Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01644/2013
Első irat érkezett: 11/08/2013
.
Az ügy tárgya: a 2012. évi CLXXXV. törvény 38. § (2), valaint az 52. § (1) bekezdésével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/04/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 38. § (2) bekezdése, valamint az 52. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
A támadott jogszabályi rendelkezések értelmében az ingatlanhasználó a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásért díjat köteles fizetni, ennek elmulasztása pedig adók módjára behajtható köztartozásnak minősül.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések nem felelnek meg a normavilágosság követelményének, ezzel - az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése mellett - a konkrét esetben tualjdonhoz való jogát sértik..
.
Támadott jogi aktus:
    a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 38. § (2) bekezdés, 52. § (1) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1644_2_2014_ind.kieg.pdfIV_1644_2_2014_ind.kieg.pdfIV_1644_0_2014_inditvany_anonim.pdfIV_1644_0_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3080/2014. (III. 26.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1587
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: jogorvoslat kimerítése
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/24/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.03.24 16:00:00 3. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 38. § (2) bekezdése és 52. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó 2013. november 4-én indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Htv.) 38. § (2) bekezdése és 52. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján.
      [2] Az indítványozó által előadottak szerint 2011 márciusában ingatlant vásárolt és a hulladékgazdálkodó részére az év decemberében jelentette be a tulajdonosváltozást. A hulladékgazdálkodó ezt követően arról tájékoztatta, hogy 2004-re visszamenőleg 80.224 Ft díjhátralék terheli az ingatlant, amely tartozás a Htv. 52. § (1) alapján adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Ezután az indítványozó és a hulladékgazdálkodó között békéltető eljárás zajlott le, amelyben a testület szerint a hulladékgazdálkodónak az előző tulajdonostól kellene igényelnie a díjhátralék megfizetését.
      [3] A hulladékgazdálkodó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) d) pontja alapján a hátralék behajtása érdekében átadta az ügyet az adóhatóságnak, amely a díjhátralék érvényesítése érdekében végrehajtási eljárást folytatott le. Az indítványozó képviselőjének állítása szerint „az adók módjára behajtandó köztartozás érvényesítése érdekében az adóst külön értesíteni nem kell, így a jogszabályhely alkalmazása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a megbízómat ért jogsérelem s mivel eljárás gyakorlatilag nem volt folyamatban a megbízóm részére jogorvoslati lehetőség sincs biztosítva.”
      [4] Az indítványozó 2013 augusztusában fizetési könnyítés iránti kérelmet terjesztett elő az adóhatóságnál, amelyben kifejtette álláspontját a díjhátralékkal kapcsolatosan, ugyanakkor a végrehajtást kérő a behajtás iránti igényét továbbra is fenntartotta.

      [5] 2. Az indítványozó a beadvány indokolásában állítja, hogy a Htv. 38. § (2) bekezdése és 52. § (2) bekezdése nem felel meg a normavilágosság elvének, így sérül a jogbiztonság és a jogállamiság követelménye is azzal, hogy a rendelkezések nem igazítanak el a tekintetben egyértelműen, hogy az ingatlan tulajdonosát vagy a használóját terheli a díjfizetési kötelezettség. Véleménye szerint a két rendelkezés a tulajdon szükségtelen és aránytalan korlátozását is jelenti és közvetett módon magában hordozza a tulajdontól közérdek nélkül való megfosztásának lehetőségét is. Állítása szerint „összhangban az Alaptörvény T. cikk (1) bekezdésével a tulajdon korlátozását jelenti az ahhoz kapcsolódó közterheknek a viselése.”
      [6] Az indítványozó a főtitkári megkeresésre 2013. december 20-án hiánypótlást terjesztett elő, melyben egyértelművé teszi, hogy az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmeként az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését jelöli meg, mert a hulladékgazdálkodó a korábbi ingatlanhasználót terhelő közszolgáltatási díjat az ingatlan jelenlegi tulajdonosával szemben érvényesíti. Rámutat, hogy az „alaptörvény-ellenes jogalkalmazás folytán a fizetési kötelezettség egy, a tulajdonjogot terhelő kötelezettséggé alakult át, így erre alkalmazni kell a tulajdonjog korlátozására vonatkozó szabályokat.” Ez pedig alaptörvény-ellenes akkor, ha kényszerítő ok nélkül kerül rá sor és aránytalan a korlátozással elérni kívánt céllal.
      [7] A főtitkár erre irányuló külön kérdésére reagálva az indítványozó kifejti, hogy „panaszos a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket maradéktalanul kimerítette, figyelemmel arra, hogy a végrehajtási eljárás során nem állt módjában panaszt előterjesztenie, azonban közvetlenül a végrehajtást kérővel megkísérelt egyeztetni.”

      [8] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az eljárás alapjául szolgáló alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. által támasztott formai és tartalmi követelményeknek.
      [9] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeinek a meglétét, különösen a 26. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételek teljesülését.
      [10] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panasz kezdeményezésének egyik feltétele, hogy az indítványozó számára „nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.” [Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pont]
      [11] A jogorvoslathoz való jog kimerítésével kapcsolatosan az indítványozó az alap-beadványban előadja, hogy „mivel eljárás gyakorlatilag nem volt folyamatban a megbízóm részére jogorvoslati lehetőség sincs biztosítva.” Hiánypótló beadványában megerősíti, hogy „a végrehajtási eljárás során nem állt módjában panaszt előterjesztenie […].”
      [12] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Art. 159. §-a a „Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban” címet követően szabályozza a végrehajtási eljárás során igénybe vehető jogorvoslatot, a végrehajtási kifogást. A kifogás az adóhatóság végzése, illetve az adóvégrehajtó törvénysértő intézkedése ellen, vagy intézkedésének elmaradása miatt terjeszthető elő a törvényben meghatározott határidőkön belül. A végrehajtási kifogást elbíráló határozat ellen pedig keresettel lehet élni a hatáskörrel rendelkező illetékes bíróságnál.
      [13] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó, bár erre lett volna lehetősége, nem élt ügyében a rendelkezésére álló jogorvoslattal, így alkotmányjogi panasza nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek, a jogorvoslathoz való jog kimerítésének.
      [14] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
      [15] A végzés meghozatala során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el.
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          11/08/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3080/2014. (III. 26.)
          Date of the decision:
          .
          03/24/2014
          .
          .