A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.248/2006/32. számú, valamint 15.G.41.499/2010/26. számú ítélete, és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt viszszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.248/2006/32. számú valamint 15.G.41.499/2010/26. számú ítélete, és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítélete ellen. Kérte a megjelölt ítéletek alaptörvény-ellenességnek megállapítását és megsemmisítését, mert azok álláspontja szerint sértik az Alaptörvény E) cikk (1) és (2) bekezdését, M) cikk (2) bekezdését, R) cikk (2) és (3) bekezdését, XII. cikk (1) bekezdését, XV. cikkét, XXIV. cikk (2) bekezdését és 28. cikkét.
[2] Az alapul szolgáló ügyben az indítványozó keresetet indított a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása iránt. A kereseti kérelem alapja egyrészt az volt, hogy a Hivatal az Európai Unió SAPARD Programjának keretében pályázati felhívásaiban, a támogatás felhasználása és elszámolás cím alatt – egyebek mellett – azt írta elő, hogy „az építési beruházások árajánlati költségvetéseit, valamint a támogatási igényléseknél benyújtandó számlák részletezéseit az érvényes építőipari normagyűjtemény (ÉN-ÉNK) adatai mint referencia-adatok alapján kell elkészíteni”. Másrészt az, hogy az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program keretében nyújtott uniós támogatások esetén a Minisztérium egyik szervezeti egysége a támogatások igénybevétele céljából közzétett pályázati felhívásaiban a támogatás igénylésének és igénybevételének feltételei közt azt írta elő, hogy a költségvetéseket az ÉN-ÉNK alapján kell elkészíteni. Ezt az építési normagyűjteményt egy a perben nem álló cég készíti és forgalmazza. Rajta kívül két másik vállalkozás, köztük az indítványozó foglalkozott még egységárgyűjtemények készítésével, előadása szerint időközben azonban tevékenységét megszüntette. Az indítványozó a pályázati feltételekről való tudomásszerzést követően bejelentéssel élt a Gazdasági Versenyhivatalnál (a továbbiakban: GVH) a Hivatal versenykorlátozó magatartása miatt, mert az kötelező jelleggel írta elő az ÉN-ÉNK normarendszer használatát. A GVH a bejelentést elutasította azon az alapon, hogy a Hivatal közigazgatási tevékenységet folytat, állami feladatokat lát el a pályázatokkal összefüggésben. Az állami hivatalok törvény által előírt, illetve kifejezetten megengedett magatartása akkor sem tekinthető piaci magatartásnak, ha annak piaci hatása van. Ennek ellenére a GVH elnöke tájékoztatta a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert arról, hogy javasolja a pályázat-kiírási gyakorlat áttekintését annak érdekében, hogy a versenysemlegességet sértő, versenyt torzító feltételek a pályázati kiírásokban ne jelenhessenek meg.
[3] Az indítványozó keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg: az alperesek a pályázati feltételek meghatározásával megsértették a tisztességetlen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 2. és 7. §-át, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 76. §-ában foglalt egyenlő bánásmód követelményét. Az indítványozó arra is kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alpereseket a versenysértő és személyhez fűződő jogot sértő magatartásuk abbahagyására, tiltsa el őket a további jogsértéstől és kötelezze őket megfelelő elégtételre, valamint arra, hogy szüntessék meg a sérelmes helyzetet, állítsák helyre a jogsértést megelőző állapotot és töröljék a pályázati feltételek közül az ÉN-ÉNK normarendszer kötelező alkalmazását. Végül, kártérítés iránti keresetet is előterjesztett.
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította (15.G.41.248/2006/32. számú ítélet). Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperesek az indítványozó sérelmére a Tpvt. 2. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak. Kötelezte az alpereseket a jogsértő magatartás abbahagyására, és eltiltotta őket attól, hogy a pályázati kiírásban az ÉN-ÉNK normagyűjtemény kötelező használatát előírják, valamint rendelkezett az elégtétel-nyújtásról is. A Tpvt. megsértése miatti kártérítés tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A Ptk. 76. §-ának sérelmére alapított kereset vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megalapozottnak találta, ezért azt e tekintetben helybenhagyta.
[5] Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.284/2009/7. számú, 2010. június 28. napján kelt közbenső és részítéletével a jogerős ítéletnek a Tpvt. 2. §-ának megsértésének megállapítására, valamint az ennek jogkövetkezményeire vonatkozó részeit hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróság 15.G.41.248/2006/32. számú ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság megerősítette azt, amit korábban a GVH az indítványozó bejelentését elutasító határozatában is kifejtett, vagyis, hogy az alperesek perbeli magatartása nem minősülhetett gazdasági tevékenységnek, ezért nem sérthették meg a Tpvt. 2. §-át. A jogerős határozatnak az elsőfokú ítéletet részben hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság nem érintette, mert az ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Nem érintette továbbá – felülvizsgálati kérelem hiányában – a jogerős ítéletnek a Ptk. 76. §-ára alapított kereseti kérelmet elutasító rendelkezését sem.
[6] A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság az indítványozó – immáron csak a Ptk. 76. §-ára, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 1. §-ára, valamint a Ptk. 349. §-ára alapított – keresetét elutasította (15.G.41.499/2010/26. számú ítélet). Arra a következtetésre jutott, hogy az ÉN-ÉNK alkalmazásának előírása nem volt tiltott állami támogatásnak tekinthető, az alperesek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályait sem sértették meg, így az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti kereset nem volt alapos. A bíróság a Ptk. 76. §-ára alapított igénnyel kapcsolatban pedig megállapította, hogy mivel arról a Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozatában már döntött, és e tekintetben az elsőfokú bíróság (keresetet elutasító) ítéletét helybenhagyta, ítélt dologról van szó.
[7] A megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta (14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítélet).
[8] Az indítványozó – hiánypótlási felhívást követően kiegészített – alkotmányjogi panaszában kifejtette, a bíróság alaptörvény-ellenesen állapította meg, hogy az állam egy központi költségvetési szervére nem vonatkozik a tisztességtelen piaci magatartás tilalma. Az állam vagy szervei konkrét gazdasági szervező intézkedései nem eredményezhetik a vállalkozás piaci lehetőségeinek a megszűnését. Az alperesek szándékosan okoztak piacvesztést, mert az indítványozó felszólalását és a per megindítását követően sem változtattak a pályázati kiírásokon. Úgy vélte, hogy az uniós szabályok és joggyakorlat negligálása a legsúlyosabb alkotmánysértés a jelen esetben, mert uniós támogatás biztosításáról van szó.
[9] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben.
[10] Az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[11] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okokból nem felel meg a befogadás törvényi feltételeinek.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete 2010. június 28. napján kelt, az alkotmányjogi panasz pedig 2015. május 13. napján érkezett a Fővárosi Törvényszékre személyes beadványként. Az kúriai ítélet ellen tehát az alkotmányjogi panasz nyilvánvalóan elkésett. Emellett, az alkotmánybírósági gyakorlat szerint az Abtv. 74. §-ából az következik, hogy a jogalkotó csak az Abtv. hatályba lépését (2012. január 1-jét) követően nyitotta meg az Abtv. 27. §-án alapuló alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetőségét, az azt megelőzően jogerősen lezárult eljárások tekintetében nem. {pl.: 3072/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [11]; 3382/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [10]} Annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság csak részben döntötte el a jogvitát, és hozott közbenső- és részítéletet, e körben az eljárás jogerősen lezárult, és a megismételt eljárásban utóbb hozott döntés után sem nyílt meg a panasz előterjesztésének a lehetősége. Ugyanez vonatkozik a Fővárosi Törvényszéknek a felülvizsgálati ítélettel részben helybenhagyott 15.G.41.248/2006/32. számú ítéletére.
[13] Ami a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.499/2010/26. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítéletét illeti, ezen bírói döntések vonatkozásában a panasz nem elégíti ki az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeket.
[14] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az (1b) bekezdés b), illetve e) pontja szerint alkotmányjogi panasz esetén a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. A jogi képviselővel eljáró indítványozó – főtitkári hiánypótlási felhívást követően sem – adta elő, hogy a megismételt eljárásban hozott ítéletek miért ellentétesek a panaszban megjelölt alaptörvényi rendelkezésekkel, csupán a megjelölt alkotmányos cikkekhez fűződő, azok tartalmát általánosságban kibontó indokolást terjesztett elő. Az indítványozó a saját egyedi ügyére konkretizálva azonban nem adta elő az Alaptörvényben biztosított joga sérelmének lényegét, a felhozott indokok az ítéletek törvényességi kritikájaként értelmezhetőek. A panaszban foglalt érvelésből nem derül ki, hogy a megismételt eljárásban hozott ítéletekben mely jogszabályi előírásokhoz tapadó bírói jogértelmezés okozta az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét. Önmagában az uniós jog téves értelmezése és alkalmazása alkotmányossági kérdést nem vet fel. Az Alaptörvény E) cikkében foglalt rendelkezés emellett nem is biztosít az indítványozónak jogokat, így arra alkotmányjogi panaszt alapozni nem lehet {3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [25]}. Mivel az indítványozó a hiánypótlási felhívásnak határidőben ismételten hiányosan tett eleget, az indítvány érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor [Abtv. 55. § (3) bekezdés].
[15] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) és g) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |