A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.38.156/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó előadta, hogy a Tolna Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala a TOD/25/25-3/2014. számú határozatával az ingatlanukon megépített bővítés elbontását rendelte el. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára keresetet nyújtottak be a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, amely a keresetet a 4.K.27.041/2014/10. számú ítéletében elutasította. Az indítványozók jogi képviselőjük útján felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Kúriához. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.II.38.156/2014/8. számú ítéletében (a továbbiakban: Ítélet) a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.041/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartotta. Ezt követően fordultak az indítványozók alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozással kérve a bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Az indítványozók álláspontja szerint az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabályi alkalmazás történt. A bírósági eljárás során született döntésekre az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásnak közvetlen kihatása volt. Az indítványozók álláspontja szerint a lefolytatott – közigazgatási és bírósági – eljárások során a feljelentő magánszemély által, állítását bizonyítandó bizonyítékként becsatolt videofelvétel az eljárásban nem lett volna figyelembe vehető, mivel a feljelentő nem az eredeti felvételt bocsátotta a hatóságok rendelkezésére, hanem arról ismeretlen körülmények között készült ún. másolatot CD formátumban. Az eljáró bíróságok a másolati jelleg vonatkozásában az indítványozók kifogásait nem fogadták el, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 191. § (1) bekezdését figyelmen kívül hagyva nem vették figyelembe a bizonyíték felhasználásakor azt a körülményt sem, miszerint a másolati bizonyíték felhasználásához az indítványozók nem adták hozzájárulásukat. Az indítványukban hivatkoztak az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése és 28. cikke sérelmére.
[4] Az Alkotmánybíróság főtitkára teljes körű hiánypótlásra hívta fel az indítványozókat, mivel az indítvány nem tartalmazott az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelmet, az indítványozók nem jelölték meg azt az alapjogot, amely ellentétes a sérelmezett jogszabályi rendelkezésekkel és bírói döntésekkel, az alkotmányjogi panasz nem tartalmazta az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, a konkrétan vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést, az alapjogsérelmet alátámasztó indokolást, továbbá nem csatolták az érvényes, eredeti aláírással ellátott, az Alkotmánybíróság előtti eljárásban való képviseletre vonatkozó ügyvédi meghatalmazást.
[5] Az indítványozók a hiánypótlási felhívásnak jogi képviselőjük útján határidőben eleget tettek és a felhívásra tett indítvány-kiegészítésükben az Ítélet alaptörvény-elleneségének megállapítását és megsemmisítését az Abtv. 27. §-a alapján kérték.
[6] Az indítványozók – indítvány-kiegészítésében pontosított – álláspontja szerint az Ítélet megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének tisztességes eljáráshoz fűződő jogra vonatkozó rendelkezéseit, amikor az eljáró bíróságok a Pp. 191. § (1) bekezdésében előírtakkal szemben nem kötelezték a feljelentőt arra, hogy az eredeti video-felvételt tárja a bíróság elé és álláspontjuk szerint a Pp. hivatkozott rendelkezésének megsértésével hiányosan lefolytatott bizonyítási eljárás(ok) és ennek nyomán meghozott döntés nem meríti ki a tisztességes eljárás fogalmát.
[7] Az indítványozók jogi képviselője a hiánypótlás során becsatolta az ügyvédi meghatalmazását.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése értelmében a befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[9] 2.1. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz formai megfelelőségét vizsgálta.
[10] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók az Abtv. 27. §-a, valamint az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthetők, az indítványozók az egyedi ügyben érintett személyek és a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségüket kimerítették.
[12] 2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz Abtv. 27. §-ában, illetve 29–31. §-aiban foglalt tartami befogadhatósági feltételeknek való megfelelőségét vizsgálta.
[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók az ítéletet 2015. május 18-án vették át és az alkotmányjogi panaszát 2015. június 22-én adták postára, így az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett.
[14] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasznak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket vagy bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; az Alaptörvény megsértettnek állított rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések, bírói döntés miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; valamint kifejezett kérelmet a jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[15] Az indítványozók panaszukban megjelölték azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az alkotmányjogi panasz elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [az Abtv. 27. §-a], továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (az ítélet) és jogszabályi rendelkezést [a Pp. 191. § (1) bekezdése], valamint az Alaptörvény megsértettnek állított rendelkezését [az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] és a panasz kifejezett kérelmet tartalmaz az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára (az ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése).
[16] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróságnak kizárólag a bírói döntés alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, amelynek célja a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölése.
[17] Azt indítványozók az ítélet kapcsán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét állították. Panaszukban nem a bíróság által alkalmazott jogszabályi rendelkezés [a Pp. 191. § (1) bekezdése] alaptörvény-ellenességét állították, hanem a bírósági eljárás során felhasznált video-felvétel bizonyítékként való mérlegelése kapcsán a bíróság eljárását tartották törvényellenesnek és ebből következően alaptörvény-ellenesnek. Az ítélet indokolása rögzíti, hogy a videofelvétel tartalma, az egyértelműen beazonosítható – az E.ON által 2003. augusztus 31-én felállított – villanyoszlop léte bír bizonyító erővel, melyhez képest irreleváns, hogy a kópia eredeti vagy másolat, ennek folytán nincs ok arra, hogy a videofelvétel a bizonyítékok közül kirekesztésre kerüljön. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a „jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel nem orvosolható” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani.
[18] Az indítványozó által az ítélet kapcsán felvetett jogértelmezési és joggyakorlati aggályok azonban nem alkotmányossági kérdések. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek, mivel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatosan az sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel, ezért az alkotmányjogi panasz nem befogadható.
[19] 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági akadály miatt az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |