A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.116/2014/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó a csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.116/2014/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozóval szemben lefolytatott adóhatósági revíziók során az indítványozó ingatlan értékesítéseiből származó jövedelme után az adóhatóság a bevallások adataihoz képest jelentős mértékű adóalap-eltérést, adókülönbözetet, valamint adóhiányt állapított meg. Az indítványozó az első fokú közigazgatási határozatok ellen fellebbezett, majd a másodfokú határozatok ellen bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.26.856/2013/19. számú ítéletében a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, és az első fokú adóhatósági eljárásra is kiterjedően új eljárás lefolytatását rendelte el. Az adóhatóság mint alperes által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a Kúria az elsőfokú bíróság felülvizsgálati indítvánnyal érintett részét hatályon kívül helyezte, és az indítványozó keresetét teljes körűen elutasította.
[3] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Kúria sérelmezett ítéletének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, az Alaptörvény XIII. cikkében foglaltak sérelmére tekintettel.
[4] Az indítványozó tájékoztatása szerint – jogi képviselője útján – 2015. június 18. napján vette át a Kúria sérelmezett ítéletét, ezt támasztja alá a tértivevény is. További jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésre, az ügyben született jogerős döntéssel szemben perújítás nincs folyamatban.
[5] A főtitkárság hiánypótlásra hívta fel az indítványozót beadványa indokolását illetően.
[6] Az indítványozó ezt követően indítványát kiegészítette, és ismertette álláspontját, miszerint a Kúria ítélete azért sérti az Alaptörvény XIII. cikkébe foglalt tulajdonhoz való jogát, mert az adóhatóság jogszabályi felhatalmazás nélkül adóztatott, amikor azt állapította meg, hogy az indítványozó általi ingatlan értékesítések üzletszerű tevékenységnek, az értékesítésből származó jövedelmek pedig a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 16. § (1) bekezdés alapján önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősülnek. Az adóhatóság gyakorlatát a Kúria ítéletével jóváhagyta, így az indítványozó üzletszerűnek minősített tevékenységére tekintettel az abból származó jövedelmekre az összevont adóalapba tartozó jövedelmek szabályait rendelte alkalmazni, azaz magasabb adókulccsal adózó kategóriába sorolta, amivel az indítványozó szerint megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. Továbbá sérült az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe foglalt diszkrimináció tilalma, és a XXX. cikk (1) bekezdésébe foglalt közteherviselés követelménye. Ezen túlmenően az indítványozó utalt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság sérelmére is. Mindezekre tekintettel kérte a sérelmezett ítélet megsemmisítését.
[7] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[8] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapul szolgáló ügyben felperes volt, jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.116/2014/10. számú ítéletét 2015. június 18. napján kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2015. augusztus 17. napján terjesztették elő. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére a törvényes határidőn belül került sor.
[10] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, amely alapján kérte az alkotmánybírósági eljárás lefolytatását, valamint a Kúria sérelmezett ítéletét, amely tekintetében kérte az alaptörvény-ellenesség megállapítását és a megsemmisítést. Kérelme alátámasztásául részletesen ismertette az alapul szolgáló ügyet, és – a hiánypótlásra felhívást követően kibővítve – megjelölte az Alaptörvény azon rendelkezéseit, melyek álláspontja szerint a sérelmezett ítélet révén sérültek.
[11] A Kúria a rendelkezésére álló iratokból azt állapította meg, hogy az ügy tényállása nem volt vitatott a peres felek között, ezt az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése, és 221. § (1) bekezdése szerint eljárva, a felülvizsgálati eljárásra is irányadóan, jogszerűen rögzítette. Eszerint a felperes, annak ismeretében, hogy a nagy áruházláncok terjeszkedni kívánnak, a közvetlen közelükben fekvő mezőgazdasági területeket eleve továbbértékesítés céljából vásárolta meg, ennek érdekében egyes részeit elcserélte, és az ingatlanokkal kapcsolatban különféle hatósági eljárásokat kezdeményezett. Ezt követően került sor a felperes részéről az adott áruházláncok részére történő ingatlan értékesítésekre, több mint 70%-os haszon elérésével. Bizonyított és nem vitatott tényállási elem volt továbbá, hogy a felperes vásárlásai befektetési céllal történtek. Ennek érdekében előszerződéseket is kötött, ezek birtokában jutott az ingatlan vásárláshoz szükséges banki hitelhez. Az elsőfokú bíróság, felülvizsgálati kérelemmel nem támadott megállapítása szerint, a felperes tevékenységét, az áfa tekintetében, maga is gazdasági tevékenységnek minősítette.
[12] A Kúria ítéletében hangsúlyozta, hogy annak eldöntése, miszerint a felperes tevékenysége, és az abból származó jövedelme az Szja. tv. szempontjából önálló tevékenységből származó jövedelemnek, avagy ingatlanértékesítésből származó jövedelemnek minősül az Szja tv. 2. § (6) bekezdése értelmében a bizonyítási eljárást követően, a tények, körülmények, adatok, és bizonyítékok gondos és teljes körű mérlegelése alapján dönthető el. Az adóhatóságnak, és a bíróságnak is, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, valamint az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése alapján kötelessége a felperes által megkötött ügyleteket, gazdasági eseményeket a valós tartalmuk szerint megítélni, és jogosultak ezek adójogi megítélésére is.
[13] A Kúria kimondta, hogy a felperes a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a felülvizsgálati eljárásra irányadó tényállás értelmében, valójában vállalkozási tevékenységet folytatott.
[14] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria sérelmezett ítéletének vizsgálatát kérve azt kifogásolta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az adóhatóság, valamint a Kúria az ingatlan értékesítéseket be nem jelentett vállalkozási tevékenység keretében végzett üzleti tevékenységként értékelte, és nem a számára kedvezőbb adókulccsal rendelkező egyedi ingatlan értékesítésként. Tehát a nem vitatott tényállás mellett, a tények és bizonyítékok értékelése, valamint az abból levont következtetések nyomán kialakított bírói álláspontot kívánta megváltoztatni, oly módon, hogy az Alkotmánybíróság a felperesi tevékenység adójogi minősítése tekintetében elfoglalt bírósági (és adóhatósági) álláspontot változtassa meg. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. {3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3218/2015. (XI. 10.) AB végzés Indokolás [16]}.
[15] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását, figyelemmel az 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontjára, visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |