A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.632.186/2012/3. számú ítélete és a Kúria Pfv.21.555/2012/8. számú ítélete megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése d) pontja alapján a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.632.186/2012/3. számon hozott ítélete, illetve a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.555/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] 1. Az elsőfokú bíróság 22.P.51.688/2002/89. számú ítéletében megállapított tényállás szerint az indítványozó és tulajdonostársa (a továbbiakban: alperes) a közös tulajdonukban lévő házrészt természetben megosztva használják. A lakások feletti padlásteret ugyancsak megosztva használják oly módon, hogy mindenki a saját lakása feletti padlástér részt használja kizárólagosan. A padlástér bejárata a háznak az alperes által használt oldaláról nyílik, és eredetileg az alperes lakrésze mellett felállított létráról volt megközelíthető. Alperes utóbb a kizárólagos használatában lévő lakrészéhez toldalékot épített, majd erre ereszt és ereszcsatornát szerelt. Emiatt a létra többé nem volt odatámasztható a toldaléképülethez és így a toldaléképület tetejére való feljutás lehetősége, azaz a padlástér ily módon történő megközelítése megszűnt.
[3] Az elsőfokú bíróság kötelezte alperest a birtokháborítás megszüntetésére, az eredeti állapot helyreállítására és eltiltotta a jövőbeni birtokháborítástól. Az ítélet indokolása szerint alperes a kialakult használati rendet változtatta meg önkényesen, amikor a padlásfeljárót megközelíthetetlenné tette, megakadályozva ezzel, hogy az indítványozó a padlástérrel kapcsolatos használati jogát gyakorolhassa. A perben alperes vállalta, hogy az indítványozó lakrésze felett az épület oromzatán, saját költségén padlásajtót alakít ki és leválasztja a padlásteret is.
[4] A másodfokú bíróság 44.Pf.632.186/2012/3. számú ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az eredeti állapot helyreállítására, valamint a jövőre nézve történő eltiltásra vonatkozó indítványozói igényeket elutasította. A bíróság az ügyben kirendelt igazságügyi szakértő véleményét elfogadva megállapította, hogy az indítványozó által használt padlást a leggazdaságosabban és legegyszerűbb módon az indítványozó lakrésze feletti oromfalon keresztül lehet megközelíteni egy kialakítandó padlásajtón keresztül acéllétra segítségével. A régi feljárón való feljutás ugyanakkor nem biztonságos még az ereszcsatorna lebontása esetén sem, figyelemmel a tető kialakítására, szigetelésére és az ott elhelyezett napkollektorokra. Ugyanakkor a toldaléképület bontása és átalakítása nem rendelhető el, mivel az épület használatba vételétől számított 10 év már eltelt.
[5] A felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria Pfv.I.21.555/2012/8. számú ítéletében a másodfokú döntést hatályába fenntartotta. Az ítélet indokolásában rámutatott, hogy a közös tulajdonban álló ingatlan használati megosztásának későbbi megváltoztatására akkor van lehetőség, ha a szabályozásnál figyelembe vett körülmények utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az eredetileg helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit vagy a tulajdonostárs jogos érdekeit, a dologhoz fűződő törvényes érdekeit sérti. Az a tényleges állapot, hogy az eredetileg szabálytalanul megépített felépítményt már nem lehet lebontani, tekinthető olyan lényeges körülményváltozásnak, ami alapot ad a korábban kialakított használati rend megváltoztatására. Az alapos és aggálytalan szakértői véleményt osztva megállapította, hogy a padlástérbe való feljutásnak a leggazdaságosabb, legegyszerűbb és legcélszerűbb módja az indítványozó házrésze bejárata feletti oromfalon keresztül történhet, amely megfelel az okszerű gazdálkodás követelményének.
[6] 2. Az indítványozó 2013. december 30-án kelt alkotmányjogi panaszában és annak 2014. március 19-én valamint 2014. június 20-án kelt kiegészítéseiben kifejtett álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék eljárása és ítélete, továbbá a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését. Fenti jogszabályhelyek megjelölésén túl a beadvány részletesen vitatja az igazságügyi szakértő megállapításait, sérelmezi az eljárás időtartamát, állítja a Fővárosi Törvényszék részrehajló eljárását és döntését valamint azt, hogy a Kúria a szakvéleményt alaposnak és aggálytalannak tartja. Ugyanakkor az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseihez alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem fűz.
[7] 3. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának a törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[8] Az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mivel az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben ilyen, az ügy érdemét befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[9] Az indítvány a bíróságok jogértelmezését vitatja, ugyanakkor nem tartalmaz alapjogi okfejtést, a kifogásolt ítéletek és az azokat megelőző eljárások felülbírálatára, a bizonyítékok újbóli értékelésére irányul. Az indítványozónak az eljárás elhúzódására vonatkozó észrevételével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a másodfokú eljárás során a per akkori alperese elhunyt és ezzel az eljárás félbeszakadt, ami nyilvánvaló módon akadályozta a bíróság munkáját.
[10] A tényállás feltárása, a bizonyítékok értékelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdéseket nem vet fel.
[11] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-elleneség kiküszöbölésére van lehetősége és hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének a felülbírálata nem tartozik bele {3351/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [7]}.
[12] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt törvényi követelményeknek, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, továbbá a 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |