Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02685/2015
Első irat érkezett: 08/11/2015
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.III.21.475/2014/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/24/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Pfv.III.21.475/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és az első- és másodfokú ítéletekre terjedő hatállyal való megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók - perbeli felperesek - gyermekénél születését követően egészségügyi rendellenességet állapítottak meg, amely az indítványozók álláspontja szerint a perbeli alperesi intézmény szülészeti osztályának mulasztásából eredt, mivel az nem a lehető legnagyobb gondossággal járt el a szülés folyamán. Az indítványozók keresetükben nem vagyoni kártérítés megfizetését kérték. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a támadott ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel a mulasztások és a károsodás között nem talált ok-okozati összefüggést.
Az indítványozók szerint a Kúria támadott ítélete sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogukat [XXIV. cikk (1) bekezdés], a jogorvoslathoz való jogukat [XXVIII. cikk (7) cikk] és a testi egészséghez való jogukat [XX. cikk (1) bekezdés]..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.III.21.475/2014/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XX. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2685_5_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_2685_5_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_2685_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_2685_0_2015_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3055/2016. (III. 22.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/01/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.03.01 15:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      végzést:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.475/2014/4. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        Indokolás

        [1] 1. Az indítványozók 2015. július 23. napján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továb­biakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Pfv. III.21.475/2014/4. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint az ítélet ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való joggal, valamint a XX. cikk (1) bekezdésében biztosított egészséghez való joggal.
        [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményét képezi, hogy a peres eljárás alperese végezte az I. rendű felperes első terhességének gondozását, melynek során – a felperes kártérítés megfizetése iránti keresete szerint – a III. rendű felperes a szülés alatt az alperes magatartása következtében értelmileg sérült. Az első fokon eljáró Szolnoki Városi Bíróság a 2008. február 5-én kelt 9.P.21.589/2008/9. számú ítéletével elutasította a keresetet azzal az indokolással, hogy a követelés elévült, mert legkésőbb az 1998. március 3-i vizsgálat eredményeként kézhez kapott szakértői vélemény alapján nyilvánvalóvá vált a szülők számára, hogy a III. rendű felperes mentális retardációja a születéskor elszenvedett oxigénhiányos állapot eredménye.
        [3] A felperesek fellebbezése folytán másodfokon eljáró Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2011. június 16-án kelt 2.Pf.20.261/2009/38. szám alatt hozott ítélete az első fokú bíróság ítéletét – az indokolás módosítása mellett – helyben hagyta. A másodfokú bíróság az első fokú bíróságtól eltérően úgy foglalt állást, hogy a felperesek követelése nem évült el, de a tényállás kiegészítését követően – a szakértői véleményeket értékelve – arra a következtetésre jutott, hogy a kártérítési felelősség az okozati összefüggés hiánya miatt nem volt megállapítható.
        [4] A felülvizsgálati kérelem folytán eljáró Kúria a 2012. november 21-én hozott Pfv.III.22. 127/2011/6. számú végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az alperes kártérítési felelősségének elbírálásához szükséges bizonyítást a bíróságok nem folytatták le; az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt elévültnek tartotta a követelést, míg a másodfokú bíróság nem az irányadó anyagi jogszabályok helyes értelmezése alapján vizsgálta az alperes kártérítési felelősségét.
        [5] A felperesek azt állították, hogy a III. rendű felperes egészségkárosodása a szülés idején keletkezett, míg az alperes ezt vitatta és a károsodás szülés előtti időszakban történő keletkezését állította. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerint csak akkor lehetne teljes bizonyossággal eldönteni, hogy a hypoxia a terhesség vagy a szülés alatt jött-e létre, ha a rendelkezésre álló dokumentáció teljes volna. A Kúria szerint a dokumentáció hiányossága az alperes terhére értékelendő, ezért a jogi felelősség szempontjából jelentős kérdés, hogy az alperes a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel járt-e el az anya és a magzat állapotának megítélésében a szülés során, valamint megtett-e minden tőle elvárható intézkedést az oxigénhiányos állapot és a maradandó egészségkárosodás kivédésére. Erre tekintettel a Kúria a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el.
        [6] A megismételt eljárásban a Szolnoki Törvényszék a 2014. április 2-án kelt 7.Pf.20.197/2013/20. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Törvényszék – az I. rendű felperes személyes meghallgatását és a kiegészítő szakvélemény beszerzését követően – kiegészítette a tényállást. A Törvényszék jelentőséget tulajdonított annak az újonnan megismert ténynek, miszerint az I. rendű felperes nem megindult szüléssel került felvételre, hanem amnioszkópos vizsgálatra jelent meg, mivel a két különböző esetben eltérő volt az elvégzendő vizsgálatok köre. A Törvényszék szerint egyöntetűek a szakvélemények abban, hogy a perinatalis hypoxia nem a szülés során, hanem nagy valószínűséggel a szülés kezdete előtt, a terhesség időszakában alakulhatott ki. Ezért megállapította, hogy nem bizonyított az okozati összefüggés a károsodás és az alperes tevékenysége között, amely alapot adhatna az alperes terhére kártérítés megállapítására.
        [7] Az indítványozó a jogerős ítélet ellen ismét felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyet a Kúria a 2015. március ­25-én kelt Pfv.III.21.475/2014/4. sorszámú ítéletével bírált el. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta azzal az indokolással, hogy a másodfokú bíróság az új eljárásban a bizonyítást kiegészítette, amelynek során új tényeket állapított meg, ezért visszatért a felpereseket terhelő bizonyítási kötelezettségre, és e körben az okozati összefüggés fennállását nem, az alperes kimentését pedig bizonyítottnak tartotta. A Kúria a másodfokú ítélet indokolását annyiban pontosította, hogy az okozati összefüggés hiányának megállapítása mellett nem merül fel az alperes kimentésének kérdése.
        [8] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét azzal indokolta, hogy a Kúria csupán a másodfokú eljárás megismétlését rendelte el annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság sem tett teljes mértékben eleget a tényállás feltárási kötelezettségének. Álláspontja szerint a Kúria ezzel a rendes bírósági rendszert egyfokúvá redukálta, kizárva a jogorvoslat lehetőségét a másodfokú bíróság új ténymegállapításai, bizonyítékértékelő tevékenysége, illetve az abból történő jogi következtetések tekintetében.
        [9] Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésének sérelmét az indítványozó az alperes mulasztásával összefüggésben állította.
        [10] Az indítványozó – a hiánypótlási felhívást követően – 2015. október 19. napján kiegészítette indítványát. Álláspontja szerint a bíróság azzal, hogy az alperes mulasztása miatt nem rendelt el reparációt, azaz a jogsértő helyzet jogi szempontú megszüntetését, hozzájárult ahhoz, hogy az egészséghez való jog sérelme ellentételezés nélkül, vagyis jogilag ki nem küszöbölt maradjon.

        [11] 2. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi ­panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
        [12] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 29. §-a szerinti tartalmi követelményeknek. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
        [13] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
        [14] Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben először is rögzítette, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a közigazgatási hatósági eljárás és nem a bírósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg tisztességes eljárás követelményét. A tisztességes eljáráshoz való jogot az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése garantálja, amelyet a 3195/2015. (X. 14.) AB határozat a két alapjog közötti különbség jelzése céljából tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jognak nevez (Indokolás [26]). Az indítványozó által hivatkozott tisztességes hatósági eljáráshoz való jog és a kifogásolt bírói döntés között nyilvánvalóan nincs összefüggés, ugyanakkor az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy az a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog sérelmének megállapítására irányul.
        [15] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a 3104/2014. (IV. 11.) AB végzésében már kimondta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése nem rögzít kifejezett módon semmilyen elvárást a bizonyítás rendszerét, szabályait illetően {Indokolás [17]; megerősítette: 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [83]}. Ezért az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joggal összefüggésben megállapította: annak eldöntése, hogy a Kúria a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú vagy a másodfokú bíróságot utasítja-e új eljárásra, ha a felülvizsgálatot megelőző eljárásokban lényeges eljárási szabálysértést vagy anyagi jogi szabálysértést észlelt, általában a bizonyítás terjedelmétől függő szakjogi kérdés, amelynél az ésszerű határidőn belül való elbírálás követelményének érvényesítése is szerepet játszik.
        [16] A konkrét ügyben nem merül fel a jogorvoslathoz való jog sérelme sem. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét je­lenti. {legutóbb összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]}.
        [17] A Kúria kifogásolt ítélete a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével, valamint a másodfokú bíróság új eljárásra utasításával azt tette lehetővé, hogy a Törvényszék ismét megvizsgálja a felperesek fellebbezését és a jogsértéseket orvosolja. Tehát az indítványozó élhetett a jogorvoslat lehetőségével. Az pedig, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés ismételt elbírálása során milyen körben folytathat le bizonyítást (új tény, új bizonyíték), jellemzően szakjogi kérdés.
        [18] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésére hivatkozással összefüggésben megállapította, hogy a kártérítés megítélése és az indítványozó egészséghez való alanyi jog között nincs közvetlen összefüggés. Az indítványozó maga is elismerte, hogy a bíróság a felperesnél kialakult agyi károsodást kárnak tekintette, de nem látta bizonyítottnak az okozati összefüggést a károsodás és az alperes tevékenysége között. A kártérítés megállapítása iránti eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és az irányadó anyagi jogszabályok alapján való értékelése azonban kizárólag az arra illetékes bíróságok feladata. Ezért az indítványozó a „reparáció” hiányának kifogásolásával tulajdonképpen a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatát kezdeményezi, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
        [19] Tehát az alkotmányjogi panasz a konkrét ügyben a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben nem vet fel sem az egyedi ügyön túlmutató alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló, az alkotmányjogi panasz hatáskörben orvosolható alaptörvény-ellenességet.
        [20] Ezért az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Szívós Mária s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/11/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3055/2016. (III. 22.)
          Date of the decision:
          .
          03/01/2016
          .
          .