napos elszámolási időközzel kaphattuk volna meg a befektetett tőkénk hozadékával növelt összegét.”
        [16] Az indítványozók – az Alkotmánybíróság, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó gyakorlatára történő utalásokkal kiegészítetten – az említett egyes alaptörvényi rendelkezések sérelmét (kiegészített) alkotmányjogi panaszukban a következők szerint határozták meg.
        [17] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az indítványozók utaltak az Alkotmánybíróság gyakorlatára, nevezetesen a polgári jogi és az alkotmányjogi tulajdonfogalom és -védelem közötti különbségtételre. Erre is tekintettel érvelésük lényege szerint a tulajdonjogi védelem az általuk jogos várományként kezelt hozam tekintetében nem a befektetésekkel megszerezhető, a jövőben a befektetések természetéből adódóan bizonytalan mértékű hozamok, hanem a már – ellenérték fejében – ténylegesen megszerzettnek tekintett, a jogszabályok és a szerintük hatályos (azaz a módosítás előtti) Kezelési Szabályzatban megállapított visszaváltási szabályok szerint megállapítható hozam tekintetében áll fenn. Álláspontjuk szerint a tu­laj­don­jogi sérelmet az az alapkezelői eljárás okozta, amely meggátolta, hogy az ismert, aktuális értéken válthassák vissza a befektetési jegyeiket, és ehelyett csak „egy jóval későbbi, ismeretlen árkalkulációval” válthassák vissza azokat. Az önmagában is jogellenesen bevezetettnek tartott visszaváltási szabály szintén törvényellenes azonnali hatályú alkalmazása véleményük szerint ezáltal a tulajdonjoguk egyik lényeges részjogosultsága, a rendelkezési joguk kiüresítését eredményezte. Ezzel összefüggésben utaltak arra, hogy indítványuk nem pusztán az ítéletek helytállóságának vitatására irányul, mivel erre, ismerve az Alkotmánybíróság törvényességi kérdések felülbírálatának tilalmával kapcsolatos gyakorlatát, egyébként sem lenne lehetőség; hanem a bírói döntés (jog)következménye, az ami alaptörvény-ellenességre vezet, mégpedig a tulajdonhoz való joguk sérelme okán. Álláspontjuk szerint ennek vizsgálatára viszont az Alkotmánybíróság hatásköre a bírói döntések kapcsán is fennáll.
        [18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében a fegyveregyenlőség elvének sérelmére hivatkoztak. Ez a joguk álláspontjuk szerint azáltal sérült, hogy a Kúria a periratokból és a jogszabályok szövegéből sem következő bizonyítások hiányát rótta terhükre, amikor döntését arra alapozta, hogy a közelebbről általa sem meghatározott „hosszabb időszakra” nézve kellett volna bizonyítaniuk a Tpt. 247. § (5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülésének hiányát, szemben az általuk ténylegesen bizonyított, a forgalmazás – és ezzel a korábban hatályos Kezelési Szabályzat alkalmazásának – felfüggesztésétől a következő forgalmazási és egyben visszaváltási napig eltelt időszakkal. Indítványukban utaltak a Pp. 3. § (3) bekezdésére, az ahhoz fűzött kommentár tartalmára, valamint a kapcsolódó bírói gyakorlatra (BH 2007. 123., BDT 2004/6. szám, 45. o.). A Kúria döntésével összefüggésben azt kifogásolták, hogy az eljáró bíróságok a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről és a megfelelő bizonyítás elmulasztásának jogkövetkezményeiről való tájékoztatási kötelezettségük teljesítése körében ilyen tartalmú bizonyításra nem hívták fel őket, majd e bizonyítás elmaradásának következményeit a Kúria az indítványozókon kérte számon. Kifejtették ugyanakkor ezzel összefüggésben, hogy a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó szabályai szerint a Kúria által számon kért, de első­ként csak a felülvizsgálati ítéletben megjelent újabb bizonyítás megtételére egyébként sem lett volna lehetőségük felülvizsgálati eljárásban. Álláspontjuk szerint mindez együttesen a tisztességes eljáráshoz való joguk sérelmét okozta.
        [19] Az indítványozók a B) cikk (1) bekezdésének sérelmét – az Alkotmánybírósági gyakorlat ismeretében – nem önállóan, hanem a fenti két sérelemmel összefüggésben állították. Az indítvány szerint a kifogásolt, „a jogalkalmazáson túlterjedő cselekmény” és az azt legalizáló, a jogszabályokból nem következő bírói jogértelmezésen alapuló döntés együttesen okozták a jogállamiság, jogbiztonság Alaptörvényben rögzített elvének sérelmét. Az indítványban foglaltak szerint „[a] jelen beadványban panaszolt eljárás alapvető alkotmányossági kérdést érint több szempontból is. Egyrészt a jogállamiság mint önállóan a beadványban nem hivatkozható, de az ügy hátterében végighúzódó sérelme azáltal, hogy a jogsérelmünket eredményező eljárás során az Alapkezelő a törvényt relativizálva nem alkalmazkodott annak előírásaihoz és járt el az alapján, hanem neki megfelelően módosította annak tartalmát. Ezt a bírósági eljárásban született ítéletek pedig megerősítették.”

        [20] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi felté­teleit vizsgálja. Ezekkel kapcsolatban a következőket állapította meg.

        [21] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés) a)–f) pont] megfelel.
        [22] Az indítványozók a Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletét a tértivevény tanúsága szerint 2015. március 31-én vették át. Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt ezen időponthoz képest az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidőn belül, 2015. május 29-én adták postára, így az határidőben érkezettnek tekintendő.
        [23] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt további formai követelményeknek is megfelel, mert megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pont, Abtv. 27. §], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdés, XIII. cikk (1) bekezdés, és XXVIII. cikk (1) bekezdés], tartalmaz a támadott jogszabály alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint rögzíti a kifejezett kérelmet a Kúria támadott döntése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.

        [24] 3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
        [25] Az indítványozók az alkotmányjogi panasz alapját képező per felperesei, így az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettségük megállapítható.
        [26] Az indítványozók az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog, és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állítják az alkotmányjogi panaszban. Ezek olyan, az Alaptörvényben mindenki számára biztosított jogok, amelyek sérelme esetén az Abtv. 27. §-a alapján bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz nyújtható be. Az indítványozók az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, jogbiztonság sérelmére is hivatkoztak indítványukban. Az indítványozók által kifogásolt okokból erre a rendelkezésre alapítva önállóan nem lehetne eredményesen alkotmányjogi panaszt benyújtani, azonban az indítványozók ezen alaptörvényi rendelkezés sérelmére nem önállóan, hanem a másik két hivatkozott alapjogi sérelemmel összefüggésben hivatkoztak.
        [27] Az indítványozók az Abtv. 27. §-ában foglaltaknak megfelelően a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítették, illetve a Kúria felülvizsgálati döntése ellen további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre.

        [28] 3.3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tartalmi feltételeivel összefüggésben az indítvány egyes alapjogok sérelmét állító elemeivel kapcsolatban a következőket állapította meg.
        [29] Az indítványozók az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joguk sérelmének megállapíthatóságát arra alapozták, hogy az alapkezelő a rá vonatkozó jogszabályokat álláspontjuk szerint contra legem értelmezve törvényellenesen járt el a befektetőkkel szemben, amikor a befektetési alap Tájékoztatójának és Kezelési Szabályzatának módosítása során a befektetési jegyek visszaváltásra T+90 napos határidőt állapított meg, és ezt a módosítást azonnali hatállyal alkalmazta is a visszaváltási megbízást adó befektetőkkel szemben; az eljáró bíróságok pedig ezen, törvényellenesnek tartott magatartásokat jogszerűként ismerték el.
        [30] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendes bíróság hatáskörébe tartozó szakjogi kérdés annak megállapítása, hogy a visszaváltási időköz harmincegy napot meghaladó időtartamban való meghatározhatósága szempontjából releváns feltételnek [t.i., hogy a befektető alap az eszközeinek több mint huszonöt százalékát egyazon alapba fektesse be] – figyelemmel az egyes alapokba befektetett eszközök nagysága változásának a befektetési tevékenység természetéből adódó dinamikájára is – mely időpontban vagy időtartamban kell fennállnia. Ez olyan törvényességi, nem pedig alkotmányossági szempontú szakkérdés, amelyben az Alkotmánybíróság az eljáró bíróságok jogértelmezésének felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Hasonlóképpen, a jelen ügy alapját képező, kártérítés megállapítására irányuló perben szintén ilyen szakjogi kérdésnek minősül annak eldöntése is, hogy az adott, az indítványozók által jogsértőnek tartott magatartás, azaz a visszaváltási időköz módosításának azonnali alkalmazása a jelen ügyben az adott helyzetben általánosan elvárhatónak fogadható-e el, vagyis az időközben kibontakozott gazdasági válság és ennek következtében az össz­be­fek­tetői, vagy akár össztársadalmi érdek a jogellenesnek tartott eljárással szemben a kártérítési felelősség alól kimentési oknak minősül-e. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja; tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására kompetenciával rendelkező rendes bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. Miként azt korábban kifejtette, „[a]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban [...] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13], legutóbb lásd.: 3020/2016. (II. 2.) AB végzés, Indokolás [17]}. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat, hogy „[s]em a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14], legutóbb lásd.: 3020/2016. (II. 2.) AB végzés, Indokolás [17]}.
        [31] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állító indítványi elem tekintetében az Alkotmánybíróság általánosságban megállapítja, hogy a bíróságoknak a bizonyításra szoruló tényekkel, a bizonyítási teherrel és a bizonyítás sikertelenségének következményeivel kapcsolatos, törvényben rögzített tájékoztatási kötelezettsége bár nem lehet formális – azaz nem teljesíthető kizárólag a jogszabály vonatkozó releváns rendelkezéseire [Pp. 3. § (3) bekezdés, 8. § (4) bekezdés, 136/B. § (3) bekezdés, 164. § (1) bekezdés, 177. § (1) bekezdés, 235. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, stb.] való általános utalással –, ugyanakkor nem értelmezhető olyan tágan sem, hogy annak a bíróság által megjelölt bizonyítandó ténnyel összefüggő összes elképzelhető kérdést, körülményt előzetesen és kimerítően tartalmaznia kellene, és hogy az ilyen figyelemfelhívás vélt vagy valós hiányosságával kapcsolatos valamennyi kifogás pedig automatikusan az eljárás tisztességtelenségét eredményezné. Amennyiben a tájékoztatás – a bírósági joggyakorlatnak megfelelően [lásd 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény] – egyediesítve és teljes körűen [azaz valamennyi elbírálásra kerülő kérelemre kiterjedően] megtörténik, pusztán az a körülmény, hogy a felek által beterjesztett, vagy a bíróság által elrendelt bizonyítás az adott tényállítás bizonyítására később elégtelennek bizonyul, nem jelenti a bíróság tájékoztatási kötelezettsége teljesítésének a tisztességes eljárás alaptörvényi követelményét sértő hiányosságát.
        [32] A jelen ügyben az indítványozók által hivatkozott összefüggésben a bizonyításra szoruló tényt az képezte, hogy nem volt olyan alap, amelybe a befektetési alap az eszközeinek több mint huszonöt százalékát fektette volna. A korábban eljárt Ítélőtábla ezt a tényt a beszerzett – a korábban említett időtartamra vonatkozó – bizonyítékok alapján bizonyítottnak találta. A Kúria – részben eltérő jogi álláspontja folytán – ugyanezen bizonyítékokat az indítványozók igényének kedvező elbírálásához nem tartotta elegendőnek. Az első és másodfokon eljáró bíróságok a per során a saját jogi álláspontjuk szerint vizsgálandó időtartam tekintetében vettek fel bizonyítást, a Kúria ítéletében később megjelent, ettől eltérő időtartam tekintetében az indítványozóktól bizonyítást nem vártak, illetve ilyen bizonyítás hiányát terhükre nem is értékelték. Megállapítható tehát, hogy az a körülmény, hogy a bizonyításra szoruló tényekre, a bizonyítási teherre ebben a vonatkozásban ezen bíróságok tájékoztatása nem terjedt ki, a döntéseik kapcsán nem hozható összefüggésbe az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal.
        [33] A tájékoztatás elmaradásával összefüggésben ténylegesen támadott kúriai döntéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy felülvizsgálati eljárás során a Kúria bizonyítási eljárást nem vehet fel, ezt a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó hatályos szabályai kizárják [a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárás során bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján dönt]. Annak megítélése viszont a Kúria hatáskörébe tartozó eljárási-szakjogi kérdés, hogy a saját jogi álláspontjából következően bizonyításra szoruló jelen ügybeni tényelem tisztázása a felülvizsgálati eljárás kereteire és korlátaira, valamint a peradatok egészére tekintettel lehetővé, illetve szükségessé tette-e a jogerős bírói ítélet hatályon kívül helyezését. Ebből következően, tekintettel a törvényességi-szakjogi kérdésekben való felülbírálattal kapcsolatos, fentebb ismertetett gyakorlatra, az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem vizsgálhatta érdemben a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozó indítványelemet, mivel az a fentiek folytán nem veti fel az Abtv. 29. §-ában foglalt alaptörvény-ellenesség lehetőségét, illetve nem tartalmaz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
        [34] Az indítványozók az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság sérelmét a tulajdonhoz való jog és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben állították. Ezen alapvető jogok sérelmének érdemi vizsgálatára a fent írtak szerint az Alaptörvény és az Abtv. rendelkezései alapján nem volt lehetőség, a B) cikk (1) bekezdésére pedig az indítványban foglalt indokok alapján alkotmányjogi panasz nem alapítható. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a befogadás tartalmi feltételei ezen indítványi elem tekintetében sem állnak fenn.
        [35] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnökhelyettese
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/16/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3217/2016. (XI. 14.)
          Date of the decision:
          .
          10/25/2016
          .
          .