Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01532/2019
Első irat érkezett: 09/25/2019
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 22.Bpkf.8321/2019/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (pótmagánvád kizártsága)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/07/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 22.Bpkf.8321/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó magánvádlóként tett feljelentése nyomán indult büntetőeljárást az elsőfokú bíróság megszüntette, a másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. A megszüntetés okaként a bíróság arra hivatkozott, hogy az indítványozó vádlói legitimitása hiányzik, ugyanis a közvádra üldözendő bűncselekmény miatt az indítványozó úgy emelt vádat magánvádlóként, hogy a Be. 790. § (1) bekezdése szerinti feltételek nem álltak fent.
Az indítványozó sérelmezi, hogy az ügyészség formális elutasító határozatának hiányában nincs biztosítva számára a pótmagánvádlói fellépés, így megfosztják a bírósághoz fordulás jogától. Mindez a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga sérelméhez vezet..
.
Indítványozó:
    Nyakó István
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 22.Bpkf.8321/2019/5. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1532_4_2019_ind_egys.szerk_anonim.pdfIV_1532_4_2019_ind_egys.szerk_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3166/2020. (V. 21.) AB végzés
.
A határozat kelte: Budapest, 05/05/2020
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2020.05.05 9:00:00 1. öttagú tanács
.
A határozat szövege (pdf):
3166_2020 AB végzés.pdf3166_2020 AB végzés.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 22.Bpkf.8321/2019/55. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Fodor Tímea ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmány­jogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Fővárosi Törvényszék 22.Bpkf.8321/2019/5. számú végzése alaptörvény-­ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.

    [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntésben megállapított tényállás szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: BRFK) Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya – egyebek mellett – az indítványozó feljelentése alapján 2016. április 7-én nyomozást rendelt el a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 350. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény miatt.
    [3] A nyomozó hatóság a 01000/574-143/2016. bü. számú – 2016. augusztus 10-én kelt – határozatával az ismeretlen tettes ellen választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény és más bűncselekmény miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
    [4] Az indítványozó a nyomozást megszüntető határozattal szemben – jogi képviselő útján – panasszal élt, amelyet a Fővárosi Főügyészség a KÜO.2315/2016/49. számú – 2016. szeptember 19-én kelt – határozatával elutasított.
    [5] Az indítványozó 2016. november 15-én jogi képviselő útján vádindítványt terjesztett elő, amelyet 2017. feb­ruár 8-án pontosított. A Fővárosi Törvényszék az 5.B.1701/2016/12. számú – 2017. április 7-én meghozott – ­végzésével a vádindítványt elutasította. Ezt a végzést a Fővárosi Ítélőtábla az 1.Beüf.10.463/2017/2. számú – 2017. június 29-én meghozott – határozatával helybenhagyta.
    [6] Az indítványozó – jogi képviselő útján – kényszerítés bűntette miatt 2017. május 3-án kelt, feljelentés megnevezésű beadványt terjesztett elő a BRFK V. kerületi Rendőrkapitányságán 2017. május 9-én. A beadványt a ­Legfőbb Ügyészség Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Főosztálya a BRFK Korrupciós és ­Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztályán 01000/574/2016.bü szám alatt a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűntett miatt folyamatban volt nyomozás megszüntetéséről szóló határozat elleni panasznak tekintette. Az ügyészség a KSB.1415/2016/40-I. számú átiratban tájékoztatta az indítványozót, hogy a beadvány csupán a már megszüntetett nyomozás tárgyát képező cselekménysor miatt más bűncselekményi megnevezés melletti, ismételt feljelentés, ami sem a megszüntetett nyomozás folytatását, sem újabb nyomozás elrendelését nem indokolja. Erre tekintettel a már megszüntetett nyomozás folytatására vagy újabb nyomozás elrendelésére nem került sor.
    [7] Az indítványozó a 2017. június 30-án kelt beadványában az ügyészi intézkedéssel szemben panasszal élt, amelyben kérte, hogy a 2017. május 3-án kelt beadványát egy új, a korábbi, választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűntett miatt indult büntetőeljárástól független feljelentésként kezeljék.
    [8] A Legfőbb Ügyészség Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Főosztálya a KSB.1415/2016/41. számú – 2017. július 12-én kelt – tájékoztatásában a KSB.1415/2016/40-I. számú ügyészi intézkedés tartalma szerint tájékoztatta ismételten az indítványozót.
    [9] Az indítványozó – jogi képviselő útján – 2017. szeptember 25-én vádindítvány megnevezésű beadványt terjesztett elő. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 8.B.13.025/2017/11. számú – 2019. március 5-én kelt – végzésével a kényszerítés bűntettének kísérlete miatt Cs. M. és társai ellen indult büntetőeljárást megszüntette. Indokolásában megállapította, hogy az indítványozó pótmagánvádlókénti fellépése ­kizárt, mivel annak a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 790. § (1) bekezdése szerinti feltételei nem állnak fenn. A bíróság ezért az eljárást – figyelemmel a Be. 787. §-ában foglaltakra – a Be. 492. § (2) bekezdés c) pontja alapján megszüntette, mivel az ügyben a vádat nem az arra jogosult emelte.
    [10] Az indítványozó és jogi képviselőjének fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság) a 22.Bpkf.8321/2019/5. számú – 2019. június 25-én kelt – végzésével az elsőfokú bíróság 8.B.13.025/2017/11. számú végzését helybenhagyta.

    [11] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság 22.Bpkf.8321/2019/5. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó bírósághoz fordulás jogát. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (7) bekezdésének és 28. cikkének a sérelmére is.

    [12] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].

    [13] 2.1. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek csak részben tesz eleget.
    [14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a megsértését pusztán állította, azonban a panasz nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem alkalmas az indítvány az ­érdemi elbírálásra, ha megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg – nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a bírói döntés {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}.

    [15] 2.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek is csak részben tesz eleget, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványozó vonatkozásában nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény C) cikke és 28. cikke.

    [16] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
    [17] A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

    [18] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés részben azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, mert az eljáró bíróságok tévesen értelmezték a Be. 787. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
    [19] Az indítványozó a Be. hivatkozott rendelkezésének alaptörvény-ellenességét nem állította, panasza kizárólag a bíróságok jogértelmezését támadta.
    [20] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatának megfelelően hangsúlyozza, hogy az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
    [21] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó ügyében megállapítható, hogy az eljáró bíróságok döntésüket egyértelműen megindokolták. Rámutattak, figyelemmel az ügy részletesen bemutatott előzményeire is, hogy a Be. 787. (2) bekezdés a) pontja a jelen ügyben a büntetőeljárás megszüntetésére vezet.
    [22] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában foglaltak ezért ebben az összefüggésben nem vetik fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi ­jelentőségű kérdést sem.

    [23] 3.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkozott továbbá arra is, hogy az eljáró bíróságok a történeti tényállást és a döntésük alapjául szolgáló tényeket ténybelileg tévesen és hiányos módon állapították meg. E körben elsősorban arra hivatkozott, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe, hogy az 5.B.1701/2016. számú eljárásban a vádindítványát kiegészítette, és ezért valótlan ténybeli alapokon nyugvó tényállást állapítottak meg, amely téves döntésre vezetett.
    [24] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanakkor a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással. A bíróság ezen értékelő tevékenysége sem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya {3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
    [25] Az indítványozó által előadott érvek ezért ebben az összefüggésben sem vetik fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

    [26] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 27. §-ában és 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Juhász Imre s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Juhász Imre s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Czine Ágnes

        előadó alkotmánybíró helyett

        Dr. Juhász Imre s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Juhász Miklós

        alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Juhász Imre s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Horváth Attila

        alkotmánybíró helyett

        Dr. Juhász Imre s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Sulyok Tamás

        alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        09/25/2019
        .
        Number of the Decision:
        .
        3166/2020. (V. 21.)
        Date of the decision:
        .
        05/05/2020
        .
        .