A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.632.779/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Spronz Júlia ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.632.779/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogvita lényege az alábbiak szerint foglalható össze. Budapest Főváros Kormányhivatala XIV. Kerületi Hivatala Gyámügyi Osztálya 2020 februárjában szabályozta az indítványozó mint nevelőszülő és az alapügy kérelmezettjének (a továbbiakban: kérelmezett) 2012-ben született gyermeke közötti kapcsolattartást. Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztálya, mint másodfokú gyámhatóság 2020 októberében az elsőfokú határozatot megváltoztatta. A határozat értelmében az indítványozó jogosult volt a gyermekkel kapcsolatot tartani minden hónap páratlan szombati napján 9:00–12:00 óráig kapcsolattartást biztosító szakember jelenlétében és tanácsadása mellett. A felek a végleges határozat ellen közigazgatási pert indítottak, mely az elsőfokú végzés (a Pesti Központi Kerületi Bíróság 40.Pk.500.094/2022/5. számú végzése) meghozatalakor még folyamatban volt. A gyámhatóság a 2022 februárjában az alaphatározatot az elmaradt kapcsolattartás pótlása körében kijavította.
[3] 2022. február 19. napján az indítványozó a kijavított határozat rendelkezései szerint megjelent a kapcsolattartási alkalomra a kapcsolatügyelet hivatalos helyiségében. A gyermeket, akit az édesapja adott át a kapcsolattartásra, a mediátor bekísérte a kijelölt helyiségbe, a gyermek azonban háttal a sarokba állt, elutasító volt, mind az indítványozó, mind a szakember kapcsolatfelvételi próbálkozásait elhárította. Végig a fal felé fordult, majd mintegy 15 perc elteltével kirohant a helyiségből és oda többet nem tért vissza. A kapcsolattartás pótlására nem került sor.
[4] Ezt követően fordult a bírósághoz az indítványozó, kérve kapcsolattartás végrehajtását. Álláspontja szerint 2022. február 19. napján a kapcsolattartás érdemben nem valósult meg, aminek az oka az volt, hogy a kérelmezett a gyermeket mentálisan nem készítette fel.
[5] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2022. április 14. napján meghozott 40.Pk.500.094/2022/5. számú végzésével elrendelte az elmaradt folyamatos kapcsolattartás végrehajtását. Végzése indokolásában leszögezte, hogy az eljárásban nincs jelentősége a felek korábbi és azóta megromlott viszonyának, és az azonnali jogvédelem esetleges elrendelésén túl (melyet a bíróság egyébiránt elutasított) nem releváns a felek között folyamatban lévő közigazgatási per aktuális állása sem. A nemperes eljárásban a gyámhatóság véglegessé vált határozatát, annak tartalmát, az abban meghatározott kötelezettségeket nem lehet vitássá tenni. Összességében úgy ítélte meg, hogy a gyermeket a kapcsolattartásra a kérelmezett nem készítette fel, és a kérelmezett felróható magatartása folytán az eljárás tárgyává tett kapcsolattartás meghiúsult, annak pótlására pedig nem vitatottan nem került sor (Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése, Indokolás [38]).
[6] A végzés ellen a kérelmezett nyújtott be fellebbezést. Fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú végzés megváltoztatását és a kérelem elutasítását, másodlagosan az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A Fővárosi Törvényszék 2022. június 23. napján meghozott 51.Pkf.632.779/2022/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az indítványozó kérelmét elutasította. A bíróság rögzítette, hogy a kérelem alapjául szolgáló – Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztálya által meghozott BP/0506/379-2/2020. számú másodfokú, végleges – határozatot a Fővárosi Törvényszék a 2.K.701.418/2021/70. számú ítéletével megsemmisítette és Budapest Főváros Kormányhivatalát új eljárásra kötelezte. A Fővárosi Törvényszék ítéletének meghozatalára a nemperes eljárásban hozott elsőfokú végzés meghozatala után, de még a másodfokú elbírálás előtt került sor, e körülményt a kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében bejelentette, ezt a másodfokú bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül (Fővárosi Törvényszék végzése, Indokolás [31]). A Fővárosi Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy egy ex tunc hatállyal megsemmisített határozat alapján az elmaradt folyamatos kapcsolattartás végrehajtása nem rendelhető el (Indokolás [32]).
[7] 1.2. Ezt követően nyújtotta be az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszát az indítványozó, amelyben a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.632.779/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Beadványában a XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a VI. cikk (1) bekezdésének sérelmét állította az alábbiak szerint.
[8] Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése szerinti magán- és családi élet védelméhez való jogának, valamint kapcsolattartási jogának sérelmét állította amiatt, hogy a támadott döntés a fennálló, érvényesíteni próbált kapcsolattartási jogát alkotmányos indok nélkül vonta el. Meglátása szerint a bíróság tévesen értelmezte a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 22/A. §-át. E körben az Abtv. 26. § (1) bekezdésének megjelölése, valamint a hivatkozott jogszabályhely alaptörvény-ellenességének állítása nélkül kérte az Alkotmánybíróságot egy esetleges alkotmányos követelmény megállapítására.
[9] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme az indítvány szerint azért áll fent, mert a támadott döntés bár formai értelemben nem vonta el a bírósági eljárás kezdeményezésének lehetőségét, azonban annak tartalma a jogi igény érdemi elbírálásának mellőzéséhez vezetett, így a Fővárosi Törvényszék támadott döntése az indítványozó bírósági igényérvényesítésének lehetőségét megvonta.
[10] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[11] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó jogi képviselője a jogerős végzést 2022. július 15. napján vette át, a beadványt pedig 2022. szeptember 13. napján, határidőben nyújtotta be elektronikus úton.
[12] 2.2. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó, mint az alkotmányjogi panaszra okot adó eljárás kérelmezője, jogosultnak és érintettnek is tekinthető.
[13] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panasz szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekinthetőek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.
[14] 2.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[15] Az indítvány Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése sérelmét állító eleme tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza a fenti alapjog vélt sérelmét. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés sérelmének megjelölése önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott döntés által okozott alapjogi sérelmet.
[16] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjog tekintetében az indítvány ugyanakkor nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában ezen indítványi elem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra {lásd például: 3022/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [20]}. Az Alkotmánybíróság e körben arra is rámutat, hogy a Fővárosi Törvényszék végzésében egyértelmű indokát adta a kereset elutasításának, nevezetesen azt, hogy egy ex tunc hatállyal megsemmisített határozat nem képezheti a kapcsolattartás végrehajtásának alapját.
[17] Az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányos követelménnyel kapcsolatos kérelmével összefüggésben rögzíti továbbá, hogy az Abtv. 46. § (3) bekezdése alapján hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Tekintettel arra, hogy az indítványozó a beadványában jogszabály alaptörvény-ellenességét nem állította, és jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatát az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján sem tartotta indokoltnak az indítványban foglaltak alapján, alkotmányos követelmény alkalmazásának lehetősége jelen panaszeljárásban nem merült fel.
[18] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményének ugyanakkor a XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben eleget tesz.
[19] 2.4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[20] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét amiatt látta megvalósulni, hogy a támadott, eljárási kérdésben hozott döntés, bár formai értelemben nem vonta el a bírósági eljárás kezdeményezésének lehetőségét, azonban annak tartalma a jogi igény érdemi elbírálásának mellőzéséhez vezetett, így a Fővárosi Törvényszék támadott döntése az indítványozó bírósági igényérvényesítésének lehetőségét megvonta.
[21] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, tekintettel az Alkotmánybíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos, kimunkált gyakorlatára.
[22] Az indítványozó panaszával összefüggésben, miszerint a bíróság az eljárási kérdésben való döntéssel a kérelme érdemi elbírálását lehetetlenítette el, az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó olyan törvényességi, illetve jogszabály-értelmezési kérdést kifogásol, amelynek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
[23] „Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben nem osztja az ügyben eljáró bíróság jogi álláspontját, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozó érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől.
[24] A Fővárosi Törvényszék döntése szerint az elsőfokú bíróság tényszerűen rögzítette, hogy az indítványozó a Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály BP/0506/379-2/2020. számú, 2020. október 21. napján kelt másodfokú végleges határozata alapján kérte a 2022. február 19. napi folyamatos kapcsolattartás végrehajtásának elrendelését. A kérelem alapjául szolgáló határozatot azonban a Fővárosi Törvényszék a 2.K.701.418/2021/70. számú ítéletével megsemmisítette és Budapest Főváros Kormányhivatalát új eljárásra kötelezte. A Fővárosi Törvényszék ítéletének meghozatalára a nemperes eljárásban hozott elsőfokú végzés meghozatala után, de még a másodfokú elbírálás előtt került sor, e körülményt az indítványozó a fellebbezésre tett észrevételében bejelentette, ezt a másodfokú bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül (Fővárosi Törvényszék végzése, Indokolás [31]). Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján kiemeli, hogy a Fővárosi Törvényszék a végzését a felek előadása, a felek között folyamatban lévő egyéb eljárások, valamint a vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével, kimerítően részletes indokolás mellett hozta meg.
[25] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító eleme sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, ezért az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények egyikének sem.
[26] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szabó Marcel
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |