A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.632.246/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.632.246/2017/4. számú ítélete és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 33.P.93.778/2016/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az felperes indítványozó és az I. rendű alperes ˝–˝ arányú közös tulajdonában állt egy budapesti ingatlan. Az I. rendű alperes mint eladó és a II. rendű alperes mint vevő között adásvételi szerződés jött létre az előbbi tulajdonában álló ingatlanrészre. Az I. rendű alperes nyilatkozattételre hívta fel az indítványozót, hogy kíván-e élni elővásárlási jogával az adásvételi szerződésben foglalt feltételek szerint. Az indítványozó a megadott határidőn belül átutalta a foglaló összegét és levélben jelezte vételi szándékát, illetve azt, hogy a vételárhátralék megfizetéséről egyeztetni kíván, mert azt bankkölcsönből fedezné. Az indítványozó jogi képviselője – a bankkölcsön ügyintézési idejére tekintettel – az eredeti szerződésnél tágabb, 60 napra módosított fizetési határidőt megjelölve küldte meg a szerződés-tervezetet az eladó részére. Az I. rendű alperes eladó azonban jelezte, hogy csakis kizárólag az adásvételi szerződésben foglalt feltételekkel kívánja az ingatlant értékesíteni. Mivel ezek után a felek a szerződés megkötésében határidőig megállapodni nem tudtak, a II. rendű alperes vevő megfizette a vételárhátralékot az eladónak, aki az előleget visszautalta az indítványozónak.
[4] Ezt követően az indítványozó keresetet nyújtott be az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt.
[5] Az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság megállapította, hogy a felperes elővásárlási jogát nem a jogszabályoknak megfelelően gyakorolta, mert az elővásárlásra jogosultnak a vele közölt ajánlatot teljes terjedelmében, feltételek nélkül kell elfogadnia. A bíróság álláspontja szerint továbbá a felperes a teljesítő képességét sem igazolta megfelelően. Az elsőfokú döntés szerint tehát a szerződés érvényesen jött létre, a keresetet ezért elutasította.
[6] A másodfokú bíróságként eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletet – a perköltség leszállítása mellett – helybenhagyta. A jogerős ítélet is hangsúlyozta, hogy „a felperes a megküldött ajánlatot nem teljes egészében fogadta el. Teljesítőképességét pedig a saját maga által vállalt határidőre sem tudta igazolni, így a feltétel valódi elfogadása nem állapítható meg. Erre tekintettel a szerződés nem hatálytalan.”
[7] 2.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy az ingatlanra elővásárlási joggal rendelkezett, amellyel élni kívánt. Az adásvételi szerződés-tervezetet elfogadta, azonban – a vevő azonnali teljesítésével szemben – a vételár megfizetésére 60 napos határidőt kért. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a bíróság ezen okból nyilatkozatát nem értelmezte hatályos elfogadó nyilatkozatként. Álláspontja szerint az eset konkrét körülményeit figyelembe véve kellett volna mérlegelni a bíróságoknak, hogy az elővásárlási jog jogosultjának tartalmilag azonos feltételek álltak-e rendelkezésére.
[8] Az indítványozó érvelése szerint a bírói jogértelmezés nem vette figyelembe, hogy nem állt rendelkezésére megfelelő idő a teljesítésre, amely által az elővásárlási joga kiüresedett, azzal szándéka ellenére sem tudott élni. Az indítványozó előadta, hogy a bíróságok nem megfelelően értelmezték a Ptk. elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit és ítéletüket – szerinte helytelenül – a Kúria gyakorlatára alapították. Álláspontja alapján a támadott ítéletek sértették az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdését, a XXIV. cikk (1) és (2) bekezdését, a XXV. cikkét, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[9] Az indítványozó mindezeken felül az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként jelölte meg a B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a T) cikk (1) bekezdését, a 24. cikk (1) bekezdését, a (2) bekezdés d) pontját, a (3) bekezdés b) pontját, a 25. cikk (4) bekezdését és a 28. cikkét is. Az Alkotmánybíróság főtitkára felhívta az indítványozót, hogy indítványát alkotmányjogi indokolással is egészítse ki, valamint jelezte, hogy az Alaptörvény utóbb felsorolt rendelkezései nem biztosítanak számára alapjogot.
[10] Mindezek után az indítványozó pontosította és módosította az indítványát, és kizárólag az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való jog, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét jelölte meg alapjogsérelemként. Az Alkotmánybíróság a panasz befogadhatóságának vizsgálata során tehát az indítvány-kiegészítésnek megfelelően, az ott megjelölt alapjogok vélt sérelmére figyelemmel járt el.
[11] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[12] 3.1. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[13] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig felsorolja a határozottság követelményeit az alkotmányjogi panasz esetén. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében a kérelemnek tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[14] Jelen ügyben az indítvány hivatkozik ugyan az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére, ám ezen alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben érdemi alkotmányjogi indokolást nem tartalmaz. Ezért nem felel meg a határozott kérelem követelményének.
[15] 3.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Ez a feltétel a jelen ügyben benyújtott panasz vonatkozásában nem teljesült.
[16] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését – különösen, ha az értelmezés a Kúria határozatában jelenik meg – el kell ismernie {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Kirívó jogértelmezési hibák megvalósulásának hiányában a jogszabályokat a bíróságok önállóan értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[17] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésre és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. „Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem” {3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41]}.
[18] A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozó lényegében arra alapozta, hogy a bíróságok az általa helyesnek vélt jogértelmezéstől eltérően értelmezték az elővásárlási jogra vonatkozó jogszabályokat, és számára kedvezőtlen módon értékelték az adásvételi ajánlat el nem fogadására – végső soron a szerződés érvényességére – vonatkozó tényeket.
[19] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a bíróság által megállapított tényállást, a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróságok által mindezekből levont következtetéseket vitatja. Az indítványozó a bírósági ítéletek vizsgálatát tehát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság.
[20] Az Alkotmánybíróság jogköre viszont – a fentiekben hivatkozottak szerint – arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[21] Az indítvány nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.
[22] 4. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |