Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00566/2018
Első irat érkezett: 03/26/2018
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (autópálya építés, kártérítés megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/22/2018
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzése, a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.330/2017/4. számú ítélete és a Siófoki Járásbíróság 6.P.20.773/2016/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a végrehajtás felfüggeszétését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indíványozó előadta, hogy ingatlanjainak egy részét az M7 autópálya építése miatt kisajátították. Keresetében kérte a tulajdoni hányadában okozott értékcsökkenésben jelentkező kára megtérítését, melyre egy korábbi perben nem volt lehetősége. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította arra hivatkozással, hogy a kártérítési igény elévült. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította a Pp. 271. (2) bekezdése alapján.
Az indíványozó álláspontja szerint a bírói döntések megsértették az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi máltósághoz való alapjogát, mert a határozatok nem merítették ki az eljárási jog alapján fennálló kötelezettségüket azzal, hogy nem döntöttek minden kereseti kérelemról. Sérült továbbá a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, mert a kisajáítított nyomvonalba eső területek értéke aránytalanul alacsonyan lett megtérítve, és a visszamaradó területek használhatósága a szakvélemény szerint is jelentősen csökkent. Sérült továbbá a XIII. cikk (2) bekezdése szerinti teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás elve, valamint a XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való alapjoga. A bíróság eljárása az indítványozó álláspontja szerint nem volt tisztessées, az indítványozó által előterjesztett hivatkozásokat nem tárgyalta és a feltárt tényekből nem a megfelelő konklúziót vonta le, így sérült a tisztességes eljáráshoz való alapjoga..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzése
    Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.330/2017/4. számú ítélete
    Siófoki Járásbíróság 6.P.20.773/2016/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
V. cikk
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_566_0_2018_indítvány. anonim.pdfIV_566_0_2018_indítvány. anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3318/2018. (X. 16.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 10/02/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.10.02 15:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
    3318_2018 AB végzés.pdf3318_2018 AB végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Siófoki Járásbíróság 6.P.20.773/2016/5. számú ítélete, a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.330/2017/4. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője (dr. Czirmes György ügyvéd, 1035 Budapest, Szél utca 21.) útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Siófoki Járásbíróság 6.P.20.773/2016/5. számú ítélete, a ­Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.330/2017/4. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri, melyeket ellentétesnek tart az Alaptörvény II. cikkével, V. cikkével, XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, XV. cikkével, illetve XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.

    [2] 2. Az indítványozó a panasszal támadott bírósági döntések alapjául szolgáló peres eljárás felperese. Az indítványozó Sz. község területén található ingatlantulajdonának egy részét az M7-es autópálya építése céljára kisajátították, úgy, hogy ingatlanát az autópálya kettévágta, és ennek következtében a nyomvonalra kisajátított területek mindkét oldalán egy-egy ingatlanrész maradt vissza. A kisajátított ingatlanrész esetében az indítványozó kártalanítást, a két megmaradt, használhatóságában az autópálya közelsége mint értékcsökkentő tényező miatt elértéktelenedett ingatlanrészek esetében pedig egy korábbi peres eljárásban kártérítést kapott. Ezen korábbi peres eljárás a II. és III. Kerületi Bíróság előtt folyt. Ebben a II. és III. Kerületi Bíróság ítéletével arra kötelezte az alperes Állami Autópályakezelő Zrt.-t, hogy az fizessen meg az értékcsökkenés formájában bekövetkezett kár miatt a kereseti követelés szerinti 400 000 Ft-ot, valamint annak 2006. október 20-tól, a kár bekövetkeztének a napjától járó törvényes kamatait a felperesnek. A kár bekövetkeztének tényét a II. és III. Kerületi Bíróság egy szakértői vélemény alapján mondta ki. A szakértői vélemény ugyanakkor 400 000 Ft-nál jóval nagyobb mértékű kárt állapított meg, amely miatt a bíróság felhívta a későbbi indítványozót, hogy kereseti kérelmét emelje fel a szakértői véleményben foglalt mértékre. Ezt az indítványozó a bíróság többszöri felhívása ellenére sem tette meg az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig, így a bíróság, kötve lévén a kereseti kérelemhez, 400 000 Ft-os kártérítést állapított csak meg az indítványozó részére, mely ítéletet az abban az ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék – lévén a fellebbezési eljárásban a keresetfelemelés nem megengedett – helybenhagyott (a Kúria pedig a jogerős döntéssel szembeni felülvizsgálati kérelmet elutasította).
    [3] Ezt követően a felperes újabb pert indított az alperes ellen, melyben – dologi jogi igényként megnevezve – kártalanítás jogcímén az előbbi különbözet, a két ingatlanrészre összesen 1 100 000 Ft megfizetésére kérte azt kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, részben ítélt dologra, részben elévülésre hivatkozva. A Siófoki Járásbíróság 6.P.20.773/2016/5. számú ítéletével a felperes indítványozó keresetét elutasította, elévülés miatt. Mindenekelőtt az igényt nem dologi jogi, hanem kötelmi jogi igénynek minősítette, lévén e perben nem kisajátítás miatti kártalanításról, hanem a megmaradt ingatlanrészeknek az autópálya közelsége miatti értékcsökkenéséről, azaz kártérítési igényről volt szó. A kötelmi jogi igények azonban a kár bekövetkeztekor, 2006-ban hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 324. § (1) bekezdése alapján öt év alatt elévülnek, az elévülés pedig a régi Ptk. 326. § (1) bekezdése értelmében akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Ez alapján az elévülés 2011. október 20-án következett volna be; ám a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül – a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Jelen esetben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes igényét mindaddig menthető ok miatt nem tudta érvényesíteni, amíg a kár mértékéről adott szakértői véleményt meg nem ismerte. E szakvéleményt a felperes részére 2012. július 25-én kézbesítették, így az elévülés nyugvását követő határidő, melyben az igényt még sikerrel érvényesíteni lehetett volna, 2013. július 25-ig tartott. Mivel a felperes ezen időn belül sem indította meg a kártérítés miatti peres eljárást, hanem azt csak 2016. november 3-án tette meg, ezért a kereseti követelés elévült, melyet a bíróságnak, különös tekintettel arra is, hogy az elévülésre a felperes kifejezetten hivatkozott, figyelembe kellett vennie. Rámutatott a bíróság arra is, hogy még abban az esetben is, ha az elévülés nyugvásának végét a II. és III. Kerületi Bíróság előtti korábbi perben született másodfokú, jogerős ítélettől számítanánk (ahogyan arra a felperes hivatkozott), a határidő akkor is letelt volna, mivel a Fővárosi Törvényszék e jogerős döntését az indítványozó 2015. június 27. napján vette kézhez, vagyis a határidő 2016. június 27-én akkor is letelt volna.
    [4] A Siófoki Járásbíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, a másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék azonban 1.Pf.20.330/2017/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes ténybeli és jogi indokaira tekintettel – helybenhagyta. Ezt követően a jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, a Kúria azonban azt mint törvényben kizártat Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzésével hivatalból elutasította, mivel hárommillió forintot meg nem haladó értékű vagyonjogi ügyben az akkor hatályos, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 271. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálatnak nincs helye.

    [5] 3. Az indítványozó a felülvizsgálati döntést követő hatvan napon belül alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz mind a Siófoki Járásbíróság 6.P.20.773/2016/5. számú ítélete, mind a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.330/2017/4. számú ítélete, mind a Kúria Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzése ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint e döntések ellentétesek az Alaptörvény II. cikkével, V. cikkével, XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, XV. cikkével, illetve XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel. Erre tekintettel kérte a támadott bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá kérte a „végrehajtás felfüggesztését”.
    [6] Az indítványozó szerint a támadott döntések az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való jog sérelmét azáltal okozták, hogy nem döntöttek a kereseti kérelméről. Az indítványozó érvelése szerint ugyanis számára a tulajdonjog megsértése miatti kártalanítást kellett volna a bíróságoknak megállapítaniuk, és nem egy kötelmi jogi kártérítési igényről kellett volna dönteniük. Az indítványozó szerint „[A]z emberi méltósághoz tartozik az egyén szabad rendelkezési joga. A szabad rendelkezési jogból levezethető önrendelkezési jog magában foglalja a kereseti kérelemhez való kötöttség elvét is. […] A határozatok nem merítették ki az eljárási jog alapján fennálló kötelezettségüket, mert […] nem döntöttek minden kereseti kérelemről.”
    [7] Az Alaptörvény V. cikkének sérelmét (mely cikk szerint „mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”) még ilyen távoli összefüggésben sem indokolja az indítványozó, e körben az indítvány indokolása lényegében a tulajdonhoz való jognak az indítványozó szerinti sérelmét tárgyalja.
    [8] Az Alaptörvény XIII. cikkének (1) és (2) bekezdéseit a bíróságok az indítványozó szerint azzal sértették meg, hogy aránytalanul alacsony kártérítést ítéltek meg a részére, amivel sérült a tulajdonkorlátozás értékegyensúlyának, értékazonosságának az elve. Az indítványozó (betűhű) megfogalmazásában: „a bírósági döntések megsértették az értékazonosság elvét, mivel a tulajdon kisajátítással-közérdekű adásvétellel illetve az ingatlan részjogosítványának-a kisajátítás kapcsán az ingatlan használatának birtokának korlátozása ellenértékeként a szakvélemények alapján megállapított teljes kompenzációs ellenérték megállapítása hiányában megsértették a tulajdonhoz való jogát a felpereseknek. Ahelyett annak csupán csak egy részét állapították meg. A bírósági döntések így alkotmányos indok nélkül korlátozták a tulajdonosokat alkotmányos jogaik gyakorlásában, azaz az arányos azonnali és teljes kártalanításhoz való jutás megakadályozása tekintetében”.
    [9] A XV. cikk sérelmét az indítványozó ugyanezen ok miatt állította (nevezetesen hogy más, de meg nem nevezett ingatlantulajdonosokhoz képest aránytalanul alacsony kártalanítást kapott). A XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmeként egyrészt arra hivatkozott, hogy „a jelen vizsgált ügyben az ellenérdekű fél domináns pozíciót foglalt el az eljárásban és jelentős befolyást gyakorolt a bírósági értékelésre”; másrészt hogy – arra többször is, visszatérően kitérve – a bíróságok a felperes tulajdonjogi hivatkozásának megalapozottságát nem állapították meg; harmadrészt hogy a bíróságok nem ítélték meg számára a szakértő által megállapított teljes kárát; negyedrészt hogy – tulajdonképpen összefoglalva a korábbiakat – szerinte „az ítéletek nem indokolták meg, hogy milyen tényekre és bizonyítékokra alapozták az elutasításokat”. A XXVIII. cikk (7) bekezdése végül azért sérült, mert a másodfokú eljárásban hozott döntés nem tárta fel a szerinte az elsőfokú eljárásban felmerült ellentmondásokat, a bírósági határozatok pedig nem adtak számot az indokolásukban az ügy lényeges körülményeiről (nevezetesen ismét arról, hogy miért nem tartották tulajdonjogi igénynek az értékcsökkenésből eredő kereseti követelést).

    [10] 4. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra. Ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az nem fogadható be, és érdemben nem bírálható el, mert nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt azon feltételnek, miszerint „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be”.
    [11] Összességében ugyanis az indítványozó tartalmilag azt sérelmezi, hogy a bíróságok nem (el nem évülő) tulajdonjogi igénynek, hanem kötelmi jogi igénynek minősítették a kereseti kérelmét (mely ennek következtében elévülhetett, és a konkrét esetben ténylegesen el is évült); valójában azonban ennek indokáról az ügyben érdemben döntő bíróságok – az ítéleti indokolásokból megállapíthatóan – az ügy bonyolultságához igazodó mértékben, kellő módon számot adtak. Az indítványozó ténylegesen ezen bírói jogértelmezéssel nem ért egyet, és végső soron valamennyi felhívott alaptörvényi rendelkezés esetében ezt a bírói jogértelmezést sérelmezi. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése (mindezek körébe értve annak megállapítását is, hogy egy követelés kötelmi jogi vagy dologi jogi igényként bírálható-e el, és ha utóbbiként, akkor a követelés elévült-e) azonban a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}” {3325/2012. AB végzés, Indokolás [13]}.

    [12] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Siófoki Járásbíróság 6.P.20.773/2016/5. számú ítélete, a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.330/2017/4. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.III.22.615/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. A visszautasításra tekintettel a „végrehajtás felfüggesztése” ­iránti kérelemről az Alkotmánybíróságnak nem kellett külön döntenie.

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Schanda Balázs s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Varga Zs. András s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      03/26/2018
      Subject of the case:
      .
      constitutional complaint against the ruling No. Pfv.III.22.615/2017/2 of the Curia (motorway construction, payment of compensation)
      Number of the Decision:
      .
      3318/2018. (X. 16.)
      Date of the decision:
      .
      10/02/2018
      .
      .