A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szóló 521/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet 14. §-ának a 2020. június 28-tól hatályos (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságra 2020. december 16-án érkezett alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szóló 521/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 14. § § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, és azt az Abtv. 41. § (1) bekezdése alapján pro futuro semmisítse meg. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására a 2021. február 21-én kiegészített és módosított indítvány szerint a kifogásolt rendelkezés az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését (magánélethez való jog), a XVII. cikk (3) és (4) bekezdését (egészséges munkakörülményekhez való jog és napi és heti pihenőidőhöz való jog), a XX. cikk (2) bekezdését (testi és lelki egészséghez való jog) sérti. A Korm. rendelet 14. §-ának a 2020. június 18-től módosított (1) bekezdése szerint „[a]z egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozó kirendelhető egészségügyi tevékenység ellátására alapellátást, járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, az egészségügyi válsághelyzet felszámolásában részt vevő intézménybe vagy időszakosan működő gyógyintézetbe”. A panasz tartalma szerint „a határozatlan tartamú kirendelés lehetőségének alaptörvény-ellenességének megállapítására irányul. A kirendelés jelenlegi formájában addig tart, amíg az egészségügyi válsághelyzet miatti egészségügyi intézmény csak a hozzá kirendelt egészségügyi dolgozók közreműködésével képes ellátni a többletfeladatait, illetve amíg indokolt az időszakosan működő gyógyintézet működtetése. Tehát az eljárás tárgya nem a szabályozás részletességének a hiánya, hanem az, hogy a jogalkotó kifejezetten úgy határozta meg a kirendelés időtartamát, ami csak az egészségügyi válsághelyzethez igazodik, és figyelmen kívül hagyja az érintette egészségügyi dolgozók alapvető jogait.” Az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdésében foglalt lehetőségre utalva a kiegészített és módosított alkotmányjogi panaszban kérte, hogy az Alkotmánybíróság ebben a jogkörében eljárva állapítsa meg a Korm. rendelet 14. § (5), (7) és (8) bekezdése alaptörvény-ellenességét is.
[2] Az indítványozó egy egészségügyi intézményben, orvos beosztásban dolgozik, ezért a panasza szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján érintettsége fennáll, az egészségügyi válsághelyzetben való kirendelés lehetősége rá is vonatkozik.
[3] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[4] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság egyes formai és tartalmi törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A kiegészített panasz a határozott kérelem feltételeinek megfelel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés], meghivatkozza ugyanis azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozhatja [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont, Abtv. 26. § (2) bekezdés]; az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az Alkotmánybíróságnak ebben a körben vizsgálnia kellett azt is, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz feltételei megállapíthatók-e a támadott jogszabály kapcsán.
[5] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Abtv. 30. § (1) bekezdés második fordulata szerint az alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.
[6] 4. Az Alkotmánybíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az indítvány előterjesztésére megszabott határidő megtartásra került-e. Ennek megállapításához az indítványban támadott jogszabályi rendelkezés tartalmát, hatálybalépésének mikéntjét elemezte.
[7] A Korm. rendelet támadott 14. § (1) bekezdését a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti kormányrendeleti szabályokról szóló 284/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet 67. §-a módosította. A 67. § szerint „[a]z egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szóló 521/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet 14. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(1) Az egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozó kirendelhető egészségügyi tevékenység ellátására alapellátást, járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, az egészségügyi válsághelyzet felszámolásában részt vevő intézménybe vagy időszakosan működő gyógyintézetbe.«” A Korm. rendelet 14. § (1) bekezdése e módosítás előtt úgy szólt, hogy „[a]z Eütv. 228. § (2) bekezdés a) pontja szerinti egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozó kirendelhető egészségügyi tevékenység ellátására alapellátást, járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, az egészségügyi válsághelyzet felszámolásában résztvevő intézménybe vagy időszakosan működő gyógyintézetbe.” A két szöveg összevetéséből látható, hogy a Korm. rendelet 14. §-ának a módosított (1) bekezdése tartalmi szempontból nem változott. A változás mindössze abban áll, hogy a rendelkezésből kimaradt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) egészségügyi válsághelyzetet meghatározó egyik szabályára, a 228. § (2) bekezdése a) pontjára történő utalás. A módosított rendelkezés az „Eütv. 228. § (2) bekezdés a) pontja szerinti” szövegrészt nem tartalmazza. Ezen kívül a Korm. rendelet 14. § (1) bekezdése változatlan szövegezéssel, változatlan tartalommal, továbbra is az egészségügyi dolgozók kirendelésének lehetőségét szabályozza az egészségügyi válsághelyzet esetére. A módosítás törölte az Eütv. 228. § (2) bekezdése a) pontja formális megemlítését, anélkül, hogy az egészségügyi válsághelyzetre utalás vagy a kirendelés lehetősége tartalmi szempontból megváltozott volna. Az indítványozó jogállási helyzetét a Korm. rendelet 14. § (1) bekezdésének a módosítása nem alakította át, és nem tette terhesebbé. Az egészségügyi dolgozó egészségügyi válsághelyzetben kirendelésének elvont lehetősége – több megye érintettsége esetén – 2012. július 1-jétől szerepel az Eütv. 229. § (3) bekezdésében.
[8] A kifogásolt rendelkezés szövegrészének a törlése az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait önmagában nem érintette, az indítványozó jogi helyzetét a korábbi jogosultságaihoz, illetve kötelezettségeihez képest nem változtatta meg {vesd össze: 15/2020. (VII. 8.) AB határozat, Indokolás [5]; 3/2019. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [36]}. Az egészségügyi dolgozók kirendelésének a lehetőségét nem a Korm. rendelet módosítása teremtette meg, jogviszonyukra ez a módosítás nem hat ki közvetlenül, és nem is a módosítás, hanem – ahogyan arra a panasz is utal – a Korm. rendelet 14. §-ának további bekezdései tartalmazzák a kirendelésnek az indítványban kifogásolt jellemző kereteit is.
[9] A Korm. rendelet 14. § (1) bekezdése módosított és a módosítás előtti szövege egyező a következőkben: „az egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozó kirendelhető egészségügyi tevékenység ellátására alapellátást, járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, az egészségügyi válsághelyzet felszámolásában résztvevő intézménybe vagy időszakosan működő gyógyintézetbe.” Megállapítható, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés ezen tartalma a Korm. rendelet 2014. január 1-jei hatályba lépése óta változatlan. Ebből viszont az következik, hogy az Abtv. 30. §-ában meghatározott 180 napos határidő már többszörösen eltelt az alkotmányjogi-panasz 2020. december 16-ai előterjesztésekor. A jogalkotónak a jogszabálymódosításnál választott azon jogtechnikai megoldása, hogy nem a hatályos rendelkezés egy szövegrészletét helyezte hatályon kívül, hanem azt elhagyva ismételte meg a 2014. január 1-jétől hatályos rendelkezést, nem eredményezheti az alkotmányjogi-panasz előterjesztésére nyitva álló idő újra indulását. Ez az értelmezés lényegében kiüresítené azt a jogalkotói szándékot, amely – a jogbiztonságot szem előtt tartva – az alkotmányjogi panasz előterjesztésére határidőt szabott.
[10] A 2021. február 16-án érkezett indítványkiegészítésben az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdésében foglalt lehetőségre utalva kérte, hogy az Alkotmánybíróság ebben a jogkörében eljárva állapítsa meg a Korm. rendelet 14. § (5), (7) és (8) bekezdése alaptörvény-ellenességét is. Az Alkotmánybíróság nem látott okot a Korm. rendelet 14. §-a többi, a beadványban megjelölt szabályai vizsgálatára az Alaptörvény 24. § (4) bekezdése alapján.
[11] Mivel az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn túl került előterjesztésre, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdése d) pontja alapján vissza kellett utasítani.
[12] Ebből következően az Alkotmánybíróság már nem vizsgálhatta, hogy az indítványozó és az általa támadott jogszabály viszonylatában az Abtv. 26. § (2) bekezdésének a) és b) pontja szerinti feltételei fennállnak-e. Nem vizsgálhatta, hogy az indítványozó közvetlen érintettsége megállapítható volna-e, de azt sem vizsgálhatta, hogy egészségügyi dolgozóként az esetleges kirendelésről szóló tényleges intézkedéssel szemben akár a rá vonatkozó jogállási törvény, akár az Eütv. alapján élhetne-e jogorvoslati lehetőséggel.
[13] Az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt feltétel hiányában nem kellett vizsgálni, hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogra hivatkozik-e, és az Abtv. 29. §-ában foglaltak teljesülnek-e.
[14] 5. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alkalmazásával, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |