A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.724/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.724/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozó (a perben felperes) 2011. február 15. napján adásvételi szerződéssel megvásárolta az eladó által üzemeltetett büfé berendezését, bérleti és üzemeltetési jogát. A kikötött két millió forint vételárból az indítványozó a szerződés megkötésekor ötszázezer forintot fizetett meg az eladónak, a hátralékos vételár megfizetésére a szerződő felek részletfizetésben állapodtak meg, az első részlet megfizetése 2011. november 20. napján vált esedékessé. Az indítványozó 2011. május 24-én, majd június 8-án kelt levelében a szerződést megtévesztés címén megtámadta, egyúttal egyezségi ajánlatott tett az eladónak, akit arról is tájékoztatott mindkét levélben, hogy érdemi válasz híján haladéktalanul bírósághoz fordul. Az eladó nem válaszolt az indítványozó leveleire, 2012 februárjában viszont felszólította őt az 1 500 000 forint összegű vételárhátralék megfizetésére, majd a teljesítés elmaradása miatt vele szemben fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítette követelését. Az indítványozó a fizetési meghagyást ellentmondással támadta meg, ezzel közel egy időben, 2012 tavaszán pedig pert indított az eladóval szemben. Az adásvételi szerződés érvénytelenségére alapított módosított keresetében az indítványozó megtévesztésre, továbbá feltűnő értékaránytalanságra hivatkozott, az érvénytelenség jogkövetkezményének tartalmára vonatkozóan pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 237. § (2) bekezdésére hivatkozással terjesztett elő kereseti kérelmet.
[3] A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság az indítványozó keresetét bizonyítottság hiánya miatt alaptalannak találta, és ezért azt 18.P.XXI.20.750/2012/32. számú ítéletével elutasította. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.680/2014/3. számú ítéletével – eltérő indokkal, mégpedig az igényérvényesítés késedelme miatt – helybenhagyta az első fokú ítéletet. A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyet a Kúria Pfv.VI.21.724/2014/2. számú végzésével hivatalból elutasított. A Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdésére alapított döntése indokolásában arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték – a perbeli szerződésben szereplő vételárral egyezően – kétmillió forint, így nem éri el azt az értékhatárt, amelytől kezdődően vagyonjogi perekben helye van felülvizsgálatnak. A Kúria azt is megállapította, hogy a per egyéb okból sem tartozik azon ügyek csoportjába, amelyekben felülvizsgálati kérelem az értékhatártól függetlenül előterjeszthető.
[4] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát, mert felülvizsgálati kérelmének elutasításakor a bíróság a Pp. 271. § (2) bekezdésének csupán az első mondatát vette figyelembe, holott a második mondat értelmében a felülvizsgálat értékhatártól függő kizártsága nem vonatkozik az olyan ügyre, amely megállapításra irányul. Hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben a törvényalkotó szándéka szerinti, helyes értelmezés esetén irreleváns a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték nagysága, ezért nem lett volna helye felülvizsgálati kérelme elutasításának az értékhatárral összefüggő okból.
[5] Az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatását követően az indítványozó azzal egészítette ki indítványát, hogy hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkére, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésére is. Állította, hogy a Kúria téves jogértelmezése és jogalkalmazása megsértette a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog elvét, emiatt kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a támadott döntést, és kötelezze a Kúriát érdemi döntés meghozatalára.
[6] 3. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alábbi okokból az nem felel meg a befogadás törvényi feltételeinek.
[7] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat.
[8] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványnak a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító eleme nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglalt feltételeknek, az indítványozó egyáltalán nem hivatkozott olyan eljárási garanciák sérelmére, amelyek alapot adhatnának ezen indítványi elem érdemi elbírálására.
[9] Az Abtv. 27. §-a értelmében alkotmányjogi panaszt Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani, az 52. § (1b) bekezdés b) pontja a kérelem kötelező elemeként határozza meg ennek a jognak a megnevezését. Az indítványozó a megsérteni vélt rendelkezések között megjelölte az Alaptörvény 28. cikkét is, bár indítványa ezen eleme egyéb vonatkozásban szintén nem felel meg a törvényi feltételeknek. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a 28. cikk címzettjei a bíróságok, az Alaptörvény ezen rendelkezése az indítványozó számára nem biztosít jogot, ezért arra alkotmányjogi panaszt alapítani nem lehet.
[10] Az indítványozónak a Kúria érdemi döntés meghozatalára történő kötelezése iránt előterjesztett kérelmét illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy amennyiben egy bírói döntés alaptörvény-ellenességét megállapítja, és ezért azt megsemmisíti az Alkotmánybíróság, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával –a Kúria, és nem az Alkotmánybíróság állapítja meg polgári ügyben (Pp. 360. § b) pont).
[11] A jogi képviselővel eljáró indítványozót az előkészítő eljárás során az Alkotmánybíróság főtitkára azért hívta fel hiánypótlásra, mert az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét állító indítványa nem tartalmazott az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ennek a felhívásnak az indítványozó nem tett eleget, alkotmányjogi szempontból értékelhető érvelést indítványa továbbra sem tartalmaz. E megállapítással összefüggésben az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Abtv. 27. §-ában biztosított hatásköre is az Alaptörvény védelmét hivatott biztosítani, ezért a bírói döntéseket is kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság korábban kifejtette, hogy „[a]z alkotmányjogi panasz értelmét, és az Alkotmánybíróság feladatát értenénk félre, ha az Alkotmánybíróság – hasonlóan egy rendes bírósági felülvizsgálati fórumhoz – a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél alapvető jogait. Az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata. Az Alkotmánybíróság csak „alkotmányjogi sérelem” esetén avatkozhat be. Önmagában az, hogy egy bírói döntés az alkalmazandó joghoz mérve esetleg objektív mérce szerint hibás, nem ok a beavatkozásra; csak az olyan hiba számít, amely alapjogok teljes figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg” {3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]–[30]}.
[12] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint szakjogi, törvényértelmezési és nem alkotmányossági kérdés annak megítélése, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló vagyonjogi per a Pp. 271. § (2) bekezdésének alkalmazása során a Pp. 123. §-a szerinti „valódi”, azaz kizárólag megállapításra irányuló pernek, vagy a szerződés érvénytelenségére alapított marasztalásra irányuló pernek minősül-e. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy tartózkodik a bíróságok feladatkörébe tartozó kérdésekben történő állásfoglalástól {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], ezt követően megerősítette többek között 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[13] Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság értelmezésében és következetes gyakorlata szerint a rendes, azaz a még nem jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra vonatkozik, a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalma ezért a felülvizsgálattal mint rendkívüli perorvoslattal nem hozható összefüggésbe {például 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [22], 3194/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [19], 3273/2014. (XI. 4.) AB végzés, Indokolás [11]}, ez pedig a panasz érdemi elbírálásának szintén gátja.
[14] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés g) illetve h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |