A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 16. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése, majd hiánypótlásra történő felhívását követően az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 16. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését, valamint általános alkalmazási tilalom kimondását kérte. Az indítvány tartalmazza azt is, hogy a már végrehajtott rendelkezés esetében az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az ellentétes volt a végrehajtáskor hatályos Alkotmánnyal, illetőleg a jelenleg hatályos Alaptörvénnyel.
[2] Az alapügyben a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága megállapította, hogy az indítványozó – az alapper felperese – a folyósítást kért kezdő napon öregségi nyugdíjra nem jogosult, a jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati ideje 37 év 213 nap, így az öregségi nyugdíjkorhatárt 2015. február 26-án éri el. Ugyanakkor csökkentéssel jogosult a korhatár előtti ellátásra, mivel a jogszabályban előírt feltételekkel rendelkezik. Az elsőfokú határozat az ellátás havi összegét 43 564 Ft-ban határozta meg. A fellebbezés folytán eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati időt 34 év 242 napra, a folyósítandó ellátás összegét 43 245 Ft-ra csökkentette. A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a felperes keresetét elutasította, és nem adott helyt a fellebbezésnek abban a részében, amelyben az indítványozó a részmunkaidőben eltöltött időszak teljes tartamát szolgálati időként kérte figyelembe venni.
[3] Az indítványozó szerint a TnyR. 16. § (2) bekezdésében foglalt, az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározására a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 39. §-a szerinti, arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetére vonatkozó számítási mód az Alaptörvény Nemzeti hitvallását, M) cikkét, O) cikkét, I. cikkét, XII. cikkét, XIII. cikkét és XV. cikkét sérti. Az indítványozó mintapéldákon és mintaszámításokon keresztül kifejti, hogy a támadott rendelkezés számára súlyos anyagi érdeksérelemmel jár, mert mint részmunkaidőben foglalkoztatott, szolgálati idejét és ezáltal nyugdíja összegét jelentősen csökkenti. A támadott rendeleti szabályozás azáltal, hogy a járulékkal fedezett teljes időszakra nem jár nyugdíjszolgáltatás, alapvető jogot korlátoz, a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi, valamint indokolatlan különbséget tesz a részmunkaidős és más, olyan jogosultak között, akik számára a kedvezőbb lehetőség választását teszi lehetővé. Az indítványozó szerint a TnyR. sérti az Alaptörvény Nemzeti Hitvallását és O) cikkét, mert azt sugallja, hogy ha nem dolgozott volna vagy egészségkárosodása miatt szociális ellátásból élt volna, akkor előnyösebb elbírálás alá esett volna. Álláspontja szerint az Alaptörvény M) cikkét betartva Magyarország gazdaságának növekedéséhez betegsége ellenére értékteremtő munkával hozzájárult. A TnyR. a részmunkaidős foglalkoztatási formát kormányrendeletbe rejtett diszkriminatív számítással, anyagi kár okozásával szankcionálja, bünteti. A TnyR.-ben meghatározott osztószám elismert időtől való eltérését sem törvény, sem tájékoztatók nem tartalmazzák. Az információ elérhetőségének és értelmezésének hiánya a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát sérti.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi feltételeknek.
[5] Az Alkotmánybíróság a formai feltételek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdés b) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, mert a TnyR. alaptörvény-ellenességére vonatkozóan alkotmányjogilag értékelhető érvelést, indokolást, továbbá olyan Alaptörvényben foglalt jogot, amelyre alkotmányjogi panasz alapozható, nem tartalmaz {lásd pl.: 3137/2014. (IV. 24.) AB végzés, Indokolás [14]; 3137/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [24]; 3043/2014. (III. 13.) AB végzés; Indokolás [6]}
[6] Mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt követelménynek, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 50. § (1) bekezdése, 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[7] A „végrehajtott” jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmánnyal való ellentéte megállapítására irányuló kérelem elbírálására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, ezért ezen indítványi részt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) pontja alapján az Alkotmánybíróság visszautasította.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |