Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 64.P.20.224/2020/19.számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.314/2021/10-II. számú ítélete és a Kúria Gfv.VI.30.478/2021/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó és volt házastársa házassági közös vagyon megosztása iránt jelenleg per van folyamatban. A vagyonmegosztási perben az indítványozó hivatkozott közös vagyonként (közös tartozásként) a hitelező és közte 2005-ben létrejött kölcsönszerződésből eredő tartozásra. A hitelező a tartozást a felperesre engedményezte, aki elsődlegesen az indítványozót, másodlagosan a volt házastársat kérte kötelezni a tartozás, a kamatok és árfolyamnyereség megfizetésére. A felperes hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződést felmondta, így az indítványozó azt a Ptk. alapján visszafizetni köteles. Mivel a kölcsöntartozás a házassági közös vagyon része, ezért a volt házastárs a régi Csjt. szabályozása alapján a közös vagyonból őt megillető rész erejéig felel a tartozásért. Előadta, hogy az indítványozó a kölcsönből már fizetett tőkét, kamatot, valamint árfolyamnyereséget. A kereset teljesítését az indítványozó nem ellenezte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes mértékben elutasította arra hivatkozva, hogy a kölcsönszerződés létrejöttét nem találta bizonyítottnak. A felperes és az indítványozó fellebbezése során eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kizárólag az indítványozót kötelezte a tartozás megfizetésére. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a kölcsönszerződés létrejött, azonban a volt házastárs azon állítását, miszerint nem járult hozzá a jogügylet megkötéséhez, az indítványozó nem vitatta, így azt valónak kell elfogadni; így pedig a Csjt. szabályai szerint a volt házastárs megdöntötte a házastársi helytállási kötelezettségére vonatkozó törvényi vélelmet. Az indítványozó kérelmére indult felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való joga, annak keretén belül a fegyverek egyenlősége elvének sérelmét okozta, hogy az elsőfokú bíróság megtiltotta jogi képviselője számára a nyilatkozattételt mind a perfelvételi, mint az érdemi tárgyalási szakaszban; a volt házastárs ellenkérelmére és tényállításaira nem tudta cáfolni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni. A nyilatkozattétel lehetősége tehát a másodfokú eljárás során sem volt biztosított. Sérelmezi, hogy a másodfokú bíróság, bár megállapította az elsőfokú bíróság által elkövetett lényeges eljárásjogi szabálysértést, annak jogkövetkezményeit jogsértő módon nem vonta le és nem oldotta fel; az indítványozónak az utólagos nyilatkozattételt sem tette lehetővé..
. |