Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01534/2015
Első irat érkezett: 05/29/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.III.37.168/2015/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (perújítási kérelem elutasítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/31/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.III.37.168/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó perújítási kérelmét az eljáró bíróság - mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant - elutasította. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, mivel a perújítás megengedhetősége kérdésében hozott döntés nem az ügy érdemében hozott döntés, ezért ellene felülvizsgálatnak nincs helye.
Az indítványozó álláspontja szerint a kúriai döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, mivel a Kúria - véleménye szerint - téves indokolás alapján elzárta a felülvizsgálat jogától..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.III.37.168/2015/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1534_4_2015_ind_kieg.pdfIV_1534_4_2015_ind_kieg.pdfIV_1534_2_2015_ind_kieg.pdfIV_1534_2_2015_ind_kieg.pdfIV_1534_0_2015_inditvany.pdfIV_1534_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3071/2016. (IV. 11.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); bírósághoz fordulás joga; jogorvoslathoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 04/04/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.04.04 10:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.168/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, kérve a Kúria Kfv.III.37.168/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      [2] Az indítvány és az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló bírósági döntések alapján megállapítható, hogy az ­alkotmányjogi panasz tárgyát képező alapügyben az indítványozó – beadványa szerint 2012. december ­16-án – a Fővárosi Törvényszéken perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben a kiskorú gyermek védelembe helyezésével összefüggésben született, a Fővárosi Bíróság 24.K.34.632/2010/11. számú ítéletének és a Kúria Kfv.VI.39.112/2010/7. számú ítéletének a megváltoztatását kérte.
      [3] A perújítási kérelmet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, 2013. október 31-én elutasította. Az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetőségét vizsgálta és megállapította, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260–262. §-aiban meghatározott előfeltételek nem állnak fenn. A bíróság álláspontja szerint az indítványozó „nem bizonyította, hogy az általa a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon”. Az indítványozó – az alkotmányjogi panasz szerint 2013. december 16-ai keltezésű – fellebbezése nyomán a Fővárosi Törvényszék 2014. november 13-án kelt végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését.
      [4] Ezt követően az indítványozó a másodfokú, jogerős végzéssel szemben – az indítvány szerint 2015. január 11-ei keltezéssel – felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a Kúria 2015. február 24-én kelt végzésével, a Pp. 273. § (2) bekezdése a) pontja alapján hivatalból elutasított. A Kúria megállapítása szerint a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróságnak a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasító végzését helybenhagyó jogerős végzésében csupán a perújítás megengedhetősége kérdésében határozott, az ügy érdemében nem. A jogerős végzéssel szemben ezért – a Pp. 270. § (2)–(3) bekezdései alapján – nincs helye felülvizsgálatnak.

      [5] 2. Az indítványozó – 2015. május 15-én kelt és az elsőfokú bíróságon 2015. május 18-án személyesen előterjesztett – alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.III.37.168/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását indítványozta, valamint kérte, hogy panasza részletes kifejtésére póthatáridőt biztosítson számára az Alkotmánybíróság.
      [6] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2015. június 10-én kelt levelében hiánypótlásra szólította fel az indítványozót, tájékoztatást nyújtva arról is – az Abtv. kapcsolódó rendelkezéseire is hivatkozva –, hogy alkotmányjogi panaszának mely Abtv. szerinti előírásoknak kell megfelelnie az alkotmánybírósági eljárás megindításához.
      [7] Az indítványozó 2015. július 14-én kelt – és még ugyanezen a napon postára adott – panasz-kiegészítésében ügye előzményeinek ismertetését követően a Kúria Kfv.III.37.168/2015/2. számú – az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasító – végzésével összefüggésben fogalmazta meg sérelmeit. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe ütközik, ezért indokolt annak alaptörvény-ellenességét megállapítani és megsemmisíteni.
      [8] Az indítvány szerint a Kúria „téves indokolása” elzárta az indítványozót a felülvizsgálattól, azaz elvonta őt a jogerős másodfokú végzés felülvizsgálatának lehetőségétől, és így jogorvoslathoz való jogának gyakorlásától. Az indítványozó úgy ítélte meg, hogy a Kúria jogalkalmazói jogértelmezése közvetlenül befolyásolta, akadályozta jogorvoslathoz való joga hatékony és tényleges érvényesülését. Az indítványozó a Pp. több rendelkezésére hivatkozva azon álláspontját kívánta erősíteni, miszerint a Fővárosi Törvényszék által hozott jogerős, másodfokú végzés az ügy érdemében hozott döntésnek minősül, ezért azzal szemben helye van felülvizsgálatnak. Az indítványozó ezt követően arra is kitért, hogy a felülvizsgálati kérelmében milyen indokok és érvek alapján kívánta a jogerős másodfokú végzést a Kúriával orvosoltatni. Az indítványozó beadványában mindvégig azon véleményének adott hangot, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában született végzés érdemi döntésnek minősül, ami ellen helye lett volna a Pp. szabályai alapján felülvizsgálatnak, ezzel szemben a Kúria hivatalból elutasította felülvizsgálati kérelmét, mondván, hogy a perújítás megengedhetősége kérdésében hozott elsőfokú végzés és az azt helyben hagyó jogerős végzés nem az ügy érdemében hozott határozat, ezért a jogerős végzéssel szemben nincs helye felülvizsgálatnak.

      [9] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, a törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

      [10] 3.1. A formai követelményeket az Abtv. 51–52. §-ai tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság ezen rendelkezésekben foglaltak teljesülésének vizsgálata során az alábbi megállapításokat tette.
      [11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet előterjeszteni. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. Az Ügyrend 28. § (2) bekezdése továbbá azt mondja ki, hogy az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint meghatározott határidő a kézbesítést, illetve a jogszabály hatályba lépését követő napon kezdődik. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.
      [12] Az Alkotmánybíróság – a bíróság tájékoztatása nyomán – megállapította, hogy az indítványozónak a támadott kúriai végzést 2015. március 17-én kézbesítették. Az indítványozó az első fokon eljárt bíróságon 2015. május 18-án – az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követő első munkanapon – személyesen terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Mindezek alapján megállapítható – figyelemmel a fent idézett rendelkezésekre –, hogy az indítvány előterjesztésére határidőben került sor.
      [13] Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz megfelelt az Abtv. sze­rinti további formai követelményeknek.

      [14] 3.2. Az Alkotmánybíróság az indítvány befogadhatóságának tartalmi – így különösen az Abtv. 26–27. § és ­29–31. § szerinti – feltételeit vizsgálva a következő megállapításra jutott.
      [15] Az indítványozó a jogorvoslathoz való joga sérelmét állította, amely álláspontja szerint a Kúria felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasító végzésével valósult meg. Az indítványozó szerint a Kúria helytelenül minősítette a jogerős végzést nem érdemi döntésnek, és ezért nem megfelelő az a kúriai következtetés sem, miszerint ennek okán a Pp. rendelkezései szerint esetében nincs helye felülvizsgálatnak.
      [16] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog követelménye mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a jogorvoslathoz fűződő jog annyit és csak annyit jelent, hogy az érintett jogát vagy jogos érdekét befolyásoló határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni {3157/2014. (V. 23.) AB határozat, Indokolás [32]}. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó az alapügyben hozott hatósági, majd bírósági döntéssel szemben mind a rendes, mind pedig a rendkívüli jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az indítványozó esetében tehát nem merült fel azon kétely, hogy a hatósági határozattal, majd a bírósági döntéssel szemben ne fordulhatott volna egy független, magasabb fórumhoz. Az Alkotmánybíróság úgyszintén megjegyzi, hogy állandó gyakorlata szerint a rendkívüli jogorvoslat egyébként sem tekinthető az alkotmányos jogorvoslathoz való jog részének [például: 3242/2015. (XII. 8.) AB végzés]. Az Alkotmánybíróság – hivatkozással egy korábbi megállapítására – ismét hangsúlyozza: „a jogorvoslathoz való jog a többfokú jogorvoslathoz való jogot nem foglalja magában. Sem az Alaptörvény szövegéből, sem az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatából nem következik az, hogy a jogalkotó ne határozhatná meg például azon határozatok körét eltérően, amelyek vonatkozásában az eltérő célú rendkívüli jogorvoslatok előterjesztése megengedett. Az Alkotmánybíróság tehát változatlanul fenntartja az álláspontját, miszerint a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a törvényhozás meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét. Az a körülmény pedig, hogy nem minden végzés ellen van helye felülvizsgálatnak, összhangban van a jogintézmény rendkívüli jogorvoslati jellegével.” {3019/2014. (II. 11.) AB végzés [27]}
      [17] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapítja, hogy az indítványozó által a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban felvetettek nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmánybíróság ezen alapvető joggal kapcsolatos álláspontjával, az indítványozó azt vonta kétségbe, hogy a Kúria helyesen értelmezi-e a Pp. rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre. Az indítványozó a Kúria végzésével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre mutatna.
      [18] A fentiekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt befogadási feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
      [19] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel az indítványozó beadványában megfogalmazott – az alkotmánybírósági eljárásban való személyes részvételre, az egyéb bírósági iratok beszerzésére, a bírósági iratokba való betekintés biztosítására, továbbá az alapügy alperesének költségekben való marasztalására vonatkozó – egyéb indítványi elemeket érdemben nem vizsgálta.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          05/29/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3071/2016. (IV. 11.)
          Date of the decision:
          .
          04/04/2016
          .
          .