A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdése és 271. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a Kúria Pfv.V.21.416/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó Nemzeti Munkaügyi Hivatal (székhely: 1086 Budapest, Kálvária tér 7.) jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az alkotmányjogi panasz arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 233. § (1) bekezdése és 271. § (1) bekezdés e) pontja, továbbá a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.416/2013/3. számon meghozott végzésének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[3] 2. Az Alkotmánybíróság döntését a rendelkezésre álló ítéletekből, és iratokból megállapított, alábbi tényállás alapján hozta meg. Az indítványozó közbeszerzési eljárás keretében pályázatot írt ki az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaerőpiac közvetítő tevékenységének fejlesztése tárgyában. Ezt követően a nyertes konzorcium és az indítványozó között vállalkozási szerződés jött létre. A teljesítés és ebből következően a vállalkozói díj megfizetése kapcsán a felek között azonban jogvita alakult ki, mely a vállalkozási szerződés indítványozó általi azonnali hatályú felmondásához vezetett, hibás teljesítésre hivatkozással. Az alkotmányjogi panasz előzményeként szolgáló peres eljárásban hat gazdasági társaság terjesztett elő keresetet az indítványozóval szemben. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 12.G.41.537/2010/97. számú részítéletével 180 900 000 forint vállalkozói díj és annak késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az indítványozó alperest. Az indítványozó fellebbezése nyomán, másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.275/2013/4. számú részítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat – köztük az aggálytalan igazságügyi szakértői véleményeket – helyesen értékelte és mérlegelte.
[4] 2.1. A jogerős részítéletet az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel támadta meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.416/2013/3. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül hivatalból elutasította, tekintettel arra, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelme elkésett. A Kúria rámutatott, hogy a Pp. 386/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a per – a keresettel érvényesíteni kívánt követelés mértéke miatt – kiemelt jelentőségű pernek minősül, melyre figyelemmel már az elsőfokú bíróság 12.G.41.537/2010/22. sorszámú – a kollégiumvezető által 2011.G.Koll.X.B.60/2. számon meghozott – intézkedésével elrendelte az ügy soron kívüli intézését. Indokolásában hangsúlyozta a Kúria, hogy az így elrendelt soron kívüliség a Pp. 386/B. § alapján az eljárás minden szakaszára, a rendes és a rendkívüli perorvoslatokra is kiterjed. Az elkésettség kapcsán kifejtette a Kúria, hogy a kiemelt jelentőségű perekben a Pp. 386/I. §-a értelmében a határozat közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani a felülvizsgálati kérelmet, azonban a határidők számításánál a törvénykezési szünettel kapcsolatos általános szabályokat [Pp. 104/A. § (1) bekezdése] nem lehet alkalmazni, ha a törvény valamely eljárásra, vagy valamely percselekményre soron kívül történő eljárást ír elő [Pp. 104/A. § (2) bekezdés a) pontja]. A Kúria megállapította, hogy ennek okán a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő augusztus 29-én letelt, így a szeptember 18-án előterjesztett felülvizsgálati kérelem elkésett.
[5] Nem osztotta a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmében kifejtett azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság a soron kívüliséget elrendelő döntésekor, illetve ezt követően sem figyelmeztetett arra, hogy a határidőket az általános szabályoktól eltérően kell alkalmazni, a tájékoztatás elmaradása miatt ezért a felülvizsgálati kérelme határidőben benyújtottnak minősül. A Kúria azonban e körben felhívta a figyelmet az elsőfokú bíróság 12.G.41.537/2010/31. számú tárgyalási jegyzőkönyvének tartalmára, mely szerint az eljáró bíró kifejezetten tájékoztatta a felek személyesen is jelen lévő jogi képviselőit arról, hogy a per elbírálása a kiemelt perértékű ügyek szabályai szerint történik, és erre tekintettel soron kívüliség elrendelésére került sor. A Kúria indokolásában emlékeztetett arra is, hogy a jogi képviselővel eljáró fél tekintetében a jogszabály szövegére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem terheli az eljáró bíróságot.
[6] 2.2. Az indítványozó elsődlegesen a Kúria ezen, Pfv.V.21.416/2013/3. számon meghozott végzésével szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria téves jogértelmezése, mely a felülvizsgálati kérelmének elkésettségének megállapítását eredményezte, sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát, tekintettel arra, hogy a kiemelt jelentőségű pereknél nem ipso iure soronkívüliségről van szó, mert az egy egyedi bírósági intézkedésből fakad, melynek elmaradása esetén soronkívüliség nem keletkezik. Alkotmányjogi panaszában rámutat arra is, hogy külön kellett volna figyelmeztetni a feleket arra, hogy a határidő kedvezmény alkalmazása a Pp. 104/A. § (2) bekezdése miatt nem illeti meg a feleket, továbbá rámutat arra is, hogy a peres eljárás során nem a soronkívüliségről kell a feleket tájékoztatni, hanem a Pp. 104/A. § (2) bekezdésének alkalmazásáról. Az indítványozó szerint a Kúria Pfv.V.21.416/2013/3. számú végzése továbbá diszkriminatív is, mert törvényi felhatalmazás nélkül tesz különbséget a jogi képviselővel, illetve anélkül eljáró felek esetében irányadó bírói figyelmeztetési kötelezettség tekintetében, ezért az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe is ütközik. Az indítványozó másodlagosan kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Pp. 233. § (1) bekezdése és 271. § (1) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességét is, mert azok ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, mivel a Kúria a támadott döntést kvázi elsőfokú bíróságként hozta meg, és ezen eljárásjogi természetű kérdésben hozott döntés ellen nincs megfelelő jogorvoslati lehetőség.
[7] 3. A főtitkári előkészítő eljárás során az Alkotmánybíróság főtitkára arról tájékoztatta az indítványozót, hogy érdemi alkotmánybírósági eljárás megindítására nincs lehetősége. Felhívta az indítványozó figyelmét egyrészt arra, hogy az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontja alapján a Kúria felülvizsgálati kérelmet elutasító döntése ellen – ha annak indoka a felülvizsgálatra nyitva álló határidő indítványozó általi elmulasztása – alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye. Másrészt kiemelte a főtitkár azt is, hogy – az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében – állami szervként az indítványozónak nincs az államhatalommal szemben garanciákat jelentő olyan alkotmányos joga, amely feljogosítja az alkotmányjogi panasz előterjesztésére.
[8] Az indítványozó a főtitkári tájékoztatást nem fogadta el, és alkotmányjogi panaszának kiegészítésében továbbra is kérte indítványának érdemi elbírálását. Kifejtette, hogy az Alkotmánytól eltérően az Alaptörvény kifejezetten és minden korlátozástól mentesen biztosítja az alapvető jogokat a törvény által létrehozott jogalanyok számára is. Felhívta továbbá az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontját, mely hatályon kívül helyezte az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatokat, ezért meglátása szerint az Alkotmánybíróság állami szervek alkotmányjogi panasz előterjesztésével kapcsolatos gyakorlata nem alkalmazható. Az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontjával kapcsolatosan kifejtette, hogy az nyilvánvalóan nem terjedhet ki olyan ügyekre, ahol a bíróság téves és alaptörvény-ellenes jogértelmezéséből fakad a felülvizsgálati kérelem elkésettségének megállapítása.
[9] 4. Az indítványozó Nemzeti Munkaügyi Hivatalt a Nemzeti Munkaügyi Hivatalról és a szakmai irányítása alá tartozó szakigazgatási szervek feladat és hatásköréről szóló 323/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet hozta létre. Eljárása során az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az állami foglalkoztatási szerv, a munkavédelmi és munkaügyi hatóság kijelöléséről, valamint e szervek hatósági és más feladatainak ellátásáról szóló 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendelet 18. § (1) bekezdése az indítványozó 2014. december 31-i jogutód nélküli megszűnéséről rendelkezett. Figyelemmel az Abtv. 59. §-ára és az Ügyrend 67. § (2) bekezdés a) pontjára az Alkotmánybíróság nyilatkozattételre hívta fel a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztert.
[10] A Nemzetgazdasági Minisztérium válaszlevelében úgy nyilatkozott, hogy az alkotmányjogi panasz indítványt fenntartja, és megjelölte, hogy az állami foglalkoztatási szerv, a munkavédelmi és munkaügyi hatóság kijelöléséről, valamint e szervek hatósági és más feladatainak ellátásáról szóló 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendelet 19. § (3) bekezdése alapján a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium gyakorolja és teljesíti a Nemzeti Munkaügyi Hivatal magánjogi jogait és kötelezettségeit, továbbá a 19. § (3) bekezdése alapján a Nemzetgazdasági Minisztérium mint a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium az indítványozó jogszabályon alapuló – továbbá a csatolt bírósági végzések által is megállapítottan – jogutódjának minősül. Az Alkotmánybíróság a jogutódlás fentiek szerinti igazolása után az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról az alábbiak szerint döntött.
[11] 5. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, mely során megvizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeinek, így különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[12] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, és a (2) bekezdés értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[13] A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be az alábbiak szerint.
[14] Az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontja szerint: az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján nincs helye alkotmányjogi panasz benyújtásának a Kúria felülvizsgálati kérelmet, illetve indítványt elutasító döntésével szemben, ha a kúriai elutasítás indoka a felülvizsgálatra nyitva álló határidő indítványozó általi elmulasztása. Az Alkotmánybíróság a 15/2014. (V. 13.) AB határozatában rámutatott arra, hogy „[a] jogszabályszövegeknek azonban nemcsak nyelvtani, hanem más módszerek alapján történő értelmezése is lehetséges. Minden értelmezés számára a jogszabály által használt szavak, kifejezések, illetve nyelvi formulák, mondatszerkezeti elemek hétköznapi (illetve, ha ilyen létezik, jogi szakmai) nyelvtani értelme a kiindulópont.” (Indokolás [33]) Jelen ügyre vonatkoztatva ez annyit jelent, hogy az indítványozó az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontjával ellentétes értelmezést vár el az Alkotmánybíróságtól.
[15] Az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó részletes szabályokat a teljes ülés által megalkotott Ügyrend állapítja meg [Abtv. 50. § (2) bekezdés c) pont és 70. § (1) bekezdés]. Az Ügyrend 32. §-a megalkotásának fő célja az volt, hogy egyértelműen meghatározásra kerüljön a Pp. által biztosított felülvizsgálati eljárás és az Abtv. által biztosított alkotmányjogi panaszok egymáshoz való viszonya, köztük az is, hogy mely esetekben van és mely esetekben nincs lehetőség alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ezen túlmenően az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontjának alapját az képezi, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt – egyebek mellett – csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. A Kúria ezen – a felülvizsgálatra nyitva álló határidő indítványozó általi elmulasztása miatti elutasító – döntése nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek. A fentiek szerint a Kúria Pfv.V.21.416/ 2013/3. számú végzése ellen nem csak az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontja alapján, hanem az Abtv. 27. §-a alapján sem lehet alkotmányjogi panaszt előterjeszteni.
[16] 6. Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa jár el.
[17] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy az indítvány egyrészt nem felel meg az Abtv. 27. §-ban foglaltaknak, másrészt az indítványozónak nincs joga alkotmányjogi panaszt előterjeszteni, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |