A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.194/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.194/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az elsőfokú bíróságnál. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybírósághoz 2017. április 10-én érkezett.
[2] Az indítványozó 2015. augusztus 5-én a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz érkezett feljelentésében, majd 2015. november 13-án az elsőfokú bíróság felhívására benyújtott feljelentés-kiegészítésében magánindítványt terjesztett elő a feljelentett és ismeretlen társa ellen a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 226. § (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétsége miatt. A feljelentés szerint a terheltek egy internetes felhasználói fiókról több olyan e-mail üzenetet küldtek az indítványozó ismerősének az email-címére, amelyek az indítványozó emberi méltóságát súlyosan sértő kijelentéseket tartalmaztak.
[3] Az elsőfokú bíróság végzésében rögzített tényállás szerint a Budapesti XIII. Kerületi Rendőrkapitányság által az ismeretlen elkövető kilétének megállapítására irányuló nyomozás nem vezetett eredményre, mert az indítványozó nem tudott a feljelentett ismeretlen társához kapcsolódó további információval szolgálni és a levelezőrendszer üzemeltetője – az Amerikai Egyesült Államokban működő internetes szolgáltató cég – sem adott erre nézve felvilágosítást.
[4] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a kért információk bűnügyi jogsegély keretében történő beszerzésére csak akkor van mód, ha a cselekményt mindkét ország büntető jogszabálya büntetni rendeli. Az Amerikai Egyesült Államok büntető jogszabályai azonban a rágalmazást nem büntetik, így a felhasználói fiókra vonatkozó személyes adatok nem szerezhetők be. Az elsőfokú bíróság tájékoztatta az indítványozót, hogy amennyiben nem rágalmazás, hanem – az Amerikai Egyesült Államokban is büntetett – zaklatás miatt kívánja az elkövetők felelősségre vonását, akkor újabb feljelentést kell tenni a nyomozó hatóságnál, mert ez a bűncselekmény közvádra üldözendő.
[5] A Pesti Központi Kerületi Bíróság mindezek alapján 2016. november 1-én kelt 16.Bpk.12.408/2015/14. számú végzésével az ismeretlen tettes elleni büntetőeljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy az ismert elkövetővel szemben az eljárás tovább folytatódik.
[6] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2017. január 6-án jogerőre emelkedett 27.Bpkf.13.194/2016/3. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy a zaklatás sértettje nem az indítványozó, hanem az email címzettje, vagyis az indítványozó ismerőse volt, aki azonban nem tett feljelentést.
[7] 2.1. Az indítvány szerint a büntetőeljárást megszüntető jogerős végzés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköző jogbiztonság elvébe ütközik, mert a nyomozó hatóság nem megfelelően intézkedett a bűnügyi jogsegély igénybe vételére. Az indítványozó álláspontja szerint az Amerikai Egyesült Államok szövetségi szinten nem bünteti a rágalmazást, de 17 tagállamában a rágalmazásnak létezik büntetőjogi szankciója és a magyar nyomozó hatóság feladata lett volna annak a felderítése, hogy az elkövető ilyen tagállamban tartózkodik-e. Az Amerikai Egyesült Államok büntetőjoga a zaklatás bűncselekményét ismeri és erre a körülményre is hivatkozni lehetett volna. Ezen túlmenően az ismert elkövetőt is ki kellett volna hallgatni az ismeretlen társára nézve. Az alkotmányjogi panasz szerint a jogbiztonság elvét az eljáró bíróságok súlyosan megsértették azzal, hogy nem tettek meg mindent az elkövető felderítése és felelősségre vonása érdekében.
[8] Az indítványozó szerint a bíróság az Alaptörvény 28. cikkét is megsértette, mert csak névlegesen tett eleget a nyomozás elrendelése iránti kötelezettségének. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság a nyomozást ugyan ténylegesen elrendelte, de a bírói kontroll ellenére érdemi nyomozási cselekményt mégsem foganatosítottak.
[9] 2.2. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó alkotmányjogi panaszát kiegészítette, amely beadvány 2017. június 21-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz kiegészítésében az indítványozó az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére (a jogszabályok kötelező ereje), a II. cikkre (az élethez és az emberi méltósághoz való jog) és a VI. cikk (1) bekezdésére (a jó hírnévhez való jog), valamint a XXVIII. cikk (3) bekezdésének második mondatára (a védői védett véleménynyilvánítás) hivatkozott.
[10] Az indítványozó a hivatkozott alaptörvényi cikkek megsértését elsősorban azzal indokolta, hogy részletesen bemutatta azokat a cselekményeket, amelyekkel a feljelentett rágalmazta. (Pl. a feljelentett az interneten közzétett videókban sértő szavakkal bírálta az indítványozó ügyvédi tevékenységét, továbbá az indítványozó állítása szerint a feljelentett több mint 110 magánvádas eljárást indított ellene.) Az indítványozó a hivatkozott alaptörvényi cikkekre nézve az 1/2015. (I. 15.) AB határozat indokolásának egy részét szövegszerűen idézte (Indokolás [95]–[97]).
[11] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 27.Bpkf.13.194/2016/2. számú végzésének kézbesítése a másodfokú bíróság tájékoztatása szerint nem tértivevénnyel történt, így a kézbesítés időpontja ennek alapján nem állapítható meg. A támadott végzést az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint az indítványozó 2017. január 25-én vette át. A panaszt 2017. március 24-én adták postára az elsőfokú bíróságnak címezve. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapítja, hogy a panaszt határidőben benyújtottnak kell tekinteni.
[13] 4. Az indítvány és kiegészítése részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek, mert tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §); az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdés, R) cikk (2) bekezdés, II. cikk, VI. cikk (1) bekezdés, valamint a XXVIII. cikk (3) bekezdés második mondat].
[14] Az indítvány hivatkozik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére, azon belül a jogbiztonságra. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján azonban erre az alaptörvényi rendelkezésre, mint Alaptörvényben biztosított jogra csak két esetben alapítható alkotmányjogi panasz: a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatály tilalma miatt {3012/2017. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [25]}. Az indítványozó ezen két Alaptörvényben biztosított jogra nézve nem adott elő indokolást, így az Alkotmánybíróság az indítvány ezen elemét nem vizsgálhatta.
[15] Az indítványozó hivatkozik továbbá az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének és az Alaptörvény 28. cikkének a sérelmére is. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rámutat, hogy ezen rendelkezések nem tekinthetők az Alaptörvényben biztosított jogoknak, így ezek alapján alkotmányjogi panasz benyújtására az indítványozónak nincs lehetősége {legutóbb pl. 3215/2017. (IX. 13.) AB végzés, Indokolás [11], 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[16] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésének második fordulata szerint „[a] védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt”. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a sérelmezett bírói döntés tárgya nem az indítványozónak a védelem körében kifejtett álláspontja miatt történő büntetőjogi felelősségre vonása, hanem a személyét és az ügyvédi tevékenységét sértő cselekmények miatt általa magánvádlóként tett feljelentés elbírálása. Ennek következtében – a megfelelő indítványozói indokolás hiányában – nem állapítható meg az indítványban szereplő kifogások és a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés közötti alkotmányjogi összefüggés. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen összefüggés hiányában az indítvány ezen elemét érdemben nem vizsgálja {legutóbb pl. 3193/2017. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [15]}.
[17] Az indítványozó megjelölte a támadott bírósági határozatot (Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.194/2016/3. számú végzés). Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a határozat alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt, így a határozott kérelem alkotmányos feltételeinek ebben a vonatkozásban eleget tett.
[18] 5. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[19] Az alapul szolgáló büntető ügyben az indítványozó magánvádlóként járt el, így a benyújtott indítvány vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében érintettnek tekinthető {pl. 1/2015. (I. 16.) AB határozat, Indokolás [9]; 3090/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [14]}.
[20] 6. Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a támadott bírósági határozat az ügy érdemében hozott döntésnek vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek tekinthető-e. Az Alkotmánybíróság több határozatában rögzítette, hogy alkotmányjogi panasz keretében csak az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók. Alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül az Abtv. 27. § első és második fordulata alapján valamennyi ügydöntő határozat, így az ítélet és az ügydöntő végzés is {legutóbb pl. 3057/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [7], korábban: 3040/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [30], 3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [20]–[21]}.
[21] Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást az ismeretlen elkövetővel szemben megszüntette, amelyet a másodfokú bíróság jogerős végzésével helybenhagyott. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján rögzíti, hogy az ismeretlen elkövetővel szembeni büntetőeljárás tekintetében a támadott határozat olyan döntésnek minősül, amely ellen alkotmányjogi panasz nyújtható be.
[22] 7. Az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltak szerint a bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy a jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[23] Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az indítványozó rendkívüli perorvoslatot nem vett igénybe. Az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége egyébként nem vonatkozik a felülvizsgálatra, mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek is eleget tett.
[24] 8. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában rögzített, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta.
[25] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[26] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz és a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jogát.
[27] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem tartalmaz olyan körülményt, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel.
[28] Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az indítványozó által a támadott bírósági határozat tekintetében felvetett körülmények a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenességre utalnak-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott első, illetve másodfokú bírósági határozat a magánvádas eljárást csak a feljelentett személy ismeretlen társa tekintetében szüntette meg, mert az ismeretlen elkövető kiléte a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható. Az eljárás a feljelentett tekintetében tovább folytatódott. Az indítvány okfejtése az indítványozó számára kedvezőtlen, a feljelentett társa elleni büntetőeljárást megszüntető bírói döntés szakjogi felülvizsgálatára irányul. Az indítványozó azonban olyan alkotmányjogi érveket és körülményeket nem ad elő, amely az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz és a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jogának sérelme tekintetében az érdemi döntésre kiható alaptörvény-ellenességet vetne fel.
[29] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan – vélt vagy valós – jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható {pl. 3147/2016. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [23], 3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
[30] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alkotmányellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.
[31] A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |