Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10.804/2020/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 3.Bpk.III.855/2020/5. számú végzésére kiterjedő hatállyal.
Az alkotmányjogi panasszal érintett büntetőeljárásban az indítványozó magánvádlóként vett részt. Az ügy előzményeként előadja, hogy a Gazdasági Versenyhivatal által lefolytatott versenyfelügyeleti eljárásban az általa vezetett vállalkozás is eljárás alá vont vállalkozás volt, a versenyfelügyeleti eljárást lezáró versenytanácsi határozat azonban az általa vezetett vállalkozás vonatkozásában jogsértést nem állapított meg. Ezt követően az egyik internetes sajtótermékben a versenyfelügyeleti eljárásról szóló, VT határozatot elemző cikk jelent meg, amely - az indítványozó álláspontja szerint - a VT határozatban foglaltak elhallgatásával, illetve torzításával azt a hamis látszatot keltette, hogy a jogellenes versenykorlátozó magatartást részben az indítványozó személyesen koordinálta, és abban az általa vezetett vállalkozás is részt vett, a felelősségre vonást azonban politikai összeköttetéseire tekintettel, a GVH eljárásának szabálytalansága miatt elkerülte. Az indítványozó a cikk írójával szemben rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett. A támadott elsőfokú végzésével a bíróság a büntetőeljárást megszüntette. Megállapította, hogy a cselekmény tényállási elmei megvalósultak, ugyanakkor a sérelmezett közléseket közérdekűnek minősítette, és - az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva - úgy tekintette, hogy azok a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalom alá tartoznak, ezért a közlések nem valósítanak meg bűncselekményt. A másodfokú bíróság a végzést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági döntések sértik az Alaptörvény II. cikkét és a VI. cikk (1) bekezdés szerinti jó hírnévhez való jogát, és ellentétesek a IX. cikk (4) bekezdésével, mivel egyrészt a bíróság tévesen alkalmazta a közügyek vitathatósága körében érvényes magasabb tűrési kötelezettség mércéjét, másrészt tévesen minősítette a közléseket értékítéletnek, és ennek kapcsán nem adott számot arról, hogy a közlések miért nem valósítanak meg becsületsértést. .
. |