A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.389/2022/20. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A dr. Szűcs A. Gábor ügyvéd által képviselt indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítélete, valamint Kaposvári Törvényszék
1.Pf.20.389/2022/20. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése, a XVI. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozva.
[2] Az alkotmányjogi panasz és a benyújtott dokumentumok alapján az alapul fekvő ügy lényege a következő. Az indítványozó és az alapper alperese (a továbbiakban: édesapa) élettársi, majd házastársi viszonyban álltak 2019. március 20. napjáig. A Szegedi Járásbíróság 2019. október 16-án kelt, 27.P.21.418/2019/8. számú ítéletével a felek házasságát felbontotta, a gyermekek feletti szülői felügyeleti jogot a bontópert megelőzően, a felek között létrejött egyezség rendezte úgy, hogy azt a szülők közösen gyakorolják, a gyermekek szokásos tartózkodási helye az édesapa lakóhelye. Az indítványozó 2020. október 26-án nyújtott be keresetlevelet, kérve a bíróságtól, hogy a Szegedi Járásbíróság előtt, 27.P.21.418/2019/7/I. számon, az édesapával megkötött egyezséget módosítsa oly módon, hogy mindkét gyermekre nézve a szülői felügyeleti jogot ő kívánja gyakorolni. Az ügyben elsőfokon eljáró Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítéletével az egyik gyermek feletti szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlására az indítványozót, míg a másik gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlására kizárólagosan az édesapát jogosította fel. A Fonyódi Járásbíróság ítéletének indokolásában – utalva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2012. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:167. § (2) bekezdésében foglaltakra – megállapította, hogy a per során „bizonyítást arra nézve kellett lefolytatnia a bíróságnak, hogy egyik, illetve másik fél személye, illetve körülményei alkalmasabbak a gyermekek nevelésére. A személyi alkalmasság tekintetében egyaránt meg kellett vizsgálni a felek eddig tanúsított magatartását, személyiségét, nevelési alkalmasságát, a gyermekek neveléséhez való hozzáállását, a másik félhez való hozzáállását, a gyermekekhez való kötődését, a gyermekek hozzá való kötődését; a körülmények tekintetében pedig a személyi és a tárgyi feltételek is vizsgálat tárgyát képezték” (Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítélete, Indokolás [39]–[40]). A Fonyódi Járásbíróság ítéletének indokolásában arra is utalt, hogy a bíróság „semmilyen tekintetben nincs kötve a felek kérelmeihez” (lásd: a Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítélete, Indokolás [37]). A bíróság a per során pszichológus igazságügyi szakértőt is kirendelt, számot adott arról, hogy a bizonyítékok köréből miért zárta ki az egyik pszichológus végzettségű tanú vallomását (lásd: a Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítélete, Indokolás [50]). A rendelkezésre álló igazságügyi szakvéleményről pedig megállapította, hogy „a vonatkozó szakmai szabályok maradéktalan betartásával készült el és részletes, világos indokolással ellátva aggálytalan választ adott a kirendelő végzésben foglaltakra” (lásd: a Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítélete, Indokolás [59]).
[3] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.389/2022/20. számú ítéletében a szülői felügyeleti jog tekintetében (a per főtárgya) a Fonyódi Járásbíróság ítéletét helyben hagyta. A Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.389/2022/20. számú ítéletében összegzően megállapította, hogy „az elsőfokú bíróság az eljárás szabályainak lényeges megsértése nélkül, kellő mélységben feltárt tényállásra alapítottan, az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, megalapozott döntést hozott” (Indokolás [68]). A Törvényszék megvizsgálta a szakértői eljárással kapcsolatban, indítványozó által állított eljárási és anyagi jogszabálysértéseket is. E körben megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során az indítványozó nem jelentett be kizárási okot a szakértővel szemben, erre a másodfokú eljárásban már nincs lehetőség. Önmagában – szól a Törvényszék indokolása – „azért, mert a szakvélemény a felperes számára kedvezőtlen, nem jelenti azt, hogy az eljárt szakértő elfogult lett volna. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolásának a szakvéleményre vonatkozó részével is egyetért, azt megismételni nem kívánja” (lásd: a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.389/2022/20. számú ítélete, Indokolás [75]–[76]).
[4] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseiként az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdését, XVI. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdését jelölte meg.
[5] Az indítvány benyújtására elsősorban az adott okot, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróság azon döntésével, hogy az ügyben érintett testvérpárt a bíróság szétválasztotta és a két szülőnek egy-egy gyermek tekintetében kizárólagos szülői felügyeleti jogot állapított meg. Indítványozó meggyőződése szerint az ügyben eljárt bíróság ezzel az Alaptörvény „családi egység védelmére vonatkozó szabályát” és a gyermekek egészséges fejlődéshez való jogát [Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése] megsértette. Az indítvány szerint továbbá a bíróság az indítványozó által benyújtott bizonyítékokat jogellenesen zárta ki, míg a másik peres fél (édesapa) által előterjesztett minden bizonyítékot felhasznált. Emiatt sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált fair eljáráshoz való jog, azon belül is a fegyverek egyenlőségének elve. Ezzel összefüggésben az indítványozó azt is előadta, hogy az alaptörvény-ellenességet az ügyben eljáró szakértő a gyermekekhez intézett provokatív kérdéseken keresztül tanúsított „bicskanyitogató stílusa” is okozza. Az indítványozó szerint az ügyben eljáró szakértő elfogult volt, az így felvett szakértői vélemény alkalmatlan arra, hogy a perben bizonyítékul szolgáljon.
[6] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[7] 3.1. A Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.389/2022/20. számú ítéletét az indítványozó jogi képviselője a letöltési igazolás szerint 2022. október 17-én vette kézhez, panaszát 2022. december 5-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidőben nyújtotta be. A főtitkár 2022. december 19-én kelt hiánypótlási felhívását az indítványozó jogi képviselője – a tértivevény szerint – 2023. január 6-án vette át, hiánypótlását 2023. február 3-án nyújtotta be elektronikus úton, szintén határidőben. A szülői felügyeleti jog gyakorlása tárgyában született ítélet az ügy érdemében hozott döntés; az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, az alapul fekvő perben felperesként vett részt, így érintettnek minősül, és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[8] 3.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában mindkét érintett kiskorú gyermeke alapjogsérelmére is hivatkozott, megjelölve az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben a 3508/2021. (XI. 30.) AB végzésében a következőkre mutatott rá: „Az alkotmányjogi panasz jognyilatkozatnak minősül, mely az alkotmánybírósági eljárás megindítására és lefolytatására, az Alkotmánybíróság döntésében foglalt joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat” {3026/2019. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [11]}. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy az indítványozó jogosult-e a gyermeke nevében és képviseletében fellépni a gyermek alapvető jogainak védelmében {lásd például: 3093/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [7]}. Az indítványozó édesanya a bírósági iratok szerint (lásd: a Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítéletének rendelkező részét) nem gyakorol szülői felügyeleti jogot egyik gyermeke tekintetében, így nem jogosult arra, hogy a gyermek képviseletében a gyermek alapjogi igényét érvényesítve alkotmányjogi panaszt nyújtson be a Ptk. 2:14. § (1) bekezdése és 4:161. § (1) bekezdése szerint.
[9] 3.3. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának további törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek – az alábbiak miatt – csak részben tesz eleget.
[10] Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése az Alkotmánybíróság gyakorlatában, az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, így annak sérelmére alkotmányjogi panasz nem alapozható. Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése az államot terhelő alkotmányos kötelezettségként írja elő a családok, a gyermekek, a nők, az idősek és a fogyatékkal élők külön intézkedésekkel történő védelmét {lásd: 3082/2018. (III. 5.) AB végzés, Indokolás [20]}; anélkül, hogy meghatározott jogosultságot biztosítana, az ott megjelölt személyi kört (a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket) kedvezményben részesítő jogszabályok megalkotásának kötelezettségét írja elő {lásd például: 1/2018. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [21]; 3253/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [38]}.
[11] Érdemi vizsgálatra az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése sérelmét tekintve fentiek szerint nincs lehetőség, ennek sérelmét állító indítvány ugyanis nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontban foglalt feltételnek.
[12] 3.4. Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit részben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó úgy véli, hogy a szakértői eljárás miatt sérült a fair eljáráshoz való joga); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítélete, valamint Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.389/2022/20. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XVI. cikk (1) bekezdése; XXVIII. cikk (1) bekezdése]; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése tekintetében az indítvány nem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában írt követelményét, vagyis az indítvány nem tartalmaz érdemi indokolást arra vonatkozva, hogy az a bírói ítélet, amely az indítványozó kizárólagos szülői felügyeleti jogát állapította meg a másik gyermek esetében miért és mennyiben sérti a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való alapjogát. A határozott kérelem követelménye ugyanis magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy az indítványnak tartalmaznia kell alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az egyes, sérelmesnek vélt alaptörvényi rendelkezések az indítványozó által törvénysértésnek minősített bírósági aktusokhoz rendelése az érdemi vizsgálatot nem alapozza meg.
[14] A kérelmet mindezek alapján az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése tekintetében nem lehet határozottnak tekinteni.
[15] 3.5. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán az indítványozó sérelme az volt, hogy a szakértői eljárás törvénysértő volt, a szakértő elfogult volt és nem a szakma szabályai szerinti véleményt terjesztett a bíróság elé.
[16] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt (alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés) illetően az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a jelen ügyben eljáró Törvényszék – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szakértő kizárására vonatozó 300–301. §-ai alapján – jogosult olyan eljárási szabálytalanságok megállapítására, amelyek a tisztességes eljárás sérelmének alkotmánybírósági vizsgálatát megelőzve azt lehetővé tennék {lásd: 3298/2023. (VI. 15.) AB végzés, Indokolás [14]}. Ilyen kifogást azonban az indítványozó a konkrét ügyben nem kezdeményezett [vö. a Pp. 301. § (3) bekezdése]. Így a szakértő elfogultsága miatt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merülhetett fel.
[17] Az Alkotmánybíróság ezt követően a fegyveregyenlőség sérelmét állító indítványt vizsgálta. A tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek együttes figyelembe vételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.
[18] A tisztességes eljáráshoz való jog több garanciális szabályból áll. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a tisztességes eljáráshoz való jog része az is, hogy az eljárás során biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]; 2/2017. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [48]–[50]; 3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [32]; 3188/2021. (V. 19.) AB határozat, Indokolás [21]; összefoglalóan lásd: 3295/2021. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [23]–[24]}.
[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében expressis verbis nem szereplő, de abból levezethető az a követelmény, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége, amely ekként a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványaként értelmezhető {többek között lásd: 21/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [57]}. A fegyverek egyenlősége a tisztességes eljárás egyik meghatározó eleme, amely alapvetően a büntetőeljárásban biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson.
[20] Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a fegyveregyenlőség elvének a „lényege az ügy szempontjából jelentős nyilatkozatokhoz és bizonyítékokhoz való hozzáférés mindkét fél számára, valamint lehetőség arra, hogy észrevételeit előadhassa a bíróság előtt” {3100/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [115]}.
[21] Végül az Alkotmánybíróság a védelemhez való jog és a fegyverek egyenlősége elvének közös „halmazát” is megállapította: „az iratbetekintéshez, a dokumentumok birtoklásához való jogot (amely az »eljárásban szereplő adatok és dokumentumok teljes megismerése és – megfelelő biztosítékok között – birtoklását« jelenti) az Alkotmánybíróság alapvetően a hatékony és megfelelő felkészülést biztosító védelemhez/védekezéshez való jog részeként és a fegyveregyenlőség garanciájaként kezeli” {6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 96; 3223/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [60]–[61]}.
[22] Az indítvány ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[23] Ami a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését, vagyis az Abtv. 29. §-ában foglalt másik feltételt illeti, az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[24] Az indítványozó szerint a bizonyítási eljárás hibája okozta az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét.
[25] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését el kell ismernie {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3014/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [27]}. A testület gyakorlata következetes abban, hogy „[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel” {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. „Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon […]” {3137/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[26] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítványi érvekkel szemben az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy releváns alkotmányjogi összefüggés hiányában nem bírálja felül a támadott bírói döntést, mert nem ismételheti meg a rendes bíróságok helyett a bizonyítékok bírói mérlegelését, a bizonyítási eljárást, a bizonyítási indítványok értékelését, a törvények értelmezését és alkalmazását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: „Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelme tekintetében az indítványi kérelem tartalmát illetően arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, hanem a bírói jogalkalmazói tevékenység körébe tartozó kérdést.
[27] Az indítványozó végső soron sérelme okaként azt jelöli meg, hogy a bíróság az érintett gyermekekre vonatkozó szülői felügyeleti jog megállapításával összefüggésben vele ellentétes következtetésre jutott. Önmagában azonban az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.
[28] Az Alkotmánybíróság kiemeli továbbá, hogy a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.389/2022/20. számú ítéletének [68]–[69], valamint [75]–[80] bekezdéseiben – hivatkozva az ügyben első fokon eljáró Fonyódi Járásbíróság 15.P.20.286/2020/55/I. számú ítéletében foglaltakra – részletesen számot adott arról, hogy a szakértői bizonyítás során született szakértői véleménynek a bírói jogalkalmazás során milyen bizonyítási erőt tulajdonított a konkrét ügy vonatkozásában.
[29] Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltak alapján nem talált olyan körülményt, amelyet a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[30] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 27. § (1) bekezdésének, az Abtv. az 52. § (1b) bekezdés e) pontjának, részben pedig a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeinek, ezért azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |