A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Knk.IV.40.648/2021/23. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük (dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. E panaszukban az indítványozók a Kúria Knk.IV.40.648/2021/23. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Nemzeti Választási Bizottság 18/2021. számú határozatára is kiterjedő megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól az Alaptörvény II. cikke, XVI. cikk (1) bekezdése és XXIII. cikk (7) bekezdése sérelmére hivatkozással.
[2] 2. A Kormány országos népszavazást kezdeményezett, amelynek nyomán a Nemzeti Választási Bizottság 18/2021. számú határozatával hitelesítette az alábbi népszavazásra javasolt kérdést: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?” Az indítványozók és más kérelmezők e határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúriához, amelyben a határozat megváltoztatását és a kérdés hitelesítésének megtagadását kérték. A Kúria Knk.IV.40.648/2021/23. számú végzésével a Nemzeti Választási Bizottság 18/2021. számú határozatát helybenhagyta. Az indítványozók szerint a Kúria végzése aránytalanul korlátozza a kiskorú gyermekek emberi méltósághoz való jogát, ezen belül a személyiség szabad kibontakoztatásához és a tájékozódáshoz való jogát, valamint a megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, mivel olyan kérdés hitelesítését hagyta jóvá, amelynek esetében a népszavazás mindkét lehetséges eredménye következtében alaptörvény-ellenes jogalkotásra lenne kötelezett az Országgyűlés. Álláspontjuk szerint a Kúria végzése alaptörvény-ellenesen korlátozza továbbá a népszavazáshoz való jogot.
[3] 3. Az indítványozók panaszuk indokolásában alapvetésként rögzítették, hogy a gyermekek alapjogi jogalanyisága a felnőttekével azonos, azonban esetükben az alapjoggyakorlás még nem teljes, annak terjedelme életkoruk előrehaladtával folyamatosan és fokozatosan bővül. Ebből következően az állam korlátozhatja a gyermekek alapjoggyakorlását, azonban csak a gyermeki jogok érdekében, s csak azok konkrét veszélyeztetése esetén, a veszéllyel arányos mértékben.
[4] A gyermekek személyiségének szabad kibontakoztatásához és tájékozódásukhoz való jogainak sérelmére hivatkozva rámutattak arra, hogy e jogok az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltóságból mint általános személyiségi jogból, az egyéni autonómia védelmének garanciájából erednek. A személyiség szabad kibontakoztatásához való jog ezen autonómia állami beavatkozástól való mentességét biztosítja. A személyiség fontos aspektusát jelentő szexualitással – nemi identitással, szexuális orientációval, születési és társadalmi nemmel – összefüggő kérdések e joggal közvetlen összeköttetésben állnak, az ilyetén ismeretek megszerzése e jog gyakorlásához hozzájárulhat. A gyermek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jog olyan jogosultságot keletkeztet a gyermek oldalán, hogy igényt tarthasson a szülők, az állam, a társadalom részéről fejlődésének – aktív magatartás tanúsítása révén megvalósuló – biztosítására. Az indítványozók e körben hivatkoztak a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezményre (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény), amely kifejezetten elismeri a gyermek tájékozódáshoz való jogát. Az indítványozók kifejtették, hogy a népszavazási kérdés egyértelműen érinti a tájékozódáshoz való jogot, a „nem” válaszok többségéből fakadó esetleges jogalkotási kötelezettség pedig kétségkívül korlátozza ezt, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, mivel szexualitással összefüggő médiatartalmak kiskorúaknak való bemutatásának lehetőségére irányul. Ezt követően vizsgálták a korlátozás szükségességét és arányosságát. Megállapították a legitim jogkorlátozási cél létét, mivel az esetleges jogalkotás a gyermek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga védelmének igényével léphet fel. A jogalkotó által választott eszközt – a nem megváltoztatását gyerekeknek bemutató médiatartalmak lehetőségének szabályozását – e cél elérésére alkalmasnak és szükségesnek ítélték. Az arányosság kapcsán azonban azt a megállapítást tették, hogy a „nem” válaszok többsége esetén a nem megváltoztatásának megjelenítése általános tilalom alá esne, ami azt jelenti, hogy a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődésére gyakorolt konkrét veszély nélkül kerülne sor korlátozásra, ami nem felel meg az arányosság követelményének.
[5] A gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának sérelmét állítva előadták, hogy az „igen” válaszok többsége is alapjogsértő eredményre vezetne. Ebben az esetben ugyanis nem tisztázott sem a Kúria döntése, sem a kérdés megfogalmazása alapján, hogy a nem megváltoztatásának kiskorúak részére való bemutatása korlátok nélkül vagy egyéb korlátok mellett lehetséges. Előbbi esetben a jogalkotó nem biztosítja, hogy a kiskorúak ilyen médiatartalmakhoz csak az életkoruknak, szellemi és erkölcsi érettségi szintjüknek megfelelő módon jussanak hozzá.
[6] A népszavazáshoz való jog sérelme kapcsán részletezik az indítványozók, hogy amennyiben a népszavazás bármelyik kimenetele alaptörvény-ellenes tartalmú jogalkotásra kötelezi az Országgyűlést, az a népszavazáshoz való jogot formálissá teszi, hiszen a választópolgári akarat nem válhat alaptörvénykonform módon a jogrendszer részévé, a megalkotott normát így az Alkotmánybíróságnak meg kell semmisítenie. Jelen esetben, amennyiben a „nem” szavazatok kerülnek többségbe, az indítványozók szerint az azt eredményezné, hogy a nem megváltoztatását kiskorúaknak bemutató médiatartalmak kifejezetten tilalmazottak lesznek. E jogszabály a fentiekben kifejtett alaptörvény-ellenességéből fakadóan megsemmisítendő lenne. Az „igen” válaszok többsége esetén lehetséges opció a jogalkotó számára, hogy semmilyen korlátot nem támaszt e médiatartalmakkal szemben, s ezzel nem tenne eleget az állam a gyermeki jogokkal kapcsolatban fennálló védelmi kötelezettségének. A népszavazás nyomán születő norma így elvonja, kiüresíti a népszavazáshoz való jogot, mivel minden esetben alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítendő lenne.
[7] 4. Az indítvánnyal kapcsolatos jogi álláspontjáról az igazságügyi miniszter amicus curiae beadványban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot. A beadványban foglaltakat az Alkotmánybíróság az eljárása során figyelembe vette.
[8] 5. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján az ügyben tanácsban járt el. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[9] Az Alkotmánybíróság a 3195/2014. (VII. 15.) AB végzésében áttekintette a népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos kúriai végzés alkotmánybírósági felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatos eljárási, jogértelmezési, hatásköri szabályokat. E végzésében az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy „a népszavazással összefüggő eljárásoknak az Alkotmánybíróság egyes, az Alaptörvényben és az Abtv.-ben rögzített hatáskörei gyakorlása szempontjából három szakasza lehet: a népszavazási kezdeményezés (választópolgári kezdeményezés, a kérdés benyújtása, hitelesítése, az aláírásgyűjtés, az aláírások ellenőrzése), a népszavazás elrendelése és a köztársasági elnöki kitűzés utáni szakasz.” (Indokolás [20]) Megállapította továbbá, hogy a népszavazási kérdés hitelesítése körében hozott kúriai döntés mint bírósági döntés az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a alapján támadható meg alkotmányjogi panasszal {3195/2014. (VII. 15.) AB végzés, Indokolás [21]; megerősítette: 28/2015. (IX. 24.) AB határozat, Indokolás [18]; 33/2021. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [13]}.
[10] A Kúria a végzését 2021. november 15-én kézbesítette az indítványozók jogi képviselője részére, az alkotmányjogi panaszt pedig 2022. január 13-án nyújtották be a Kúriához. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be (Abtv. 30. §). Az indítványozók jogi képviselővel jártak el, akinek meghatalmazásait csatolták [Abtv. 52. § (6) bekezdés].
[11] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány e feltételeknek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozók jogosultságára vonatkozó egyértelmű hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntést, amelynek megsemmisítését kifejezetten kéri, megindokolva annak Alaptörvénybe ütközését.
[12] Az Abtv. 27. §-ban foglaltak kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e feltételek is teljesültek. A megsemmisíteni kért kúriai végzés az ügy érdemében hozott döntésnek minősül, az indítványozók kimerítették a jogorvoslati lehetőségeiket és a Kúria előtti nemperes eljárás kérelmezőiként érintettnek minősülnek. Az indítványozók Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkoztak, a támadott döntéssel összefüggésben az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerinti res iudicata nem áll fenn.
[13] 6. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet kell állítania vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia. E két feltétel alternatív jellegű, ezek bármelyike alapul szolgálhat a befogadásra. Az Alkotmánybíróság ezt illetően megállapította, hogy az indítványozók által előadott érvek azonosak a kúriai eljárásban előadottakkal. Ezekkel összefüggésben a Kúria rögzítette, hogy „[a] gyermeket is megilletik az alapjogok. A gyermek az alapjogokat – mint mindenki más is – azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek számára előírnak. Ahol a törvények nem szabályozzák a kis- és fiatalkorúak joggyakorlását ott esetről esetre kell meghatározni, hogy a gyermek mely alapjogot, milyen vonatkozásban gyakorolhat maga, illetve, hogy ki gyakorolja nevében és érdekében, illetve, hogy gyermek voltára tekintettel az alapjog gyakorlásának egyes területeiről kizárható-e teljesen. A gyermek személyes alapjoggyakorlásának lehetősége a joggyakorlás következményeit átfogó döntési képesség kibontakozásával együtt, a növekvő korral egyre szélesebb lesz.”
[14] A személyiség szabad kibontakoztatásához való joggal összefüggésben a Kúria megfogalmazta, hogy arra „a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmak lineáris médiaszolgáltatás útján kiskorúaknak való megjelenítésének tilalma nem hat ki az Alaptörvénnyel ellentétes módon.” A tájékozódáshoz való jog kapcsán is megerősítette, hogy „a már kifejtettek szerint a kérdés nem az információhoz való hozzáférés korlátozására, hanem csupán a médiaszolgáltatásban a fentiek szerint megvalósuló korlátozásra vonatkoztatható.”
[15] Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése sérelme kapcsán a Kúria kiemelte, hogy „a kérdés népszavazásra bocsátása és a »nem« válaszok többsége nem tudja kizárni azt, hogy kiskorúak a nem megváltoztatását bemutató információkhoz ne férjenek hozzá. Másrészt mivel, a kérdésfeltevés csak a műsorrend alapján való médiaszolgáltatásra terjed ki, az nem érinti a lekérhető médiaszolgáltatást sem.” Ezt illetően az „igen” válaszok többsége esetén hangsúlyozta a Kúria, az, hogy „ebben a körben az ilyen műsorszám minősítéséhez nem lesz hozzárendelve, hogy az tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott, még nemjelenti azt, hogy az állam a kiskorúak védelme érdekében az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében vállalt intézményvédelmi kötelezettségért nem teljesíti.”
[16] A népszavazáshoz való jog sérelmével összefüggésben tehát megállapítható mindezek alapján, hogy a Kúria álláspontja szerint a jogalkotónak érvényes és eredményes népszavazás esetén – bármely válasz kerüljön is többségbe – meglesz az alkotmányos mozgástere arra, hogy a nemzeti és az uniós, nemzetközi joggal is összeegyeztethető módon alkossa meg a normát.
[17] Az indítványozók a népszavazásra feltett kérdésnek tehát olyan tartalmat tulajdonítottak, amely abból észszerűen nem következik, és amely a Kúria tényállásmegállapításával és jogértelmezésével ellentétes. Az alkotmányjogi panaszuk arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság e jogértelmezést felülbírálja.
[18] 7. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, az ténylegesen a bírói jogértelmezés felülmérlegelésére irányult. Az Alkotmánybíróságnak csak a bírói jogértelmezés alkotmányossági szempontú vizsgálatára van hatásköre, ezért alkotmányjogi panaszt önmagában a jogértelmezés, jogalkalmazás vélt vagy valós hibájára nem lehet alapítani {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. Márpedig a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. Az Alkotmánybíróság megerősíti következetes gyakorlatát, amely szerint „[h]a a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18], megerősítette: 3056/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [27]}. A fentiekben kifejtettekből azonban kiviláglik, hogy a Kúria nemcsak felismerte az eljárás tárgyát képező ügy alapjogi érintettségét, hanem kimerítő és átfogó indokolását is adta azzal összefüggő jogi álláspontjának. A panasz ennek megfelelően nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[19] 8. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |