Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a és a 26. § (1) bekezdése alapján – a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.P.85.844/2021/31. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.631.043/2022/7. számú ítélete, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. IM rendelet 3. § (6) bekezdése alaptörvény- ellenessége megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az alkotmányjogi panasz alapját képező alapügyben a felperesek és az alperes (a továbbiakban: indítványozó) között hagyatéki eljárás volt folyamatban, amely közjegyző által jóváhagyott egyezséggel zárult. A felperesek ezután keresetet nyújtottak be a bíróságon és annak megállapítását kérték, hogy egy, a hagyatéki eljárás tárgyát nem képező másik ingatlanon is fennállt az örökhagyó 1/2 tulajdoni hányada házassági vagyonközösség címén. Az indítványozó ellenkérelmében egyrészről a keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmatlan voltára hivatkozott, valamint arra, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei nem állapíthatók meg, továbbá, hogy a felperesek nem hivatkoztak a hagyatéki eljárásban arra, hogy ezen ingatlan is az örökhagyó 1/2 tulajdoni hányadát képezte volna. Az indítványozó állította, hogy az ingatlan különvagyona része, valamint, hogy közte és a felperesek között egyezség jött létre, melyben a felperesek a kötelesrészi igény fejében lemondtak valamennyi hagyatékból származó igényükről. Az elsőfokú bíróság - az indítványozó hivatkozásainak vizsgálata nélkül - azért utasította el a keresetet mert a megállapítási kereset előterjesztésének két törvényi, konjunktív feltétele nem állt fenn. Az elsőfokú bíróság kötelezte a felpereseket - pervesztességük okán - az indítványozó ügyvédi munkadíjából álló, mérsékelt összegű perköltség megfizetésére. A bíróság az indítványozó képviselője által előterjesztett perköltségigény összegét eltúlzottnak találta, figyelembe véve, hogy a bíróság a perfelvételi tárgyaláson a perfelvételt lezárta, majd bizonyítás nélkül, az első tárgyaláson ítéletet hozott. Az ítélet ellen az indítványozó fellebbezett és kérte, hogy a másodfokú bíróság részben, oly módon változtassa meg az elsőfokú döntést, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét emelje fel és kötelezze a felpereseket a másodfokú perköltség megfizetésére. Az indítványozó fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet perköltségről szóló döntése jogszabálysértő. A másodfokú bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak, és egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy indokolt volt a mérsékelt ügyvédi munkadíj megállapítása a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. § (6) bekezdése alapján. Mivel utóbbi hivatkozást az elsőfokú bíróság egy kijavító végzéssel orvosolta az ítéletben, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem találta szükségesnek helyesbíteni. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését helyben hagyta, a nem fellebbezett részt nem érintette.
Az indítványozók álláspontja szerint sérült a tulajdonhoz való joguk azáltal, mert az elsőfokú bíróság az IM rendeletre hivatkozással - a pernyertesség ellenére - a felszámított perköltséget lecsökkentette. Sérült továbbá a tisztességes bírósági eljáráshoz, az emberi méltóság való jog valamint a törvény előtti egyenlőség (diszkrimináció tilalma) követelménye azáltal, hogy a bíróság hivatalból döntött a perköltség lecsökkentéséről. További alapjogsérelemhez vezetett az, hogy a bíróság elfogadható indokát nem adta a perköltség lecsökkentésének. Az IM rendelet támadott, 3. § (6) bekezdése - melynek értelmében az ügyvédi munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, valamint a bíróság a munkadíjat a (2)-(5) bekezdésben meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapíthatja, azonban a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását köteles megindokolni - az indítványozók álláspontja szerint kiszámíthatatlan, hivatalból történő alkalmazása révén sérti a polgárokat megillető szabadságot, biztonságot, a tisztességes eljáráshoz- és emberi méltósághoz való jogot..
. |