Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01944/2015
Első irat érkezett: 06/25/2015
.
Az ügy tárgya: A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 9.B.181/2015/2. számú végzése, és a Fővárosi Törvényszék 31.Beüf.6816/2015/2. számú végzése, a Btk. 219. §-a, Be. 416. § (4) bekezdésének d) pontja, és az Info tv. 3. § 1. és 2. pontjai elleni alkományjogi panasz (vádindítvány elutasítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/28/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján - elsődlegesen kérte Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 9.B.181/2015/2. számú végzése, és a Fővárosi Törvényszék 31.Beüf.6816/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Másodlagosan kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. §-ban biztosított jogkörében eljárva a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 219. §-a, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (4) bekezdésének d) pontja, és az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 3. § 1) és 2) pontja alaptörvény-ellenességét vizsgálja meg.
Az indítványozó szakszervezet, egy magánszemély ellen személyes adattal visszaélés vétsége elkövetésének megalapozott gyanúja miatt vádindítványt nyújtott be, amelyet a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 9.B.181/2015/2. számú végzése elutasított. A Fővárosi Törvényszék 31.Beüf.6816/2015/2. számú végzése helybenhagyta az elsőfokú végzést.
Az indítványozó álláspontja szerint sérült az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való joga, mert a szakszervezetnek, mint jogi személynek a személyes adattal visszaélés bűncselekményével kapcsolatosan elvonásra került azon joga, hogy sértetti mivoltából adódóan a vádló szerepébe kerülve védje meg az Alaptörvényben biztosított jogait. Sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, és a (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való joga, mert a határozatokkal szemben nincsen jogorvoslati lehetőség biztosítva a számára. Véleménye szerint sérült a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga, mert az érintett szervek nem folytatták le a kellő alaposságú nyomozást. A jogbiztonság és a jogállamiság is sérült az előbbiek miatt. .
.
Indítványozó:
    Szima Judit
Támadott jogi aktus:
    a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 219. §-a
    a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (4) bekezdés d) pont
    az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 3. § 1) és 2) pont

    Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 9.B.181/2015/2. számú végzése
    Fővárosi Törvényszék 31.Beüf.6816/2015/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk
II. cikk
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1944_4_2015_ind_kieg.anonim.pdfIV_1944_4_2015_ind_kieg.anonim.pdfIV_1944_0_2015_inditvany. anonim.pdfIV_1944_0_2015_inditvany. anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3041/2016. (III. 3.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem
    .
    A határozat kelte: Budapest, 02/22/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.02.22 13:30:00 3. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 9.B.181/2015/2. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 31.Beüf.6816/2015/2. számú végzése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 219. §-a, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (4) bekezdés d) pontja, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi. CXII. törvény 3. § 1–2. pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 9.B.181/2015/2. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 31.Beüf.6816/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) 219. §-a, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. § (4) bekezdés d) pontja, valamint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 3. § 1–2. pontjai Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is folytassa le.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege, hogy az indítványozó, mint a szakszervezet főtitkára a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 177/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző visszaélés személyes adattal vétség elkövetése miatt egy magánszeméllyel szemben feljelentést tett, mert az e-mailen elküldte a Kaposvári Nyomozó Ügyészségnek a szakszervezet 2011. évi egyszerűsített éves beszámolóját, kiegészítő mellékletét és a 2012. félévi pénzügyi statisztikáját. A Kaposvári Rendőrkapitányság azzal az indokkal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, a nyomozást megszüntette. A határozat ellen az indítványozó panasszal élt, melyet a Kaposvári Járási Ügyészség elutasított. Az indítványozó ezt követően pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő, melyet a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság jogosultság hiánya miatt a Be. 231. § (2) bekezdés c) pontja alapján elutasított. A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését a tekintetben, hogy a vádindítvány benyújtására az indítványozó nem jogosult, helyben hagyta és az indokolást a következőkkel egészítette ki.
      [3] A másodfokú bíróság szerint az első fokon eljáró bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a szakszervezet 2011. évi egyszerűsített éves beszámolója, kiegészítő melléklete, pénzügyi beszámolója, független könyvvizsgálói jelentése és a 2012. félévi pénzügyi statisztikája nem tartalmaz magánszemélyre vonatkozó személyes adatot. Az Infotv. 3. § 1. és 2. pontja értelmében személyes adata kizárólag természetes személynek lehet, szakszervezetnek nem; ekként személyes adattal visszaélés vétsége miatt utóbbi nem jogosult pótmagánvád benyújtására.
      [4] Megállapította továbbá a másodfokú döntés, hogy az eljáró bíróságnak a pótmagánvádló fellépésének megengedhetősége kapcsán elsőként a Be. 231. § (2) bekezdésében felsorolt kizáró okokat kellett vizsgálnia. Az, hogy a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekménynek minősül-e, csak a vádindítvány elfogadása után vizsgálható. Mivel a szakszervezet nem lehet sértettje az adott bűncselekménynek, helyes a vádindítvány Be. 231. § (2) bekezdés c) pontja alapján történő elutasítása.
      [5] A Fővárosi Törvényszék továbbá megjegyezte, hogy a feljelentő álláspontjával szemben az ügyészi határozat nemcsak a személyes adattal visszaélés, hanem a többrendbeli magánokirattal visszaélés vonatkozásában is tartalmaz részletes indokolást, a pótmagánvádlókénti fellépésről történő tájékoztatás értelemszerűen ezen cselekményre is vonatkozott.
      [6] A másodfokú bíróság szerint amennyiben a vádindítványt benyújtó szándéka szerint a pótmagánvád a régi Btk. 277. § (2) bekezdésében meghatározott magánokirattal visszaélés vétségének megállapítására is irányul, az kellékhiányos. A Be. 230. § (2) bekezdése alapján ugyanis a vádindítványnak tartalmaznia kell a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését is [Be. 217. § (3) bekezdés c) pont]. A pótmagánvádló a vád tárgyává tett magatartást személyes adattal visszaélés vétségének minősítette, a vádindítványból azonban a vele alaki halmazatban álló okirattal visszaélés vétségének megjelölése hiányzik. A Be. 231. § (2) bekezdésének d) pontja alapján el kell utasítani a vádindítványt akkor, ha nem tartalmazza a Be. 230. § (2) bekezdésében foglaltakat. Ezért a másodfokú bíróság annyiban változtatta meg az elsőfokú végzés indokolását, hogy a vádindítványt a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel is elutasította.
      [7] A másodfokú bíróság továbbá megjegyezte, hogy pótmagánvádnak a magánokirattal visszaélés vétsége miatt sincs helye, ugyanis a szakszervezet ezen bűncselekménynek sem lehet a sértettje. A kialakult bírói gyakorlat alapján pótmagánvádlókénti fellépésre akkor kerülhet sor, amennyiben a törvényi tényállás passzív alanyt tartalmaz vagy eredményre utal. Kizárt a pótmagánvád akkor, amikor az adott bűncselekmény alapvetően az állami, a társadalmi vagy a gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, és a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem nem közvetlenül, csupán áttételesen következik be. A magánokirattal visszaélés vétségét az követi el, aki olyan magánokiratot, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, annak beleegyezése nélkül, jogtalanul azért szerez meg, semmisít meg, rongál meg vagy titkol el, hogy ezzel jogtalan előnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt okozzon. Ezen bűncselekmény jogi tárgya az okiratok valódiságába vetett közbizalom. A tényállás nem tartalmaz passzív alanyt és eredményt sem, csupán célzatot. Ezért e bűncselekmény elkövetése konkrét személynek nem okozhat tényleges és közvetlen jogsértést vagy érdeksérelmet, illetőleg nem közvetlenül vezet azok veszélyeztetéséhez. E cselekmény immateriális bűncselekmény, azaz az elkövetési magatartások bármelyikének célzatos tanúsításával befejeződik attól függetlenül, hogy bárkinél jogtalan sérelem vagy hátrány bekövetkezne. A bűncselekmény következménye, és ennélfogva az esetleges sérelem csupán áttételes. (BH2013.180., BH2012.257., BH2011.246.).
      [8] Ezt követően az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a támadott bírósági döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, I. cikkét, II. cikkét, XV. cikk (1)–(2) bekezdéseit, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését és 28. cikkét. Az indítványozó ezen kívül az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az új Btk. 219. §-a, a Be. 416. § (4) bekezdés d) pontja, valamint az Infotv. 3. § 1–2. pontjai Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát. Az indítványozó – a főtitkárság hiánypótlásra történő felhívását követően – indítványát változatlan tartalommal továbbra is fenntartotta.
      [9] Az indítványozó szerint, mivel a szakszervezet pénzügyi beszámolói, mérlegei természetes személyekre vonatkozóan is tartalmaznak adatokat, ezért ő mint adatkezelő a személyes adattal visszaélés bűncselekménynek a sértettje, és így pótmagánvád benyújtására jogosult. Álláspontja szerint ugyanis a bűncselekmény jogi tárgya a személyes adatok biztonságos kezeléséhez, őrzéséhez fűződő jog. Az indítványozó szerint ezért a támadott bírósági döntések sértik a törvény előtti egyenlőség elvét.
      [10] Az indítványozó szerint sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való joga is, mert az eljáró hatóságok nem kellő alapossággal folytatták le a nyomozást, ugyanis a személyes adattal visszaélés vétségének elkövetése mellett más bűncselekmény, így a magánokirattal visszaélés vétsége is megvalósult. Kifogásolta, hogy a Kaposvári Járási Ügyészség határozata a pótmagánvád benyújtásának lehetőségét csak a személyes adattal visszaélés vétsége miatt állapította meg, a magánokirattal visszaélés vétsége tárgyában nem tartalmazott rendelkezést.
      [11] Az indítványozó szerint mivel a Be. 416. § (4) bekezdés d) pontja a pótmagánvád alapján folytatott eljárásban kizárja a felülvizsgálatot, ezért jogorvoslathoz való joga sérült. Kifogásolta továbbá, hogy mivel az Infotv. alapján személyes adata csak természetes személynek lehet, ezért a szakszervezet kiesett az új Btk. 219. §-ában szabályozott személyes adattal visszaélés bűncselekménynek a védelmi köréből.

      [12] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja a befogadás formai és tartalmi feltételeinek meglétét. Az indítványozó panaszának vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek.

      [13] 2.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezés vonatkozásában elsődlegesen az Abtv. 27. §-át jelölte meg, de emellett az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti eljárás lefolytatását is kérte. Ez utóbbi kérelemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok az új Btk. 219. §-át és a Be. 416. § (4) bekezdés d) pontját az alkotmányjogi panasszal támadott döntéseikben nem alkalmazták. Az indítvány továbbá az Infotv. 3. § 1–2. pontjaival összefüggésben nem tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelő, alkotmányjogilag értékelhető indokolást. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság ezen indítványi elemeknek a vizsgálatát az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.

      [14] 2.2. Az indítvány további részei tekintetében az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján folytatta le eljárását.
      [15] Az Alkotmánybíróság a formai feltételek vizsgálata során megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény II. cikke, XV. cikk (2) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelme tekintetében az Abtv. 27. § szerinti panaszában is az általa hivatkozott jogszabályi rendelkezésekkel, de nem a támadott végzésekkel összefüggésben terjesztett elő indokolást, így az nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {ld. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]} – lehet alapítani. A panaszos sérelme viszont nem tartozik a fentiek szerint megjelölt kivételes esetek körébe. Az Alaptörvény I. cikke, 28. cikke pedig nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának. Így e panaszelemek befogadására – a törvényi feltételek hiányában – nincs lehetőség.
      [16] A befogadásról való döntéskor az indítvány tartalmi vizsgálata során a testület különösen az Abtv. 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket vizsgálja.
      [17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 27. §-a szerint benyújtásra jogosult és érintett szervezet nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően.
      [18] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik, így az indítványozó által hivatkozott alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági végzések között a jelen ügyben nincs összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya {3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]}.
      [19] Az Abtv. 29. §-a alapján továbbá az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, így tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az indítványozó a törvény előtti egyenlőség sérelmét arra alapozta, hogy a személyes adattal visszaélés vétsége esetén a szakszervezet, mint adatkezelő nem minősül sértettnek, így nem jogosult pótmagánvád benyújtására. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó ezen kifogása kapcsán azonban nem adott elő olyan alkotmányjogi szempontból értékelhető érvelést és a bírói döntés érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, ami a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alaptörvénnyel való összhangját megkérdőjelezhetővé tette volna.
      [20] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/25/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3041/2016. (III. 3.)
          Date of the decision:
          .
          02/22/2016
          .
          .