Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00757/2013
Első irat érkezett: 05/14/2013
.
Az ügy tárgya: Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdése, valamint a rendelet 3. számú melléklete, illetve az Egri Törvényszék 2.Pf.25.809/2012/5. számú és a Gyöngyösi Városi Bíróság 3.P.20.085/2012/8. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/16/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdése, valamint a rendelet 3. számú melléklete, illetve az Egri Törvényszék 2.Pf.25.809/2012/5. számú és a Gyöngyösi Városi Bíróság 3.P.20.085/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt nyújtott be az ügyben első fokon eljárt bíróságnál.
A támadott önkormányzati rendelet hivatkozott rendelkezései kötelezővé teszik a települési szilárd hulladékszállítási közszolgáltatásnál a rendelet mellékletében meghatározott választható gyűjtőedények közül a legalább 120 literes és legfeljebb 1100 literes hulladékgyűjtő edények használatát. A támadott önkormányzati rendelet folytán tehát nem a ténylegesen keletkező hulladékmennyiség után kell megfizetni a közszolgáltatási díjat.
A támadott szabályozás az indítványozó szerint ellentétes a Ptk. szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó 201. §-ával, emellett sérti az Alaptörvény XXI. cikkének (1) bekezdésébe foglalt egészséges környezethez való jogot, hiszen arra ösztönzi a lakosokat, hogy több szemetet termeljenek, mert úgyis az után kell fizetniük a díjat. A támadott önkormányzati rendelet az indítványozó szerint sérti továbbá az Alaptörvény XV. cikkét is, mert ésszerű indok nélkül tesz különbséget a közszolgáltatással érintett ingatlan-tulajdonosok között, mert alaptalanul, a lakásban élők száma szerint határozza meg az elszállítandó szemét mennyiségét, és így a fizetendő közszolgáltatási díjat..
.
Támadott jogi aktus:
    Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdése, valamint a rendelet 3. számú melléklete
    az Egri Törvényszék 2.Pf.25.809/2012/5. számú és a Gyöngyösi Városi Bíróság 3.P.20.085/2012/8. számú ítéletei
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk
XXI. cikk
32. cikk (3) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_757_2013_inditvany1_anonim.pdfIV_757_2013_inditvany1_anonim.pdfIV_757_2013_inditvany_anonim.pdfIV_757_2013_inditvany_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3213/2013. (XII. 2.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2013/2499
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); negatív diszkrimináció; egészséges környezethez való jog; érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban); hulladékkezelési közszolgáltatási díj; önkormányzati rendelet Alaptörvénybe ütközése
.
A határozat kelte: Budapest, 11/18/2013
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
XV. cikk
XV. cikk (2) bekezdés
XXI. cikk (1) bekezdés

.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.09.30 10:30:00 Teljes ülés
2013.11.04 10:30:00 Teljes ülés

.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Balogh Elemér, dr. Bragyova András és dr. Lévay Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    Az Alkotmánybíróság Gyöngyös Város Képviselő-testületének a települési hulladékkezelési közszolgáltatásokról szóló 34/2009. (XII. 14.) KT rendelete 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
    I n d o k o l á s

    I.

    [1] 1. Az indítványozó társasház jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére hivatkozva alkotmányjogi panaszt nyújtott be Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 10. § (1) és (3) bekezdéseivel, valamint a rendelet 3. számú mellékletével szemben, azok alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint e rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény XXI. cikkének (1) bekezdésével, valamint XV. cikkének (2) bekezdésével.

    [2] 2. Az indítványozó társasház közüzemi szerződés alapján 2010. április 1. napjától az Ör. értelmében a társasházban lakó 72 személy után személyenként heti 40 liter, összesen heti 2880 liter szilárd hulladék elszállítása után fizet hulladékszállítási díjat a Gyöngyös város közigazgatási területén települési szilárd hulladékkal kapcsolatos kötelező helyi közszolgáltatást kizárólagosan ellátó, korlátolt felelősségű társaságként működő gazdasági társaságnak. Mivel az indítványozó egy darab 1100 literes hulladékgyűjtő edénnyel rendelkezik, amelyet a kft. hetente kétszer ürít, így véleménye szerint csak heti 2200 liter hulladék elszállítása után kellett volna, illetve kellene fizetnie, ezért a különbözetnek megfelelő, már kifizetett hulladékszállítási díj és járulékai vonatkozásában fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, mely a gazdasági társaság ellentmondása folytán perré alakult. A perben a Gyöngyösi Városi Bíróság 3.P.20. 085/2012/18. számú ítéletével a felperes panaszos keresetét elutasította. Kimondta, hogy – a bírói eljárás alatt és a bírói döntés meghozatalakor hatályos, de azóta, a 2012. évi CLXXXV. törvény 108. §-a által 2013. január 1-jével hatályon kívül helyezett – Hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgtv. 20. § (1) bekezdése alapján az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, ideiglenes tárolásra szolgáló létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetőleg közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint települési szilárd hulladékot külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni. A Hgtv. 21. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez és tart fenn. A Hgtv. 23. § f) pontja értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg többek között az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét. Ennek alapján alkotta meg Gyöngyös város képviselő-testülete a 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletet, amely szerint a tulajdonos többek között köteles az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék kezelésére, az önkormányzat által szervezett közszolgáltatás igénybevételére. A hulladékot az e rendeletben nevesített szolgáltatónak köteles átadni, illetőleg a közszolgáltatás díját megfizetni. A rendelet szerint a helyi közszolgáltatás körében a tulajdonos és a szolgáltató közötti jogviszonyt a települési szilárd hulladékra vonatkozó közszolgáltatás esetében az a tény hozza létre, hogy a szolgáltató a tulajdonos számára a közszolgáltatás igénybevételének kötelméről tájékoztatást ad, az erre vonatkozó szerződéstervezet egyidejű megküldésével a közszolgáltatást felajánlja, illetve a teljesítésre rendelkezésre áll. A hulladék ürítésének minimális gyakorisága heti egy alkalom, társasházak esetében heti két alkalom. A fizetendő hulladékkezelési közszolgáltatás díj alapja társasházak esetében 90 liter/lakott rendeltetési egység/hét, vagy a társasház döntése alapján 120 liter/lakott rendeltetési egység/hét azzal, hogy a társasház kérheti, hogy utóbbi esetben az egy fő által lakott rendeltetési egységhez csak 40 liter, a két fő által lakotthoz pedig 80 liter legyen figyelembe vehető.
    [3] Az elsőfokú bíróság szerint mindezek alapján a felek között közüzemi szerződés jött létre, amely jogviszonyban nem érvényesül a felek szerződéses szabadsága; a jogviszony tartalmát jogszabályok határozzák meg, azok alapján pedig a heti 2880 liter szilárd hulladék utáni szolgáltatási díj jogszerű volt. Ennek alapján a Gyöngyösi Városi Bíróság a felperes-indítványozó keresetét elutasította. Ez ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, azt azonban a másodfokon eljárt Egri Törvényszék 2.Pf.25. 809/2012/5. számú ítéletével elutasította, és az elsőfokú ítéletet – annak helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta.

    [4] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyet hiánypótlási felhívást követően kiegészített és pontosított. E kiegészített és pontosított panaszban az Abtv. 26. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással kérte Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését, mivel véleménye szerint e rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény XXI. cikkének (1) bekezdésével, mely az egészséges környezethez való jogról rendelkezik, valamint az Alaptörvénynek a jogellenes hátrányos megkülönböztetést tiltó XV. cikke (2) bekezdésével. A diszkrimináció tilalmának sérelmét a panaszos arra hivatkozással kéri megállapítani, hogy – véleménye szerint – az azonos csoportba tartozó jogalanyok között (lévén a hulladékkezelési közszolgáltatás alanya valamennyi, a közszolgáltatással érintett ingatlan tulajdonosa) az Ör. az elszállítandó hulladék mennyiségének meghatározása szempontjából nem releváns tulajdonság, a lakók száma alapján tett különbséget. E körben az indítványozó kifejti, hogy „a háztartáson belül együtt élő lakók száma alapján történő díjszámítási norma nem eredményezi a ténylegesen kibocsátott és elszállított szemét mennyiségét tükröző valós szolgáltatási díjat. Tény, hogy a szeméttárolókban elhelyezett szemét mennyisége, valamint az egyes háztartásban lakók száma között szoros összefüggés van, azonban a szolgáltatás igénybevételének mértéke szempontjából e két tényező nem feltétlenül meghatározó.” Az egészséges környezethez való jog sérelmét pedig a panaszos abban látja, hogy az Ör. nem a valóban keletkezett, hanem pusztán becsült mennyiségek után fizetendő díjak előírásával arra ösztönzi az embereket, hogy több szemetet termeljenek, vagyis a környezettudatos szemlélettel szembeni attitűd kialakulásához járul hozzá.
    II.

    [5] Az alkotmányjogi panasszal érintett jogszabályi rendelkezések:

    [6] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

    „XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

    „XXI. cikk (1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”

    [7] 2. Az Ör. indítványozók által támadott rendelkezései:

    „10. § (1) A Tulajdonos köteles a települési szilárd hulladék gyűjtésére, illetve elszállítására a Szolgáltató által rendszeresített szabványos hulladékgyűjtő edényt, a szerződéses hulladékmennyiségen felül hulladék gyűjtésére pedig a szolgáltató által rendszeresített zsákot használni. Az igénybeveendő gyűjtőedények, illetve gyűjtőeszközök felsorolását a jelen rendelet 3. sz. melléklete tartalmazza.
    […]
    (3) A fizetendő hulladékkezelési közszolgáltatási díj alapja
    a) nem társasházként szerződő Tulajdonosokra, heti egyszeri ürítés esetén: 120 liter, de szerződéses mennyiségként, kérelemre, az alábbi hulladékmennyiségek vehetők figyelembe:
    – 1 fő által lakott önálló rendeltetési egységhez: 40 liter
    – 2 fő által lakott rendeltetési egységhez: 80 liter
    b) társasházak esetében:
    b.1) 90 liter/lakott rendeltetési egység/hét,
    vagy a társasház döntése alapján
    b.2) 120 liter/lakott rendeltetési egység/hét, azzal, hogy a szerződéses mennyiségként a Társasház, a Tulajdonosok nyilatkozataira alapuló kérelmére az a) pontban meghatározott hulladék-mennyiségek vehetők figyelembe.
    c) Az 1 és 2 fő által lakott rendeltetési egységek esetében a tulajdonosok által a Szolgáltatóhoz benyújtott kérelmet a Gyöngyös Város Polgármesteri Hivatala által kiadott igazolás alapján bírálja el a Szolgáltató.
    […]

    3. számú melléklet: Értesítés a rendszeres háztartási szilárd hulladékkal kapcsolatos komplex helyi közszolgáltatás igénybevételének feltételeiről
    Gyöngyös Város Önkormányzatának ……/2009. (………) KT. rendelete értelmében a rendszeres háztartási szilárd hulladék gyűjtésére, elszállítására vonatkozóan a Tulajdonosok kizárólag az AVE Gyöngyös Kft-vel köthetnek szerződést.
    A Szolgáltató az alábbi feltételek szerint nyújtja a közszolgáltatást:
    1. A megjelölt szolgáltatást ………………… napjától folyamatosan végzi.
    2. A Szolgáltató által rendelkezésre bocsátott illetve a Tulajdonosnál rendelkezésre álló hulladékgyűjtő edény típusa és darabszáma:
    120 literes hulladékgyűjtő edény …… db
    240 literes hulladékgyűjtő edény …… db
    770 literes hulladékgyűjtő edény …… db
    1100 literes hulladékgyűjtő edény …… db
    3. A hulladékgyűjtő edény ürítési gyakorisága: ……… alkalom/hét,
    ürítési napok: …………………………………
    4. A szolgáltatás díja: …………………… Ft/ürítés
    5. Ügyfélszolgálat nyitvatartása: …………………
    Telefon, telefax számok: …………………………

    Gyöngyös, ………………………
    …………………………
    Szolgáltató”
    III.

    [8] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

    [9] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a panasz befogadható-e. A befogadhatósági vizsgálat körében a következő megállapításokra jutott.
    [10] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül nyújtotta be írásban [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Igaz, hogy az elsőfokú bírósághoz érkezés dátuma 2013. április 29., míg a másodfokú, jogerős döntést a panaszos részére 2013. február 27-én kézbesítették, így az indítvány a 61. napon érkezett be, az Alkotmánybíróság Ügyrendje 28. §-ának (1) bekezdése szerint azonban „a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján hivatali időben benyújtották vagy ajánlott küldeményként postára adták.” Mivel a benyújtásra még az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben sor került, ezért elkésettség okán az alkotmányjogi panasz visszautasításának nincs helye.
    [11] Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; az Alaptörvény megsértettnek állított rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; valamint kifejezett kérelmet a jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
    [12] Az indítványozó a panasz benyújtása előtt jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette [Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]; az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].
    [13] Végül az ügyben nem volt érdemi vizsgálat nélkül megállapítható, hogy történt-e, illetve áll-e fenn a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről van-e szó, vagy sem (Abtv. 29. §), így a panaszt érdemben kellett elbírálni.
    [14] Mivel az Ügyrend 30. § (1) bekezdése szerint „ha a panasz visszautasításának feltételei nem állapíthatók meg, a panaszt be kell fogadni”, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatát elvégezte, a befogadás indokairól pedig – az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján – az érdemi határozatban adott számot.

    [15] 2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat körében elsőként az Ör.-nek az Alaptörvény XV. cikke (2) bekezdésébe ütközésének vizsgálatát végezte el. Ennek kapcsán megállapította, hogy az Ör. e tekintetben releváns 10. § (3) bekezdése valójában semmilyen hátrányos, az indítványozóra mint érintettre nézve sérelmes megkülönböztetést nem tesz a hasonló szabályozási körbe tartozó más jogalanyokhoz képest. Az Ör. 10. § (3) bekezdésének b.1) pontja főszabályként minden társasházra egységes, azonos díjszámítási kötelezettséget ír elő azzal, hogy kimondja: a fizetendő hulladékkezelési közszolgáltatási díj alapja társasházak esetében 90 liter/lakott rendeltetési egység/hét. Igaz, hogy a nem társasházként szerződő tulajdonosokra e díj alapja 120 liter/lakott rendeltetési egység/hét, de ez éppen hogy nem sérelmes, hanem kifejezetten előnyös a társasház indítványozó számára. Jogellenes hátrányos megkülönböztetésre az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz körében csak az hivatkozhat, akit valamely jogszabály jogosulatlanul hátrányosan megkülönböztetett más, vele összehasonlítható helyzetben levő jogalanyokhoz képest; így a jogosultság [Abtv. 51. § (1) bekezdés], illetve az érintettség [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont] kritériuma – kifejezetten ebben a vonatkozásban – nem volt megállapítható.
    [16] Az Ör. ugyanakkor kivételt is megállapít a társasházak fizetési kötelezettségének alapjára vonatkozó főszabály alól; eszerint a társasház döntése alapján a fizetendő hulladékkezelési közszolgáltatási díj alapja 120 liter/lakott rendeltetési egység/hét is lehet, azzal, hogy a szerződéses mennyiségként a Társasház, a Tulajdonosok nyilatkozatain alapuló kérelmére, az Ör. 10. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott hulladék-mennyiségek, nevezetesen 1 fő által lakott önálló rendeltetési egységhez 40 liter, illetve 2 fő által lakott rendeltetési egységhez pedig 80 liter vehetők figyelembe. E körben már az egyes társasházak közötti eltérés lehetőségéről van szó, azonban az indítványozó társasház szintén a számára kedvezőbb szabály alapján fizet a főszabály szerinti díjszámítás alapján fizetendő díjnál kevesebbet, így őt joghátrány az Ör. szabályozása alapján – a főszabályként fizetendő díjhoz képest kisebb díj választása miatt – e vonatkozásban sem érte. Továbbá az Ör. e rendelkezése csak akkor hatályosul bármely társasház jogalannyal szemben, amennyiben a társasház kifejezetten ezt választotta, vagyis a – jelen esetben a főszabálynál kedvezőbb, alacsonyabb – díj az indítványozó önkéntes választásán alapult, így – ebben a vonatkozásban – az indítványozó indítványozói jogosultságát, illetve érintettségét megalapozó, az Alaptörvény XV. cikkébe ütköző sérelmes, alkotmányellenes helyzet fogalmilag sem valósulhatott meg.
    [17] Külön elbírálást kíván az indítványozó – az indítvány érdemi vizsgálatát lehetővé tevő érintettségét is megalapozó – azon hivatkozása, miszerint a lakók száma alapján történő hulladékszállítási díjnak az a meghatározása, mely a díj számítása alapjául szolgáló kritérumként nem a mindenkor az egyes jogalanyoknál ténylegesen keletkező hulladék mennyiségét, hanem a lakásokban lakók számát rendeli figyelembe venni, alaptörvény-ellenes, mert sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését. A panaszos e vonatkozásban – még az első- és másodfokú bírói eljárások során – hivatkozott az Alkotmánybíróság 52/1998. (XI. 27.) AB határozatára (a továbbiakban: Abh.), és az ott kifejtettek tartalmilag az alkotmányjogi panaszában is megjelennek. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság szükségesnek találta az indítványozó ezen érveit és a hivatkozott Abh.-t megvizsgálni, melynek eredményeként az Alkotmánybíróság a következő megállapításokat teszi.
    [18] Az Abh. egy önkormányzati rendelet alkotmányellenességét állapította meg, amely a lakóingatlanban található helyiségek száma alapján eltérő hulladékszállítási díjfizetési kötelezettséget írt elő. Az Abh. szerint a helyiségek száma mint a szemétszállítási díj megállapításának alapja nem minden esetben tükrözi a ténylegesen elvégzett közszolgáltatást, és gyakran a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti nagy különbséghez vezethet. Ez a megállapítás ugyanakkor csak a helyiségek száma szerinti díjmegállapítást nyilvánította alkotmányellenesnek, a lakók száma szerinti díjmegállapítást nem. Sőt, az Abh. abban az irányban érvelt, hogy a lakók száma szerinti különbségtétel a díjfizetés alapjának meghatározásában önmagában nem tekinthető alkotmányellenesnek, a lakók számának növekedése ugyanis rendszerint együtt jár a lakóingatlanban keletkező hulladék mennyiségének növekedésével; a lakóingatlant használók számának növekedése csak kivételesen nem eredményezi az elszállítandó hulladék mennyiségének emelkedését. Mindezt egyébként jelen ügyben a panaszos az indítványban maga is elismeri, amikor azt írja: „Tény, hogy a szeméttárolókban elhelyezett szemét mennyisége, valamint az egyes háztartásban lakók száma között szoros összefüggés van…”. Bár tény, hogy a lakók száma nem feltétlenül és nem minden esetben áll pontosan egyenesen arányban a keletkező háztartási szilárd hulladék mennyiségével, általában és tipikusan mégis az a helyzet, hogy több ember több szemetet termel. Mivel pedig az egységnyi idő alatt konkrétan megtermelt hulladék mennyisége objektíve ellenőrizhetetlen, így nem alkotmányellenes, ha – ésszerű keretek között – a jogalkotó a fizetendő díj meghatározásának alapjaként a lakók számához viszonyított, azzal arányos átalányt állapít meg. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az Ör. idézett rendelkezéseinek az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe ütközésére alapított alkotmányjogi panaszt elutasította.

    [19] 3. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az Ör. hivatkozott rendelkezései ellentétesek-e az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésével, vagyis sértik-e az egészséges környezethez való jogot. E vonatkozásban az Alkotmánybíróság a következőket állapítja meg. Az önkormányzatok a díjfizetés szabályozásánál általában az alábbi módszereket alkalmazzák: vagy a lakásban (az ingatlanon) élő személyek számát veszik a díjfizetés alapjául; vagy a lakásban lévő helyiségek (lakóegységek) számát tekintik meghatározónak; vagy a szolgáltatás ellátásakor kiürített kukák számát és űrméretüket tekintik a díjmegállapítás egységének. E módszerek közös sajátossága, hogy a díj átalány jellegű, a szolgáltatás teljesítését vélelmezi, és valamely képzett szemétkibocsátási normát tekint a díjfizetés alapjának. Az önkormányzatot elsősorban az a kötelezettség terheli, hogy a szemét elszállításáról gondoskodjék és e közszolgáltatás ellátásáért díjat állapítson meg, amelyet a szolgáltatással ellátott területen meg kell fizetni; ennek megvalósítása érdekében az önkormányzat az ilyen esetek feltételeit, kereteit tág körben szabályozhatja. A vizsgált tárgykörben az önkormányzati rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazható meg, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen; önmagában azonban nem alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz. Jelen esetben éppen erről van szó: az Ör. átalányt állapít meg, amelynek alapja az ingatlanban lakók, az ingatlant használók száma. Bár kétségtelen, hogy az ingatlan használóinak száma nincs tökéletesen egyenes arányban a megtermelt szemét mennyiségével, hiszen lehetséges, hogy az egyik ember valamivel több vagy kevesebb szemetet termel, mint a másik, ám az ingatlanban lakók száma jó közelítéssel képes meghatározni a ténylegesen kibocsátott szemét mennyiségét. Az pedig életszerűtlen és a jogalkotótól nem elvárható, hogy arra kötelezze a szemétszállítást végző szolgáltatót, hogy a ténylegesen keletkező szemétmennyiséget minden egyes ingatlan esetében minden alkalommal pontosan mérje meg, és ez alapján határozza meg a fizetendő díj mértékét.
    [20] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy nem életszerű, hogy az ingatlantulajdonnal rendelkező, illetve az ingatlant ténylegesen használó bármely személy egyáltalán nem bocsát ki semmiféle háztartási szemetet, így olyat sem, amely egyszerű módszerekkel, háztartási körülmények között helyben nem semmisíthető meg a környezet veszélyeztetése nélkül. Éppen annak érdekében, hogy a környezetvédelmi és közegészségügyi célok érvényesülését ne hiúsítsa meg az ingatlan tulajdonosának, használójának tevékenysége, az Ör. jogszerűen tartalmaz rendelkezést az ingatlant ténylegesen használók szolgáltatási díjfizetési kötelezettségére. Ugyanezen ok miatt nem alaptörvény-ellenes, ha az önkormányzat rendelete az ingatlanban lakók számát alapul véve arányosan nagyobb mértékű szemétszállítási díjfizetési kötelezettséget ír elő azon ingatlanok esetében, amelyekben több személy él, amelyeket több személy használ. Ha ugyanis pontosan a szemét mennyisége volna a szemétszállítási díj alapja, félő volna, hogy a díj fizetésére kötelezett jogalanyok egy része más, nem legális módon oldaná meg a keletkezett hulladék elhelyezését, így csökkentve a szeméttároló edényben elhelyezett, az ingatlanból elszállítandó szemét mennyiségét, terhelve és veszélyeztetve ezáltal a környezetet. Vagyis a lakók száma alapján átalányként, arányosan megállapított szemétszállítási díj nemhogy nem ellentétes az egészséges környezethez való joggal, hanem épp az ilyen szabályozás képes hatékonyan biztosítani e jog védelmét. Emiatt az Alkotmánybíróság a panasz ezen indítványi elemét is elutasította.

    [21] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        az Alkotmánybíróság elnöke
        .
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Bragyova András s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kovács Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kiss László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Pokol Béla s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        [22] Egyetértek a határozat rendelkező részével és indokolásával is. Ez utóbbit a következő kiegészítéssel tartom elfogadhatónak:
        [23] Az Indokolás [15]–[18] bekezdéseihez: a határozat e részében foglaltak az Alkotmánybíróság 52/1998. (XI. 27.) AB határozatában (ABH 1998, 483, 486.) találhatóak.
        [24] Az Indokolás [19]–[20] bekezdéseiben vizsgálja az Ör. támadott rendelkezéseinek az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésébe (egészséghez környezethez való jog) ütközését; ezt a 26/1997. (IV. 25.) AB határozat (ABH 1997, 482, 484–485.) szerint teszi.
        [25] Az Indokolás [19]–[20] bekezdéseiben a közegészségügyi célok megvalósításáról szóló érveket az Alkotmánybíróság 1288/B/1996. AB határozata (ABH 2000, 829, 836.) tartalmazza.

        Budapest, november 18.
        Dr. Bragyova András s. k.,
        alkotmánybíró

        [26] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        05/14/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3213/2013. (XII. 2.)
        Date of the decision:
        .
        11/18/2013
        .
        .