A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.IV.10.092/2021/4. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó képviselője (dr. Balázs Ildikó kamarai jogtanácsos) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria Mfv.IV.10.092/2021/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.036/2021/7. számú másodfokú, és a Fővárosi Törvényszék 12.M.70.153/2020/12. sorszámú elsőfokú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Kérte ezeknek az ítéleteknek a megsemmisítését is, mivel azok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében védelmezett tisztességes tárgyaláshoz való alapjogát.
[2] 1.1. A beadvány és mellékletei (a három ítélet, fellebbezés, felülvizsgálati kérelem) szerint az alkotmányjogi panasz előzménye, hogy a felperes indítványozó 2017. december 14-én az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, mivel három férfi beosztott kollégájánál alacsonyabb bérezésben részesült a munkáltatótól, és állítása szerint ennek indoka női neme volt. A hatóság megállapította, hogy a munka- tűz és vagyonvédelmi feladatok ellátását a munka- tűz és vagyonvédelmi csoport keretében oldotta meg az alperes munkáltató, melybe a felperesen kívül három fő tartozott. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárása eredményeként 200 000 forint bírságot szabott ki, mivel a felperes munkabére 20 000 forinttal kevesebb volt, mint az összehasonlítás alapját képező férfi kollégái bére. A döntéssel szemben az alperes bírósági eljárást kezdeményezett. Az indítványozó kinevezését módosították; a 2017. november 27-én és 2018. január 1-jén kelt kinevezés módosítás szerint a felperes indítványozó szervezeti egysége a Munka- és tűzvédelmi csoport, munkaköre csoportvezető, mely vezetői feladatok ellátásáért 20 000 forint keresetkiegészítésben részesült.
[3] A felperes indítványozó 2018. szeptember 3-i keltezéssel ellátott, 2018. szeptember 6-án kézbesített rendkívüli lemondással megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát. Ebben arra hivatkozott, hogy az egyenlő bánásmód megsértése miatt indított eljárás során, a 2018. május 15-i tárgyaláson a munkáltató intézmény jogi képviselőjétől úgy értesült, hogy munkaköre már nem csoportvezető, hanem ügyintéző. Mivel a munkáltató bíróság előtt megtámadta az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak az ügyében született határozatát, úgy vélte, hogy munkába állását követően is kevesebb illetményért kívánják alkalmazni, mint férfi kollégáit. Továbbá a 2018. szeptember 3-án a munkáltatói jogkör gyakorlójával folytatott beszélgetésből az tűnt ki számára, hogy munkába állása esetén ennek a megalázó helyzetnek a fenntartása, illetve rosszabbodása sem zárható ki, aminek nem akarta kitenni magát.
[4] A felperes indítványozó módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy rendkívüli lemondása jogszerű volt; végkielégítés, felmentési időre járó juttatás és ezek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót.
[5] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az indítványozó fellebbezésére az ítéletet helybenhagyta, a Kúria a jogerős ítéletet az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljárva hatályában fenntartotta.
[6] 1.2. Az Alkotmánybíróság főtitkára felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában – amelyet az Alkotmánybíróság a tartalma szerint bírált el – az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog) sérelmét állította; ezzel kapcsolatban idézte az Alaptörvény 28. cikkét is, anélkül, hogy ennek önálló sérelmére hivatkozna.
[7] A panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §) szövegszerű megjelölését nem tartalmazza.
[8] A panasz a 2. oldalától a 7. oldaláig a bírósági eljárások, a bizonyítás és a megállapított tényállás ismertetését és részben a kritikáját tartalmazza (panasz indokolás [1]–[11] bekezdések). A panasz szerint „[a] jelen indítványunk [4]–[11] részében azt támasztottuk alá, hogy az eljáró bíróságok eljárása nem volt pártatlan, nem objektív tényállást állapítottak meg a rendelkezésre álló és bizonyított tényállási elemek okszerű, és egységes zárt láncolatú tényállás megállapítási kötelezettsége helyett. A téves tényállás abból adódott, hogy figyelmen kívül hagytak lényeges tényeket, több esetben iratellenesen állapították meg a valós tényállás helyett felállított részben valótlan tényállást és ebből következően egy effektíve téves tényállásra alapították ítéleteiket.” A panasz a 7. és 8. oldalán érvelést tartalmaz arról, hogy az indítványozónak „a tárgyalás igazságosságához fűződő joga” és „a bíráskodás pártatlanságához fűződő joga” sérelme az első-, a másodfokú és felülvizsgálati eljárásban milyen eljárási és tényállás-megállapítási tevékenységgel valósult meg.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[10] 3. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[11] Az indítványozó a sérelmezett kúriai döntéssel zárult ügyben felperes volt, számára hátrányos döntés született, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[12] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a Kúria ítéletének kézbesítése 2021. december 13-án történt, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2022. február 8-án a Fővárosi Ítélőtáblához nyújtotta be, a panaszt a Fővárosi Törvényszék 2022. február 14-én érkeztette) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítéletet, illetve az ítélőtáblai és törvényszéki ítéletet támadta.
[13] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének valószínűsítésére alapítható. A jelen indítvány e feltételnek eleget tesz, amikor a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogra hivatkozik.
[14] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[15] Az indítványozó mindhárom ítélet kapcsán azért kérte a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joga sérelmének megállapítását, mert szerinte a bíróságok a vita tárgyát képező igényről – közalkalmazotti jogviszony rendkívüli lemondással történő megszüntetésének jogkövetkezményei – tévesen döntöttek. A panasz lényege szerint a bíróságok tévedtek, amikor arról foglaltak állást, hogy a rendkívüli lemondás a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szerinti feltételei a megállapított tényállás mellett fennállnak-e. Az indítványozó tehát a Kúria ítéletét, valamint a támadott ítélőtáblai és törvényszéki ítéletet illetően is törvényességi, szakjogi tárgyú, valójában a bírói mérlegelést vitató kifogásokat hozott fel, vagyis a jogszabályi rendelkezések értelmezését és a konkrét esetre való mikénti alkalmazását kifogásolta, anélkül, hogy a befogadhatóság tartalmi feltételeinek a panasz eleget tett volna.
[16] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[17] Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján nem állapítható meg, hogy a támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[18] 4. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételeinek, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |