English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01796/2022
Első irat érkezett: 08/03/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.I.20.720/2021/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (telekingatlan kiürítése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/04/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.630.214/2021/8. számú ítélete és a Kúria Pfv.I.20.720/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó egy budapesti ingatlan parcella használatára jogosult bérlő, akit a kerületi önkormányzat - egy önkormányzati rendelet alapján - felszólított, hogy a parcellát hagyja el, az azon álló épületet pedig ürítse ki. Az önkormányzati rendelet ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy azon parcellák esetében, ahol legfeljebb egy, kb. 35 m2-es megfelelő műszaki állapotú felépítmény található, bérleti szerződést köthet az önkormányzat. Az indítványozó ezért sérelmesnek és diszkriminatívnak tartja, hogy - más, hasonló bérlőkkel ellentétben - az önkormányzat számára nem ajánlotta fel a bérleti szerződés megkötését, hanem az ingatlan kiürítésére szólította fel. A felszólításnak nem tett eleget, ezért az önkormányzat keresetet nyújtott be az ingatlan kiürítése és használati díj megfizetése iránt. Az elsőfokú bíróság az ingatlan használata után használati díj megfizetésére kötelezte az indítványozót, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az indítványozót a parcella kiürítésére és átadására kötelezte. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint - már a hatósági eljárás során - sérült a megkülönböztetés tilalmának és a törvény előtti egyenlőség követelménye, a tisztességes eljáráshoz való joga..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.630.214/2021/8. számú ítélete és a Kúria Pfv.I.20.720/2021/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1796_2_2022_Indkieg_egys.szerk_anonim.pdfIV_1796_2_2022_Indkieg_egys.szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3512/2023. (XII. 1.) AB végzés
    .
    Az ABH 2023 tárgymutatója: jogorvoslat kimerítése
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/14/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.11.14 13:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3512_2023_AB_végzés.pdf3512_2023_AB_végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.720/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria Pfv.I.20.720/2021/5. számú ítélete, valamint azzal összefüggésben a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.630.214/2021/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az indítványozó kérte továbbá az Alkotmánybíróságtól a támadott ítélet végrehajtása felfüggesztésének elrendelését is.
      [2] Kérelmét az indítványozó az Alaptörvény II. cikke, VI. cikk (2) bekezdése, XIII. cikk (1) és (2) bekezdései, XXII. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései, valamint a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alapította.

      [3] 2. Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló előzményi ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze.
      [4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az indítványozó mint haszonbérlő a későbbi felperes önkormányzattal (továbbiakban: önkormányzat) mint haszonbérbeadóval kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződések alapján 2005. óta használta az önkormányzat tulajdonát képező perbeli zártkerti ingatlanon fekvő parcellát. Az ingatlanon a korábbi haszonbérlő 1982. és 1984. között saját költségén szerszámtároló megnevezésű felépítményt létesített, amelyet az indítványozó megvásárolt. 2015. március 19-én a későbbi peres felek a fenti földterület használatára új, rekreációs célú földhasználati szerződést kötöttek a 2015. január 1-től 2017. december 31-ig terjedő időre. Ezen szerződés szerint a korábbi, 2014. január 22. napján megkötött haszonbérleti szerződést – a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 2015. január 1. napjával hatályos módosítására tekintettel – közös megegyezéssel megszüntették, egymással mindenre kiterjedően teljeskörűen elszámoltak, így a továbbiakban semmilyen jogcímen további igényük, követelésük nincs. Az önkormányzat a 2017. november 28-án kelt levelében tájékoztatta az indítványozót a határozott idejű szerződés 2017. december 31-i megszűnéséről, valamint arról, hogy új használati szerződés megkötésére nincs mód, mivel a korábban megkötött szerződést megszegve, a bérbeadó hozzájárulása nélkül, valamint az építési jogszabályok megszegésével építkezett a telekingatlanon; egyúttal felszólította a telekingatlannak a felépítmények saját költségen történő elbontása mellett, 2018. január 31. napjáig történő átadására. Az önkormányzat a 2017. december 20. napján kelt levelében arról tájékoztatta az indítványozót, hogy az általa kifogásolt helyzet tisztázása érdekében 2018. június 30. napjáig továbbra is biztosítja a használati szerződések megkötését. A 2018. március 22. napján kelt levelében azonban az önkormányzat arról értesítette az indítványozót, hogy a földterület további bérbevételére nincs lehetősége, így – a felépítmény elbontására ugyan nem, de – az ingatlan kiürítésére 2018. június 30. napjáig köteles. Az indítványozó az önkormányzat 2018. november 12. napján kelt felszólító levele ellenére az ingatlant 2018. december 31-ig, illetve a későbbiekben sem adta vissza az önkormányzat birtokába.

      [5] 2.1. Az önkormányzat módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az indítványozót a telekingatlan 15 napon belüli kiürítésére, ingóságainak elszállítására és felperes kizárólagos birtokába bocsátására. Kérte továbbá, hogy kötelezze a jövőre nézve, 2021. január 1-től az ingatlan visszaadásáig terjedő időre, évente járóan, minden év februárjának utolsó napjáig 212 520 Ft használati díj megfizetésére. Előadta, hogy az indítványozó 2018. január 1. óta jogalap nélküli birtokos, mivel a birtokláshoz való jogcíme a földhasználati szerződés határozott idejének lejárta miatt megszűnt. Ezt a Földforgalmi törvény 57. § a) pontja támasztja alá, mely szerint a haszonbérleti szerződés megszűnik a szerződésben meghatározott időtartam lejártával, a lejárat napján.
      A 2018. június 30-ig nyújtott határidő lejártát követően az indítványozónak más jogcím alapján nincs joga az ingatlan használatára.

      [6] Az indítványozó ellenkérelmére kifejtette, hogy a földhasználati szerződés megszűnését követően az ingatlant az indítványozó nem szolgáltatta vissza a birtokába, azt önhatalmúlag továbbra is a birtokában tartja. Az indítványozó által fizetett használati díj nem minősül bérleti díjnak, és ezáltal nem válik jogcímes birtokossá. A jogellenesen létesített felépítmény kapcsán indítványozó tulajdonjoga nem állapítható meg, ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonosnak sem tekinthető, mivel a használati szerződés létrejöttekor az önkormányzat nem bírt tudomással, hogy ilyet létesítettek volna a tulajdonán, sőt a szerződésben kifejezetten kikötötték, hogy a használó csak a használatba adó engedélyével létesíthet bármiféle felépítményt. A visszatartás joga körében előadta, hogy a perbeli szerződés 1. pontja tartalmazza, hogy a korábbi, 2014. évben kötött szerződést a felek közös megegyezéssel megszüntetették, egymással szemben pedig teljeskörűen elszámoltak. A korábbi haszonbérleti szerződés így le lett zárva, az indítványozónak nem lehet olyan igénye, amivel az önkormányzatnak el kellene számolni.
      [7] Az indítványozó kérte a kereset elutasítását. A kiürítés iránti kérelem jogalapját vitatta, és előadta, hogy a Földforgalmi törvényre és a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó rendelkezéseket jelen esetben nem lehet alkalmazni. Az önkormányzat a perbeli, 2015-2017. évekre szóló földhasználati szerződést még a 2016-ban történt művelési ág megváltoztatása előtt kötötte vele, azóta az érintett ingatlan művelési ágának megváltoztatása folytán az ingatlan kikerült a Földforgalmi törvény hatálya alól. Bár a földhasználati szerződés 2017. december 31-vel megszűnt, de azóta újabb, különböző jogcímeken – bérleti szerződés alapján, a használati díj befizetése alapján és a földtulajdonon lévő épületingatlan tulajdonosaként – használja az ingatlant. Előadta továbbá, hogy az ingatlanon fekvő, ráépítéssel épült és adásvétel útján szerzett épület tulajdonjogára igényt tart, tulajdoni igényét, illetve az ingatlanon általa eszközölt valamennyi beruházás kifizetését 2017 decemberében bejelentette az önkormányzatnak, és továbbra is, akár per útján is, érvényesíteni kívánja.
      [8] Előadta, hogy a parcellán álló épületet az előző bérlő jóhiszeműen építette (1983-ban, az 1982. augusztus 11. napján kiadott érvényes hatósági építési engedély birtokában), akitől azt adásvételi szerződéssel vásárolta meg, 2005-ben. Ezzel az adásvételi szerződéssel az épület vonatkozásában az előző bérlő valamennyi jogát megszerezte. Ha az előző bérlő mint ráépítő és beruházó nem szerzett tulajdonjogot, akkor az indítványozó sem válhatott tulajdonossá, ám a bérlet megszűnésekor őt éppúgy megilleti az épület létesítésével kapcsolatos valamennyi jog, mint az építtetőt. Hivatkozott a BH2018. 333. számú kúriai határozatra, amely kimondja, hogy ha valaki jogszerűen, a földtulajdonos engedélyével építkezik idegen földre, de a felek az építkezés jogkövetkezményeit megállapodással nem rendezik, a ráépítés szabályai szerint igényt tarthat az építkezés folytán előállott gazdagodás megtérítésére. A jogszerűen építkező jóhiszemű ráépítő nem eshet hátrányosabb megítélés alá, mint az, aki jogosulatlanul építkezik idegen ingatlanon. Ha az önkormányzat tulajdonosként követelheti az ingatlan kiürítését, akkor köteles megtéríteni az abból eredő gazdagodását, hogy az eredetileg beépítetlen földingatlanra olyan, időközben karbantartott, felújított épület épült, amelyet az ingatlan-nyilvántartási térkép is feltüntetett.
      [9] A fentiekre tekintettel az önkormányzat kiürítés iránti kérelmét a Ptk. 6:341. § alapján is vitatta, mivel a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Amíg az önkormányzat nem ajánlja fel a gazdagodás megtérítését, indítványozó mindaddig jogosult az ingatlan visszaadását megtagadni, akkor is, ha az épületen nem szerzett tulajdonjogot. A perfelvételi tárgyaláson a perbeli szerződés 1. pontja tekintetében arra hivatkozott, hogy a felek folytatták a jogviszonyt, ezért közöttük semmilyen elszámolás nem volt. Az önkormányzat sem jelölt meg a perben olyan értéket, vagy bármely olyan tényt, ami alapján megállapítható lenne, hogy a felek elszámoltak volna. Ha pedig a szerződés 1. pontját joglemondó nyilatkozatként értelmeznék, akkor pedig ez az elszámolás még nem volt esedékes, és ezt a joglemondó nyilatkozatot nem lehet kiterjesztőleg értelmezni. Tehát nem vezethető le, hogy az indítványozó nem tarthatna igényt az elszámolásra, a jogalap nélküli gazdagodásra.
      [10] Az elsőfokú bíróság kötelezte az indítványozót, hogy az ingatlan használata után, használati díj jogcímén, 2021. január 1-től az ingatlan visszaadásáig terjedő időre évente járóan fizessen meg az önkormányzatnak évente, minden tárgyév februárjának utolsó napjáig 212 520 Ft tőkét. A bíróság a keresetet ezt meghaladóan – az önkormányzatnak az ingatlan kiürítése iránti kérelme tekintetében, az indítványozót megillető visszatartási jogra hivatkozással – elutasította. Rámutatott, hogy a peres felek között határozott időre szóló földhaszonbérleti szerződés jött létre, melyre a bérleti szerződés szabályait kell alkalmazni. Nem vitásan a szerződésben kikötött, illetve az önkormányzat által 2018. június 30. napjáig meghosszabbított határidő lejárt, a felek között újabb bérleti vagy használati szerződés nem jött létre. A használati díj-fizetési felhívásra hivatkozással az indítványozó az ingatlan használatára nem jogosult; annak megállapítása pedig, hogy az indítványozónak a földterületen ráépítéssel keletkezett-e tulajdonjoga, illetve a tulajdonjoga alapján jogosult-e a földterület birtoklására, meghaladja a per kereteit. Rámutatott továbbá, hogy az indítványozó a tulajdonjoga megállapítása iránt viszontkereset nem terjesztett elő, illetve úgy nyilatkozott, hogy a megállapítás iránt külön pert sem kíván indítani. Az elsőfokú bíróság idézte a Ptk. 6:341. § (2) bekezdését, amely szerint a bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból fennálló követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Indokolása szerint nem egyértelmű a perbeli szerződés 1. pontjában rögzített elszámolás, így a bíróság azt nem tudta akként értelmezni, hogy a felek a ráépítéssel kapcsolatos igény körében számoltak el. Rögzítette, hogy a jövőre nézve járó használati díj mértékét az önkormányzat a vonatkozó rendelet alapján pontosította, ezért az elsőfokú bíróság a módosított keresettel egyezően kötelezte az indítványozót a jogszabály alapján éves mértékű és előre járó használati díj megfizetésére.

      [11] 2.2. Az önkormányzat fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatva kötelezte az indítványozót a kiürítésre és a birtokba bocsátásra. A fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között eljárva, az anyagi jogi felülbírálat keretében a kiürítés iránti keresetet elutasító rendelkezést vizsgálta. Kifejtette, hogy a fellebbezés alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bizonyítás eredménye okszerűtlen-e, illetve az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből eltérő jogi következtetések levonásának, a tények eltérő minősítésének van-e helye. A másodfokú bíróság nem értett egyet a kiürítés iránti kereset elutasításával. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint arra helytállóan mutatott rá, hogy a felek közötti jogviszony a határozott idő elteltével megszűnt, újabb megállapodás nem jött létre, önmagában az indítványozó által teljesített használati díjfizetés pedig nem teremt jogcímet a használatra. Arra is helyesen mutatott rá, hogy a jogviszony megszűnését követően a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a megállapított tények alapján a törvényszék megítélése szerint okszerűtlenül, a Ptk. 6:341. § (2) bekezdésébe ütköző módon jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozót megilleti a visszatartás joga követelése kiegyenlítéséig anélkül, hogy visszatartási jogát konkrét tartalommal töltötte volna ki. Az indítványozó az elsőfokú eljárásban nem nyilatkozott határozottan és egyértelműen arról, hogy pontosan milyen jogalapon, milyen tényállítás alapján és milyen összegű a követelése az önkormányzattal szemben. Konkrét igényérvényesítés nélkül – a visszatartási jogra történő hivatkozással – időkorlát nélkül nem mentesülhet a kiürítési kötelezettség alól. Még a fellebbezési ellenkérelem alapján sem volt egyértelmű, hogy az indítványozó a ráépítés szabályai szerint az építkezés folytán előállt gazdagodás megtérítésére, vagy a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira kíván-e hivatkozni; valamint azt a jogelődje által épített épületre, illetve saját beruházásaira alapozza-e. Hangsúlyozta, hogy a korábbi szabályozás alapján a visszatartási jogot ingatlan és lakás bérletére nem is lehetett alkalmazni. A Ptk. 6:341. § (2) bekezdése szerinti visszatartási jog pedig nem vezethet az indítványozó által is tényként előadott további használathoz.

      [12] 2.3. A jogerős döntéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek indokaként előadta egyrészt, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelemben foglaltakon túlterjeszkedve hozott az önkormányzat számára kedvező döntést, így eljárási szabályt sértett; másrészt pedig anyagi jogszabálysértést is állított, mivel álláspontja szerint a visszatartási jog gyakorlásakor a törvény csak a követelés ténybeli és jogi alapjának a meghatározását követeli meg, az összegszerűség pontos meghatározását azonban – abban az esetben, ha az csak szakértő útján lehetséges – nem. Mindezek alapján megilleti a visszatartási jog gyakorlása, mégpedig a perbeli ingatlan használata mellett.
      [13] A Kúria a támadott ítéletében a kérelemhez kötöttség és a másodfokú bíróság által végzett felülvizsgálat keretei (az indítványozó eljárási szabálysértésre való hivatkozása) tekintetében a kapcsolódó jogalkotói indokolásra és a vonatkozó gyakorlatra is figyelemmel áttekintette a vonatkozó törvényi előírásokat, és ez alapján azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor a fellebbezést annak tartalma alapján elbírálva hozta meg a jogerős döntést. Az anyagi jogszabálysértésre vonatkozó hivatkozás tekintetében is azt állapította meg, hogy az alaptalan. Kifejtette, hogy „a követelés jogi és ténybeli alapjai, valamint összegszerűsége körében nem állt rendelkezésre konkrét nyilatkozat. Másrészt a visszatartási jog nem vezethet a dolog használatához. […] A Ptk. 6:341. § (2) bekezdése használat nélküli visszatartási jogot szabályoz, míg az alperes a perben visszatartási és egyidejűleg használati jogát állította. A felülvizsgálati kérelem így az első indok esetleges alaptalansága esetén sem vezetne a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és más tartalmú új határozat hozatalára, mert a Ptk. 6:341. § (2) bekezdés ellenére megvalósuló ingatlanhasználat a visszatartási jog gyakorlását jogszerűtlenné teszi. […] a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem adta elő követelése ténybeli és jogi alapjait. Az alperes perbeli nyilatkozataiból nem állapítható meg egyértelműen, hogy követelését csak a korábbi bérlő által végzett építkezésre vagy az általa végzett munkákra is alapítja, valamint a követelések milyen jogszabályi rendelkezésen alapulnak. Ebből következően nem állapítható meg, hogy az alperes milyen követelései kiegyenlítéséig kívánja visszatartási jogát gyakorolni. Az alperes visszatartási joga megalapozott gyakorlásához az lett volna szükséges, hogy a visszaadás biztosítéki jelleggel való megtagadása okaként hivatkozott igények őt valóban megillessék: azok elismert vagy már megítélt vagy a perben érdemben elbírálható követelések legyenek. Az alperes részéről ilyen igényérvényesítés nem történt, a hiányosan előterjesztett és nem bizonyított anyagi jogi kifogás pedig nem gátolta a felperes alanyi jogának az érvényesítését.” Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős döntést hatályában fenntartotta.

      [14] 2.4. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírói döntés(ek) alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében. Indítványában és annak kiegészítésében kifejtette, hogy „a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség azáltal valósult meg, hogy az eljáró bíróságok nem tanúsítottak megfelelő egyéni értékelést a perbe vitt jogok kapcsán. A másodfokú bíróság eloldotta magát a felülbírálati jogköre korlátozottságának elvétől, Indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát nem biztosította sem a jogerős ítéletet hozó Fővárosi Törvényszék, sem a Kúria, ugyanis [azon felül, hogy a kúriai indokolás álláspontja szerint nem kellően alapos, a bíróságok] nem voltak tekintettel arra a körülményre, hogy Indítványozó az elsőfokú eljárás kezdetén, az írásbeli ellenkérelem megtételekor jogi képviselő nélkül járt el”. Megítélése szerint ez – vagyis a bíróságok szerinte megfelelő, az indítványozót kellően (azaz a jogi képviselővel eljáró peres feleknél nagyobb mértékben) támogató, kitanító pervezetésének hiánya – hozta őt olyan helyzetbe, amelyben a hatékony, azaz a számára kedvező eredménnyel záruló jogorvoslat ellehetetlenült [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés sérelme]. A bíróságok nem voltak tekintettel továbbá „az alapjogi kollízióra”, mivel az őt a korábbi bérleti jogviszony alapján szerinte megillető tulajdonjogi védelem a – az esetében szerinte kisajátítással felérő – bírói döntés kapcsán az azonnali és feltétlen kártalanítás hiányában nem érvényesült: „az értékcsökkenéssel megfelelő kártalanítás, mint az elvont alkotmányjogi értelemben vett tulajdon értékgaranciáját nem biztosították indítványozó számára, egyúttal az indítványozó szerzett jogait megfelelő súlyú, alkotmányosan igazolható indok nélkül vonták el” [B) cikk (1) bekezdése, XIII. cikk (1) és (2) bekezdései sérelmével kapcsolatos hivatkozás]. Az indítványozó utalt továbbá arra is, hogy mivel a perbeli ingatlant 2005. óta családi életének színtereként, életvitelszerűen használta és fejlesztette, annak kapcsán jogosult az otthon és a családi élet Alaptörvényben is nevesített védelmére is. Mivel azonban az önkormányzat egy időközben elfogadott határozatában foglalt feltételt álláspontja szerint esetében más haszonbérlőkhöz képest diszkriminatívan alkalmazva döntött úgy, hogy a továbbiakban nem köt az indítványozóval újabb szerződést, nem csak az emberi méltósága és az egyenlő bánásmód követelménye, de az említett alaptörvényi rendelkezések is sérültek az önkormányzat eljárása, valamint a támadott bírósági döntés(ek) által [II. cikk, XV. cikk (1) bekezdés, XXII. cikk (1) bekezdés és a VI. cikk (1) bekezdés sérelmével kapcsolatos hivatkozás].

      [15] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerint folytatott eljárásában mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ennek során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés a)–f) pont] az alábbiak szerint csak részben felel meg.

      [16] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a támadott kúriai ítélet kézbesítésének időpontjához képest az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben terjesztette elő.
      [17] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt formai követelményeknek részben tesz eleget. Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §); és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [II. cikk, VI. cikk (2) bekezdése, XIII. cikk (1) és (2) bekezdései, XXII. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései, valamint a B) cikk (1) bekezdése]; és kifejezett kérelmet fogalmaz meg a támadott bírói döntés(ek) alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére is.
      [18] Az Alaptörvény II. cikke, XXII. cikk (1) bekezdése és a VI. cikk (1) bekezdése indítványozó által állított sérelmével kapcsolatos hivatkozások tekintetében ugyanakkor az Alkotmánybíróság azon túlmenően, hogy a XXII. cikk (1) bekezdése államcélt, illetve az állam számára előírt kötelezettséget tartalmaz, nem pedig alkotmányjogi panasz alapjául hivatkozható, az indítványozót megillető jogosultságot, a következőket állapította meg. Az indítvány e tekintetben valódi érvelést nem, mindössze – a szóban forgó alaptörvényi rendelkezések alkotmányjogi tartalmának felidézése mellett – az azon szükségszerű tényre való utalást tartalmazzák, hogy az indítványozó számára sérelmes tartalmú (vagyis a perbeli ingatlan kiürítését elrendelő) bírósági döntések következtében az indítványozó szükségképpen nem tudja családi élete színtereként a továbbiakban használni az ingatlant és a rajta lévő felépítményt. Az alapul fekvő bírósági eljárásnak azonban az ingatlan kiürítésének bíróság általi elrendelése az egyik lehetséges (törvényes) végkimenetele, így az ilyen tartalmú döntés meghozatala nem alapozza meg a hivatkozott alaptörvényi rendelkezések sérelmének megállapítását. Az indítványozó ezek tekintetében további érdemi érvelést nem adott elő, így az indítvány e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglalt követelményeknek. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a határozottság Abtv.-ben meghatározott követelménye szerint az indítványnak meg kell teremtenie a logikai kapcsolatot a támadott bírósági döntések és az állított alapjogsérelem tartalma között. Ezen feltétel hiányában az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatának megfelelően az említett alaptörvényi hivatkozások tekintetében érdemi vizsgálatot nem folytathatott {lásd pl. 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}.
      [19] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, valamint a XV. cikk (1) bekezdése sérelmével összefüggő indítványozói hivatkozások kapcsán az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. A B) cikk (1) bekezdése nem tartalmaz Alaptörvényben rögzített jogot; a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat alapján erre hivatkozni csak kivételesen, a kellő felkészülési idő, illetve a visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogalkalmazás kapcsán lehet. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését illetően az indítványozó beadványában kifejtette, hogy szerződése megszűnését követően született egy önkormányzati határozat az önkormányzat tulajdonában lévő külterületi ingatlanokon lévő felépítmények felülvizsgálatával összefüggésben, és az ebben írott egyik – a határozat tárgyát képező külterületi ingatlanparcellákon található felépítmények méretére és állapotára vonatkozó – feltétel vele szembeni, más bérlőktől eltérő (diszkriminatív) módon történő alkalmazása okozta az újabb szerződés megkötésének megtagadását az önkormányzat részéről.
      [20] Ezen érveléssel összefüggésben ugyanakkor az Alkotmánybíróság az iratokból azt állapította meg, hogy az indítványozó ilyen tartalmú érvelést a per során nem adott elő; erre elsőként indítványában, valamint annak kiegészítésében hivatkozott. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján azonban a bírói döntésekkel szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz beadványban csak olyan kérdésekkel összefüggésben kérhető az azok alaptörvény-ellenességének megállapítása, amelyekre a panaszos már a bírósági eljárás során is kitért és ilyen módon a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette (vagy ilyen lehetőség nem áll rendelkezésére). Olyan új jogi tény állítására azonban, amely az indítványozó szerint ügyének eltérő megítélését tenné indokolttá, az eljárásjogi törvényekben szabályozott esetekben a rendes bíróságok előtt ugyan utóbb is lehetőség van, azonban alkotmányjogi panasz indítványban erre nincsen mód. Ez következik az Abtv. 27. §-a által előírt, a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek kimerítésének kötelezettségére vonatkozó előírásból; a rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítésének hiányában pedig az alkotmányjogi panasz befogadhatóságra vonatkozó egyik lényeges feltétel fennállta nem állapítható meg. Mindezek miatt az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltétel hiányában a visszamenőleges hatályú jogalkalmazásra és az egyenlőség sérelmére vonatkozó indítványozói hivatkozások érdemi vizsgálatára sem volt lehetősége {hasonlóan lásd pl. 3015/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3327/2018. (X. 16.) AB végzés, Indokolás [25]}. Az Alkotmánybíróság a jelen ügy kapcsán ettől függetlenül is lényegesnek tartja megjegyezni azonban azt is, hogy az iratokból megállapíthatóan a bírósági eljárásban az indítványozó által a XV. cikk (1) bekezdése sérelmével összefüggésben hivatkozott önkormányzati határozat nem került alkalmazásra. Ugyanakkor a bíróságok (és az önkormányzat) figyelemmel voltak egy másik korábban, még 2015-ben megalkotott, az önkormányzat tulajdonában álló egyes vagyontárgyak bérbeadásáról szóló önkormányzati rendelet egyes rendelkezéseire. Ezek alapján az önkormányzatnak mérlegelés alapján, diszkrecionális jogkörben lehetősége volt (és van ma is) – meghatározott feltételek mellett – a tulajdonában lévő külterületi ingatlanok bérbeadás útján történő hasznosítására; azonban ilyen, vagy pedig az egyszer már hasznosított zártkerti ingatlanok korábbi bérlőivel egy újabb szerződés megkötésére irányuló kötelezettsége ezen jogszabály alapján nem volt és jelenleg sincs. [Mivel pedig későbbi határozat is mindössze annyit tartalmaz, hogy az adott területek használójával a legfeljebb kb. 35 nm-es, megfelelő állapotú felépítménnyel ellátott parcellák esetében a határozat elfogadását követően (további) bérleti szerződés köthető, ilyen kötelezettsége az önkormányzatnak az indítványozó által kifogásolt önkormányzati határozat alapján sincs.]
      [21] A jogorvoslathoz való jog sérelmével összefüggésben előadott – és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának a bíróságok által előidézett sérelmére vonatkozó érvekkel keveredő – indítványozói érvelés alapvetően azon alapul, hogy az indítványozó álláspontja szerint az elsőfokú bíróság szerinte hibás pervezetése (az eljárás egy szakaszában jogi képviselő nélkül történő eljárása miatt szükséges fokozott kitanítási kötelezettség teljesítésének hiánya) okán olyan helyzetbe került, ami miatt a jogorvoslathoz való jogát a későbbiekben nem tudta hatékonyan érvényesíteni. Érvelése szerint „[a] Fővárosi Törvényszék, mint fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság és a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság támadott ítéletei nem vették figyelembe azt a követelményt, hogy a súlyos eljárási szabálysértést megvalósító peres eljárási szak hibái nem azzal kerülnek orvosolásra, ha az elsőfokú ítéletet megváltoztatja a Fővárosi Törvényszék, hanem ha alperes Indítványozónak biztosítja a további beadványok megtételének lehetőségét (a visszatartási joga konkretizálására), azt, hogy ingatlanforgalmi szakértő kirendelését indítványozhassa az felépítmény valós piaci értékének meghatározásához, a visszatartási igénye peren belüli konkretizálásához.” Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos indítványozói érvelések tekintetében ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok a támadott kúriai döntés vonatkozásában az indítvány értelmezésében valójában a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog indítványozó által megállapíthatónak vélt sérelmével összefüggésben hoznak fel (további) érveket; önállóan a jogorvoslati jog sérelme tekintetében azonban szintén nem tekinthetőek alkotmányjogilag értékelhető indokolásnak. Az Alkotmánybíróság az indítványozó által e körben előadott érveket mindezekre tekintettel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog állított sérelmével összefüggésben értékelte az eljárása során {hasonlóan lásd 3470/2022. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [15]}.
      [22] A fentiek értelmében az indítványozó által előadott érvek érdemi értékelésére az Alkotmánybíróságnak kizárólag a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a tulajdonhoz való jog állított sérelmével összefüggésben volt elméleti lehetősége.

      [23] 3.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a befogadhatóság (vagylagos) tartalmi feltételeivel összefüggésben az indítvánnyal kapcsolatban a következőket állapította meg.
      [24] Az Abtv. említett rendelkezésében írt alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az indítvány kapcsán elméletileg vizsgálható alaptörvényi rendelkezések – az Alaptörvény XIII. cikke és XXVIII. cikk (1) bekezdése – tartalmát érintően {a tulajdonhoz való jog tekintetében lásd pl. 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [49]–[51]; 8/2021. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [126]; 25/2021. (VIII. 11.) AB határozat, Indokolás [99]}; a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés}. Ezek lényeges tartalmára a beadvány is utal; a jelen alkotmányjogi panasz mindezekhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
      [25] A másik – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó – feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja, ugyanakkor – hatáskör hiányában – nem bocsátkozik szakjogi kérdések ismételt felülbírálatába.
      [26] A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt azonban, hogy az indítványban foglaltak teljesítése valójában ezt igényelné, annak ellenére, hogy az indítványozó hangsúlyozta indítványa kiegészítésében, hogy beadványa nem ilyen tartalmú felülmérlegelésre irányul. Az indítványozó által a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme, és az indítvány érvrendszerében azzal szoros összefüggésben állított tulajdonjogi sérelem kapcsán előadott érvek ugyanis kívül esnek az alkotmányjogi szempontú mérlegelés tartományán, különös tekintettel arra is, hogy az ezekkel összefüggésben előadott indokok tekintetében már lefolytatott szakjogi mérlegelésről – hangsúlyozva, hogy az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára kizárólag az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel – a Kúria a támadott döntésében részletesen számot adva foglalt állást. Így, amint arra az Alkotmánybíróság a jelen végzés 2.3. pontjában (Indokolás [12] és köv.) korábban már kitért, megindokolta milyen érvek alapján alakította ki azt a jogi álláspontját, hogy a másodfokon eljáró bíróság nem sértett eljárási szabályt az önkormányzat fellebbezésének elbírálása során; vagyis annak keretein nem terjeszkedett túl (lásd Indokolás [21]–[28]). Ezen felül számot adott arról is, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján miért nem követett el anyagi jogszabálysértést sem amikor úgy foglalt állást, hogy az indítványozó visszatartási joga nem képezte akadályát az ingatlan kiürítését elrendelő jogerős döntés meghozatalának (a visszatartási jog – az indítványozó érvelésével szemben és a törvényszék érvelésének megfelelően – nem teremt jogalapot a perbeli ingatlan jogcím nélküli birtokosként történő továbbhasználatára) (lásd Indokolás [28]–[31]). Az ezekkel kapcsolatos érveléssel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány alapján nem merül fel olyan körülmény, amely a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének érdemi vizsgálat keretében történő megállapítását megalapozottan felvethetné; a támadott döntés(ek) indítványban kért megsemmisítése valójában szakjogi kérdésekben történő felülbírálat nélkül nem lehetséges. Erre viszont az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
      [27] Ugyanez megfelelően irányadó a tulajdonhoz való jog sérelmével kapcsolatos indítványozói érvelés tekintetében is. Az indítványozó jogértelmezése szerint a korábban más által az ingatlanon létesített felépítmény megvásárlásával, fenntartásával és fejlesztésével, valamint az indítványozó többéves bérleti jogviszonya(i) alapján őt az ingatlan tulajdonosát is megillető jogosítványok, vagyis az ingatlan kiürítése esetén feltétlen, azonnali és teljes kártalanítás, valamint ennek hiányában az ingatlan további használata melletti visszatartási jog illeti meg. A támadott – és részletesen indokolt – döntés(ek)ben ugyanakkor az eljáró bíróság(ok) úgy foglaltak állást, hogy az indítványozó nem határozta meg a jelen eljárásban történő elbírálásához szükséges részletességgel sem visszatartási joga jogalapját (ráépítés szabályai, vagy jogalap nélküli gazdagodás), sem az annak alapjául szolgáló értéket, így annak megállapítása a jelen eljárásban nem lehetséges; az ingatlan immár jogcím nélküli további használatának lehetővé tétele ezért a visszatartási jog gyakorlásának jogszerűtlen módját eredményezte volna. A bíróságok kitértek arra is, hogy a per során többször felmerült annak lehetősége, illetve szükségessége is, hogy az indítványozó vagyoni igényét külön eljárásban érvényesítheti. Ettől az indítványozó az eljárás egyes szakaszaiban nem zárkózott el, ugyanakkor nem is kezdeményezett ilyen tárgyú külön pert. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való joggal kapcsolatos indítványozói érvelés kapcsán sem látott lehetőséget arra, hogy szakjogi kérdésekben történő felülmérlegelés nélkül, tisztán alkotmányossági szempontú érdemi vizsgálat lefolytatásával az indítványban és annak kiegészítésében foglaltak megítélhetőek lennének.
      [28] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy töretlen gyakorlata szerint a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság«” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
      [29] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát megalapozhatná.

      [30] 4. Az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjában, 29. §-ában és részben az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban írott feltételeknek nem felel meg, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), e) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Patyi András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/03/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.I.20.720/2021/5 of the Curia (vacating of a real property plot)
          Number of the Decision:
          .
          3512/2023. (XII. 1.)
          Date of the decision:
          .
          11/14/2023
          .
          .