A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.056/2016/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.056/2016/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Kovács Arthur; 6724 Szeged, Csongrádi sgt. 106.) útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amit az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített.
[2] Az indítványozó kérelmében a Kúria Mfv.I.10.056/2016/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben megállapított tényállás szerint az indítványozó (az alapper felperese) 2013. november 18-a óta fennálló munkaviszonyát munkáltatója (az alapper alperese) azonnali hatályú felmondással megszüntette. A felmondás indokolásában a munkáltató rögzítette, hogy az indítványozó 2014. április 17-e és április 20-a között a munkáltató által előírt helyen és időben munkaképes állapotban nem jelent meg, a munkaideje alatt nem állt a munkáltató rendelkezésére és nem végzett munkát, ezen mulasztását pedig a munkáltató felhívása ellenére sem igazolta, amivel megszegte a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét.
[4] Az indítványozó keresetében a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte, illetve 2014. március hónaptól az elmaradt béren kívüli juttatás (8 000 Ft/hó Erzsébet utalvány) megfizetésére is kérte kötelezni a munkáltatót.
[5] Az első fokon eljáró Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.255/2014/32. számú ítéletével kötelezte a munkáltatót 8 000 Ft béren kívüli juttatás megfizetésére, ezt meghaladóan az indítványozó keresetét elutasította.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.647/2015/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének meg nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéséit pedig helybenhagyta.
[7] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[8] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt alapvető jogait, illetve az Alaptörvény 28. cikkét.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[11] A Kúria ítélete ellen nincs helye további jogorvoslatnak, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[12] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[13] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[14] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogai [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései] sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[15] 3. Az indítványozó állítása szerint az Alaptörvény 28. cikke alapjogot is biztosít számára arra nézve, hogy a bíróság az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezést adjon. A 28. cikk megsértését abban látja, hogy „az eljárt bíróságok kicsavart módon, akként értelmezték az irányadó jogszabályt, hogy az indítványozó keresetét el lehessen utasítani.”
[16] Az Alaptörvény 28. cikke azonban a bíróságok számára ír elő jogszabály-értelmezési kötelezettséget, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani nem lehet, ezért az indítványnak ez a része nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt törvényi feltételnek.
[17] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[18] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek egyikének sem.
[19] Az indítványozó által állított alapjogi sérelmekkel összefüggésben előadott érvek valójában az ügyben meghozott, az indítványozó számára sérelmes bírósági döntés megállapításainak tartalmi, és nem alkotmányossági kritikáján alapulnak.
[20] 4.1. Az indítványozó szerint azért sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, mert a Kúria „érdemi vizsgálat nélkül, a jogerős határozatra visszahivatkozó indokolás mentén bírálta el számára sérelmes eredménnyel” a felülvizsgálati kérelmet, továbbá a javára szolgáló körülményeket figyelmen kívül hagyta vagy jelentéktelennek állította be.
[21] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben arra mutat rá, hogy a felülvizsgálati bíróságnak az a feladata, hogy a felülvizsgálati kérelem keretei között a jogerős ítéletet felülvizsgálja. Ennek során a kérelmező által hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben megvizsgálja a jogerős ítélet indokolásának a vonatkozó részét, majd az alapján dönt a kérelemről. A felülvizsgálati kérelem elbírálásának tehát szükségszerűen része a jogerős ítéletre való visszahivatkozás, függetlenül attól, hogy a felülvizsgálati bíróság milyen eredményre jut.
[22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány valójában nem a sérelmezett ítélet alkotmányossági vizsgálatát kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság viszont a bírói döntéseket kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja, az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[23] 4.2. Az indítványozó hivatkozott jogorvoslathoz való jogának sérelmére is. Előadta, hogy sem a Kúria, sem a másodfokú bíróság nem orvosolta az elsőfokú döntés jogi és indokolási hiányosságait, kiüresítve ezáltal a jogorvoslathoz való jogát.
[24] A jogorvoslathoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint kizárólag a rendes jogorvoslati lehetőségekre terjed ki {lásd legutóbb: 3035/2017. (III. 7.) AB végzés, Indokolás [6]}. Jelen ügy indítványozója élt is a jogorvoslathoz való jogával, miután az elsőfokú döntés ellen fellebbezést nyújtott be és a másodfokú bíróság azt elbírálta. A felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslati lehetőség – azonban az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe, mert az nem része az alkotmányos jogorvoslathoz való jognak.
[25] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján nem észlelt olyan értelmezési hibát, amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet valószínűsítene, továbbá az indítványozó állításai nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[26] Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |