A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.382/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított – az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiterjesztett – alkotmányjogi panaszában az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Lovászi-Tóth Ádám ügyvéd) a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.382/2022/3. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 107.K.704.001/2021/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Abtv. 43. § (1) bekezdésére figyelemmel. Álláspontja szerint a fenti, kifogásolt bírói döntések sértik az indítványozó Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdésében foglalt jogát. Emellett – nézete szerint – közvetetten az indítványozó által kifejtett feladatellátás kezdeményezettjeinek az Alaptörvény II., VII., XI., XII., XV., XVI., XVII., XIX., XX., XXII., és XXV. cikkeiben meghatározott alapjogait is sértették.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozót a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1990. július 13-án jogerőre emelkedett Pk.20.744/1990/2. számú végzésével a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Lvt.) 22. §-a alapján jegyezték be az egyházak nyilvántartásába. Majd a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) hatályba lépésekor, annak rendelkezései következtében 2012. január 1-jén veszítette el egyházi státuszát. Ennek következtében 2012. május 20. napjával törölték az indítványozónak az szja egy százalékos felajánlások érvényesítéséhez szükséges technikai számát. A Fővárosi Törvényszék 9.Pk.60.030/2020/2-I. számú határozatával 2019. április 15. napi hatállyal vallási egyesületként nyilvántartásba vette az indítványozót, majd a 9.Pk.60216/2020/21. számú határozatában megállapította, hogy ugyanezen hatállyal nyilvántartásba vett egyháznak minősül. Az indítványozó 2020. december 28. napján kérelmet terjesztett elő a bírósághoz a technikai szám visszamenőleges, 2012. május 20-i hatállyal történő visszaállítására.
[4] Az elsőfokú adóhatóság az indítványozó kérelmét, hivatkozva a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szftv.) 4/A. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint az Ehtv. 37. §-ára, elutasította. Többek között kitért arra, hogy az Szftv. 4/A. § (2) bekezdése csak a technikai szám kiadását követő évben teszi kedvezményezetté a vallási egyesületet, nyilvántartásba vett egyházat, a bejegyzett és a bevett egyházat. A Fővárosi Törvényszéknek az indítványozót nyilvántartásba vevő határozata alapján az egy százalékos felajánlások technikai számmal való gyűjtésére, ezért az indítványozó csak a 2021. rendelkező évben lesz jogosult. Az adóügyben hozott közigazgatási határozat alperese (a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága) az elsőfokú adóhatóság döntését helybenhagyta. Indokolásában kitért arra, hogy az adóhatóságnak nincs törvényes lehetősége az adózó részére a technikai számot visszamenőlegesen, 2012. május 20-i hatállyal megállapítania. Ezen nem változtatnak az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) foglaltak sem. Az indítványozó felperesként az alperesi határozat bírósági határozatát kezdeményezte, hivatkozva arra, hogy már 1989. óta bevett és bejegyzett egyház, továbbá utalva az Alkotmánybíróság fent említett határozatára.
[5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, indokolásában hivatkozott arra, hogy azonos jogkérdésben a Kúria ítéleteivel elvi döntést hozott. A releváns tényállás és a jogkérdés egyezősége, valamint a felek azonos előadásai okán a bíróság nem látott indokot a Kúria döntéseiben foglaltaktól való eltérésre. Az indítványozó mint felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, hivatkozva a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjaira. Álláspontja szerint vizsgálni szükséges, hogy az Alaptörvény negyedik és ötödik módosítása folytán mennyiben tartotta be a jogalkalmazó az egyébként kötelező érvényű Abh.-t. A Kúria az indítványozó mint felperes felülvizsgálati kérelmének a befogadását megtagadta, figyelemmel arra, hogy indokolása szerint a kérelem befogadásának feltételei nem álltak fenn. A Kúria végzésében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában ismertette és vizsgálta a Kúria több, egyházi jogálláshoz kapcsolódó, támogatási ügyben hozott határozatát. Ezeket a felülvizsgálati bíróság végzésének indokolása további precedens határozattal egészítette ki. Többek között utalt a Kúria Kfv.I.35.004/2017/8. számú ítéletére, amely megállapította, hogy a támogatási ügyekben és a technikai szám esetében is releváns egyházi státusz tekintetében megállapította, hogy az Ehtv. és az Abh.-t érintve a Kúria előtt több közigazgatási tárgyú ügyben keletkezett ítélet, melyek egymással egyezően mondták ki, hogy a státuszukat az Ehtv. alapján elveszítő vallási közösségek nem automatikusan, csak a szükséges eljárás lefolytatását követően válhatnak egyházzá. Az Abh. és az Ehtv.-t módosító szabályozás tehát nem tette automatikusan figyelmen kívül hagyhatóvá az egyházi státusznak, és ennek következtében a technikai számnak az elvesztését. Továbbá ezen határozat indokolása azt is kifejtette, hogy technikai számmal, kérelemre, az adóhatóság látja el az érintett egyházat. Ugyanakkor az Szftv. feltételként szabta a 4/A. § (2) bekezdésében, hogy az arra jogosult a technikai szám „kiadásának” évét követő évben válik kedvezményezetté. Az Szftv. szerinti „ellátottság” tehát a technikai szám megadott időtartamon keresztül való birtoklásának tényleges állapotát feltételezi. Mindezek alapján, figyelemmel arra, hogy a Kúria az indítványozó mint felperes technikai számának kérdését már mind az egyházi státusz szempontjából, mind az Szftv. irányadó szabályain vizsgálta és a joggyakorlat egysége biztosított, továbbá nincs olyan új típusú ügy, amely igényelné a Kúria iránymutatását, valamint olyan új jogkérdés sem merült fel, amely a társadalom széles körét közvetlenül, vagy közvetve érintené, és még nem volt tárgya felülvizsgálati eljárásnak, megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadási okai nem állnak fenn. A döntés elvi tartalommal megállapította továbbá, hogy releváns tényállásbeli elemekben egyező, azonos jogkérdésben keletkezett, közzétett kúriai határozatok esetén a Kúriának nem szükséges a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése biztosítása érdekében befogadni a felülvizsgálati kérelmet. Változatlan körülmények hiányában a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége sem merül fel.
[6] Az indítványozó Alkotmánybírósághoz benyújtott, az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában az elsőfokú bíróság ítélete, valamint a kúriai döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, miután nézete szerint a kifogásolt döntések az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdésébe foglalt vallásszabadsággal kapcsolatos jogát csorbították. Emellett állítása szerint közvetetten, a fenti jogsérelem eredményeként az indítványozó által kifejtett társadalmi feladatellátás tekintetében csorbította a feladatellátás kedvezményezettjeinek az Alaptörvény II., VII., XI., XII., XV., XVI., XVII., XIX., XX., XXII., és XXV. cikkeiben meghatározott alapvető jogait. (Utóbbi alapvető jogok sérelmét az indítványozó csupán állította, arra vonatkozóan részletes indokolást nem terjesztett elő.) Az indítvány az előzményi tényállás és a befogadási feltételek részletes ismertetését követően hangsúlyozta, hogy az indítványozó a korábbi egyházként történt elismerése okán az egyházi státuszát nem veszítette el az Abh. értelmében, ezért az, bevett egyháznak minősül. Nézete szerint ezért a 8/2012. (II. 29.) OGY határozat a fenti alkotmánybírósági döntés értelmében nem szüntette meg egyházként elismert jogállását, ezért az állami szerveknek az indítványozót 2012. május 20. napját követően is folyamatosan és szakadatlanul a bevett egyházakkal egyenlő jogállású szervezetként kellene kezelniük. Erre tekintettel az indítványozó 2012. május 20. napját követően is folyamatosan olyan egyháznak minősül, amely technikai számra jogosult. Előadta, hogy az indítványozó mint vallási közösség és az állam között korábban már létrejött az együttműködés a közösségi célok elérése érdekében, mely együttműködés jelentősége, hogy a vallásszabadsága két szelvényjogosultságának kifejeződését testesíti meg. Egyrészt az azonos hitelveket vallók együttesen történő vallásos cselekmény végzését (pl. rászorulók segítése) testesíti meg, másrészt az Alaptörvény VII. cikkének (4) bekezdésébe foglalt jogosultság (az együttműködés létrejötte és fennállása esetén a sajátos jogosultságok biztosításában való részesülés joga) is megvalósult és érvényre jutott. Álláspontja szerint amennyiben már létrejött az együttműködés a vallási közösség és az állam között, a vallási közösség pedig már részesül ennek alapján az ehhez kapcsolódó jogosultságból, úgy az állam az említett alaptörvényi rendelkezés alapján köteles a már létrejött együttműködés alapján a jogosultság biztosítására, másrészt az együttműködést a vallási közösséggel hatályosan nem szünteti meg, úgy a vallásszabadság Alaptörvényben rögzített szelvényjogosultságát sérti meg és ekként alaptörvény-ellenes a hivatkozott jogosultság biztosításának elmulasztása. Az indítványozó hivatkozása szerint az elsőfokon eljáró hatóság döntése, az alperesi hatóság döntése, majd a Fővárosi Törvényszék támadott ítélete semmibe vette az Abh.-ban foglaltakat azzal, hogy nem ismerik el és nem biztosítják az elismerten fennálló és mindvégig fennállt egyházi minőségből fakadó, technikai szám meglétében, tehát lényegében a felajánlott egy százalékos adófizetésből mint forrásból való részesülés lehetőségében álló jogosultságot az indítványozó számára. E jogosultság biztosításának megtagadása alaptörvény-ellenes, mivel az államnak az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján biztosítania kell a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvételükre tekintettel „a Panaszossal egyező típusú jogalanyok számára” (az indítványozó mellett) az egyes jogosultságokat, mint amilyen a felajánlott egy százalékos adófizetésből mint forrásból való részesülés lehetősége.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján jelen ügyben tanácsban jár el. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, ennek során a tanács megvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[8] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az indítvánnyal szemben támasztott törvényi követelményeknek. Erre nézve a következőket állapította meg.
[9] 3.1. Az Abtv. 27. §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a törvényes határidőben nyújtotta be indítványát (az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2022. október 15-én vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2022. november 28-án terjesztette elő). Az indítvány továbbá az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.382/2022/3. számú végzése az bírósági eljárást befejező, jogorvoslattal nem támadható döntésének alkotmányossági vizsgálatát kérte, amely ellen fellebbezésnek vagy további felülvizsgálatnak nincs helye, továbbá az indítványozó részben az Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozott, ezért az alkotmányjogi panasz e tekintetben is megfelel az Abtv. 27. §-ában előírt követelményeknek. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és érintettsége, mivel a közigazgatási jogvita iránt indított ügyben felperes [27. § (2) bekezdés a)–c) pontjai] volt, fennáll.
[11] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozzon. Ugyanakkor az indítványozó által hivatkozott és állított Alaptörvény II., VII., XI., XII., XV., XVI., XVII., XIX., XX., XXII., és XXV. cikkeiben foglalt alapvető jogok sérelme a bírósági eljárásban - valójában nem az indítványozó, hanem (ahogy azt az indítványozó is állította) a feladatellátás kezdvezményezettjeinek Alaptörvényben biztosított jogát érintette, ezért az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt követelményeknek {ezzel összefüggésben lásd: 3532/2021. (XII.13.) AB végzés, Indokolás [23]}.
[12] 3.2. Az indítványi kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt további követelményeinek ugyanakkor szintén nem tesz eleget. Az indítvány tartalmazza: a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §) b) az eljárás megindításának indokát (az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt bírói döntés Alaptörvényben biztosított jogát sérti); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést; d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [VII. cikk (4) bekezdése]; f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó Abtv. 27. §-ára irányuló alkotmányjogi panaszának indokolása a kifogásolt kúriai döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozóan nem tartalmaz indokolást, csupán a jogerős bírósági döntés tekintetében. Emellett az indítvány az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdése vonatkozásában arra vonatkozóan tartalmaz részletes érvelést, hogy az állam a hivatkozott vallásszabadság joga egyik szelvényjogosultsága (Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdés) biztosítására köteles, a vallási közösségek és az állam között korábban már létrejött megállapodás(ok) alapján, illetve ezen jogosultság biztosításának elmulasztása alaptörvény-ellenes. Hivatkozása szerint ennek biztosítására az állam köteles az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdése alapján – az indítványozó mellett – „a Panaszossal egyező típusú jogalanyok számára”. Azaz a jogerős döntés alaptörvény-ellenességét az indítványozó tartalma szerint valójában a bíróság által alkalmazott jogszabályi rendelkezések alapján (tartalma szerint különösen az Ehtv. vonatkozó rendelkezése, illetve a Szftv. 4/A. § (2) bekezdésében foglaltak okán), nem pedig a bírói döntés esetleges alaptörvény-ellenes jogértelmezésére tekintettel állítja, azonban erre vonatkozóan az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal nem élt. Ugyanakkor az Abtv. 27. §-ára alapított panasz érdemi indokolása az említettekre tekintettel szintén nem felel meg a határozottság követelményének, mivel az erre vonatkozó érvelést nem tartalmaz.
[14] Mindezek hiányában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezen részeiben nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt b) és e) pontja követelményének. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen ügyben érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel.
[15] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a 3204/2022. (IV. 29.) AB végzésében már foglalkozott az Alaptörvény VII. cikk (1) és (4) bekezdéseiben foglaltak tartalmával, melyeket a továbbiakban is irányadónak tekint.
[16] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság – tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja, az
[17] Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is – az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |