A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.397/2020/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján (dr. Fonnyadt Benedek ügyvéd) a Kúria Kfv.I.35.397/2020/5. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 42.K.701.012/2020/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az indítványozó szerint a támadott bírósági döntések sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[2] 2. Az ügy előzménye, hogy az indítványozó 2012 júniusában engedményezési szerződéssel két követeléscsomagot vásárolt egy zrt.-től. A szerződéseket 2017-ben a keletkezésükre visszaható hatállyal felbontotta.
[3] 2.1. A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) 2015. szeptember 30-án piacfelügyeleti eljárást kezdeményezett az indítványozóval szemben, aminek eredményeként a H-PJ-I-B-1/2017. számú határozatával (a továbbiakban: MNB határozat) megtiltotta az indítványozónak, hogy engedély nélküli követelésvásárlási, illetve pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végezzen, valamint 50 000 000 Ft piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.
[4] Az indítványozó az MNB határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, ami alapján a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 31.K.30.945/2017/11. számú ítélete hatályon kívül helyezte az MNB határozatát.
[5] Az MNB felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria Kfv.I.35.592/2017/6. számú végzése a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és új eljárás lefolytatására kötelezte az első fokon eljáró bíróságot.
[6] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 19.K.700.792/2018/5. számú jogerős ítélete az indítványozó keresetét elutasította. Az újabb felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria Kfv.V.35.053/2019/7. számú végzése az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot.
[7] Az újabb megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék 42.K.701.012/2020/8. számú ítélete újból elutasította a keresetet, ami ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ez alapján eljárva a Kúria Kfv.I.35.397/2020/5. számú végzése a felülvizsgálati kérelmet elutasította és a Fővárosi Törvényszék 42.K.701.012/2020/8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
[8] 2.2. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Eredeti indítványában annak emgállapítását kérte, hogy a Kúria indokolási kötelezettségének elmulasztásával fosztotta meg az indítványozót attól, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott elsőfokú ítélet ténylegesen érdemi felülvizsgálatra kerüljön. Álláspontja szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdését és 206. §-át sérti, hogy sem a Törvényszék, sem a Kúria döntése nem tárta fel részletesen a bizonyítékok mérlegelésénél irányadó logikát, sem azt, hogy az indítványozó által benyújtott bizonyítékokat miért hagyta figyelmen kívül.
[9] A főtitkár felhívása alapján az indítványozó kiegészítette eredeti indítványát. Eszerint az Alaptrövény XXVIII. cikk (1) és XXIV. cikk (1) bekezdését sérti, hogy a Kúria nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ugyanis akorábbi bírósi fórum tényállításait ismételte meg. Ez hiányos tényálláshoz és hiányos jogorvoslathoz vezetett az indítványozó szerint. A Kúria megsértette továbbá a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert nem tárta fel részletesen a bizonyítékok mérlegelésénél irányadó logikát, sem azt, hogy az indítványozó által benyújtott bizonyítékokat miért hagyta figyelmen kívül. Az indítványozó szerint a Kúria nem vetette egybe az eljárás során felmerült bizonyítékokat, a bizonyítékok felsorolása, összegzése és értékelése hiányzik a Kúria döntéséből. A Kúria továbbá nem értékelte az indítványozó által bemutatott bizonyítékokat, holott enélkül nem lehet valódi jogorvoslatról beszélni.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-ára alapított indítványi kérelmek megfelelnek-e az Abtv. és az Ügyrend szerinti befogadási feltételeknek.
[11] 3.1. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek kimerítése után, a törvény által biztosított hatvan napos határidőn belül terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. A közigazgatási perben, amely az alkotmányjogi panasz alapjául szolgál, az indítványozó felperes volt, így érintettsége megállapítható.
[12] 3.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában előterjesztett indítványi kérelmét egységesen azzal indokolta, hogy a Kúria a döntését nem indokolta, a Pp. 221. §-át megsértve nem mérlegelte az indítványozó által elé tárt bizonyítékokat, illetve a bizonyítékok mérlegelésére sem terjedt ki az indokolás, valamint nem bírálta felül bizonyítékok az elsőfokú bíróság határozata szerinti mérlegelését.
[13] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében az indítvány tehát nem tartalmaz indokolást, illetve az indítvány ezen alapjogok vonatkozásában nem értékelhető. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése keretében lehet jelentősége az indokolási kötelezettség elmulasztásának. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből az fakad, hogy a bíróság döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően köteles számot adni, ugyanakkor azonban az indokolási kötelezettségből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, és különösen nem következik az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {lásd például: 3459/2022. (X. 28.) AB végzés, Indokolás [19]}.
[14] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében „az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét”, míg e) pontja szerint: „az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy – a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén – az Országgyűlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel, továbbá a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indokolását”. Az indítvány nem fogalmazott meg az alapjog sérelmét eredményező konkrét kifogást az indokolási kötelezettség elmulasztása vonatkozásában, csupán felsorolásszerűen hivatkozott alapjogi sérelemre. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria döntése, az indítványozó álláspontjával ellentétben, kellően megindokolta döntését.
[15] Az Alkotmánybíróság, amint erre már számtalan ügyben rámutatott, nem vonhatja el a rendes bíróságok jogértelmezési hatáskörét {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3204/2021. (V. 19.) AB végzés, Indokolás [27]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}
[16] Az indítvány valójában és kizárólag az indítványozó számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikája. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítványi érvekkel kapcsán az Alkotmánybíróság utal gyakorlatára, miszerint a bíróságok jogkörébe tartozó törvényességi – és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányossági – kérdésnek tekinti a bizonyítékok mérlegelését. Tartalma szerint az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz valójában a Kúria döntésének, illetve a támadott bírói döntések felülbírálatára irányult. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: „Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelme tekintetében az indítványi kérelem tartalmát illetően arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, hanem az eljáró bíróság jogértelmezését, a bírói jogalkalmazói tevékenység körébe tartozó törvényességi kérdést vitatott.
[17] Az Alkotmánybíróság tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal, illetőleg tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos gyakorlatára, valamint figyelemmel az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz tartalmára, az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével összefüggésben értékelhető indokolást nem fogalmazott meg. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó szerint a Kúriának az indítványozó ügyében más következtetésre kellett volna jutnia, a bizonyítékokat másként kellett volna mérlegelnie, még nem veti fel sem a tisztességes hatósági eljárás, sem a tisztességes bírósági eljárás vagy a jogorvoslathoz való jog sérelmét.
[18] A kifejtettek alapján az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét állító indítványi kérelem nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdésében, valamint 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt feltételeknek.
[19] 4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt az Abtv. 27. § (1) bekezdése, 29. §-a, valamint 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |