A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.465/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Szegedi Zsolt ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.465/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz előzményei – a bíróság és választási bizottságok határozataiban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalhatók össze.
[3] Az indítványozó több jelölő szervezet polgármesterjelöltjeként egy másik jelölő szervezet Debrecen közigazgatási területén kihelyezett plakátjai közül kettőre „HAZUG!” feliratot ragasztott fel, vitatva a plakátok kihelyezésének jogszerűségét. Az érintett jelölő szervezet kifogást nyújtott be az indítványozóval szemben Debrecen Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottságához (a továbbiakban: HVB) arra hivatkozva, hogy az indítványozó megsértette a Ve. 144. § (3) és (7) bekezdésében foglaltakat, valamint a törvény 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjait. Kérte a jogsértés megállapítását, a további jogsértéstől való eltiltást és bírság kiszabását.
[4] A HVB a 221/2019. (X. 10.) számú határozatával a kifogásnak helyt adott. Határozatában megállapította, hogy az indítványozó megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontját és 144. § (7) bekezdését, az indítványozót eltiltotta a további jogsértéstől és bírság megfizetésére kötelezte. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a választási plakátok bizonyított megrongálása szükségképpen sérti a választás tisztaságára, az esélyegyenlőségre és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelveket, továbbá a plakát más plakátra helyezése a Ve. 144. § (7) bekezdését. Figyelembe vette a HVB azt, hogy a jogsértés rendkívül széles körben megismerhető, nyilvánvalóan szándékos volta, valamint az elkövetés módja és nyilvánossága alkalmas lehet arra, hogy másokat is jogsértésre ösztönözzön, a fiatalkorúak erkölcsi fejlődését hátrányosan befolyásolja.
[5] A határozat ellen az indítványozó fellebbezést nyújtott be, melyben a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a plakáton elhelyezett lapokat rövid idő után eltávolította, azok másnap már nem voltak láthatók, illetve kiemelte, hogy cselekedete elsősorban a véleménynyilvánítás szabadsága és a demokratikus politikai versengés keretei között értelmezhető. Az indítványozó előadta, hogy a Ve. 144. § (7) bekezdése csak a másik jelölt vagy jelölő szervezet plakátját fedő plakát elhelyezését tiltja, az általa elhelyezett lap azonban lényeges információt nem takart, a plakátok továbbra is betöltötték a rendeltetésüket. Nem értett egyet a bírság kiszabásával sem.
[6] A Hajdú-Bihar Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) 62/2019. (X. 16.) számú határozatával a HVB határozatát részben megváltoztatva megállapította, hogy az indítványozó megsértette a Ve. 144. § (3) és (7) bekezdését; mellőzte viszont a további jogszabálysértéstől való eltiltást és a pénzbírság kiszabását.
[7] Határozata indokolásában rögzítette, hogy a Ve. 144. § (1) bekezdésére tekintettel az indítványozó által kihelyezett lapok plakátnak minősülnek. Ezzel összefüggésben a Kúria gyakorlatára hivatkozott, mely szerint a választási plakátok elhelyezésénél csak a Ve. szabályai érvényesülnek, a 144. § (7) bekezdését mindenképp sérti a korlátozás nélkül elhelyezhető plakátokra történt felülragasztás, más jelölt, jelölő szervezet plakátját semmilyen módon nem fedheti. A TVB a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkozással megvizsgálta, hogy az indítványozó által elhelyezett feliratra kiterjed-e a véleménynyilvánítás alkotmányos védelme, és megállapította, hogy felragasztott felirat tartalma a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, így nem valósít meg jogszabálysértést. Erre tekintettel a TVB eltekintett a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott szankció alkalmazásától, valamint a bírság kiszabásától.
[8] 1.2. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.465/2019/2. számú végzésével a TVB határozatát helybenhagyta.
[9] Végzése indokolásában hangsúlyozta, hogy egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a Ve. 144. §-ának helyes értelmezéséből az következik, hogy választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. 144. §-a rendelkezései az irányadóak. A választási szervek a Ve. rendelkezéseinek való megfelelést vizsgálhatják, mert a Ve. 144. §-a egy zárt szabályrendszert alkot. A Ve. 144. § (1) bekezdése értelmében e § alkalmazásában plakát a választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, embléma mérettől és hordozó anyagtól függetlenül. Az ítélőtábla egyetértett a TVB-vel abban, hogy a kérelmező által elhelyezett felirat annak méretétől függetlenül plakátnak minősül. Az ítélőtábla indokolásában rögzítette azt is, hogy az indítványozó által kihelyezett plakát tartalma a szabad véleménynyilvánítás körébe esik, tartalma alapján nem ütközik a Ve. rendelkezéseibe. A fellebbezésben foglaltakkal ellentétben azonban ez nem jelenti azt, hogy annak kihelyezése minden korlátozástól mentesen lehetséges, mert a kifejezés módja is védett. Habár általában [Ve. 144. § (3) bekezdése] plakát a kampányidőszakban korlátozás nélkül elhelyezhető, maga a törvény teremt kivételeket ezen általános rendelkezés alól a 144. § (4)–(7) bekezdésben. A plakátokat kihelyező ellenérdekű felek véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alkotmányos jogának összemérését már maga a jogalkotó elvégezte annak kimondásával, hogy a választás tisztaságának megóvása, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveinek érvényesítése érdekében tilos más jelölt vagy jelölő szervezet plakátjának elfedése. A jogszabály nem csupán a teljes lefedést, hanem a más jelölt, jelölő szervezet által kihelyezett plakát részbeni elfedését is tiltja, függetlenül attól, hogy az az eredeti plakát felhívó funkcióját, érthetőségét, befogadhatóságát befolyásolja-e. Az ítélőtábla végül hangsúlyozta azt is, hogy a véleménynyilvánítás alkotmányos védelme sem indokolja, hogy a jelölt más jelölt vagy jelölőszervezet ugyanezen alkotmányos jogát sértő módon járjon el.
[10] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.465/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert ellentétesnek tartja az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével.
[11] Álláspontja szerint az érintett közlés – az ítélőtábla által is elismerten – a közügyek vitatása körébe tartozik, az indítványozó a plakátok kihelyezésével a politikai véleményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a rivális jelölő szervezet nem mondott igazat. Érvelése szerint a politikai beszéd kiemelt alkotmányos védelmet élvez. Ennek alátámasztásaképpen hivatkozott egyrészt a 27/2019. (X. 22.) AB határozatra, valamint a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatra is, melyből következően alapjoga korlátozására is csak a szükségesség-arányosság követelményének figyelembe vétele mellett kerülhetett volna sor.
[12] Az indítványozó a fentieken túl idézte továbbá az Alkotmánybíróság számos, a véleménynyilvánítással összefüggésben született határozatát, így többek között a 7/2014. (III. 7.) AB határozatra, az 5/2015. (II. 25.) AB határozatra, a 3130/2018. (IV. 19.) AB határozatra, az 1/2019. (II. 13.) AB határozatra, valamint a 14/2019. (IV. 17.) AB határozatra is hivatkozott.
[13] Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmánybírósági határozatokból is az következik a bíróság számára, hogy a tételes jogszabályok figyelembe vétele mellett az alapjogi mérlegelést is el kell végezniük, melyet azonban szerinte a konkrét ügyben az ítélőtábla elmulasztott. Véleménye szerint az ítélőtábla arra vonatkozó érvelése, hogy a „jogalkotó által elvégzett előzetes vizsgálat” a bíróságot mentesíti az alapjogi mérlegelés alól, téves, hiszen ha így lenne, az Alkotmánybíróság kizárólag jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát vizsgálhatná. Erre tekintettel kérte az indítványozó Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.465/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
II.
[14] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:
„IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”
[15] 2. A Ve. releváns rendelkezései:
„2. § (1) A választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket:
a) a választás tisztaságának megóvása,
[…]
c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,
[…]
e) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,
„144. § (1) E § alkalmazásában plakát a választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, embléma mérettől és hordozóanyagtól függetlenül.
[…]
(3) Plakát a kampányidőszakban – a (4)–(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel – korlátozás nélkül elhelyezhető.
[…]
(7) A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni.”
III.
[16] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határidőben [Ve. 233. § (1) bekezdés] érkezett alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában meghatározott követelményeknek megfelel: az indítványozó érintettnek tekinthető, továbbá a rendelkezésre álló jogorvoslatot kimerítette. Az alkotmányjogi panasz eleget tesz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeinek is.
[18] 2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[19] Az indítványozó előadása alapján az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a bíróság valóban elmulasztotta-e a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő alapjogi mérlegelést a Ve. 144. §-a vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésekor, így a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételyét vetve fel.
[20] 3. Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy „az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet” terjesszen a testület elé. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az ügyet a befogadási eljárást mellőzve érdemben bírálta el.
IV.
[21] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[22] 1. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja szerint az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ennek érdekében vizsgálja, hogy a bírói döntésben alkalmazott jogértelmezés megfelel-e az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak, vagyis hogy az eljáró bíróság a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[23] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz alapján „a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azaz azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok [a konkrét esetben az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének] alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes.” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}
[24] 2. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Az Alkotmánybíróság a 3130/2018. (IV. 19.) AB határozatában a következőkre mutatott rá: „A kampányidőszakot megelőző időszak szabályaihoz képest kampányidőszakban kiszélesednek a véleménynyilvánítási lehetőségek. Ennek okát egyebek között az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozata és 7/2014. (III. 7.) AB határozata fogalmazta meg: »[a] választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni.« […]
Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozat indokolásának [93]–[94] bekezdése értelmében az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampány tevékenységre. Ennek egyik eszköze a választási plakátok készítése és elhelyezése. A Ve. 144. §-a értelmében a plakátok a kampányidőszakban a Ve.-ben meghatározott kivételekkel korlátozás nélkül elhelyezhetőek. Ez a szabály azt jelenti, hogy a Ve. rendelkezésein kívül más szabály a plakátok elhelyezésére nem alkalmazható. A Ve. 144. § (4)–(7) bekezdése tartalmaz korlátozó szabályokat.” (Indokolás [33], [37]–[38])
[25] 3. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a véleménynyilvánítás szabadsága mind tartalmát, mind pedig megnyilvánulási formáit tekintve különösen védett jog, az Alaptörvény alapjog-korlátozással kapcsolatos rendelkezései alapján tehát mindig meg kell vizsgálni, hogy a bírói döntés, illetve az annak alapjául szolgáló jogértelmezés nem vezet-e az Alaptörvény sérelmére.
[26] Az Alkotmánybíróság az ismertetett gyakorlatát a konkrét ügyre vonatkozóan is irányadónak tekintette, és annak figyelembe vételével vizsgálta meg a támadott végzés alapjogi indokolását, és a következőket állapította meg.
[27] Az indítványozó szerint a bíróság elmulasztotta annak mérlegelését, hogy ő a plakátjai kihelyezésével politikai véleményt formált és nyilvánított ki, mely alkotmányos védelmet élvez, és csak a szükségesség-arányosság tesztje mentén korlátozható.
[28] Az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá: az ítélőtábla a támadott végzésében a Ve. 144. §-ának vonatkozó rendelkezéseit értelmezte, és maga is hangsúlyozta, hogy „a kérelmező által kihelyezett plakát tartalma a szabad véleménynyilvánítás körébe esik, tartalma alapján nem ütközik a Ve. rendelkezéseibe”. Ezzel együtt ugyanakkor a bíróság rámutatott arra is, hogy a plakátok kihelyezése – ahogy arra egyébként az Alkotmánybíróság a fentebb idézett határozatában maga is hivatkozott – nem lehetséges minden korlátozástól mentesen, ezeket az általános szabály alóli kivételeket, vagyis a plakát kihelyezésére vonatkozó korlátozásokat éppen a Ve. 144. § (4)–(7) bekezdései nevesítik. A véleménynyilvánítás szabadságából is következik az a jogszabályi tilalom, mely maga zárja ki éppen az ellenérdekű fél (adott esetben a másik jelölő szervezet) véleménynyilvánítás szabadságához való jogának érvényesülése érdekében a plakátok át(felül)plakátolásának lehetőségét, éppen a véleménynyilvánítás szabadságát szolgálja. Az indítványozó plakátja kihelyezésével nem vitásan politikai véleményét nyilvánította ki, azonban az adott esetben politikai közlés (plakát) áll szemben politikai közléssel (plakáttal): ezek között a bíróság nem mérlegelhet a jogalkotó egyértelmű tiltására tekintettel. Vagyis a sérelmezett bírói döntés kapcsán megállapítható volt, hogy a bíróság a választási szerv határozatának jogszerűségét vizsgálja, mindenekelőtt a Ve. alapján. Ebben az eljárásban a bíróság által kötelezően alkalmazandó tételes jogi szabályozás bírói felülvizsgálatának, azaz a Ve. 144. § egyes – kivételeket megfogalmazó – rendelkezéseivel szembeni bírói mérlegelésnek nincs helye. Ennek megfelelően a Ve. 144. §-ának az az értelmezése van összhangban az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével, amely a törvényi szabályozást zártnak tekinti: ha a plakát elhelyezése nem sérti a Ve. alapelveit, illetve a 144. § (4)–(7) bekezdését, akkor az a Ve. 144. § (3) bekezdése szerint jogszerű. Ez felel meg továbbá a Ve. Alaptörvény 28. cikke alapján kötelező, így az Alaptörvény IX. cikkét, a Ve. célját – a választási kampány törvény keretei közötti szabadságát –, a józan észt figyelembe vevő értelmezésének.
[29] 4. Az Alkotmánybíróság minderre tekintettel úgy ítélte meg, hogy a Debreceni ítélőtábla támadott végzése az Alaptörvénnyel összhangban lévő jogértelmezésen alapul, és a bíróság a mérlegelés alkotmányossági szempontjait nem sértette meg, így az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |