Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03026/2015
Első irat érkezett: 10/08/2015
.
Az ügy tárgya: A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.III.22.788/2012/62. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.466/2014/5. számú részítélete, a Kúria Pfv.I.20.036/2015/8. számú részítélete, továbbá az 1997. évi LXXXVI. törvény elleni alkotmányjogi panasz (lízingszerződések)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/10/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - kérték a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.III.22.788/2012/62. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.466/2014/5. számú részítélete, továbbá Kúria Pfv.I.20.036/2015/8. számú részítélete, valamint az 1997. évi LXXXVI. törvény megsemmisítését.
Az indítványozó társaságok, mint lízingbe vevők, egy ingatlanlízing szolgáltató részvénytársasággal nyílt végű pénzügyi lízingszerződéseket kötöttek lakásingatlanok lízingelésére. A lízingbe adó jogszerűen mondta fel a szerződéseket, azonban a szerződések megszűnése után a felek nem tudtak egyezségre jutni az elszámolást illetően, mert a lízingbe vevők a Ptk. szerinti elszámolást tekintették törvényesnek, a lízingbe adó pedig az UNIDROIT Egyezmény szerinti elszámolást.
Az elsőfokon eljárt Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.III.22.788/2012/62. számú ítéletével megszüntette a 235.V.1065/2012. számon folyamatban volt végrehajtást, azonban a 235.V.1540/2012. és 235.V.1592/2012. számú végrehajtási eljárásban az indítványozó társaságokat jelentős tőke, kamat, valamint kereseti illeték, és perköltség megfizetésére kötelezte. A Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.466/2014/5. számú másodfokú részítéletével az elsőfokú határozatot helybenhagyta, azonban a per újratárgyalását rendelte el az elszámolás, és a követelés megfizetése tekintetében. A Kúria Pfv.I.20.036/2015/8. számú részítélete a másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
Az indítványozók álláspontja szerint a határozatok megsértették az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogot, mert a bíróságok nem a Ptk-ra, hanem az 1997. évi LXXXVI. törvényre alapozták a döntéseiket, továbbá elmulasztották a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt indokolási kötelezettségüket, valamint megsértették a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogot. A Kúria határozata továbbá megsértette a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való alapjogot..
.
Támadott jogi aktus:
    a nemzetközi pénzügyi lízingről
    Ottawában 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXVI. törvény

    Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.III.22.788/2012/62. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.466/2014/5. számú részítélete
    Kúria Pfv.I.20.036/2015/8. számú részítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXV. cikk
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3026_3_2015_ind_kieg. anonim.pdfIV_3026_3_2015_ind_kieg. anonim.pdfIV_3026_0_2015_inditvany.anonim.pdfIV_3026_0_2015_inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3079/2016. (IV. 18.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: érdemi döntés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 04/12/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.04.12 15:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.036/2015/8. számú részítélete, a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.466/2014/5. számú részítélete, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.III.22.788/2012/62. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.638441/2012/3. számú végzése, a Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma 2000/3. számú állásfoglalása, továbbá a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXVI. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény kiegészítésére, illetve az Alkotmánybíróság állásfoglalására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. A törvényes képviselő által képviselt Zrt. és Kft. (a továbbiakban: indítványozók, a perben: felperesek, a végrehajtási eljárásban: kötelezettek) alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz.
        [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozók egyike 2006-ban, majd 2007-ben nyílt végű ingatlanfinanszírozási szerződést kötött az alperes lízingcéggel. A szerződéseket a felek 2009-ben módosították és közokiratba foglalták. A lízingbe vevő indítványozóért a másik indítványozó készfizető kezességet vállalt, a lízing tárgyai lakások, tároló helyiségek és garázsok voltak. A lízingbe vevő nem tett eleget maradéktalanul fizetési kötelezettségének, ezért a lízingbe adó 2011. július 21. napján azonnali hatállyal felmondta a szerződéses jogviszonyt, majd az eredménytelen fizetési felszólítást követően végrehajtási eljárást kezdeményezett az indítványozókkal szemben 2 267 291,33 CHF, valamint 2 220 630 forint és járulékai megfizetése, továbbá a lízingtárgyak birtokba bocsátása céljából.
        [3] Az indítványozók a lízingbe adó alperessel szemben a végrehajtások megszüntetése, az általános szerződési feltételek és a lízingszerződések egyes pontjai érvénytelenségének megállapítása, továbbá az alperesnek 222 304 CHF és járulékai megfizetésére kötelezése iránt pert indítottak. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.III.22.788/20112/62. számú ítéletével a lízingtárgyak birtokba adására irányuló végrehajtást megszüntette, a többi végrehajtást korlátozta, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A felperesek fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.466/2014/5. számú részítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletnek a végrehajtás megszüntetése tárgyában hozott, továbbá a megállapításra, illetve az alperes marasztalására irányuló kereseteket elutasító rendelkezéseit, a foganatosított végrehajtások megszüntetésére irányuló kereseti kérelmek tekintetében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
        [4] Az indítványozók a jogerős részítéletnek az alperes marasztalására és a lízingszerződések 4.2.15. h) pontja érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseteket elutasító rendelkezései ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A Kúria Pfv.20.036/2015/8. számú részítéletével a támadott rendelkezéseket hatályukban fenntartotta.

        [5] 2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban állították, hogy a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Törvény) mindkét, angol és magyar nyelvű szövege hibás, ezért annak hatályon kívül helyezését és a jogalkotónak a törvény módosítására történő felszólítását kérték az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozók álláspontja szerint a Törvény nem alkalmazható hazai rezidensek közötti, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényen (Hpt.) alapuló lízingügyletekkel kapcsolatos vitákban. Mivel az eljáró bíróságok alkalmazták a perben a Törvényt, az indítványozók azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy állásfoglalásával erősítse meg az álláspontjuk szerint helyes értelmezésüket. Kezdeményezték továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának 2000/3. számú állásfoglalása nyílt végű lízingügyletek esetében alkotmányellenes joggyakorlatot teremtett. Az indítványozók kérték azt is, kötelezze az Alkotmánybíróság a jogalkotót a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §–a hatodik bekezdéssel történő kiegészítésére, amelyben kötelezné a végrehajtási ügyekben eljáró közjegyzőket a végrehajtás törvényi feltételeinek tartalmi vizsgálatára. Az indítványozók később kiterjesztették alkotmányjogi panaszukat, a támadott kollégiumi állásfoglalás, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) LIX. fejezetének megsemmisítését is kérték az Alkotmánybíróságtól, ez utóbbi kérelmüket később azonban visszavonták.
        [6] Az Alkotmánybíróság eljárásának előkészítése során a főtitkár tájékoztatása és felhívása nyomán az indítványozók az Alkotmánybíróság hatáskörének alapjául az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-át jelölték meg, és azzal egészítették ki indítványukat, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.036/2015/8. számú részítélete, a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.466/2014/5. számú részítélete, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17. P.III.22.788/2012/62. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.638441/2012/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérték az Alaptörvény XIII. cikkének, a XXIV. cikk (1) bekezdésének, illetve 28. cikkének sérelmére hivatkozással. A perorvoslati eljárásokban hozott részítéletek és az elsőfokú ítélet megsemmisítése iránti kérelmük alapjaként az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogukat is megjelölték, a Kúria részítélete vonatkozásában pedig a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére is hivatkoztak. Az indítványozók az Abtv. 32. § (1) bekezdése alapján a Törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása és megsemmisítése iránti kérelmet is előterjesztettek, továbbá az Alaptörvény XXV. cikkére hivatkozással az Alkotmánybíróság arra vonatkozó iránymutatását is kezdeményezték, hogy az üggyel összefüggően őket ért kár hogyan oszlik meg a végrehajtást kérő (a perben alperes) és az eljárt bíróságok között.

        [7] 3. Az Abtv. 51. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 56. §–a értelmében az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el. A kiegészített indítvány vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alábbi okokból az indítvány nem felel meg a befogadás törvényi feltételeinek.
        [8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.

        [9] 3.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben hozott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panaszt az indítványozók az Alaptörvény XIII. cikkének, XXIV. cikkének, illetve a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére alapították. Az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a panasz alapjául szolgáló perben ezért elvileg sem keletkezhetett ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozóknak {3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]}. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványozók formálisan ugyan megjelölték az Alaptörvény fenti rendelkezéseit, az indítvány azonban felhívás ellenére sem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető és egyértelmű indokolást, okfejtést, érvelést [e) pont] arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek ezekkel a rendelkezésekkel. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik, ezért az indokolás hiánya nem teszi lehetővé a panasz érdemi vizsgálatát.
        [10] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Abtv. 27. §-a által biztosított hatásköre is az Alaptörvény védelmét hivatott biztosítani, ezért a bírói döntéseket is kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[a]z eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata. Az Alkotmánybíróság csak „alkotmányjogi sérelem” esetén avatkozhat be. Önmagában az, hogy egy bírói döntés az alkalmazandó joghoz mérve esetleg objektív mérce szerint hibás, nem ok a beavatkozásra; csak az olyan hiba számít, amely alapjogok teljes figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg” {3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]}. Az Alkotmánybíróság következetesen tartózkodik a bíróságok feladatkörébe tartozó kérdésekben történő állásfoglalástól {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], ezt követően megerősítette többek között 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.

        [11] 3.2. Az indítványozók a Fővárosi Törvényszék végrehajtási eljárásban hozott 52.Pkf.638441/2012/3. számú végzése megsemmisítését azért kérték az Alkotmánybíróságtól, mert az szerintük sérti az Alaptörvény 28. cikkét.
        [12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A támadott másodfokú végzést a bíróság 2012. október 18. napján hozta meg, a panasz alapjául szolgáló perben eljárt elsőfokú bíróság 2014. március 26. napján hozott ítéletet, az indítványozók panasza 2015. augusztus 24-én érkezett az elsőfokú bírósághoz. Az indítványozók állítása szerint a támadott végzést az elsőfokú bíróság „aktualizálta”, azaz az abban kifejtett és az indítványozók szerint alaptörvény-ellenes értelmezést a magáévá tette döntéshozatala során. Az Abtv. 30. § (4) bekezdése alapján a döntés közlésétől, illetve az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez az indítványi elem elkésett.
        [13] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény 28. cikkének címzettjei a bíróságok, a rendelkezés az indítványozóknak jogot nem biztosít, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt nem lehet alapítani.

        [14] 3.3. Az indítványozók kezdeményezték a Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma 2000/3. számú állásfoglalásának megsemmisítését is.
        [15] Az indítványozók az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó rendelkezésként – felhívásra – az Abtv. 27. §-át jelölték meg. Az Abtv. 27. §-a szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti eljárásban kizárólag az egyedi ügyben hozott bírói döntésekben megjelenő jogértelmezés alaptörvény-ellenessége vizsgálható {például 3305/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [6], 3357/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [7]}, így tehát az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítását célzó általános jellegű, azaz nem egyedi ügyben hozott bírói testületi döntések – így például kollégiumi állásfoglalások, vélemények – vizsgálatára az Abtv. 27. §-a alapján tehát nincs hatásköre, az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel való összhangját pedig az Abtv. 37. § (2) bekezdése alapján vizsgálhatja.

        [16] 3.4. Az indítványozók a Törvénnyel összefüggésben több kérelmet is előterjesztettek.
        [17] Ezek közül a törvény szövegének indítványozók által állított pontatlanságával, illetve a törvény meghatározott jogvitában való alkalmazhatóságával kapcsolatos indítványi elemek hiányosak, felhívás ellenére sem tartalmazzák az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)b), illetve d)f) pontjaiban foglaltakat, így nem felelnek meg a határozott és egyértelmű kérelem törvényi feltételeinek, emiatt érdemi vizsgálatukra nem kerülhetett sor.
        [18] Az indítványozók a támadott jogszabály nemzetközi szerződésbe – UNIDROIT Egyezmény – ütközését is állították, és emiatt is kérték annak megsemmisítését. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése szerint jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa, illetve bíró terjeszthet elő, ezért az indítványozók nem jogosultak ilyen eljárás kezdeményezésére.

        [19] 3.5. Az indítványozók a Vht. kiegészítésére vonatkozó indítványt is előterjesztettek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy gátja az érdemi elbírálásnak az a további tény is, hogy az indítványozók nem jogosultak a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását kérni, az Abtv. 46. §-a alapján ugyanis ilyen megállapításra és jogkövetkezmény alkalmazására az Alkotmánybíróság – hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásban – hivatalból jogosult.

        [20] 3.6. Az indítványozók állítása szerint az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyből eredően káruk keletkezett, amit egy később megindítandó perben kívánnak érvényesíteni. Érvelésük szerint nem egyértelműen megállapítható, hogyan oszlik meg a kárért való felelősség a perben eljárt bíróságok és az lízingbe adó alperes között, ezért a kármegosztás kérdésében az Alkotmánybíróság állásfoglalását kérték az Alaptörvény XXV. cikkére hivatkozással.
        [21] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényben, illetve az Abtv. 23–38. §–aiban meghatározott hatáskörének gyakorlása során az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként járhat el. Az indítványozók által megfogalmazott tisztán szakjogi kérdés megválaszolása nem az Alkotmánybíróság, hanem bíróság hatáskörébe tartozik. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény XXV. cikkéhez fűzött indokolás szerint a petíciós jog a bírósági és hatósági eljáráson kívüli kérelmekre, panaszokra, javaslatokra vonatkozik.
        [22] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c), d), f), g) illetve h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          10/08/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3079/2016. (IV. 18.)
          Date of the decision:
          .
          04/12/2016
          .
          .