A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 22.Bpkf.8321/2019/55. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Fodor Tímea ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Fővárosi Törvényszék 22.Bpkf.8321/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntésben megállapított tényállás szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: BRFK) Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya – egyebek mellett – az indítványozó feljelentése alapján 2016. április 7-én nyomozást rendelt el a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 350. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény miatt.
[3] A nyomozó hatóság a 01000/574-143/2016. bü. számú – 2016. augusztus 10-én kelt – határozatával az ismeretlen tettes ellen választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény és más bűncselekmény miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
[4] Az indítványozó a nyomozást megszüntető határozattal szemben – jogi képviselő útján – panasszal élt, amelyet a Fővárosi Főügyészség a KÜO.2315/2016/49. számú – 2016. szeptember 19-én kelt – határozatával elutasított.
[5] Az indítványozó 2016. november 15-én jogi képviselő útján vádindítványt terjesztett elő, amelyet 2017. február 8-án pontosított. A Fővárosi Törvényszék az 5.B.1701/2016/12. számú – 2017. április 7-én meghozott – végzésével a vádindítványt elutasította. Ezt a végzést a Fővárosi Ítélőtábla az 1.Beüf.10.463/2017/2. számú – 2017. június 29-én meghozott – határozatával helybenhagyta.
[6] Az indítványozó – jogi képviselő útján – kényszerítés bűntette miatt 2017. május 3-án kelt, feljelentés megnevezésű beadványt terjesztett elő a BRFK V. kerületi Rendőrkapitányságán 2017. május 9-én. A beadványt a Legfőbb Ügyészség Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Főosztálya a BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztályán 01000/574/2016.bü szám alatt a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűntett miatt folyamatban volt nyomozás megszüntetéséről szóló határozat elleni panasznak tekintette. Az ügyészség a KSB.1415/2016/40-I. számú átiratban tájékoztatta az indítványozót, hogy a beadvány csupán a már megszüntetett nyomozás tárgyát képező cselekménysor miatt más bűncselekményi megnevezés melletti, ismételt feljelentés, ami sem a megszüntetett nyomozás folytatását, sem újabb nyomozás elrendelését nem indokolja. Erre tekintettel a már megszüntetett nyomozás folytatására vagy újabb nyomozás elrendelésére nem került sor.
[7] Az indítványozó a 2017. június 30-án kelt beadványában az ügyészi intézkedéssel szemben panasszal élt, amelyben kérte, hogy a 2017. május 3-án kelt beadványát egy új, a korábbi, választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűntett miatt indult büntetőeljárástól független feljelentésként kezeljék.
[8] A Legfőbb Ügyészség Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Főosztálya a KSB.1415/2016/41. számú – 2017. július 12-én kelt – tájékoztatásában a KSB.1415/2016/40-I. számú ügyészi intézkedés tartalma szerint tájékoztatta ismételten az indítványozót.
[9] Az indítványozó – jogi képviselő útján – 2017. szeptember 25-én vádindítvány megnevezésű beadványt terjesztett elő. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 8.B.13.025/2017/11. számú – 2019. március 5-én kelt – végzésével a kényszerítés bűntettének kísérlete miatt Cs. M. és társai ellen indult büntetőeljárást megszüntette. Indokolásában megállapította, hogy az indítványozó pótmagánvádlókénti fellépése kizárt, mivel annak a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 790. § (1) bekezdése szerinti feltételei nem állnak fenn. A bíróság ezért az eljárást – figyelemmel a Be. 787. §-ában foglaltakra – a Be. 492. § (2) bekezdés c) pontja alapján megszüntette, mivel az ügyben a vádat nem az arra jogosult emelte.
[10] Az indítványozó és jogi képviselőjének fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság) a 22.Bpkf.8321/2019/5. számú – 2019. június 25-én kelt – végzésével az elsőfokú bíróság 8.B.13.025/2017/11. számú végzését helybenhagyta.
[11] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság 22.Bpkf.8321/2019/5. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó bírósághoz fordulás jogát. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (7) bekezdésének és 28. cikkének a sérelmére is.
[12] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[13] 2.1. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek csak részben tesz eleget.
[14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a megsértését pusztán állította, azonban a panasz nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem alkalmas az indítvány az érdemi elbírálásra, ha megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg – nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a bírói döntés {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}.
[15] 2.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek is csak részben tesz eleget, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványozó vonatkozásában nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény C) cikke és 28. cikke.
[16] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
[17] A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[18] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés részben azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, mert az eljáró bíróságok tévesen értelmezték a Be. 787. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
[19] Az indítványozó a Be. hivatkozott rendelkezésének alaptörvény-ellenességét nem állította, panasza kizárólag a bíróságok jogértelmezését támadta.
[20] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatának megfelelően hangsúlyozza, hogy az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[21] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó ügyében megállapítható, hogy az eljáró bíróságok döntésüket egyértelműen megindokolták. Rámutattak, figyelemmel az ügy részletesen bemutatott előzményeire is, hogy a Be. 787. (2) bekezdés a) pontja a jelen ügyben a büntetőeljárás megszüntetésére vezet.
[22] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában foglaltak ezért ebben az összefüggésben nem vetik fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[23] 3.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkozott továbbá arra is, hogy az eljáró bíróságok a történeti tényállást és a döntésük alapjául szolgáló tényeket ténybelileg tévesen és hiányos módon állapították meg. E körben elsősorban arra hivatkozott, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe, hogy az 5.B.1701/2016. számú eljárásban a vádindítványát kiegészítette, és ezért valótlan ténybeli alapokon nyugvó tényállást állapítottak meg, amely téves döntésre vezetett.
[24] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanakkor a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással. A bíróság ezen értékelő tevékenysége sem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya {3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[25] Az indítványozó által előadott érvek ezért ebben az összefüggésben sem vetik fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[26] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 27. §-ában és 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |