A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.I.39.354/2022/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján egy magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgár (a továbbiakban: indítványozó1.) és egy, az országgyűlési képviselők 2022. évi általános választásán országos listát állító párt (Magyar Kétfarkú Kutya Párt) (a továbbiakban: indítványozó2., indítványozó1. és indítványozó2. együttesen: indítványozók) jogi képviselőjük (dr. T. Tóth Balázs ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Kvk.I.39.354/2022/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. A Nemzeti Választási Iroda (továbbiakban: NVI) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 277. § (1) bekezdésében foglaltak alapján, valamint az országgyűlési képviselők általános választásán és az azzal közös eljárásban lebonyolított országos népszavazáson a választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályairól, a választási és népszavazási eredmény országosan összesített adatai körének megállapításáról, a fővárosi és megyei kormányhivatal választásokkal összefüggő informatikai feladatai ellátásának részletes szabályairól, valamint a közös eljárásban használandó nyomtatványokról szóló 3/2022. (I. 11.) IM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 22. § (1) bekezdés s) pontja szerint postai úton megküldte a levélben szavazók névjegyzékében szereplő választópolgárok számára – annak kivételével, aki a szavazási levélcsomag személyes átvételét kérte – a szavazási levélcsomagot.
[4] Az NVI rámutatott, hogy a küldeményeket, közokirattal igazoltan postai szolgáltató útján küldte el a választópolgároknak. A szavazási levélcsomagok postai úton történő kézbesítéséről az NVI valamennyi belföldi és külföldi cím tekintetében, így Szerbia esetében is – a Magyar Posta Zrt.-vel 2020. július 20-án kötött, 201335081/KÜÉI számú Partneri Szerződés és „A Postai Szolgáltatások Általános Szerződési Feltételei” című dokumentumban foglaltak szerint – a Magyar Posta Zrt. közreműködésével gondoskodott. A szerbiai címekre történő szavazási levélcsomag kézbesítését, a szavazási levélcsomagokat a Magyar Posta Zrt. egyetemes postai szolgáltatás keretében 2022. március 9-én és március 18-án elsőbbségi küldeményként átadta az állami Szerb Posta részére. A küldemények címzettekhez való kézbesítése ezt követően az állami Szerb Posta feladata volt.
[5] 2.2. Egy, a központi névjegyzékben szereplő magyarországi választópolgár 2022. március 18-án 15:19-kor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB) a Ve. 208. §-a alapján az NVI jogszabálysértő tevékenysége miatt. Előadta, hogy a Szerb Köztársaság területén a szavazási levélcsomagokat nem a posta vagy más szállítmányozási társaság kézbesítette, hanem azokat a Vajdasági Magyar Szövetség (a továbbiakban: VMSZ) mint politikai párt juttatta el a választópolgárokhoz. Erre vonatkozóan bizonyítékként megjelölt egy internetes cikk linket és beszámolt három olyan esetről, amely szerinte a sajtóértesülést támasztja alá. Az egyik ilyen eset az indítványozó1.-hez kapcsolódott annyiban, hogy a kifogást benyújtó a beadványához bizonyítékként csatolt egy, a VMSZ-nek címzett Facebook Messenger üzenetet, amelyben az indítványozó1. sérelmezte, hogy csak családtagjai kapták meg a szavazási levélcsomagot, ő nem.
[6] A kifogás szerint azáltal, hogy nem közvetlenül a címzettnek, hanem a VMSZ számára kézbesítették a szavazási levélcsomagot, továbbá a választópolgárok számára nem postai szolgáltató kézbesítette a szavazási levélcsomagot, az NVI megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjában foglalt alapelveket, az 53. § (2) bekezdésben rögzített követelményeket, a 76. § (3) bekezdés b) pontját és a 277. § (1) bekezdését. A kifogást tevő szerint a jogsértést súlyosbítja az a körülmény, hogy az általa ismertetett esetben a szavazási levélcsomagot kézbesítő VMSZ aktivistája politikai kampánytevékenységet is kifejtett a jelenlegi kormánypártok érdekében. A kifogást tevő a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint a jogsértés tényének megállapítását, b) pontja szerint a jogsértő további jogsértéstől való eltiltását; valamint a d) pont alapján bírság kiszabását kérte. A további jogsértéstől való eltiltás körében azt is kérte, hogy az NVB tiltsa el az NVI-t a szavazási levélcsomagoknak a VMSZ-en keresztüli kézbesítésétől, kivéve azon állampolgárok esetében, akik a szavazási levélcsomag kézbesítését kifejezetten a VMSZ címére kérték. A bírság körében hivatkozott arra, hogy az NVI a választások lebonyolításában kiemelt jelentőséggel bíró szervezet, az általa elkövetett jogsértésnek súlya van.
[7] 2.3. Az NVB a 2022. március 21-én kelt, 187/2022. számú határozatában bírálta el a kifogást. Ebben – utalva az NVI 2022. március 21-én érkezett összefoglaló feljegyzésére is – a szavazási levélcsomag kézbesítését érintően a Ve. 277. § (1) bekezdésére és a Vhr. 22. § (1) bekezdés s) pontjára hivatkozással azt rögzítette, hogy az NVI-nek – abban az esetben, ha a levélben szavazók névjegyzékében szereplő választópolgár úgy nyilatkozott, hogy az általa megjelölt postai címre kéri a levélcsomag kézbesítését, akkor – postai úton szükséges megküldenie a szavazási levélcsomagot. Az NVI ennek oly módon tett eleget, hogy a levélcsomagok kézbesítésével – a köztük fennálló szerződés alapján – a Magyar Posta Zrt.-t bízta meg. A Magyar Posta Zrt. a szerződésben vállalt kötelezettségének az állami Szerb Posta közreműködésével tett eleget, és 2022. március 9. és 18. napjain elsőbbségi küldeményként átadta a szavazási levélcsomagokat az állami Szerb Posta számára.
[8] Az NVB rámutatott, hogy az NVI-nek a Ve.-ben a levélcsomag megküldése tekintetében rögzített kötelezettsége egyrészt abban állt, hogy a kézbesítendő és a Magyar Posta Zrt.-nek átadott szavazási levélcsomagokon feltüntetett kézbesítési cím – a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok kérelme folytán – a központi névjegyzékben szereplő postai címnek feleljen meg, másrészt megfelelő gondossággal kellett kiválasztania azt az egyetemes postai szolgáltatást végző társaságot, amely gondoskodik a levélküldemények kézbesítéséről. Az NVB álláspontja szerint az ügyben arra vonatkozóan nem merült fel semmilyen adat, hogy a levélcsomagok címzése eltért volna a központi névjegyzékben szereplő postai címektől, és arra vonatkozóan sem, hogy az NVI nem megfelelő gondossággal járt el a postai szolgáltató kiválasztásánál, hiszen kizárólag a Magyar Posta Zrt.-vel, azaz a Magyarországon az egyetemes posta szolgáltatói feladatokat egyedüliként ellátó társasággal kötött szerződést. A kifogásban írtakkal szemben az NVB szerint nem merült fel olyan adat, hogy az NVI a VMSZ számára küldte meg a levélcsomagokat, illetve a VMSZ-t bízta meg azok kézbesítésével. Az NVI a Ve.-ben foglalt kötelezettségének eleget téve – az elvárható módon – intézkedett a levélcsomagok postai úton való megküldéséről.
[9] Az NVB szerint az sem volt megállapítható, hogy az NVI bármilyen módon kapcsolatban állt volna a VMSZ-szel, ekként semmilyen formában nem szolgáltatott adatokat a VMSZ számára az érintett választópolgárok központi névjegyzékben szereplő adatairól. E körben a kifogásolt magatartás és a felhívott Ve. 76. § (3) bekezdés b) pontja között nincs semmilyen összefüggés.
[10] Az NVB a fentiekre figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az NVI nem sértette meg a kifogást tevő által megjelölt Ve. rendelkezések egyikét sem, ezért a kifogást a Ve. 220. §-a alapján elutasította.
[11] 2.4. Az indítványozó2. 2022. március 24. napján felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához az NVB határozatának akként olyan megváltoztatását kérve, hogy a Kúria a Ve. 218. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményeket alkalmazza. A támadott határozatot két okból tartotta jogszabálysértőnek, egyrészről az NVB nem vizsgálta meg és nem bírálta el a kifogást tevő Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerinti jogszabálysértés tényének megállapítására vonatkozó kérelmét, másrészről nem állapította meg az NVI felelősségét. Az indítványozó2. ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a Ve. 214. § (1) bekezdése szerint az NVB-nek a „kifogásról” kell döntenie, ezért a kifogásban foglalt valamennyi kérelemről érdemben kell döntést hoznia. Ez következik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésben szabályozott, a kérelmezőt megillető tisztességes eljáráshoz való jogból is. A jogszabálysértés tényének megállapítása független a Ve. 218. § (1) bekezdés b)–d) pontokban felsorolt, csak a jogsértő személy ismerete esetében alkalmazható jogkövetkezményektől.
[12] 2.5. A Kúria a 2022. március 28. napján kelt, Kvk.I.39.354/2022/5. számú végzésében a kifogást elutasította, és az NVB határozatát helybenhagyta. A Kúria rámutatott, hogy az NVI a Ve.-ben és a Vhr.-ben előírt kötelezettségét maradéktalanul és szabályszerűen teljesítette azáltal, hogy a postai küldeményeket átadta a Magyar Posta Zrt.-nek kézbesítésre. A 2012. évi CXIII. törvénnyel kihirdetett Egyetemes Postaegyezmény 12. cikk 1. pontja szerint a tagországoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a kijelölt szolgáltatóik biztosítsák a levélpostai küldemények felvételét, feldolgozását, szállítását és kézbesítését. A jogszabályok megfogalmazásából nem következik semmiféle utánkövetési kötelezettség, vagy annak ellenőrzése, hogy az állami Szerb Posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően jár-e el. A jogszabályok területi hatályából következően az NVI-nek nincs ellenőrzési jogosultsága egy más állam joghatósága alá tartozó szerv működésére, ezáltal nincs lehetősége a kézbesítés kapcsán a Ve. alapelvei érvényesülésének vizsgálatára, számonkérésére sem.
[13] A kúriai végzés indokolásának [33] bekezdése rögzíti, hogy az indítványozó2.-nek „[t]éves az az álláspontja is, hogy az NVB nem bírálta el teljeskörűen a kifogást. A kifogás az NVI szavazási levélcsomagok kézbesítése kapcsán, kifejezetten az NVI felelősségének a megállapítását kérte, (kifogás 5. pont második bekezdés), nem pedig absztrakt, az elkövető személyétől független jogszabálysértés megállapítását, így nem volt helye a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásának.”
[14] 2.6. Az Alkotmánybíróságra 2022. április 1. napján érkezett alkotmányjogi panasz szerint a Kúria támadott végzése az indítványozó1.-nek az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében és a XXIII. cikk (1) bekezdésében foglalt jogait, az indítványozó2.-nek pedig az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben foglalt jogait sérti, ezért az alaptörvény-ellenes.
[15] Az alkotmányjogi panasz szerint az indítványozó1. vonatkozásában az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének és a XXIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét az váltotta ki, hogy a számára egy politikai párt aktivistája kézbesítette a szavazási levélcsomagot és ennek során kampánytevékenységet kellett hallgatnia. A választópolgárnak a levélcsomag átvételekor mutatott reakciójából következtetés volt levonható az ő politikai véleményére és emiatt a választás titkossága mint garancia sem érvényesülhetett. A magánszféra sérelmét abban látják megvalósultnak az indítványozók, hogy a levélcsomag átvételekor kampánytevékenységgel kellett szembesülnie az indítványozó1.-nek.
[16] Az aktív választójog sérelmével kapcsolatban az indítványozók azt is előadták, hogy a Kúria azzal, hogy az NVI-nek a levélküldemények választópolgárokhoz való eljuttatásával kapcsolatos kötelezettségét útba indítási kötelezettségként értelmezte, amelyet az NVI a levélcsomagok Magyar Posta Zrt. részére történő átadásával teljesít, kiüresítette a választójogot, ráadásul ezzel a választási rendszer egy része feletti kontroll lehetőségéről lemondott az állam, más államok, vagy magánpiaci szereplők javára.
[17] Az alkotmányjogi panasz szerint az indítványozó2. esetében – az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében foglalt választójogosultsággal összeegyeztethetetlen, hogy a szavazási levélcsomag átadása során az ő politikai álláspontjával ellentétes üzenet hangzott el az átadó részéről.
[18] Az indítványozó2.-nek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga, illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való joga azért sérült a Kúria döntésével, mert a Kúria elmulasztotta a felülvizsgálati kérelemben megjelölt valamennyi jogkérdés elbírálását azzal, hogy az indítványozók olvasatában a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, a jogsértés tényének megállapítására vonatkozó indítványelemmel nem foglalkozott. Részben az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB), részben az Alkotmánybíróság gyakorlatának felhívásával az indítványozók azt hangsúlyozták, hogy a jogorvoslat ténylegessége és hatékonysága is csorbát szenvedett. Értelmezésük szerint a Kúria végzésének a jelen végzés 2.5. pontjában (Indokolás [12] és köv.) idézett [33] bekezdése kirívóan okszerűtlen és iratellenes, mert a kifogásban kifejezetten szerepelt a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezmény megállapítására irányuló olyan kérelem, amely nem feltétlenül az NVI eljárásának, hanem az eljárás bármely, akár ismeretlen szereplőjének magatartásának jogszerűtlen voltának – tehát absztraktan a jogsértés tényének – megállapítására irányult. Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúria megsértette a kereseti kérelem kimerítésének kötelezettségét, ezért a támadott végzés a jogorvoslathoz való jogot, valamint a bírósághoz fordulás jogát, és így a tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti.
[19] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.
[20] 3.1. A Ve. 233. § (1) bekezdése értelében a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz, amely követelményt az indítvány teljesítette. A panasz a befogadás jogorvoslatok kimerítésével kapcsolatos feltételének is megfelel, mivel a Kúria végzésével szemben a jogorvoslat kizárt. Az indítványozók jogi képviselője szabályszerű meghatalmazását csatolta.
[21] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[22] Az érintettség előzőekben ismertetett követelményének csak az indítványozó2. felel meg, aki a Kúria eljárásában mint felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél volt. Az indítányozó1. azonban korábban semmilyen, a Ve. által szabályozott eljárást nem kezdeményezett az állított jogsértéssel kapcsolatban, a kúriai eljárásban nem vett részt, sőt az NVB eljárásának alapját képező kifogást sem ő nyújtotta be, ahhoz csak annyiban kapcsolódott, hogy egy, a nevét is tartalmazó Facebook Messenger üzenet a kifogás mellékletét képezte.
[23] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt „az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet” terjeszthet elő. Az Abtv. 27. § (2) bekezdése értelmében jogállásától függetlenül érintettnek minősül az a személy vagy szervezet, aki (amely) a bíróság eljárásában fél volt, akire (amelyre) a döntés rendelkezést tartalmaz, vagy akinek (amelynek) jogára, kötelezettségére, magatartása jogszerűségére a bíróság döntése kiterjed {lásd: 3513/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [14]}. Jelen ügyben az indítványozó1. a perben fél nem volt, rá nézve a támadott végzés rendelkezést nem tartalmaz, valamint az jogára nem terjed ki. Megjegyzendő, hogy Kúria döntése az indítványozó1. jogi helyzetét akkor sem befolyásolta volna – legalábbis más választópolgárokétól eltérően –, ha a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott volna. Azaz az indítványozó1. esetében az érintettség kizárólag a választópolgári minőségére lenne alapozható. Ez azonban nem elegendő az érintettség megállapításához a hivatkozott törvényi rendelkezés alapján {lásd hasonlóan: 3178/2018. (V. 22.) AB végzés, Indokolás [10]}.
[24] Erre figyelemmel az indítványozó1.-hez kapcsolódó indítványelemek az érdemi elbírálásra alkalmatlanok.
[25] Alkotmányjogi panasz csak az indítványozó Alaptörvényben foglalt jogának sérelme esetén nyújtható be. Az indítványozó2.-re nézve e követelmény csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben foglalt tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog tekintetében teljesül, mivel az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt választójog alanya – megfogalmazásánál fogva is – kizárólag természetes személy lehet. Az Alkotmánybíróság már többször rámutatott, hogy a választójog „[o]lyan alapvető jog, amely az állampolgároknak az állami hatalom gyakorlásában való részvételét hivatott biztosítani és amelynek érvényesülése azt a követelményt támasztja az állammal szemben, hogy biztosítsa gyakorlásának feltételeit és jogszabály – az Alkotmány 8. § (2) bekezdésben foglalt előírásnak megfelelően törvény – határozza meg gyakorlásának módját, rendjét, valamint garanciáit” {63/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 509, 516, megerősítette 1/2013. (I. 7.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), Indokolás [54]}. Továbbá „[a] választójog alanyi oldalán a választójogosultság, mint az állampolgár politikai alapjoga áll. A választójog az Alaptörvényben elismert, – a népszuverenitás elvének érvényre juttatását garantáló – alapvető jog. A választójog alanyi oldalán alapvetően a választásra jogosult állampolgár azon szabadsága áll, amelynek birtokában jogosult eldönteni, hogy gyakorolja-e a választójogát vagy sem, illetve, hogy kire adja le szavazatát.” (Abh., Indokolás [54])
[26] 3.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése értelmében csak a határozott kérelmet tartalmazó alkotmányjogi panasz fogadható be, ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta e feltételek teljesülését is.
[27] Az indítványozók megjelölték az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, kifejezett kérelmet terjesztettek elő a sérelmezett bírói döntések megsemmisítésére, valamint indokolást is előadtak arra nézve, hogy az alapüggyel milyen kapcsolatba hozhatók az Alaptörvény megsértettnek vélt rendelkezései. Rámutat azonban az Alkotmánybíróság arra, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései vonatkozásában azonos indokolást tartalmaz, azt, hogy a Kúria iratellenes és okszerűtlen megállapítást tett, s a felülvizsgálati kérelem egy elemét nem bírálta el érdemben.
[28] 3.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[29] Figyelembe véve az alkotmányjogi panaszeljárás befogadási szűrőrendszerének már áttekintett elemeit, az Abtv. 29. § szerinti vizsgálat tárgyát egyedül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel kapcsolatos azon indítványelem képezi, amely szerint a Kúria elmulasztotta a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontjával kapcsolatos indítványelem érdemi vizsgálatát, illetve az ezzel kapcsolatos indokolás iratellenes és okszerűtlen eredményre vezetett.
[30] Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a kúriai végzés indokolásának [33] bekezdése kifejezetten reagál ezen felülvizsgálati kérelemben megjelölt elemre, bár kétségtelenül nem osztja az indítványozó2. álláspontját. Emiatt már a befogadási eljárás keretei között is megállapítható, hogy valótlan a Kúria érdemi vizsgálatának hiányára alapított indítványozói érvelés.
[31] Az indítványozóknak a támadott bírói döntés okszerűtlen és iratellenes voltára alapított okfejtésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság az alábbiakat hangsúlyozza. Annak megítélése, hogy a kifogás, majd pedig a felülvizsgálati kérelem egy, a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontját is felhívó mondatrésze önállóan, ezen beadványok egészéből kiragadva értelmezendő-e, ahogyan ezt az indítványozók szeretnék, vagy pedig az indítvány egészének tükrében, ahogyan az NVB és a Kúria tette, olyan jogértelmezési kérdés, amely nem tárgya alkotmánybírósági panaszeljárásnak. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15], legutóbb idézi: 3100/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [20]}
[32] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |