Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján – a Kúria 2/2021. számú polgári jogegységi határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Kérte továbbá, hogy az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Kúria Gfv.VII.30.201/2020/4. számú ítéletét.
Az indítványozó pénzintézet refinanszírozási jogviszonyban állt egy lakossági hitelezési tevékenységet folytató zrt-vel, melynek keretében az indítványozó biztosította a forrást a zrt. hitelezési tevékenységéhez. A kölcsönösszegek biztosítékaként a zrt. a javára harmadik személy által alapított önálló zálogjogot átruházta az indítványozóra. E konstrukció keretében a perbeli alperes adós és a zrt deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződést és annak biztosítékaként ingatlant terhelő, önálló zálogjogot alapító szerződést kötöttek. A hitelező zrt. és az indítványozó ezen zálogjogot átruházó szerződést kötöttek, melyben a hitelező zrt hozzájárult, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön az indítványozó javára a bejegyzett önálló zálogjog.
Az indítványozó keresetet terjesztet elő, melyben annak tűrésére kérte kötelezni az alperes magánszemélyt, hogy 16.000 CHF és járulékai erejéig az ingatlanból kielégítést kereshessen. Arra hivatkozott, hogy az önálló zálogjogot alapító szerződés annak felmondásán túl további követelményt nem tartalmaz a kielégítési jog gyakorlásának feltételeként. Nézete szerint az önálló zálogjogot alapító szerződést szabályszerűen felmondta, ahhoz csupán a felmondás írásba foglalására volt szükség, ami megtörtént, és azt az alperes átvette. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége az azt biztosító zálogjogi szerződés érvénytelenségét is maga után vonja. Egy korábbi perben a bíróság megállapította, hogy a kölcsönszerződés felmondás nem volt jogszerű, enélkül pedig a zálogszerződés felmondás sem lehet jogszerű.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A Kúria eljáró tanácsa a Gfv.VII.30.435/2019. ügyszámon folyamatban volt eljárást felfüggesztette, és jogegységi eljárást kezdeményezett. A jogegységi eljárásban a Kúria meghozta a 2/2021. számú polgári jogegységi határozatot, melynek rendelkező része szerint "a biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog esetén azt, ha a zálogjog közvetlen megszerzőjének jogutódja a zálogjog megszerzésekor legalább arról tudott, hogy az önálló zálogjogot egy másik jogviszonyra tekintettel, annak biztosítékaként alapították, úgy kell tekinteni, hogy az alapul szolgáló jogviszonyt ismerte." A Kúria Gfv.VII.30.201/2020/4. számú ítéletével a PJE alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az Indítványozó kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban alkalmazott 2/2021. PJE határozat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel a rPtk. 269. § (3) bekezdésének tartalmát az alkotmányos értelmezési tartomány keretein kívül állapította meg. Nézete szerint a PJE olyan kötelezettséget ír elő az önálló zálogjogot megszerzővel szemben (ti. alapjogviszony részletes ismerete), melyet a banktitokra vonatkozó jogi szabályozás tilt. A 2/2021. PJE határozat sérti a tulajdonhoz való jogát is, mert annak alapján az indítványozó az ingatlanra bejegyzett önálló zálogjogát nem tudja érvényesíteni.
Az Indítványozó álláspontja szerint a Kúria eljárásának keretében sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joga, valamint a XIII. cikk (1) bekezdés szerinti tulajdonhoz való jog. Nézete szerint a Kúria ítélete önmagában is sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, mert a Kúria az indítványozónak a PJE meghozatala után tett, az alapjogviszony konkrét rendelkezései ismeretének hiányáról szóló nyilatkozatát a felülvizsgálati kérelem meg nem engedett megváltoztatásának, illetve új tény állításának tekintette azt, és ezen eljárási jogsértés a döntést érdemben befolyásolta. .
. |