Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Győri Törvényszék 6.K.700.524/2021/5. számú ítélete és a Kúria Kf.III.45.140/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó 1995. óta hivatásos szolgálati jogviszonyban áll az alperessel, utoljára fogdafelügyelő beosztásban teljesített szolgálatot. 2015. július 1-jével majd 2018. január 1. napjával az indítványozónál fizetési fokozat előresorolás történt, és utóbbi alkalommal megállapították, hogy a következő fizetési fokozatba sorolás várható időpontja 2022. január 1. napja. Az indítványozó 2021. februárjában panaszt nyújtott be az alpereshez, amelyben illetmény-különbözet fizetését kérte 2018. január 1. napjáról 2021. január 31. napjáig, mivel álláspontja szerint szolgálati idejét az előresorolásnál nem vették megfelelően figyelembe. Az indítványozó - szolgálati panaszának elutasítása után - keresetet terjesztett elő, amelyben már 2018. január 1. napjától 2021. április 31. napjáig kérte fizetési különbözet és késedelmi kamat megfizetésére kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az alperes - a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálybalépésekor irányadó szabályokra is figyelemmel - megfelelően járt-e el az indítványozó besorolásaival összefüggésben, és arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogszerűen intézkedett az indítványozó 2015. és 2018. évi be- és előresorolásakor, így nem találta megalapozottnak az indítványozó elmaradt illetmény iránti igényét. Az indítványozó anyagi és eljárási jogszabálysértésre hivatkozással nyújtott be fellebbezést, amelyet nem talált alaposnak a Kúria, mint másodfokú bíróság és helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Megállapította, hogy az indítványozó fizetési fokozatai helyesen lettek meghatározva, így az illetmény is jogszerűen került megállapításra. Indokolásában kifejtette, hogy a fizetési fokozatban történő előrelépés szempontjából a Hszt. 121. § (1) bekezdése alapján nem a szolgálati idő kezdő időpontja, hanem a várakozási idő a releváns. A várakozási időnek a Hszt. 359. § (2) bekezdése szerinti meghosszabbodása nincs kihatással a Hszt. 117. § (1) bekezdésében meghatározott azon szabályra, mely szerint a további fizetési várakozási idő 4 év.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezések - Hszt. 359. (1)-(2) bekezdések - alkalmazása által sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. A bíróságok téves döntésre jutottak, amelyek ellentétesek a Hszt. és hivatkozott BM rendeletekben szabályozott szolgálati idő számításának, fizetési fokozatba sorolás rendszerével, ezáltal pedig sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog, valamint ellentétes a XV. cikk (2) bekezdésével. .
. |